Trubadúr Kiadó strana 8 z 16

"Hoffmann zenét is írt, rajzolt és kocsmázott, s tele volt kísérteties, hátborzongató fantáziákkal. Szövevényükből egész mitológia lett..." Babits Mihály

"Az a "nép", mely a hatalmat gyakorolja, nem mindig azonos azzal, melyen a hatalom gyakoroltatik."

Okos, aki érti az embereket; aki önmagát érti: ihletett. Hatalmas, aki másokat legyőz; aki önmagát legyőzi: erős.

"Az a bolond, furcsa gondolatom támadt, hogy én itt, a játékasztalnál feltétlenül nyerni fogok. Hogy miért, fogalmam sincs, de bíztam benne. Ki tudja, talán azért reménykedtem, mert más lehetőségem nem maradt a menekülésre."

"Rá lehet venni a népet, hogy kövesse a helyes utat, de azt már nem lehet elérni, hogy meg is értse azt."

"A megvert kutyának elég, ha megmutatják a korbácsot."

"Meglehetősen súlyos részegségből tért magához, és először azt hitte, megvakult, ezért visszamenőleg is elismeréssel adózott az általa elfogyasztott italoknak."

"Az ember csak azért nem tud repülni, mert nem hisz benne, hogy sikerülhet."

"Van-e emberi tett, ami ne lenne tele balgasággal? "

"Nem az a szegény, akinek kevese van, hanem aki többre vágyik."

"Azért vagyok itt, hogy figyelmeztesselek, van még egy esélyed és reményed arra, hogy elkerüld sorsomat."

"Egyáltalán nem titkolom el tehát Önök előtt, hogy az "elfojtás" felismerése egy új lélektani elméletnek nem a betetőzését, hanem a kellő kezdetét jelenti."

Az Ének a határtalanról Weöres Sándor költői világának egyik meghatározó jelentőségű eleme. A kötetben található versek gondosan megkomponált darabok, amelyekben a költő az emberi létezés, az életet lezáró halál kérdésével foglalkozik. Verseiben Weöres nem kész képet ad, hanem a forma és kifejezőeszközök gazdag sokrétűségével az olvasóra bízza a választ. "Verseimben a sorok az értelmüket nem önmagukban hordják, hanem az általuk szuggerált asszociációkban; az összefüggés nem az értelemláncban, hanem a gondolatok egymásra villanásában és a hangulati egységben rejlik. [...] Ezeket a páraszerű gondolatokat egy-egy versen belül többféle ritmus hengergeti, hol innen, hol onnan csillogtatva meg őket."

"Hová lett Isten? Mit cselekedtünk? Talán bizony fenékig ittuk a tengert? Miféle spongya volt, amellyel eltöröltük körös-körül a teljes horizontot? Hogyan bírhattuk eltörölni ezt az örökké mozdulatlan vonalat, minden addigi vonal és mérték vissza-vonatkozását, amelyre az élet összes addigi építőmestere alapozott, amely nélkül - úgy tűnt - egyáltalán nincs perspektíva, nincs rend, nincs építkezés?" Mikor Nietzsche ezeket a vívódó kérdéseket papírra vetette 1881 őszén, már az Így szólott Zarathustra világának "építőmestere" volt, egy küzdelmes vándorlásé, melynek végén sajátjává teszi egy új világ mérték-gondolatát, az ugyanannak örök visszatérését. Ez a mű Nietzsche pályának delelőjén született. Eredeti címe is ez volt: Délidő és örökkévalóság. Nem véletlenül, hiszen minden magányosság és kudarc, külső értetlenség és benső viaskodás ellenére átszínezi a korai és kései írások hangjától elütő lágy, csúfondáros tónus. Kihallatszik belőle az ironikus-önironikus hang, a nyugalmas, délszaki derűé. A mediterrán tájaké, ahol Nietzsche a mű jó részét írta, miután ráhangolódást keresve a műre, Odüsszeusz nyomait követő hajóutat tett Genovától Szicíliáig. Igaz, a Zarathustra-mű sok helyen csak úgy zeng a szentenciáktól, az "új törvénytáblák" vésésének robajától, sőt a szitkoktól és gúnykacajoktól is. Mégis kihallható belőle a Nietzschénél másutt nem érezhető nyugalom csendje, saját szavával, a "halküonikus" csend, a téli napforduló tengernyugvásáé, melyet a görögök a termékeny béke idejének tartottak.

