Osiris Kiadó strana 12 z 19

A kötet új szerkezetben, részben változatlan tartalommal a pénzügyi jog egyetemi tananyagának második része. A pénzügyi jogtudomány és a többi pénzügyi tudományág (elsősorban pénzügytan) által elfogadott és ajánlott rendszert követve, az új kiadású Pénzügyi jog II. kötetben ... Folytatás ›› tárgyalt témakörök a következők: a közbevételi jog eljárásjogi része, az adók, illetékek és más adó jellegű kötelezettségek anyagi jogi szabályai, a nemzetközi pénzügyi jog vázlata, a nemzetközi adójog és a közösségi vámjog. A(z) Pénzügyi jog II. Könyv szerzője .

A kötetet ajánljuk minden angolul tanuló magyar anyanyelvű diáknak, angol szakos tanárjelöltnek és angoltanárnak. A Tárgymutatóra támaszkodva a kezdő és a haladó is megtalálja az igényeinek és a pillanatnyi nyelvtudásának megfelelő részeket.

Arthur Schopenhauer főműve a gondolkodástörténet ritka, nagy filozófiai rendszert építő alkotásai közé tartozik, mely struktúráját és nyelvezetét tekintve is eltér a hagyományos, ill. az ún. német idealista és kriticista filozófiai művektől. A kognitív megismeréstől, ill. ... Folytatás ›› az emberi beavatkozástól függetlenül működő és ható gonosz és kiszámíthatatlan akarat teremti és tartja a világot szenvedésekkel teli, örökös körforgásban. Közvetett objektivációi közül elsősorban az ember az, aki megpróbál szabadulni hatalmától. Ennek két módozata lehetséges: az esztétikai út, vagyis a művészetek, ill. az etikai út, ahol is az aszkézis vezethet el az akarattól független szabadsághoz. A(z) A világ mint akarat és képzet (Könyv) szerzője Arthur Schopenhauer.

Pier Paolo Pasolini a 20. század olasz társadalmának egyik legkiemelkedőbb alakja. Magyarországon elsősorban mint filmrendező ismert, jelentős műveiből jó néhány hozzáférhető video- és DVD-tékákban, illetve olykor a mozikban. Pasolini filmes életműve egyetemi, főiskolai kurzusok tárgya. Az író, költő, a debater-újságíró, a tanulmány- és esszéíró azonban jószerével ismeretlen idehaza, jóllehet néhány költeménye olvasható magyarul. A kötet a Magyarországon "ismeretlen" Pasolinit kívánja bemutatni, mindenekelőtt azt az embert, akinek a számára az életben talán a nyelv a legfontosabb. Ezért választottuk közlésre Eretnek empirizmus című kötetét, amely a nyelvről, a szépirodalom nyelvéről, de legfőképpen a film nyelvéről írott munkáit tartalmazza . Köztudott, hogy a hatvanas évek elején megjelent írásai, amelyek közül magyarul eddig jószerével csak A költői filmnyelv volt olvasható, milyen mély benyomást gyakoroltak a nyelvészekre, szemiotikusokra és a filmalkotókra is. Úgy véljük, az olasz f ilmrendező hívei és a hazai olvasóközönség jelentős része kíváncsi a gondolkodó, esszéista Pasolinire, amit bizonyítanak a 2005 őszén, halálának harmincadik évfordulóján lezajlott magyarországi megemlékezések is.

Az Összeggyűjtött versek harmadik, bővített kiadása nemcsak öt verssel gazdagabb, mint előző kiadásaink voltak, hanem a versek keletkezési sorrendjét az eddiginél pontosabban állapítja meg, ami kihat az egész életmű értelmezésére, valamint a kötet végén közöljük a költemények első megjelenésének legfrissebb adatokkal kibővített jegyzékét.

A Római történelem két szempontból jelent újdonságot a hazai felsőoktatási tankönyvpiacon. Egyrészt az utóbbi negyven évben nem jelent meg ilyen - kézikönyvként is használható - tankönyv magyar nyelven és magyar szerzőtől, másrészt negyven évvel ezelőtt más elvárások érvényesültek a tankönyvek tanulhatóságával szemben. Az időbeli határok az itáliai bronzkortól a Római Birodalom bukásáig terjednek. A könyv az eddigieknél lényegesen nagyobb mértékben támaszkodik az utóbbi évtizedekben előkerült feliratos anyagra, amely radikálisan kibővítette a provinciákra, a városok életére és az egyéni karrierpályákra vonatkozó tudásunkat. E feliratok értelmezése a társadalom- és hadtörténetet sokkal megbízhatóbb alapokra helyezi, és statisztikán alapuló következtetések levonását is lehetővé teszi. A tankönyv formai szempontból követi az ugyancsak Németh György által szerkesztett és a felsőoktatásban bevált Görög történelem kötetének szerkezetét. Minden fejezet végén kiemeli a fontos neveket, fogalmakat és évszámokat. A kötet végén névmutató, valamint kronológia, a nagyobb fejezetek végén külön bibliográfia található.

