Osiris Kiadó strana 15 z 19

A nagy politikai átalakulások - "rendszerváltások" - óhatatlanul együtt járnak a múlt újraértelmezésével. Az elmúlt években ez jellemezte a magyar történetírást is. Az alternatív történeti olvasatok között ugyanakkor megjelentek olyan interpretációk is, amelyek a tudományosság szabályait áthágva egyes korok, események vagy személyek megszépítésére vagy éppen befeketítésére törekedtek. Vagyis legendákat gyártottak, tévhiteket terjesztettek, és ezzel mitizálták a múltat. A kötet tíz szerzője a 20. századi magyar történelem egy-egy ilyen sokat vitatott eseményével (Trianon, 1945,1956, stb.) és személyiségével (Tisza István, Horthy István, stb.) foglalkozik.

Hogyan változott a magyar társadalom szerkezete, egyes csoportjainak helyzete, belső tagoltsága és összetétele a II. világháborút követő évtizedekben? Miként alakult át az értékrendszer, a közgondokodás, az életmód és a hétköznapok rendje a XX. század második felében? Milyen történelmi tényezők húzódnak meg a változások hátterében? Többek között ezekre a kérdésekre próbál válaszokat keresni ez a könyv, amely az első kísérlet az elmúlt fél évszázad magyar társadalmi folyamatainak történeti áttekintésére, összegzésére.Az adatgazdag kötet használatát táblázatok, grafikonok, valamint az egyes témakörökben történő tájékozódást segítő irodalomjegyzék könnyíti meg az olvasó számára. A gondosan válogatott fotók széleskörűen illusztrálják e korszak társadalmi változásait.

Az Osiris Klasszikusok sorozat ezen kötetében a 19. századi nagy magyar költő összes verse olvasható.

E kötet Piaget négy évtized alatt írott szociológiai tanulmányait foglalja egybe.

Voigt Vilmos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajzi Intézetének egyetemi tanára évtizedek óta foglalkozik a magyar folklór áttekintésével. Az ő szerkesztésében jelentette meg kiadónk a szakterület egyetlen egyetemi tankönyvét A magyar folklór címmel. Ez a tankönyv önmagában is megállja a helyét, most azonban teljessé válik a szöveggyűjtemény által, amely a magyar folklór szövegeinek teljes keresztmetszetét adja. A magyar népköltészet fontos műfajai (pl. mese, ballada, népdal) sokszor jelentek meg antológiajellegű áttekintésekben. Népzenénk és néptáncaink is megismerhetők hasonló (szakmailag pontos, a nagyközönség számára is élvezetes) gyűjteményekből. Annál különösebb, hogy mindmáig sohasem készült el a magyar folklór egészét bemutató szöveggyűjtemény. A kötet a magyar műveltségben már klasszikussá vált kiadványokat veszi alapul, a 19. század közepétől napjainkig. Pontosan közli a szövegeket, a hozzájuk kapcsolódó dallamokat, kommentárokat, szaktudományos megjegyzéseket is. A közlésnek ez a módja lehetővé teszi, hogy az olvasó átfogó képet kapjon a néphagyomány szóbeliségében megformált legszebb alkotásairól. Az érdeklődők, a kérdés kutatói pedig arról a folyamatról is fogalmat alkothatnak maguknak, ahogy a tudományszak, a magyar írók, tankönyvek szerkesztői részt vettek ennek a hagyománynak a megszerkesztésében, megbecsülésében. A kötet érdeme nemcsak az, hogy egyedülálló vállalkozás mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban, hanem az is, hogy sokan sokféleképpen olvashatják, élvezhetik, értelmezhetik ezt a "kincsestárat".

A kötet célja egy átfogó, az egyetemi filozófiaoktatás számára is használható anyag közreadása a középső platonizmus - azaz a Kr. e. 1. század és a Kr. u. 3. század közepe közötti időszak meghatározó filozófiai irányzata - témájában. A bevezetés áttekintést nyújt a középső platonizmus történetéről, előtörténetéről, forrásairól, meghatározó képviselőiről. A válogatásban a középső platonizmus minden jelentősebb, görög nyelven író képviselője szerepel. A szövegek a filozófiatörténeti és kultúrtörténeti szempontból leginkább meghatározó témákat dolgozzák fel.

