Osiris Kiadó

"Kérem a Központi Bizottságot, engedje meg, hogy nagyon röviden elmondjam, hogy itt miről volt szó, mert ennek bizonyos elvi tanulságai vannak. Mi úgy gondoltuk és ebben egyetértés van az Eötvös [Loránd Tudomány]egyetem vezetői, a minisztérium és a pártközpontban dolgozó emberek között, hogy huszonkét-huszonhárom éves gyerekek ne abba szóljanak bele, hogy mit tanulnak, mert ők ezt nem tudják megítélni. Ez a társadalom dolga. De abba, hogy hogyan tanuljanak, szerény módon beleszólhassanak. [...] Ekkor nem figyeltünk oda és ez a mi hibánk. Később a fiatalokat izgató jelenségek fokozódtak. A legkiélezettebb szakaszban pedig már bekapcsolódott az ellenség is. [...] Ott már a hatalomról, ott már a politikáról volt szó, ott nem lehetett engedni, mert nem lehetett tudni, hogy hová fejlődnek tovább a dolgok." (Aczél György a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1970. február 19-i ülésén elmondott zárszavából) Hogyan került sor az ELTE bölcsészkarán egy váratlanul szabad választásra 1969 áprilisában? És mi is történt az 1969 októberében tartott kari gyűlésen? Mi volt ez: hatvannyolcas diákmozgalom, vagy egy "hatvannyolcas" magyar történet? Ami diákokról szól, mozgalomról, még 1968-ról is - de leginkább arról, hogyan működött a posztsztálini rendszer Magyarországon.

Magyarország több szempontból is válságban van, és az előttünk álló néhány év sorsdöntő lesz. E kötet szerkesztői, szerzői emiatt úgy gondolták, hogy kötelességük a legjobb tudásuk szerint sorra venni a legsúlyosabb problémákat, és egyben megfogalmazni a mai helyzetből kivezető szükséges és lehetséges utakat. A kötetben megjelenő írásokat bármilyen külső megrendelés nélkül, a jövőnk iránti felelősségtől vezérelve, ha úgy tetszik, "kötöttségek nélkül" írtuk. Meggyőződésünk, hogy javaslatainknak legalább egy része hasznos tanácsként szolgálhat, továbbá elfogadhatónak bizonyulhat minden mai politikai szereplő számára, akik - felismerve a jelen problémáit - a magyar jövő alakításán felelősen kívánnak munkálkodni. Noha a szerzők közül néhányan aktív politikai múlttal rendelkeznek, a kötet szerkesztői és az írások szerzői sem politikai szerepvállalásra törekszenek. Szerepfelfogásunk leginkább közéleti felelősségünkből következik, és a "tanácsadók tanácsadójaként" határozható meg. Az írás közben az egykori Eötvös Collegium jelmondata vezetett bennünket: "Szabadon szolgál a szellem". A részvétel ebben a könyvben számunkra felszabadító élmény volt, és csak remélni tudjuk, hogy a könyv olvasása olvasóink számára is ugyanezt jelenti majd.

A kötet Ady Endre összes verseit tartalmazza, és az Osiris Kiadó gondozásában megjelenő összkiadás ötödik, javított kiadása. A versek az Ady által összeállított kötetek szerkezete szerint és sorrendjében követik egymást, kivéve Az utolsó hajók anyagát és a kötetbe fel nem vett verseket.

Mikszáth Kálmán írásainak jellemzője az anekdotikus szerkesztésmód és a stilizált élőbeszéd. Az irodalmivá nemesített népnyelv gyökere az író gyermekkorában található, a hallott dalokban és mesékben, abban a falusi környezetben, melyben a Palócföld fiaként nevelkedett. "Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem... a magyar paraszttól" - vallotta Mikszáth idősebb korában. Munkásságának talán legfontosabb állomása A tót atyafiak (1880) és A jó palócok (1881) megjelenése. Az utóbbiról írta azt, ami mindkét kötetre érvényes: "Jó volt hozzám. Sok örömöt szerzett: Olyan kis mesebeli könyv lett, aki megrázkódott és... mondta: Gyere, kedves gazdám, a hátamra, elviszlek, ahova el akarsz jutni." Kétségtelen: a novelláskötetek hozták meg Mikszáthnak az olvasók szeretetét, a kritikusok dicséretét és nem utolsósorban biztos megélhetést. A tót atyafiak és A jó palócok novelláiban Mikszáth megtalálta egyéni hangját. Szemlélete ugyanakkor még alapvetően romantikus. Nem véletlenül mondta A jó palócok elbeszéléseiről: "Magamat látom e könyvben, aminő voltam fiatal koromban, s aminő már sohasem leszek többé."

