Trubadúr Kiadó strana 9 z 16

A nagyívű, egy évszázadot felölelő családregény az írónő felmenőinek sorsát tárja elénk a forradalmi Oroszországból elmenekülni kényszerülő üknagyapától a II. világháború borzalmain át egészen napjainkig. A könyv egy rendkívül izgalmas, a legapróbb részletekre is kiterjedő több éves nyomozás története, amelyre Anne Berest a 2003 telén a postaládájukban talált rejtélyes képeslap miatt vállalkozott. Ezen az aláírás nélküli képeslapon csak két női és két férfi keresztnév állt: négy Auschwitzban meggyilkolt családtag neve. A szerző a hivatalos dokumentumok, a családi levelezés és a fennmaradt naplók alapján, az édesanyja, egy magánnyomozó és egy kriminológus írásszakértő segítségével pontról pontra rekonstruálja a Lettországon és Lengyelországon át Palesztinába kivándorló, majd végül Franciaországban megtelepedő családja küzdelmét a megmaradásért. Anne Berest több rangos irodalmi díjjal kitüntetett hatodik regénye, A képeslap a 2021-es év egyik legnagyobb könyvsikere volt Franciaországban, majd az angolra lefordított mű 2022-ben meghódította az Egyesült Államokat is, ahol elnyerte az immár nemzetközivé lett Goncourt-díj amerikai verzióját.

A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából. A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.

Mindig is azt vallottam, hogy a kemény munka egyszerűen szólva azoknak mentsvára, akik semmi egyébre nem valók.

"A fellépés, mon ami, minden a fellépésen múlik! Adj egy új öltönyt, s én estére szerzek egy ezer frankos kölcsönt."

Az élvezetek rövid gyönyörűséget nyújtanak, sok szenvedést, sok gyötrelmet okoznak, túlteng bennük a nyomorúság.

"Mit választasz? A halált vagy az életet? Csak három pillanatig gondolkozhatsz, mert mindennek meg kell történnie, mielőtt az őrjárat visszatér."

"Meg kellett kísérelnem kétségbeesett helyzetemben, hogy egy fehér és egy fekete énre hasítsam öntudatomat, ha nem akartam összeroppanni a szörnyű csönd súlya alatt."

Csak nem kezdesz el bőgni? Az ember sohase mutassa ki a bánatát. Annak csak örülnek a többiek.

A varázsló, egy harmincon aluli férfi, akinek arca már egészen szomorú, ráncos és kisgyerekes volt a sok ópiumtól, cigarettától és csóktól - hamvazószerdán kora hajnalban haldoklott.

Weöres Sándor a vásári bábjátékok és a klasszikus népmesék hagyományát ötvöző színjátéka az igaz szerelemről, a boldogságkeresésről és a felnőtté válásról szól. Pávaszem, a magyar fejedelem lánya titokban a holdbeli csónakosba szerelmes, ezért mind a négy nagy hatalmú és gazdag kérőjét visszautasítja, magára vonva ezzel a kérők haragját. Hogy mentse országát és édesapját a pusztulástól, Medvefia, a lapp királyfi és barátai segítségével elbujdosik. Több országot bejárva, a számos mesés kaland végén Pávaszem Medvefia oldalán megtalálja az igaz szerelmet és boldogságot. A költő bábjátékát a népszerű gyermekíró, Berg Judit dolgozta át. A kötetet Keresztes Dóra illusztrációi díszítik.

"Ne vádolj senkit! Ha teheted, igazítsd helyre azt, aki hibázott, ha nem teheted, hozd helyre legalább a hibát. Ha ezt sem lehet, mire jó még a vádaskodás?"

"Könyörögve kérem még utoljára, búcsúzóul, higgye el legalább azt, hogy az ördög létezik! Többet nem is kérek öntől."

"Utánam, olvasó! Ki állította, hogy nincs a földön igaz, hűséges, örök szerelem? Megérdemli, hogy kitépjék a hazug nyelvét!"

Aki megőriz magában annyi fiatalságot, hogy felnőtt korában is szívesen olvassa Jókai regényeit, annak Stevenson is nagyon kedves marad. Szerb Antal

"A mai uralmi rendszereket az jellemzi, hogy hazugságaikat nem is akarják feltétlenül elhitetni, csak feltétlenül elfogadtatni.

Woody nem nyugszik. Kilencvenhez közel is rendez, fújja a klarinétot és ír, idén épp egy új novelláskötete jelent meg Súlytalanság címmel. Ha valaki arra számít, hogy íróként Woody ilyen idősen az elmúlásról filozofál, élet és halál nagy kérdéseit boncolgatja, akkor ez a valaki téved, mert szerzőnk nem tesz mást, mint humoros történeteket mond el, ha úgy tetszik, vicceket mesél, miközben a halál ott ül a szomszéd asztalnál. Igaz, ezt tette egész életén át, ő mindig is így filozofált az elmúlásról. Persze azért ezek sem habkönnyű történetek, mindegyikből érezhető, hogy ironikus távolságtartással szemléli, olykor gyilkos humorral vagy az örkényi groteszkkel rokonítható módon ábrázolja közvetlen környezetének szereplőit. Woody az öniróniában is mindig jeleskedett, ez talán egyik legemberibb vonása, és százával sorolhatnánk a filmjeleneteket, melyekben bátran teszi magát közmulatság tárgyává. A kötet egyik novellájában nem kegyelmez magának, s minden korábbi önarcképnél előnytelenebb vonásokkal ruházza fel a szereplőjét