A kötet a kiadónknál megjelent nagy sikerű Atkinson et al. Pszichológia című tankönyvhöz készült szöveggyűjtemény: fejezetenként legalább két-három, az eredeti szerkezethez illesztett olvasmány egészíti ki az alaptankönyv szövegét. Az olvasmányok kisebb részben nehezen hozzáférhető klasszikus, nagyobb részben pedig a legfrissebb tudományos anyagot mutatják be, utóbbi esetben a "nyitott kérdések" világos expozíciójával. A kötet alapvető célja, hogy az olvasmányok révén a felhasználót megismertesse a pszichológia tudományos eredményeinek keletkezésével. Ez a szemléletalakítás két irányban is sajátos mondanivalót hordoz. A bölcsészeti érdeklődésűek és a társadalomtudósok számára bemutatja a kísérleti, az ember szellemi mozzanataira irányuló szemlélet keletkezését, a "keményebb" természettudományok számára pedig azt, hogy milyen a humán tudományok sajátos kérdésfeltevése, eredményeik mennyire kontextusfüggőek. A szövegekhez kapcsolódó apparátus is igen gazdag: a szerző életútja, néhány esetben szerzői interjú, webforrások, filmforrások lelőhelyei, feladatok.

"... Halála előtt három évvel korábban készített végrendeletében valamennyi iratát a kamalduli szerzetesekre hagyta. Ebből a kézirat-hagyatékból, amelyik kisebb részben Párizsba, de zömében a Troyes-i Városi Könyvtárba került, jelentek meg halála után elmélkedő és értekező művei. Közülük a két legjelentősebb a latin nyelven írott Vallomás (Confessio peccatoris), illetőleg a franciául fogalmazott (és e kötetben olvasható) Emlékiratok a magyarországi háborúról (Mémoires sur la guerre de Hongrie...). Az utóbbi először 1739-ben, Hágában jelent meg más, Magyarországra és a kuruc háborúra vonatkozó iratokkal, valamint Bethlen Miklós emlékiratával együtt (Histoire des révoiutions de Hongrie, azaz A magyarországi változások története címen). Ezek mellett még számos más művet is irt a száműzetésben, főleg latin és francia nyelven, több esetben mindkét nyelven megfogalmazott, párhuzamos változatban..." Részlet az Életrajzi jegyzet című írásból

Piaget munkássága jól ismert a magyar olvasóközönség számára. Ez a klasszikus munkája, melyet legkitartóbb munkatársával, Inhelderrel együtt írt, franciául már tucatnyi kiadást megért. A gyermek fejlődésének legfontosabb alapelveit mutatják be a szerzők. A gyermek nem kis felnőtt, hanem érzelmi életében, társas kapcsolataiban és gondolkodásában egyaránt minőségi változásokon át jut el az ifjúkorra jellemző koherens, logikus világképig. A fejlődés során a gyermek nem passzív lény: fejlődését az éppen érvényes saját rendszer és a környezeti hatások közötti kölcsönhatás, Piaget saját kifejezéseivel az asszimiláció és az akkomodáció küzdelme és az egyensúlykeresés irányítja. Ez a könyvecske a gyermekközpontú feljődéslélektan visszatérő vonatkozási pontja, mely nemcsak a gyermek megismeréséért, hanem a gyermek szabadságáért is kiálló nevelők, pszichológusok és szülők kis kátéja.

A tudományos magyar közvélemény 2003-ban ünnepli Horváth János születésének 125. évfordulóját. Mind a kutatás, mind pedig az egyetemi tanítás igényli, hogy munkásságának egészével megismerkedjék, s ennek elengedhetetlen feltétele, hogy művei valamennyi érdeklődő számára ismét hozzáférhetővé váljanak. Verstani munkái közül az első 1909-ből, az utolsó 1958-ból való; a 10 tanulmány és 5 könyv újbóli megjelentetése egy fél század kutatásának és oktatásának folytonosságát, egyúttal pedig különböző állomásait is jelzi. Horváth János Összegyűjtött műveinek ezen első kötete tartalmazza valamennyi verstani könyvét, tanulmányát.