Az 1920-as években az egy főre jutó vagyont tekintve az Oklahomában élő oszázs indián törzs volt a világ leggazdagabb népe. Miután olajat találtak a földjükön, az oszázsok fényűző villákba költöztek, és sofőr vezette autókkal közlekedtek. Aztán valakik elkezdték sorban egymás után meggyilkolni őket. Mollie Burkhart rádöbbent, hogy családtagjai első számú célponttá váltak: a szeretteit lelőtték vagy megmérgezték. Más oszázs indiánok is rejtélyes körülmények között haltak meg, sőt néhány olyan embert is megöltek, aki megpróbált a gyilkosok nyomába eredni. Mivel az áldozatok száma egyre nőtt, az ügyet a nem sokkal korábban létrehozott FBI és annak fiatal, titokzatos vezetője, J. Edgar Hoover vette kézbe. A rejtélyes gyilkosságsorozat felderítésével Hoover a volt texasi rangert, Tom White-ot bízta meg, aki gyorsan megszervezte a csapatát, amelybe egy indián származású titkos ügynök is bekerült. Az ügynökök bejárták a vadnyugat utolsó maradékának földjét, és leleplezték az amerikai történelem egyik legdöbbenetesebb összeesküvését.

Paris Hilton neve hallatán mindenkinek a dúsgazdag családból származó örökösnő jut eszébe, aki gyermekkora óta a rivaldafényben éli az életét, partiról partira jár, pezsgőt iszik, hajnalig táncol, és botrányos viselkedésével igyekszik magára vonni a figyelmet. Azonban ha túllépünk a felszínes megítélésen, egy olyan üzletasszony alakja tűnik elénk, aki újszerű ötleteivel felépített egy üzletbirodalmat, saját márkát hozott létre, emellett modellként, influenszerként és DJ-ként dolgozik, valóságshow-kban és különféle műsorokban lép fel, és még jótékonysági célokra is gyakran áldoz idejéből és vagyonából. Paris megkapó őszinteséggel, ugyanakkor humorral és önkritikával tárja elénk mindazt, ami a botrányhős-Paris életének színfalai mögött játszódott le. Azzal, hogy leírja későn diagnosztizált figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarának (ADHD) tüneteit, nemcsak saját viselkedését kívánja igazolni, hanem sok hasonló, e "láthatatlan" betegségben szenvedő embernek és környezetüknek is segítséget nyújt. Paris serdülőkorában még másként viszonyultak a "nehezen kezelhető fiatalokhoz", bentlakásos iskolákban, kegyetlen módszerekkel próbálták őket fegyelmezni, melyeknek maga Paris is áldozata volt. Az érzelmi fejlődést "segítő" iskolákban elszenvedett megpróbáltatások későbbi életére is kihatottak, azóta is rémálmok gyötrik. Paris azonban e keserves tapasztalatokat nem önsajnálatként, hanem inkább segítő szándékkal osztja meg. A sokkoló élmények ellenére a könyv sztorizós, derűs, "semmit sem bántam meg"-hangulata mindvégig töretlen. Betekinthetünk a sztárok hétköznapjaiba, az üzleti élet, a divatvilág és a szórakoztatóipar kulisszái mögé, megismerhetjük a partiszervezés fortélyait és a végtelen bulizás alapszabályait. Mivel ez utóbbi egy olyan készség, amelyet Paris "egy életen át tartó, lelkes gyakorlás során" fejlesztett ki, érdemes odafigyelnünk szakértő tanácsaira: "Csajok, legyetek tisztában az értékeitekkel. Nem arról van szó, hogy szerencsések vagytok, ha egy partin részt vehettek; a parti szerencsés, ha ti ott vagytok." Paris nem azzal a szándékkal ír, hogy mások a hibáiból tanuljanak, hanem azt akarja, hogy az emberek többé ne gyűlöljék magukat az elkövetett hibáik miatt.