Osiris Kiadó strana 2 z 19

"Előttem ami ebben a felfedezésben a legmegrendítőbb és legmeglepőbb, az hogy a puszták népe cseléd. A puszta úgy lebeg fantáziánkban, mint az idillikus szabadság földje. S a "puszta fia" szinte szinonim avval, hogy a "szabadság fia." A szó maga idilli és regényes képzeteket idéz. Azt juttatja eszünkbe, hogy "betyár." Esetleg azt, hogy "csikós." Mindent, csak azt nem, hogy "cseléd." S most Illyés Gyula arra eszméltet, hogy a puszták népe, a magyarság egyharmada és legmagyarabb harmada, a szabadság szimbolikus honának gyermeke, kivétel nélkül cseléd, azaz szolga. Sőt majdnem rabszolga. Mit jelent az, hogy Magyarország népességének harmadrésze cseléd? Illyés megmutatja, mit jelent. Halálos valamit jelent. A magyarság egyharmada tenger alá került és elevenen el van temetve."

A kiegyezés után két évvel írta Jókai e regényt. Életének legfőbb élményforrását képező forradalom és szabadságharc mitológiai fenségű ábrázolását sikerült összeegyeztetnie a kor társadalmi életének fő ellentmondásait szerencsésen sűrítő családi bonyodalomrajzában. A kőszívű ember fiai műfajánál fogva a rossz bukását hirdeti. Az isteni igazság győzelmét. Azt, hogy a sors alakítható. Azt, hogy az ember jó, illetve azzá tehető. A szíve ugyan megkövülhet, de ha e férfi-princípiummal szemben a kő, azaz a föld szíve anyailag meglágyul, még e kőszív is kiengesztelhető.

A regény a magyar kapitalizmus keletkezéstörténetének egyik sikeres és közismert szépirodalmi dokumentuma. Hőse egy üzletember, akit szegény hajóbiztosként a véletlen, saját vakmerősége és nem utolsósorban ügyeskedése hatalmas vagyonhoz juttat. Zsákba rejtett kincse egy szultán üldözte török úrtól származik, az ő lánya megnyeréséért hozza fel a Dunába süllyedt hajóból és tartja meg magának Tímár Mihály. A mesés vagyon birtokosaként üzletelni kezd gabonával, telekkel, földbérlettel, és az arany még több arannyá változik kezében. Az arany ember már milliomosként kéri meg a "szegény" török lány, Timea kezét. A lány hálából igent mond, de kiderül, hogy csak a kezét nyújtja kérőjének, szerelmet nem kaphat tőle Tímár. "Alabástrom szobor" felesége és az üzleti pálya ridegsége meghasonlásra kényszerítik a férfit, és elmenekül oda, ahol nem a pénzt, hanem az embert nézik. Ezt találja meg a térképen még nem jelölt helyen, a Senki-szigetén, Noémi mellett. A főhős kettős életét több szereplő köti össze, véletlenek és törvényszerű találkozások, társadalmi összefüggések alakítják sorsukat. A regény kitűnően ábrázolja az akkori Komárom kereskedőrétegének spekulációit, tájleírásai (a Vaskapu, a téli Balaton) gyönyörködtetőek.

"A kollégium nagy, komor, négyszögű épület." - A regénynek már az első mondata a századforduló Debrecenjét idézi: a kollégiumot, a Nagytemplomot két zöldsapkás tornyával, a kollégium mellett, a Darabos utca felőli oldalon Csokonainak egykori iskolája felé néző bronzszobrát. A "maradandóság városa" ez, ahogy Ady írja róla. A híres kollégiumban él, szenved, tanul a Móricz iskoláskorát idéző regényhős: Nyilas Misi. "Színjeles tanuló, a kollégium kitüntetettje, bentlakó diák... a becsületességnek, a megbízhatóságnak, a puritán nevelésnek a példánya..." - igazgatója mondja ezt róla. Ez a kisfiú - szegény szüleiért való aggodalmával, a színes festék féltésével, nem mindennapi tudásszeretetével, kitűnő tanuló és rossz tornász voltával - mindnyájunk kisdiák kora kissé.

A 19. század végén és a 20. század elején kialakult modern magyar, európai szemhatárú irodalom Nyugat körül szerveződött csapatának legnagyobb szellemei társuknak érezték Molnár Ferencet. Ady Endre például megvallotta, hogy őt, az "avas színházlenézőt" Molnár darabjai térítették meg a színházhoz. "Kiváló, öntudatosan elfogult, erős akaratú, hatalmas szuggeráló erejű író: igazán zseniális író", volt róla Karinthy Frigyes véleménye, Tóth Árpád pedig arra figyelmeztetett, hogy "ott van azok között a nagy mulattatók között, akik miközben kortársaik úgynevezett 'könnyű' szórakoztatásáról gondoskodnak, észrevétlenül fontos irodalomtörténeti fejezetek főalakjává nőttek, mert kiderült róluk, hogy műveikben ők tükrözték legtalálóbban korukat, talán tökéletesebben, mint a nagy tragédiák vagy mázsás regények szerzői." A kötet Molnár Ferenc három írását tartalmazza: Liliom; Az üvegcipő; Játék a kastélyban.

