Park strana 14 z 23

A kötet két részből áll: Mihalik Edmondját, amelyet a Cyrano keletkezésének története ihletett, maga a mű követi, Bognár Róbert és Várady Szabolcs könnyed, szellemes, végtelenül szórakoztató újrafordításában.  Edmond Rostand, a fiatal drámaköltő eddig minden darabjával megbukott. A legendás Sarah Bernhardt azonban hisz benne, és beajánlja a kor másik színésznagyságának, Constant Coquelinnek, akinek darab kell. Csakhogy Rostand két éve nem írt semmit. Honnan vegyen sebtében drámahőst? És ekkor betéved Honoré úr kávéházába...  A Cyrano születéséről szóló Edmond-t 2016 szeptemberében mutatták be a párizsi Palais-Royal Színházban, a szerző, Alexis Michalik rendezésében. A darab 2017-ben hét jelölésből öt Moliere-díjat nyert el, három év alatt több mint nyolcszázszor játszották az anyaszínházban és vidéki turnékon, és a diadalmenet töretlenül folytatódik.  Rostand Cyranója százhuszonhárom éve nem kerül le a színházak műsoráról. Csak egy évvel fiatalabb nála Ábrányi Emil magyar fordítása. Némelyik sora szállóigévé vált. Kell-e, szabad-e újrafordítani? Ráadásul prózában! Zsámbéki Gábor mindenesetre úgy gondolta, hogy a darabban nyüzsgő életet akarja megrendezni a Katona József Színházban, avítt költői cicomák nélkül, és Bognár Róbert el is készítette az új fordítást prózában. Cyrano azonban költő, és ez a színpadon is többször megnyilvánul. És költő az is, aki darabot ír róla. Az Edmond-ban gyakran szóba kerül, hogy Rostand nem is tud mást írni, csak verses színművet. A próza ezért mindkét darabban verssel váltakozik. A versfordítás Várady Szabolcs munkája.  „Kincs van a kezükben, uraim, felbecsülhetetlen értékű kincs. Mit akarnak? Eltűnjön a feledés homályában, vagy a francia színház legfényesebb dicsősége legyen? Hallgassák meg Cyrano szavait, és legyenek méltók a feladatra! Adják oda minden pénzüket, mert megjósolom: soha... soha nem találnak ehhez a színműhöz foghatót."

Amikor meghívást kap, hogy tartson előadást az ukrajnai Lvivben, Philippe Sands nemzetközi jogász családja titkos történetének nyomába ered. Eközben egy sor megdöbbentő véletlenre bukkan, melyek arra késztetik, hogy beutazza a fél világot, egészen a nemzetközi jog bölcsőjéig, a nürnbergi per helyszínéig. A kötet mind a négy főszereplője kötődik valamiképpen Lviv városához. Leon Buchholz az anyai nagyapa, aki Lvivben született, de élete nagy részét Franciaországban élte le, és az 1945 előtt történtekről sosem mesélt az unokájának. A másik három szereplő mindegyike jogász: Raphael Lemkin a népirtás, Hersch Lauterpacht az emberiesség elleni bűntett fogalmának megalkotója, különböző időben ugyan, de mindketten a Lvivi Egyetemen folytattak jogi tanulmányokat, valamint Hans Frank, Adolf Hitler jogtanácsosa, aki a második világháború idején a megszállt lengyel területek főkormányzója volt. Ők négyen sosem találkoztak, de összefonódó élettörténetük fontos kordokumentuma a 20. század európai történelmének. A Kelet-nyugati utca felejthetetlen keveréke az emlékiratnak és a történelmi detektívregénynek, elmélkedés arról, milyen sérüléseket okoz az emlékezet, a bűn és a bűntudat generációk egész során át.

