Najnovšie - Svetová beletria strana 20 z 451

Az Aki megszökik és aki marad azzal ért véget, hogy Lila számítástechnikai céget hozott létre Enzóval, Elena pedig elhagyta férjét régi szerelme, Nino miatt, amivel veszélybe sodorta írói karrierjét és elhanyagolta lányai nevelését.Elena és Nino története a szenvedélyek története, és Elena hamarosan már a szerint választja meg élete helyszíneit, hogy hol lehet együtt a szeretőjével. Egyik nápolyi útja során megtudja, hogy Lila mindenáron találkozni akar vele.A két nő hat évtizedes történetét és vele Nápoly és egész Olaszország történetét felölelő saga Az elvesztett gyerek történetével véget ér. Elena Ferrante, a 19. századi nagy írók méltó utódaként, a korábbiaknál is teljesebb, gazdagabb, pezsgőbb, feledhetetlen világot tár elénk.Elena Ferrante a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, számos nyelvre lefordítják őket, de kiléte ismeretlen. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak és a Nő a sötétben szerzője. Első két regényét Mario Martone, valamint Roberto Faenza filmesítette meg. La Frantumaglia (Szilánkok) című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte össze. 2007-ben La spiaggia di notte (Éjjeli strand) címen egy gyerekkönyve, 2019-ben pedig L'invenzione occasionale (Véletlen találatok) címen egy esszékötete is megjelent. Az elvesztett gyerek története a Nápolyi regények (2011-2014) tetralógia negyedik, befejező kötete. A sorozat első két kötetét az HBO filmesítette meg.

„Egyszer csak vízmozgást,csobbanást érzünk a testünk körül...halálra váltan figyeljük, hogy mi lehet az..”„Tehetetlenül,kiszogáltatottan, nyakig csüngtünk a tengerbe, egyik kezünkelgörcsösen kapaszkodva a csónak peremébe..”„..még mindÍg érzem a bőre illatát, a keze melegségét, amivel szorosan fogta a kezemet, mint aki nem akarja elengedni sohasem...a szemeink fájdalmasan mélyedtek egymásba..mindkét kezével fogta és húzta könnyben úszó arcomat az övéhez és a szemembe nézve,  forrón csókolva suttogta mindenféle nyelven, hogy: SZERETLEK! Majd megfogta a kezem és a sziklacsúcsra húzott maga után, és belekiabálta az éjszakába ”szeretlek”..utána mind a ketten ismételtük: ”Szeretlek”. EpilógusAz én szerelmetes Adriám, nem csak azt a hihetetlenül káprázatos, varázslatos  azúrkék tengert, mint természeti csodát mutatta meg nekem, hanem egy kalandos, vidám, feledhetetlen élményviágot, melyben grátisz volt életem második, hatalmas erejű, nagy, szenvedélyes, lángoló szerelme. 

Kedves Olvasó! Egy utazásra hív ez a könyv, együtt álmodni az életet és megélni a pillanatot!Ebben a kötetben az élet, halál, szeretet mélységében és magasságában járhatunk együtt az istenkeresésben, az érzelmek dimenziójában.Mindennapi életünkből, az élet mély kérdéseiből a gondolat harmóniájával festenek megragadó érzelmi képeket a versek. Megérintik az emberi lelket, néha az Univerzum felé repítik az olvasót. Ahogy az álmok is. „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.” Károli Biblia Zsid. 13:14 

„Míg a Féltékenyeknek az apa úgy vált főszereplőjévé, hogy a regény alig vállalkozott megjelenítésére, Az idegenek szövegében már olyan főhősnek mutatkozik, aki a megjelenítés elsődleges tárgya, akit immár nem csupán a szereplői kapcsolatrendszerben betöltött pozíciója, illetve a többi szereplő rá vonatkozó kijelentései és gondolatai tesznek központi alakká. Az idegenek másik főszereplőjének a várost tekinthetjük, nemcsak a város megszállását elbeszélő nyitó fejezetek miatt, hanem azért is, mert az elbeszélés folyamatosan napirenden tartja az apa és a város kapcsolatának kérdéskörét. A várost a regény bizonyos értelemben a család tágabb köreként értelmezi.” - Gintli Tibor, Irodalomtörténet, 2016/3. „Észrevették, hogy hódítani csak ott lehet, ahol ellenállás van. Semmi nem nehezebb, mint meghódítani valakit, aki nem védekezik. Szerették volna meggyőzni a várost; de a város nem vitatkozott.” 