Jókai Mór témái lenyűgözően változatosak voltak, írói képzelete szabadon csapongott a történeti múltban és a kitalált jövőben is, távoli földrészeken csakúgy, mint Magyarország tájain otthonosan mozgott, s ahogy Babits írta róla, "a vaskos valóságban éppúgy, mint az Idő és a Tér utópiáiban". Műveiben egy egész teremtett világot hagyott örökül az utókorra, amelyben kedvére kalandozhat a kései olvasó; Móricz Zsigmond megállapítása szerint, egy olyan "boldog világot, tele millió alakkal, színnel és ellenállhatatlan varázzsal", amelyből a 19. századi Magyarország levegője árad. A kötetben olvasható elbeszélések: A nagyenyedi két fűzfa, A tengerszem tündére, A szerencsétlen szélkakas, Melyiket a kilenc közül?, A struccmadár, Húsz év múlva, A csillagos szoba, Az erényt mindig szeretni kell, A Caldaria, Egy lengyel történet, A férj kabátja.

Móricz Zsigmond a Pillangót, "legkedvesebb regényét" napok alatt vetette papírra a debreceni Sesta-kertben 1924-ben, s 1925-ben jelentette meg, azt írva műfaji megjelölésként a címe alá, hogy "idill". Ez a csodálatos ragyogású kis remek éppen azokban az időkben érlelődött meg benne, amikor magánéletének legnagyobb válságát élte meg, amely felesége, Janka öngyilkosságához vezetett. A bajokon győzedelmeskedő és mindenható szerelem történetét az egyszerű emberek darabos nyelvén beszéli el Móricz; a szegények shakespeare-i szenvedélyű szerelmét, a "villámló és fátyolosan lágy" érzelmeket a jellegzetes debreceni tájszólás olykor goromba fordulataival. De a bajokon győzedelmeskedni tudó szerelem idilljében az is tükröződik, hogy milyennek látta Móricz Zsigmond a debreceni embert: a kofákat, mezítlábas napszámosokat, kültelkieket, kistisztviselőket, "a maradandóság városának civiseit"; "a lenti" Debrecen emberi világát.

Írói pályája vége felé írta meg a "hitvány árvagyerekek" sorsát ábrázoló és zsoltárokra tagolt könyvét Móricz Zsigmond, melyet mindmáig a legjobb és legfontosabb művei között tart számon utókora. Móricz lírai regényt teremtett Csöre, a kis lelencgyerek életének a tanyásparasztnál, a nagygazdánál és az iparos kispolgárnál eltöltött néhány esztendeje anyagából. Móricz Zsigmond folyóiratában, a Kelet Népében így nyilatkozott írói szándékáról: "Irtóztató könyv, azt hiszem, de a fantáziának egy sora sincs benne. Ilyen könyvet még nem írtam. Ennek a legeslegkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel, mint a mocsárból a kénes gőz." S lett belőle modern irodalmunk leglíraibb pátoszú regénye.

Katona József Bánk bánjából megcsap minket az az őserő, és az a szenvedély, amelyet magyar szerző színpadra addig még nem vitt: a közélet és a magánszféra kíméletlen ütközései, Bánk belső vívódásai, a korábban mindent eligazító király helyett színre vitt "az uralkodó is ember" új, belső konfliktusa. Nemzeti drámává nemesült 1848. március 15-én, később viszont a megtorlás mártírkoszorúja övezte, hiszen egyáltalán nem, vagy csak megcsonkítva lehetett előadni. Nemzeti drámáról lévén szó, azóta is a nemzeti érzés megannyi kiáradása és apálya szabályozza könyvbéli és színpadi sorsát.

Az Osiris Diákkönyvtár sorozat a magyar- és a világirodalom remekműveit gyűjti össze. Legújabb darabjában Szophoklész négy drámája olvasható: Antigoné, Oedipus király, Oedipus Kolónosban, Élektra.

Mikszáth Kálmán (1847-1910) Különös házassága élvezetes olvasmány. Annak is, aki még nem olvasta, s a régi olvasók népes táborának is, kikben talán már csak teremtett regényvilágának hangulata, íze él. A legendás anekdotázó, nagy mesélőkedvű író figurái - Buttler János, Dőry Mária, Horváth Piroska, Tóth uram, a röszkei kocsmáros, Vidonka és a többiek - száz év távlatából is ismerősen hatnak, a regény mit sem vesztett érvényéből. Mikszáth sorai sodorják magukkal az olvasót, kényelmes karosszékéhez láncolják, miközben a máig egyik legolvasottabb regényírónk jellemeket rajzol, társadalmat láttat, mesél, és lebilincselően anekdotázik.