Jeruzsálem 1244-ben elesett, s a szentföldi keresztesek kétszáz esztendei háborúskodás után egyetlen valamirevaló erősségben húzhatták meg magukat: Akkóban. A város impozáns bástyáit és vastag kőfalait mintegy tízezer harcos védte. Ám 1291 tavaszán Akkót ostrom alá vette az irdatlan mameluk sereg. Az Elátkozott toronyban Roger Crowley eleven mesélőkedvvel számol be a mamelukok bősz támadásáról, akik a dzsihád lázában égve képzett árkászok csapataival és óriási katapultokkal felszerelkezve indultak Akkó falai ellen, hogy minden korábbinál hevesebb lövedékzáport zúdítsanak rájuk. A szerző fennmaradt arab forrásokból és eleddig lefordítatlan latin okiratokból merítve eleveníti föl az összeomlóban lévő keresztes királyságok és a harcos iszlám konfliktusát. Az Elátkozott torony, középpontjában a drámai utolsó ütközettel, lebilincselően ábrázolja a keresztes hadjáratok korát, s merőben új szemszögből láttatja a világtörténelem e fordulópontját. „Az ádáz tusa végül egyetlen konkrét pontra összpontosult. Akkó középkori látogatói fantáziadús hasonlatokkal jellemezték a város alakját: hol csatabárd formájúnak írták le, hol egy keresztes pajzsához hasonlították, hol pedig - egyszerűbben, de nem kevésbé láttatón - olyan háromszögként festették le, amelynek alapját a tenger határolja. A háromszög másik két oldalát a város egyetlen falának északi és keleti része alkotta, melyek folytonosságát helyenként kapuk és bástyatornyok szakították meg. Előtte egy alacsonyabb külső fal és vizesárok húzódott. A két falszakasz a háromszög csúcsában találkozott, amely a vár legsebezhetőbb, egyben legjobban megerősített körzete volt - és persze itt tombolt a leghevesebben az Akkóért vívott küzdelem. Ezt a helyet egy félelmetes torony védte; a védelem talpköve, amelyet a keresztesek csak Turris maledicta, vagyis Elátkozott torony néven emlegettek."

„Igazán remélem, gyermekem, hogy egy nap majd találsz egy olyan embert, akivel a magasba szállsz..."  A 25 éves Nelly retteg a repüléstől, hisz a jelekben, és nem az a típus, aki egyszer csak kiveszi minden megtakarított pénzét a bankból, vásárol magának egy méregdrága piros táskát, majd egy hideg januári reggelen hanyatt-homlok otthagyja Párizst, és Velencébe utazik. De olykor történnek dolgok, melyek felborítják az ember életét. Például egy fájdalmas szerelmi csalódás vagy egy régi könyvben olvasott, talányos mondat. Néha el kell veszítenünk a talajt a lábunk alól ahhoz, hogy a hetedik mennyországba jussunk...  „Nelly a régi gránátgyűrűt nézte, melynek kövei szelíden ragyogtak rá a lámpák fényében. Mind ez idáig fogalma sem volt róla, mit visel az ujján. Most már az is világos volt, miért csillogott mindig olyan furcsán az idős hölgy szeme, valahányszor Olaszországról beszélt. Ez persze új megvilágításba helyezte a gyűrűt, a belegravírozott üzenettel.  És a kis kávézó, amelyet Nelly kezdettől fogva olyan furcsán meghittnek érzett, mágikus hellyé változott, ahol éppen egy kisebb csoda történt. A könyv lapjai között, amely még mindig az asztalon hevert, Nelly kizökkent az időből és megtalálta a nagyanyját.  Tehát a könyv az ajánlással, amelyet Párizsban talált, a nagyanyjáé volt. Ez viszont itt, az asztalon alighanem a boldogtalan fiatalemberé lehetett. De az istenért, hogy került a kávézó polcára?"

„Szenvedélyes, bátor könyv... A legmagasabb rendű krimi, amelyet még izgalmasabbá tesz, hogy azok a sötét, homályos titkok, amelyeket egyenként napvilágra hozunk... talán a történelem és tulajdon emberi természetünk igazi titkai is egyben." The New York Times.  William Styron legösszetettebb és legnagyratörőbb regénye azzal kezdődik, hogy egy fiatal déli 1947-ben északra utazik, mert író akar lenni. A mű bevezet bennünket Girnyónak a szomszédaihoz fűződő rajongó, bár feszült kapcsolatába. Az ördögien éles elméjű Nathan és annak lengyel szerelme, a gyönyörű Sophie története fájdalmas titkokkal terhes. Küzdelmes kapcsolatuk során szembe kell nézniük azzal, amit csak úgy nevezhetünk, hogy maga a hamisítatlan gonosz.

