Trubadúr Kiadó strana 8 z 16

„Én is Daisy koszorúslánya voltam, és fél órával az esküvő előestéjén rendezett vacsora előtt még egyszer benéztem hozzá. Ott hevert az ágyán, olyan gyönyörű volt a virágmintás ruhájában, mint az a júniusi este – és olyan részeg, mint egy majom. Egy palack Sauterne volt az egyik kezében, és egy levél a másikban.”

A kötetben a szerző miniregényei és ötperces színművei olvashatók. Az írások görbe tükrében az angol arisztokrácia mulatságos csodabogarak gyülekezeteként jelenik meg. "Mama hiába magyarázta neki, milyen bűnös illetlenség, hogy idegenkedik valakitől, aki nemsokára a férje lesz, ő nem tágított, csak mondta egyre, mennyire gyűlöli, és reméli, soha többé nem látja. Micsoda esküvő lesz ez!"

"Hoffmann zenét is írt, rajzolt és kocsmázott, s tele volt kísérteties, hátborzongató fantáziákkal. Szövevényükből egész mitológia lett..." Babits Mihály

"Az a "nép", mely a hatalmat gyakorolja, nem mindig azonos azzal, melyen a hatalom gyakoroltatik."

Okos, aki érti az embereket; aki önmagát érti: ihletett. Hatalmas, aki másokat legyőz; aki önmagát legyőzi: erős.

"Az a bolond, furcsa gondolatom támadt, hogy én itt, a játékasztalnál feltétlenül nyerni fogok. Hogy miért, fogalmam sincs, de bíztam benne. Ki tudja, talán azért reménykedtem, mert más lehetőségem nem maradt a menekülésre."

"Meglehetősen súlyos részegségből tért magához, és először azt hitte, megvakult, ezért visszamenőleg is elismeréssel adózott az általa elfogyasztott italoknak."

"Az ember csak azért nem tud repülni, mert nem hisz benne, hogy sikerülhet."

"Van-e emberi tett, ami ne lenne tele balgasággal? "

"Nem az a szegény, akinek kevese van, hanem aki többre vágyik."

"Rá lehet venni a népet, hogy kövesse a helyes utat, de azt már nem lehet elérni, hogy meg is értse azt."

"A megvert kutyának elég, ha megmutatják a korbácsot."

"Egyáltalán nem titkolom el tehát Önök előtt, hogy az "elfojtás" felismerése egy új lélektani elméletnek nem a betetőzését, hanem a kellő kezdetét jelenti."

"Azért vagyok itt, hogy figyelmeztesselek, van még egy esélyed és reményed arra, hogy elkerüld sorsomat."

Az Ének a határtalanról Weöres Sándor költői világának egyik meghatározó jelentőségű eleme. A kötetben található versek gondosan megkomponált darabok, amelyekben a költő az emberi létezés, az életet lezáró halál kérdésével foglalkozik. Verseiben Weöres nem kész képet ad, hanem a forma és kifejezőeszközök gazdag sokrétűségével az olvasóra bízza a választ. "Verseimben a sorok az értelmüket nem önmagukban hordják, hanem az általuk szuggerált asszociációkban; az összefüggés nem az értelemláncban, hanem a gondolatok egymásra villanásában és a hangulati egységben rejlik. [...] Ezeket a páraszerű gondolatokat egy-egy versen belül többféle ritmus hengergeti, hol innen, hol onnan csillogtatva meg őket."

"Hová lett Isten? Mit cselekedtünk? Talán bizony fenékig ittuk a tengert? Miféle spongya volt, amellyel eltöröltük körös-körül a teljes horizontot? Hogyan bírhattuk eltörölni ezt az örökké mozdulatlan vonalat, minden addigi vonal és mérték vissza-vonatkozását, amelyre az élet összes addigi építőmestere alapozott, amely nélkül - úgy tűnt - egyáltalán nincs perspektíva, nincs rend, nincs építkezés?" Mikor Nietzsche ezeket a vívódó kérdéseket papírra vetette 1881 őszén, már az Így szólott Zarathustra világának "építőmestere" volt, egy küzdelmes vándorlásé, melynek végén sajátjává teszi egy új világ mérték-gondolatát, az ugyanannak örök visszatérését. Ez a mű Nietzsche pályának delelőjén született. Eredeti címe is ez volt: Délidő és örökkévalóság. Nem véletlenül, hiszen minden magányosság és kudarc, külső értetlenség és benső viaskodás ellenére átszínezi a korai és kései írások hangjától elütő lágy, csúfondáros tónus. Kihallatszik belőle az ironikus-önironikus hang, a nyugalmas, délszaki derűé. A mediterrán tájaké, ahol Nietzsche a mű jó részét írta, miután ráhangolódást keresve a műre, Odüsszeusz nyomait követő hajóutat tett Genovától Szicíliáig. Igaz, a Zarathustra-mű sok helyen csak úgy zeng a szentenciáktól, az "új törvénytáblák" vésésének robajától, sőt a szitkoktól és gúnykacajoktól is. Mégis kihallható belőle a Nietzschénél másutt nem érezhető nyugalom csendje, saját szavával, a "halküonikus" csend, a téli napforduló tengernyugvásáé, melyet a görögök a termékeny béke idejének tartottak.