Az észlelés, amely általános kifejezése annak a folyamatnak, miképp jut tudomásunkra a környező világ, a fizikai inger bemutatásától az élményig tartó események összessége. Az észlelés számos alfolymatból álló, többszintű, kölcsönös kapcsolatokkal behálózott rendszer, melynek a kötet minden szegmensét alaposan elemzi. A munka hangsúlyozottan tudományalapozó megközelítésű, a neurofiziológiai, a mérhető, ellenőrizhetően vizsgálható alapmechanizmusokat szisztematikus rendben tárgyalja. A modalitások közül a legnagyobb súlya természetesen a látásnak van, azonban a rendszer minden alacsonyabb szintje is külön fejezetet, részletes kifejtést kap.

Anonymus és Kézai Simon munkái a legrégibb ránk maradt magyarországi latin krónikák. Mindketten a magyar őstörténet feldolgozását tekintették fő céljuknak, s a feladatot mindkét szerző nagy fantáziával, nem kis irodalmi leleménnyel oldotta meg. E rövid terjedelmű művek, bár 18. századi első kiadásuk óta a szakmai viták kereszttüzében állnak, a magyar nemzet- és önazonosságtudat mindmáig meghatározó munkái, a középkori magyar történelem alapforrásai; most új, átdolgozott fordításban, bőséges eligazító jegyzetanyaggal, bevezetővel és a legfrissebb szakirodalmat is bemutató bibliográfiával veheti kézbe őket az olvasó.

József Attila (1905-1937) az Ady utáni magyar költészet főalakja, a magyar irodalomból világirodalomba nőtt lángelme, a XX. század uralkodó eszméinek világviszonylatban is nagy jelentőségű lírai kifejezője, a szocialista világköltészet egyik példamutatója és vezéralakja. Jelentősége a nemzetközi irodalomban semmivel sem kisebb, mint Bartóké a zenében. És élt mindössze harminckét évet, sorsa nélkülözés, üldöztetés s meg nem értés volt. Rettegett a belülről fenyegető őrülettől és a kívülről fenyegető világőrülettől, a fasizmustól. Élete végső napjain is remekműveket írt, s nem reménykedve többé semmi jóban, öngyilkossággal fejezte be az életet.

A könyv a pártokról szóló tudományos irodalmat átfogó módon kívánja bemutatni. Még egy viszonylag terjedelmes munka sem foglalkozhat azonban a pártpolitika minden összefüggésével. Ilyen, a könyvben éppen csak érintett témák a pártoknak az ágazati politikára kifejtett hatása vagy a kampánytechnológia. Időben és térben is korlátozott képet kap az olvasó. A legtöbb hivatkozási pontot a múlt (ti. a 20.) század nyugati politikai rendszereinek és azon belül is Nyugat-Európának a története szolgáltatja. Ennek a kötetnek a Körösényi András Pártok és pártrendszerek c. műve volt az elődje. A szerzők arra törekedtek, hogy annak fő szerkezetei elemeit és gondolatmenetét megőrizzék.

A kézirati hagyomány Szophoklész hét legjobbnak tartott tragédiáját őrizte meg, mintegy száz évvel ezelőtt pedig egy szerencsés véletlennek köszönhetően egyik szatírjátékának papirusztöredékei is előkerültek az egyiptomi sivatag homokjából. A nyolc d ráma ezúttal új és a korábbi kiadásoknál részletesebb jegyzetekkel jelenik meg. Az új kiadás igyekszik hangsúlyozni a korabeli előadás sajátos vonásait: a recitált és énekelt részek váltakozását, valamint a görög dráma hagyományos szerkezeti részeit tipográfiai eszközök is kiemelik. A kötet utószava ismerteti az egyes művek legfontosabb értelmezéseit, és eligazít a legújabb kutatási irányzatok között.