„E könyvben igyekszem előbányászni Shakespeare titkos gonoszkodásait híres darabjainak sorai mögül. Kódfejtő munka, miközben titkos írásai viccekbe csomagolva kerülnek tálalásra. Kuncoghatsz, ha olvasod őket." (Almási Miklós)  A neves esztéta Shakespeare népszerű és gyakran játszott darabjaiban (többek közt A vihar, Szentivánéji álom, Macbeth, Vízkereszt, vagy amit akartok) a szereplők motivációinak és cselekedeteinek abszurd vonásait kutatja. A shakespeare-i drámamodell hatását vizsgálva elemzi a Bölcs Náthánt, a Borisz Godunovot és a Woyzecket, és persze kitér az ős-abszurdra, a Godot-ra. Esszéi eleven stílusukkal, újszerű szempontjaikkal és merész kérdésfelvetéseikkel a színházi olvasópróbák légkörét idézik.

2017. június 3-án az amerikai Alex Honnold a világon elsőként jutott föl szabad szólómászással - kötél, mászótárs és eszközök nélkül - a kaliforniai Yosemite Park mintegy 900 méter magas, szinte függőleges gránitfalának, az El Capitannak a tetejére. A National Geographic magazin szerint ezzel „a sziklamászás történetének legtisztább, legnagyszerűbb teljesítményét vitte véghez". A bravúros mászásról készült Free Solo - Mászókötél nélkül című dokumentumfilm 2019-ben Oscar-díjat kapott.  Az Egyedül a falon e mászózseni különleges életútjának és extrém sportpályafutásának főbb állomásait, legnagyobb pillanatait örökíti meg. Elmondja, hogyan lehet félelem nélkül élni, miképpen lehet szembenézni a veszéllyel, ugyanakkor még a leghajmeresztőbb pillanatokban is jeges nyugalommal összpontosítani. David Robertsszel közösen írt könyvében Honnold első alkalommal mesél 3 óra 56 perces mászásáról az El Capitanon. Az Egyedül a falon sziklamászók, kalandkeresők és adrenalinfüggők számára kötelező olvasmány.  „Az olvasóban óhatatlanul fölmerül a kérdés, épelméjű-e, aki ezt a sportot műveli... de közben csodálattal adózik neki." - People

A Miért kávézó szerzőjétől.  „Ez a könyv inspirálni fog téged.  Vezetői szerepedet is egyszer és mindenkorra tisztábban látod. Nemcsak a munkában, de otthon, a közvetlen környezetedben és abban is, ahogyan az életedet irányítod. Minden egyes pillanatban szükségünk van vezetői képességeinkre. Ha másért nem, hát azért, mert önmagunkról döntünk."  Ki ne vágyna arra, hogy a munkát, amivel napjai jó részét tölti, szeresse is? Hogy úgy érezze, segíti képességei kibontakoztatásában? Melyik főnök ne szeretné, hogy a beosztottjai motiváltak legyenek, kedvvel és jól végezzék a munkájukat? John P. Strelecky könyvében ezeknek az igényeknek a fontosságáról ír, és arról, hogyan hozhatók összhangba életünkben a munkahelyi és személyes célok. Milyen a jó vezető? Milyen az ideális munkakörnyezet? Milyen szempontokat kellene előnyben részesítenünk akkor, amikor munkahelyet keresünk? Biztos, hogy a motiváció leghatékonyabb eszköze a pénz?  Az Élet Nagy Ötöse segít végiggondolni, mi az, ami az életünkben igazán számít, és hasznos tanácsadó vezetőknek vagy vezetői szerepre készülőknek.

A fizikusok majdnem száz éven keresztül szinte Szentírásnak tekintették John Keats szavait: „a szépség igazság". Meggyőződésük, hogy a legjobb elméletek szépek, természetesek és elegánsak. Ez az elvárás dönti el, melyik elmélet lesz népszerű, és melyik kerül papírkosárba. Csakhogy sajnos éppen ez az oka annak, hogy a fizikában több mint négy évtizede nem történt jelentős elméleti áttörés.  Fizikusok útvesztőben című könyvében Sabine Hossenfelder kifejti, hogy a szépségre irányuló modern törekvés elfedi előlünk természeti világunk valóságos természetét. A kutatók elképesztő elméleteket állítanak fel, új részecskék tucatjainak létezését sejtik, ezekből azonban szinte semmit sem igazoltak megfigyelések - mi több, közülük sokat ellenőrizni sem lehetséges. A szépség hajszolása az egész tudományágat zsákutcába vezette.  Hossenfelder arra figyelmeztet, hogy a tudósok csak akkor fedezhetik fel az univerzum igazságait, ha elfogadják, hogy azok akár zűrösek és bonyolultak is lehetnek.