Ez a haladó színtű tankönyv és banki kézikönyv a pénzügytant, a banküzemtant és a makroökonómia elméleti és gyakorlati problémáit tárgyalja. Az amerikai tankönyvpiac egyik kiemelkedő és széles körben használt alkotása, amelyet a Nemzetközi Bankárképző Központ munkaközössége által készített, a magyar intézményi háttérre vonatkozó áttekintés egészít ki. A könyv 1. része a pénzügyi rendszer leírásához szükséges alapfogalmakat mutatja be. A 2. és 3. rész a bankok és a pénzpiac intézményeinek működését taglalja. A 4. és 5. rész a bankok és a pénzmennyiség szabályozásának kérdéseivel foglalkozik, végül a 6. és 7. rész a pénz makrogazdasági szerepét és a monetáris politika alapjait elemzi.

A szerző arra tesz kísérletet, hogy a magyar nemzeteszme történetét egységes keretbe foglalja és egységes metodika alapján elemezze. Alapkoncepciója, hogy a magyar nemzeteszme széthullása nem elsődlegesen Trianon következménye volt, a bomlás már a századforduló körüli időkben elkezdődött. A 19. század húszas-negyvenes éveiben kialakult liberális nemzetkoncepció, valamint a kiegyezés körül megszilárduló ún. magyar politikai nemzeteszme (amely, bár korántsem volt egységes, mégis belső kohézióval rendelkezett) a századforduló Magyarországán darabjaira hullott. A 20. század elején radikálisan eltérő nemzetkoncepciók jelentek meg (szociáldemokrácia, polgári radikalizmus), amelyek alapjaiban tagadták a liberális magyar nemzetkoncepció egészét. A trianoni tragédia után ez a szétesés tovább folytatódott, s bár történtek kísérletek az egységes magyar nemzeteszme helyreállítására, a folyamat alapvetően kudarccal végződött. A mű megközelítése eredendően történeti, de egyúttal olyan problémát elemez, amely ma is élő és aktuális. Nevezetesen: mi az oka a magyar nemzetet immár egy-két évszázada megosztó törésvonalaknak (kuruc-labanc, kiegyezéspárti-függetlenségi, népi-urbánus, fideszes-balliberális).

A könyv a négytagú angol nyelvkönyvcsalád második kötete. Az első kötet az Élő angol nyelvtan - Rendszeres kontrasztív grammatika sok példával, a harmadik az Élő angol nyelvtan - Gyakorlókönyv, amely két nagy fejezetben mind az első, mind a második könyv anyagát gyakoroltatja, és megoldásokat kínál a könyvet önállóan használók számára. A sorozatot az Élő angol nyelvtan - Tesztkönyv zárja, amely ugyancsak két nagy fejezetben, egyrészt a kezdőknek és a középhaladóknak, másrészt a haladóknak az előző három kötet segítségével elsajátított tudását teszi mérlegre. Ez a kötet a Kontrasztív élő angol nyelvtan rövidített és egyszerűsített változata, amely elsősorban a kezdő és a középhaladó, illetve a középiskolai tanulóknak szól.

Lázár Ervin 1984 óta vezetett naplót, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Naplójába feljegyezte novella- és versszerű álmait, megemlékezett napi történésekről, találkozásokról, megjegyzéseket fűzött hírekhez, eseményekhez. A napló legnagyobb részében az onban műhelyjellegű feljegyzések olvashatók: novella- és mesevázlatok, részletek készülő írásokból, változatok régebbiekre; olykor csak futó ötleteket, nyelvi játékokat vetett papírra, jellegzetes figuráinak a nevét próbálgatta. De sok esetben teljes , kidolgozott elbeszéléseket, meséket másolt be. Volt persze olyan év is, amikor játékos öniróniával csak egyetlen mondatot írt, hogy ennyi hát az ez évi termés. Lázár Ervin naplója arról tanúskodik, hogy a kitűnő író mennyire szerves egységben élt í rásaival, szereplőivel, hogy ezek alkották hétköznapi valóságát is, vagy másképpen: elbeszélő művészetének milyen mélyre nyúltak életrajzi gyökerei. Lázár Ervin naplója méltó kiegészítése életművének, megrendítő közelségbe hozza a nemrég elhunyt írót olvasóihoz.

A 20. századi francia történetírás egyik legnagyobb alakja, az 1996-ban elhunyt Georges Duby által szerkesztett munka az egyes korszakok legnevesebb specialistáinak (Delumeau, Dhondt, Riché, Vovelle stb.) közreműködésével készült. A francia történelemtudomány hagyományainak megfelelően - így a Michelet által egykoron meghirdetett "totális történetírás" vagy az Annales iskola tanításának szellemében - a könyv a mai Franciaország területén kibontakozott civilizáció átfogó történetét kívánja adni. Az események ismertetésén túl igyekszik feltárni azokat a mélyben munkáló, kronológiailag pontosan megragadhatatlan folyamatokat, amelyek a felszínen lejátszódó történéseket meghatározzák. A szerzők nagy figyelmet szentelnek a politikai, társadalmi, gazdasági, demográfiai struktúrák, valamint az őket érintő, hol lassan érlelődő, hol hirtelen bekövetkező változások ismertetetésének. Ugyanakkor bemutatják az életmód, a vallásgyakorlat, a művészi alkotás, az oktatás, az erkölcs, a gondolkodás, a tudományos fejlődés alakulását is. Az első kötet a Bourbon-restaurációig tartó, a most megjelenő második az 1852-től az 1990-es évekig terjedő időszakot tekinti át.