Arany János elbeszélő költeménye 1846-ban született a Kisfaludy Társaság pályázatára, amely kifejezetten "népies formájú" költői beszélyt várt egy, a "nép ajkán élő" történeti hősről. A mű végül elnyerte a pályadíjat, és a következő évben könyvként is megjelent, országos ismertséget hozva alkotójának. Főhőse Toldi Miklós, a paraszti sorból felemelkedő, kivételes erejű ifjú, akinek alakjában a népmondai hagyomány és a nemzeti eposz hőseszménye találkozik. A Toldi tizenkét énekben, népies hangütéssel idézi meg a 14. századi Magyarország légkörét és egy legendás hős felemelkedését Nagy Lajos király korában. A Toldi sikere és hatása a később trilógiává bővülő sorozatban teljesedett ki: a három mű (Toldi, Toldi estéje, Toldi szerelme) együtt rajzolja ki a hős teljes pályáját.

"Talán egy falusi cselédlány lehetett a mintája, akit évekkel ezelőtt egy nyári délelőtt lestem meg az utcán, valami budai ház kapujában, amint fehér fogával beleharapott egy zöld almába. Akkor önkéntelenül eltűnődtem, milyen lehet ennek az élete és sorsa. Ez az almába harapó lány gyakran kísértett. Valószínűleg ez a kristályosodási pont." "Én az Édes Anna írása alatt - nem tudom, miért - mindig a temetési szertartás latin verseit mondogattam és énekeltem. Ez azonnal visszazökkentett a hangulatomba. Ez volt az alaphangja. A fönséges, ókori versekből merítettem erőt." Kosztolányi Dezső Habár az Édes Anna remekmű voltát alig valaki vonta kétségbe, a mű a szokásosnál is összetettebb problematikát kínál. A regény egyszerre és egységben nyújtja a kommün és az ellenforradalom, a fehérterror és a vörösterror rajzát, a rendszerváltás egy történeti, de általánosítható modelljét, az úr-cseléd viszony aprólékos, megható bensőségességű rajzát, a kiszolgáltatottság anatómiáját, az egyéniség kiüresedésének, a "géppé válásnak" pszichológiai és mélypszichológiai analízisét, a "keresztény kurzus" mélyreható bírálatát, egy tartózkodóan szkeptikus történelemszemléletet, az action gratuite Gide által "felfedezett" módszerének világirodalmilag is példátlanul magas szintű megvalósítását és elmélyítését, valamint feledhetetlen, "élő" figurák csodálatos galériáját, élén a magyar irodalom egyik, esettségében is legvonzóbb, legmeghatóbb nőalakjával, a címszereplővel.

A gyermek pszichológiai fejlődése című könyvem 5., bővített és átdolgozott kiadását tartja kezében az olvasó. A hasonló tárgyú könyvek folyamatos frissítésre és átdolgozásra szorulnak, mivel új tudományos eredmények születnek, és - talán soha nem látott gyorsasággal - változnak a körülmények is. Szakemberként és szülőként, nagyszülőként fontosnak éreztem, hogy közreadjam az utolsó kiadás óta elmúlt évtizedben összegyűlt tudásomat és tapasztalataimat. A könyv a magzati kortól a serdülőkorig mutatja be a pszichológiai fejlődés folyamatát, fontosabb állomásait, számba véve a fejlődés környezetét, a külső feltételek alakulásának hatásait. Szó esik a mindent átszövő média befolyásáról, a multikulturalitásról, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek következményeiről. A korábbi kiadásokhoz képest bővült a felnőtt korral foglalkozó fejezet, és hosszabb függelék tárgyalja a nehézségekkel, traumákkal való megküzdés, a normális és a patológiás fejlődés megkülönböztetésének kérdéseit. Választ kerestem elméletinek tűnő, de valójában mindenkit foglalkoztató problémákra is: Meddig tart a gyermekkor, melyek a felnőttség kritériumai? Milyen mértékben tekinthetők univerzálisnak a fejlődés gyermek-, illetve felnőttkori szakaszai? Reményeim szerint könyvem jól felhasználható a pszichológus- és tanárképzésben, de nem szigorúan vett szakszöveg: számot tarthat a gyerekkor és a nevelés iránt érdeklődő laikus közönség figyelmére is.