„Briliáns történelmi tabló egy világról, melynek súlypontja épp most tolódik el Kelet felé." - The Economist.  A hírnév és a vagyon évszázadokon át Nyugaton, a két Amerika új világában várta a merészeket. A kalandra és meggazdagodásra vágyók ma a Keletre függesztik tekintetüket. A Közép-Ázsiában, majd Kína és India jókora részein át húzódó térség valaha uralkodó szerepet játszott a világ gazdasági, politikai, kereskedelmi és kulturális életében, s most hasonlóan meghatározó jelentőségre tesz szert.  A világtörténelem új szempontok alapján megfogalmazott nagy áttekintése, a Selyemutak szemkápráztató feltérképezése azoknak az erőknek, amelyek birodalmakat virágoztattak fel és taszítottak a mélybe, áruk és eszmék áramlását irányították, napjainkban pedig a nemzetközi viszonyok és folyamatok új fejezetének kezdetét ígérik.  „Manapság nagy körültekintéssel igyekszünk felbecsülni a gyors gazdasági növekedés valószínű hatásait Kínában, ahol a luxuscikkek iránti igény az előrejelzések szerint a következő évtizedben megnégyszereződik, és feszült figyelemmel kísérjük a társadalmi változásokat Indiában, ahol ma már több embernek van mobiltelefonja, mint ahányan vízöblítéses vécét használhatnak. Egyik ország sem jelenti azonban a legjobb nézőpontot a világ múltjának és jelenének szemléléséhez. Valójában egy évezreden át ez a Nyugat és Kelet, Európa és a Csendes-óceán között húzódó régió volt a világ tengelye.  Ez az a régió, ahol a világ nagy vallásai megszülettek. Itt emelkedtek fel és hanyatlottak le hatalmas birodalmak, s a küzdelem hatásai érzékelhetőek voltak sok ezer kilométernyi ávolságban is. Aki itt megáll, másképpen látja a múltat, és feltárul előtte egy bonyolult, szoros összefüggésekkel átszőtt világ, amelyben az egy-egy kontinensen végbemenő történések hatással vannak a másikra, ahol a közép-ázsiai események utórezgései Észak-Afrikában is érezhetők, ami Bagdadban végbemegy, az visszhangot ver Skandináviában.  A történelmi megrázkódtatások szétterjedtek a szélrózsa minden irányába futó hálózaton: az útvonalakon, amelyeken zarándokok, harcosok és kereskedők közlekedtek. A 19. század végén egy kiváló német geológus, Ferdinand von Richthofen (az első világháborúban legendává vált pilóta, »a vörös báró« nagybátyja) selyemutaknak - Seidenstraßen - nevezte el ezt a nagy jelentőségű, eleven hálózatot."

A profi újságíró és amatőr borivó Bianca Bosker mindaddig nem sokat tudott a borról, míg fel nem fedezte azt a világot, ahol az íz, a zamat az úr: az elit sommelier-k világát, akik életüket az íz szenvedélyes keresésének szentelik. Lelkesedésük és az ízérzékelésben megmutatkozó különleges képességeik láttán elhatározta, hogy kideríti, mi a titka ennek a „dugódilinek". Kíváncsian, humorral és jó adag egészséges kételkedéssel vezeti be olvasóit a titkos borkóstoló csoportok, exkluzív New York-i éttermek és nagy borkészítő cégek világába, sőt arra is igyekszik fényt deríteni, mi megy végbe szervezetünkben az ízérzékelés folyamán. Könyvét borkedvelők és a borral még csak most ismerkedők egyaránt élvezni fogják.  „A bolygónkon fellelhető fogyasztható dolgok közül legjellemzőbben a bort tekintik a civilizált élet részének. Robert Louis Stevenson „palackozott költészetnek" nevezte, Benjamin Franklin pedig kijelentette, a bor az „állandó bizonyíték arra, hogy Isten szeret minket". Ilyesmit soha senki nem állított a báránycombról és a lasagnéról, bármilyen finomak is. A borszakértők olyasmiket mondanak a borokról, hogy a lelküket végtelen magasságba repítik, mint egy Rachmaninov-szimfónia. Fogalmam sem volt, miről beszélnek, és ez a kijelentés, mit tagadjam, eléggé túlzónak, a valóságtól elrugaszkodottnak tűnt. Ezek tényleg eszement hülyeségek, vagy belőlem hiányzik az a képesség, hogy értékelni tudjam az élet egyik legnagyobb örömforrását?  Tudni akartam, hogyan lehetséges, hogy az élet más területein teljesen racionálisan gondolkodó emberek képesek észbontó összegeket és rengeteg időt áldozni arra, hogy átélhessék a különleges ízérzékelés néhány röpke pillanatát. Egyszerűbben fogalmazva: tudni akartam, miért ez a nagy felhajtás a bor körül."