Az ember tragédiája megírására 1859. február 17. és 1860. március 26. között került sor, az alsósztregovai Madách-kastély "oroszlánbarlang"-nak becézett dolgozószobájában. Madách a hatalmas drámai költeményt baráti tanácsra Arany Jánoshoz vitte el bírálatra 1861-ben. Nem a passzív ellenállás légkörébe illő, sorok között üzenő műalkotás született, hanem emberiségköltemény, amely az európai forradalmak bukása után vállalkozott összegezésre. Feltéve az alapvető kérdéseket: miért él az ember; van-e fejlődés, még akkor is, ha azt rövid életünkben nem érzékeljük.

Az volt a fő célom, hogy legendák nélkül, okiratok, kortársi visszaemlékezések és szakirodalmi munkák alapján rekonstruáljam Petőfi Sándor életét és munkásságát. A kötet nem akarja módosítani a nemzettudatban élő Petőfi-képet, sem mítoszépítő, sem mítoszromboló szándék tehát nem vezetett. Az első rész, Petőfi életének krónikája, a több ezer oldalas jól ismert vagy már-már elfeledett, a sokszor egymásnak ellentmondó emlékezéseket kiigazítva idézi fel Petőfi Sándor életének eseményeit. Az évekre, hónapokra, napokra lebontott adatok azt mutatják be, hogy a 26 és fél év nemcsak a haza belakásához volt elegendő, hanem az irodalom és a történelem színpadára lépéshez, az országos ismertséghez is. A második fejezet 217 rövid portrét vázol fel azokról a személyekről, akik Petőfi Sándor életében fontos, illetve említésre méltó szerepet játszottak. Családtagok, rokonok, diáktársak, tanárok, múzsák-szerelmek, katonák, színészek, költők, írók, politikusok, könyvkiadók, cenzorok szerepelnek itt. A kötet harmadik nagy egysége, a Művek elsőként a Petőfi Sándor életében megjelent köteteket veszi górcső alá. Az összeállítás nemcsak a kiadványokat írja le, hanem számba veszi ezek beharangozását, a különböző napilapokban, folyóiratokban megjelent recenziókat, a művek körüli sajtóvitákat is. Osztovits Szabolcs

Ez a kötet nagyszabású kísérlet arra, hogy bemutassa a magyar 1848–1849 történetének legfontosabb eseményeit és törekvéseit; felvillantsa az elmúlt közel 175 év ezzel kapcsolatos politikai, közéleti, publicisztikai, történeti és irodalmi értelmezéseit. * * * A kötet összeállítása során szinte nem volt olyan rész, amelynél ne a rendelkezésre álló szövegek bőségével kellett volna szembesülnünk. A forradalom és szabadságharc kiadott iratanyaga több tízezer darabra rúg, s ezek tematikája is a belpolitikától a diplomáciatörténeten és a hadtörténeten át az egyház-, sajtó-, művelődés és társadalomtörténeti forrásokig terjed. A válogatásnál arra törekedtem, hogy minden, igazán fontosnak tekinthető irat bekerüljön, Kossuth 1848. márciusi felirati beszédétől az áprilisi törvényeken, a két osztrák alkotmányon és a Függetlenségi Nyilatkozaton át egészen a megtorlás dokumentumaiig. Kiemelten kezeltem a nemzetiségi programok szerepeltetését, a magyar népkép - viseleti országgyűlés által elfogadott törvények és fontosabb határozatok felvételét, a magyar diplomácia jellemző dokumentumainak bemutatását. Hermann Róbert

Petőfi recepcióját, hagyományát, jelenlétét a halála után eltelt több mint másfél évszázadban és a jelenben áttekinteni szinte lehetetlen feladat; a róla szóló írott és verbális ismeretanyag, legyen annak műfaja tanulmány, anekdota, emlékezés, elemzés, mitikus feltételezés, hódoló vers, szatíra, politikai szónoklat vagy publicisztika stb., olyan tömegben árad halálának pillanatától napjainkig, hogy teljes felmérésre vagy számvetésre még gondolni sem lehet. Margócsy István ebben a kötetben arra a feladatra vállalkozott, hogy végigkövesse Petőfi Sándor irodalmi, irodalomtörténeti recepcióját a kezdetektől (Eötvös József, Erdélyi János, stb.) egészen a 20. század végéig.

Kötetünk Petőfi Sándor összes prózai művét tartalmazza (a műfordításokat egy következő kötetben gyűjtöttük össze.) Petőfi Sándornak összesen öt novelláját, egy regényét, egy befejezett és egy töredékben maradt drámáját ismerjük. Szépirodalmi művei mellett jelentős publicisztikai munkásságot folytatott, írt útirajzokat, és prózai hagyatékában változatos műfajú, jellegű és terjedelmű egyéb szövegeket is olvashatunk. Fennmaradt levelezése több mint 180 tételből áll.