A Közel-Kelet egyike a világ konfliktusokkal leginkább terhelt régióinak. Bár Európához földrajzilag közel van, sőt a két térség számos közös történelmi tapasztalatban is osztozik, a hagyományaiban, a nyelvében és a kultúrájában mégis jelentősen eltér az európaitól. Ugyanakkor a régió maga közel sem egységes, azon belül is számtalan etnikai és vallási törésvonal húzódik, amelyek gyakran képezték/képezik akár fegyveres konfliktusok alapját is, és időről időre a nemzetközi napirenden is megjelennek, s időnként kiemelten befolyásolják azt. Ilyen fontos eseményeknek számítottak az Izrael megalapítását követő arab-izraeli háborúk és az arab-izraeli kapcsolatok, az 1979-es iráni iszlám forradalom, az iraki háborúk, az "arab tavasz" és az Iszlám Állam térnyerése. Napjainkban pedig a gázai háború és a szíriai Aszad-rezsim váratlan és hirtelen bukása sorolható közéjük. A Közel-Kelet történéseinek alakításában az érintett helyi politikai szereplők mellett a régión kívüli és azon belüli - velük fizikailag nem feltétlenül közvetlen kapcsolatban álló - aktorok is részt vettek. A könyv a legfontosabb térségbeli konfliktusokat vizsgálja, valamint a regionális és a globális szereplőket mutatja be.

Thomas Dixon, a Queen Mary University of London történészprofesszora a legkülönbözőbb érzelmek történeti gyökereit kutatja könyvében - a bánattól és melankóliától a dühön és rettegésen át a vidámságig, a lelkesedésig, az együttérzésig és a szeretetig. A kép, amelyet elénk tár, rendkívül összetett: megmutatja, hogy azok az állapotok, amelyeket ma egyszerűen "érzelmeknek" nevezünk, valójában a nyelv, a kultúra, a hiedelmek és az életkörülmények hosszú és szerteágazó történelmi változásainak eredményei. Akhilleusz gyásztól fűtött, féktelen haragja az Iliászban, az Egyesült Államok Függetlenségi nyilatkozatában foglalt eufória, az emberiség iránti szeretet, amely aztán keresztes hadjáratokat és forradalmakat szított az évszázadok során, valamint a modern tiltakozó mozgalmak erkölcsi felháborodásból fakadó dühe - az érzelemtörténeti kutatásoknak köszönhetően mind más megvilágításba kerül. A szerző az ókori, középkori és modern kultúrákból vett példák segítségével közérthetően mutatja be az érzelmek történetével foglalkozó kutatók főbb elméleteit, ahogyan azok a pszichológia és a pszichiátria párbeszédében formálódtak, különös tekintettel az alapérzelmekkel, a pszichológiai konstruktummal és az affektuselmélettel kapcsolatos gondolatokra.

A kötet a világszerte legelterjedtebb személyiség- lélektani kézikönyvek egyike. A szerzők egyszerű, ám szakszerű nyelven, könnyen áttekinthető szerkezetben mutatják be a személyiség megértésére irányuló különböző megközelítésmódok és irányzatok legfontosabb elméleteit és legfrissebb kutatási eredményeit. A zárófejezetben a szerzőpáros - a szakirodalomban szinte egyedülálló módon - a különböző szemléletmódok integrációs lehetőségeit is felvázolja.

Az Egri csillagok a műfaj klasszikus remeke. Nem történetszemléletének mélységével, a korábrázolásban rejlő aktuális tendenciák kifejezésével lett Gárdonyi életművének csúcsa, hanem mert ebben a művében meg tudta teremteni a nemzeti mitológiát. Ennek sarokköve az egyszerű emberek hősies helytállása, halált megvető bátorsága és tiszta érzésvilága. Azoknak a hétköznapi erényeknek becsületét állította vissza, amelyeket a századvég kérdésessé tett. Az elbizonytalanodó, kétkedő, illúziót vesztő világba Gárdonyi Bornemissza Gergely alakjával visszaállította a hagyományos értékrendet.