A hanyatló Római Birodalom utolsó előtti fejezetének történetében egy legenda ragadja meg az írót. A Diocletianus császár korában élt Szent Bonifác legendája, aki pogány tisztből vált keresztény vértanúvá. Ezenkívül barátainak ösztönzése és személyes élményei késztetik a szerzőt a téma regényes feldolgozására. Quintipor és Titanilla romantikus szerelmében kicsit a saját idilljeit, régi szerelmeit élte át újból. Ahogy egyik méltatója írja: A bimbózó érzékiségnek ez a tiszta szerelemmel vegyített ábrándozása teszi az Aranykoporsót a serdült ifjúság vonzó, kedves olvasmányává.

A hazai könyvkiadás az utóbbi években dicséretre méltóan nagy számban jelentette meg a jelentős személyiségelméleti iskolákhoz tartozó szerzők szövegeit, a személyiség fejlesztésével és terápiájával kapcsolatos könyveket, a modern személyiségelméleti, valamint a személyiségpszichológia kontextusát is tárgyaló pszichológiatörténeti munkákat. E bőséges kínálat ellenére a kötet régi hiányt pótol, mivel a személyiségpszichológia egészének mai státusával, legfontosabb irányzatainak bemutatásával foglalkozó, korszerű és átfogó szemléletű kézikönyv magyar nyelven eddig nem jelent meg. A szerzők nemcsak kitűnően érzékeltetik a tudományág árnyaltságát és sokrétűségét, hanem a különféle megközelítési módok integrációs lehetőségeire is rámutatnak. Egy ilyen kézikönyv tankönyvként is használható a humán szférában dolgozók képzésében és a pszichológusképzés alapszakaszában. A kötetet gazdag kép- és ábraanyag egészíti ki, és tartalmazza a magyar nyelven hozzáférhető művek bibliográfiáját is.

Az emberi kaland című kötet javított és bővített kiadása jelenik meg most - új címen - a szerző életműsorozatában. Ebben az új formában a könyv a szerző 2005-ben megjelent művének, Az ezerarcú énnek a gondolatvilágához kapcsolódik. Mindkét könyv egy alapvető kettősségről szól, arról, hogy mindennapi életünk felszíne alatt hogyan küzdünk, tudva-öntudatlan, az emberi lét nagy problémáival: azzal, hogy vajon itthon vagyunk-e ebben a világban? Hogyan került be a rossz, a gonosz, a szenvedés a világb a? Van-e az emberiségnek valami szerepe a világmindenségben? Van-e célja, értelme az emberi életnek? Meg tudjuk-e állítani, vissza tudjuk-e fordítani az időt? Szembe tudunk-e nézni az elmúlással? Az emberiség nagyszerű kalandjáról szól ez a könyv egy olyan világban, amelyben a rettenet és a szépség, a sötétség és a fény, a halál és az élet küzd egymással.

Az irodalom elmélete bizonyos értelemben az első és az utolsó nagy irodalomelméleti összefoglaló munka. Mint alapvető rendszerező kézikönyv hatalmas szakmai ismeretanyagot ölel fel az általános irodalomtudomány, az irodalomtörténet-írás módszertanának története, az irodalomelemzés és az irodalomelmélet köréből, egyben első szisztematikus összefoglalása az irodalomtudomány történetének is. A könyv felosztása enciklopédikus jellegű, világosan megkülönböztethető tárgykörökre épül, s ezért jól áttekinthető. Az irodalom elmélete az irodalomtudomány modern korszakának első legjelentősebb műve, amelyben a formalizmus és a strukturalizmus legfontosabb tételei (vagy inkább: kérdésföltevései) mind megtalálhatók, de ott van a 20. század első felének számtalan, iskolába nehezen sorolható teoretikus, irodalomtörténeti, műelemző munkájának sok-sok tanulsága is. Az "irodalomközpontúság" és a "műközpontúság" kifejezések jelzik leginkább Wellek és Warren könyvének fő tendenciáját, s ezek a kifejezések nálunk jórészt e könyv nyomán kerültek forgalomba. Bár 1972-ben jelent meg magyarul, még mindig egyetemi alapkönyvnek számít. A szöveget új bibliográfiával egészítettük ki, mely az első magyar kiadás óta megjelent irodalomelméleti alapműveket tartalmazza, a könyv struktúrájának megfelelő felépítésben.

A kötet a lengyel történelmet a kezdetektől a huszadik század végéig mutatja be. A számtalan térkép, ábra, grafikon és terjedelmes bibliográfia mellett a szerző korabeli dokumentumokkal, irodalmi idézetekkel, levelekkel színesíti az amúgy is olvasmányos stílusban írt könyvet.