Hárs István, Mester Ákos, Esterházy Péter, Tarnói Gizella, Kádár János, Marjai József, Antal László, Liska Tibor, Kornai János, Surányi György, Simor András Matolcsy György, Sárközy Tamás - ők 13-an kerültek fel Farkas Zoltán rendhagyó tablójára.  A könyv elolvasása után a személyes hangvételű írásmódnak köszönhetően a 13 szubjektív portré mellett egy 14. is kirajzolódott, magáé a szerzőé. Szereplőit négy ciklusba rendezte, a ciklusok címét Allan Ginsberg Üvöltés című verséből választotta, a sorrendet saját pályájának állomásai mentén határozta meg. A kötet előszavában így jellemzte portrégalériáját:  „Több az anekdota, mint a leleplezés, ám több a tény, mint a minősítés; a portrék nem teljes pályarajzok, többnyire csak jellemző szemelvények. Nem titkolom, kivel rokonszenvezem, kivel kevésbé, de a nézőpontot nem váltogatom. Szerepelőim át- meg átlátogatnak egymáshoz, együtt vagy egymás ellenében tették, amit. Volna egy extra szándékom is: bemutatni, hogyan művelhető a szakmám akkor, ha már slampos a diktatúra, akkor, ha kitör a szabadság, és akkor is, amikor ahhoz, hogy eljussunk az igazsághoz, új korlátokat kell átlépni, megkerülni vagy ledönteni"

Ha valóban tartalmas életet szeretnénk élni, nemcsak szellemi, de lelki fejlődésünkkel is törődnünk kell. Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, vállalni, hogy szembenézünk a problémáinkkal, még akkor is, ha megoldásuk többnyire fájdalommal, szenvedéssel jár. De miközben megküzdünk a nehézségekkel, mélyebben megérthetjük önmagunkat és másokat is. Hogy merre menjünk, milyen utat válasszunk, azt kinek-kinek magának kell eldöntenie, s nem szabad visszariadni attól, hogy jó néhány út tévútnak bizonyul majd.  Lelki fejlődésünk mozgatórugója a szeretet, hangsúlyozza a szerző, mely nem érzelem, hanem elhatározás, tett és cselekvés - önmagunkért és másokért. A járatlan út meggyőz arról, hogy igenis a kezünkbe vehetjük életünk irányítását, és megerősít abban, hogy érdemes élni. M. Scott Peck gazdag terápiás tapasztalatából merítve sok-sok gyakorlati tanácsot ad. Stílusa gördülékeny és olvasmányos, magyarázatai könnyen érthetőek, példái beszédesek.  „Ami fáj, az nevel."  „A lelki fejlődéshez bátorság kell, gondolati és cselekvési önállóság."  „Az élet nem más, mint személyes döntések egyetlen, hosszú láncolata."  „Szeressetek, de a szeretetből ne fonjatok kötelet."  „Aki mást segít, önmagát segíti."  „A valódi figyelem mindig a szeretet megnyilvánulása."

A vidéki színház fiatal színésznője, Lili beleszeret a híres-nevezetes fővárosi rendezőbe. A helyzet reménytelen: a férfi nős, a válás fel se merül. Lili próbál, igyekszik megfelelni a színházban és a titkos viszonyban, várja a kedvező pillanatot, de csak üresjáratok vannak a színpadon, a színészházban, jószerivel mindenütt. Közben figyel, s hogy az üresjáratokat kitöltse, éles szemmel nézi, mi történik körülötte. Figyelő tekintete és belső monológjai, csípősen vicces párbeszédei nyomán megelevenednek a színház szereplői. „– Tudnod kell, hogy a mi házasságunk működik – mondta Miklós az első közös délutánunkon a kölcsönkapott lakás ágyában, mert úgy érezte, legalább az egyik oldalon tiszta helyzetet kell teremtenie. – És ha a mosógéped működne úgy, mint a házasságod? – érdeklődtem. – Micsinálnál vele? Kidobnád, vagy még szerelgetnéd egy kicsit? – A mosógépem? – kérdezte döbbenten. – Te nem vagy normális. Igen, azt hiszem, kidobnám. Megnyugodtam. Egy csapágyas, a lépcső alá betolt és lomtalanításra váró házassággal valahogy képes leszek együtt élni. Egy ideig mindenképpen.” Sándor Erzsi színészNŐ. Talpától a feje búbjáig. Belesünk vele a színpad takarásába, a büfébe, a próbákra és Erzsi szívének csatornáiba. Egyik izgalmasabb helyszín, mint a másik. Olvassák olyan szeretettel ezt a könyvet, ahogy én tettem! Csalódás KIZÁRVA. Kútvölgyi Erzsébet