William Shakespeare (1564-1616) műveiben minden megvan ami emberi: a jótól a rosszig, az örömtől a bánatig. Örökké modern klasszikus. Nincs mit leporolni róla, mert drámáinak érvényességét az emberi természet, színrevitelüket a fölényes színpadi ismeret garantálja. Élő színházban gondolkodva írta műveit - a reneszánsz kor színházi szokásainak megfelelően. A színpad fejedelme volt életében, a reneszánsz dráma virágzása idején, s az maradt halála után is. Jelen kötet Shakespeare három talán legismertebb drámáját tartalmazza.

E könyv arról szól, hogy szerte Közép-Európában a számtalan helyi közösség hogyan viszonyult azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyeket a Habsburg-dinasztia tett a 18. századtól az első világháborúig, hogy egységes és egyesítő birodalmat hozzon létre. Megvizsgálja, hogy a birodalmi intézmények, a közigazgatási gyakorlat és a kulturális törekvések hogyan segítették a társadalmi fejlődést az egyes régiókban a 18. század végétől a 20. század első két évtizedéig. Eközben azt a témát is körbejárja, hogy a polgárok a birodalom minden szegletéből miként kapcsolódtak be ennek a sokrétű államigazgatásnak és intézményeinek a működésébe, gyakran saját céljaikra használva vagy saját érdekeiknek megfelelően újraértelmezve azokat. Összességében véve ezek a bonyolult államépítési folyamatok a birodalom legkülönbözőbb vidékein élő alattvalók számára kollektív tapasztalatokat nyújtottak, amelyek túlmutattak a nyelvi, földrajzi és vallási határokon.

Napóleon rendkívüli pályafutása több nemzedéket lenyűgözött. Ő képviseli azt az álmot, hogy az egyén kiemelkedhet abból a társadalmi környezetből, amelyben megszületett, s rendkívüli erőfeszítések árán birtokba veheti a világot. Ugyanakkor sorsa arra is figyelmeztet, hogy aki nem tud határt szabni ambícióinak, arra törvényszerűen bukás vár. Hogyan látjuk ma, a 21. század elején Napóleont? Ki volt ő? Hódító, államférfi, hősszerelmes, felszabadító vagy zsarnok? Erre keresi a választ a szakirodalom legújabb eredményeit is bemutató kötet.

A buddhizmus sajátos helyet foglal el a világ nagy vallásai között. Miközben más vallásokhoz hasonlóan a buddhizmusnak is vannak rituáléi, szentélyei és szerzetesei, a tanításaival ismerkedő nézőpontjától függően ugyanúgy tekinthető racionális filozófiának, mint a misztikus tapasztalat megszerzéséhez vezető útnak vagy alapvető humanista értékeket képviselő, minden élőlényt tiszteletben tartó etikai rendszernek. A kötet tömör és közérthető összefoglalást nyújt a buddhizmus alapjairól. Szerzője, a University of London professor emeritusa kiindulásként a vallás különböző dimenziói mentén igyekszik meghatározni a buddhizmus jellegzetes vonásait, majd áttekinti a Buddha életére vonatkozó hagyományt és a Buddha főbb tanításait. Bemutatja, hogyan terjedt el a buddhizmus Ázsiában, és hogyan fejlődött a buddhista gondolkodás az évszázadok során, érintve a legfontosabb irányzatokat a klasszikus théravádától a tibeti buddhizmuson át a zen iskoláig. Külön hangsúlyt helyez a buddhizmus és a nyugati kultúra találkozására és mai együttélésére, és foglalkozik azzal az izgalmas kérdéssel is, hogy milyen válaszokat adhat a buddhizmus a 21. századi dilemmákra.

"Ha Toldi Miklós a magyar Héraklész, akkor János vitéz, a leleményes és horgaseszű, a magyar Odüsszeusz, Nauszikája pedig Iluska... Petőfi ezt a költeményét nagyon fiatalon, huszonegy éves korában írta, alig egy hét alatt. Egy csodagyermek műve ez, melyen az egész világ csodálkozhat, mert egy népnek sincs és nem is volt ilyen lírai költője, aki huszonegy éves korában ilyen bensőséges humorral, ilyen áldott kedéllyel szemlélte volna az életet." Kosztolányi Dezső "Az apostol a költő eszméinek szótára. Hogy mit jelentenek műveiben ezek a szavak: boldogság, szabadság, isten, pap, lázadás, zsarnokság, király, arra ez a modern hősköltemény felel..." Illyés Gyula