Crowley legújabb könyvében az aprócska Portugália 16. század eleji gyors és lélegzetelállító felemelkedését meséli el. A portugálok ritka tengerhajózási bravúrt hajtottak végre, amikor a Jóreménység fokát megkerülve felfedezték az Indiába vezető tengeri útvonalat. Gyarmatosító hadjáratokat vezettek a muzulmán uralkodók ellen, és a velencei kereskedőket háttérbe szorítva ellenőrzésük alá vonták a fűszerkereskedelmet. „Szerencsés” Mánuel király, a zsákmányszerző portyákat vezető Afonso de Albuquerque és a felfedező Vasco da Gama ügyesen lavíroztak személyes becsvágyuk és a birodalmi célkitűzések között. Eltökélt szándékuk volt, hogy kíméletlenül eltöröljék az iszlám kultúrát, és egy keresztény birodalmat hozzanak létre az Indiai-óceán térségében. A rákövetkező évszázadban egyetlen európai birodalom sem volt ambiciózusabb, egyetlen uralkodó sem bizonyult mohóbbnak Portugáliánál és királyainál. „A portugálok beindították a világméretű, kultúraközi interakciók láncolatát. Meghonosították a lőfegyvereket és a kenyeret Japánban, az asztrolábiumot és a zöldbabot Kínában, afrikai rabszolgákat szállítottak az amerikai kontinensre, teát Angliába, borsot az Újvilágba, kínai selymet és indiai orvosságokat egész Európába, és megajándékozták a pápát egy elefánttal. A történelem folyamán első ízben egymás látóterébe emelték a világ legtávolabbi népeit, és ámuldozó leírások sorára adtak alkalmat. A japán festők dagadozó nadrágokban és tarka kalpagokkal ábrázolták különös látogatóikat. A szingalézeket elképesztették a jövevények étkezési szokásai és természetükből fakadó nyughatatlansága, s a portugálokat »igen fehér és szépséges« emberekként írták le, akik »vas fejfedőket és csizmákat viselnek, sosem maradhatnak veszteg, s egyfajta fehér követ esznek, és vért isznak hozzá«. Az efféle képzetek, benyomások és persze a kereskedelem mélyen és tartósan hatottak bolygónk kultúráira, nyelveire, étkezési szokásaira, növényvilágára, történelmére és művészetére. S egyben a Nyugat ötszáz esztendőn át tartó uralmának kezdetét jelezték, ami csak napjainkban kezd visszaszorulni.”

A 8611 méteres K2, a világ második legmagasabb hegycsúcsa 2008-ban tizenegy halálos áldozatot követelt. A hegyen rekedtek közül azonban két serpa csodával határos módon megmenekült. Az amerikai szerzőpáros sodró lendületű és izgalmas könyve - fotók és térképek segítségével - e tragikus napok történetét eleveníti fel elsősorban a serpák és a pakisztáni teherhordók szemszögéből. Miközben megismerkedünk életmódjukkal és kultúrájukkal, azt is megtudjuk, hogyan vélekednek ők a nyugati hegymászókról. „Akik számára kedvesek a hegyek, alighanem rácsodálkoztak már a K2 döbbenetes piramisáról készült felvételekre. Első személyes találkozásunkkor minket is megbabonázott. 2016-ban a K2 nem volt kegyes hozzánk: egy lavina elmosta a legfelső táborokat, így akkor senki nem érte el a csúcsot. Reméljük, idén sikerül majd a hegy első magyar megmászása, természetesen palack nélkül." Klein Dávid és Suhajda Szilárd hegymászók Magyar K2 Expedíció (2019)