Rainer Maria Rilke műveit régóta ízlelgeti a hazai olvasóközönség: verseit és más műveit többnyire jelentős költőink fordították magyarra. Mégsem mondhatjuk, hogy e korszakos jelentőségű művész életművének számottevő része ne maradt volna ismeretlen: a kötettel ritkán megjelenő osztrák költő – mondhatni, az idő árterében – komoly, súlyos lírai életművet hozott létre. Kötetünk ebből a nálunk eleddig meglehetősen szórványosan észlelt, sokrétű lírai anyagból kínál bő válogatást. A fordító, Báthori Csaba a tízes évektől Rilke haláláig terjedő időszakból emelte ki a legszebb darabokat. Néhány már ismert költemény újrafordítása mellett tehát ez a magyarul eddig ismeretlen vagy mostohán kezelt költői vonulat adja könyvünk törzsanyagát (a válogatás az 1907-től 1926-ig terjedő időszakot öleli fel). A cím nélküli, de befejezett versek mellett helyet kaptak az értékes töredékek, vázlatok, és ízelítőt kínálunk a költő prózaverseiből is. Ha Rilke emblematikus köteteit (Új versek, Duinói elégiák) a világköltészet állócsillagainak tekintjük, mondhatnánk: ez a szerteágazó versegyüttes a csillagközi évek ajándéka, és különleges figyelmet érdemel.Könyvünk másik nagy újdonsága az, hogy teljes terjedelmében közli Rilke négy francia nyelvű verseskötetének anyagát. Kevesen tudják, hogy a költő már 1897-től fogva írt franciául is – kiadásunk a négy említett, a húszas években keletkezett francia nyelvű kötet mellett gazdag válogatásban mutatja be Rilke francia verstermésének legjavát.Ez a válogatás mintha azt sugallná: a feledhetetlen, németül nyűgöző Rilke alakja mögött lappangott egy „szelídebb”, szerényebb erőfeszítéssel megközelíthető másik költő, aki a német formálás anyanyelvi hangnemétől eltérő, gyöngédebb modorban, eladdig csaknem érintetlen témák kibontása révén, kis idilli formákban új, váratlan fortélyokkal ma is képes megnyerni olvasóját. A fordító alkalomadtán közli „ugyanannak” a versnek német és francia változatát, mintegy sejtetve: a két nyelv még hasonló szándék mellett is mennyire más alakzatok felé terelheti a költői eszméletet.Báthori Csaba évtizedek óta foglalkozik Rilke életművével. Reméljük, újabb vállalkozása segít elmélyíteni azt a tudást, amelyet elődei nem csekély erőfeszítéssel igyekeztek megalapozni.

A harmincas évei elején járó Marisa utálja a munkáját. Szorongásoldókkal és YouTube-videókkal próbálja túlélni a hétköznapok rutinját és a reklámügynökségnél töltött órákat. Amikor a cége csapatépítő hétvégét tervez, Marisa felidézi egy régi tragédia emlékét, és még jobban úrrá lesz rajta a pánik. Az Elégedetlenség a toxikus munkahelyi kultúra, az egzisztenciális szorongás és a kiégés regénye. Éles hangú, sötét humorú történet egy olyan világról, ahol a munkavállaló arról álmodozik, hogy elüti egy busz, mert akkor legalább nem kell bemennie dolgozni. 

Erdély Miklós életében csupán egyetlen vékony kötet jelent meg Kollapszus orv. címmel 1974-ben, a párizsi Magyar Műhely gondozásában, illetve később kiadtak egy második kötetet is, majd művészeti írásaiból, illetve a filmmel kapcsolatos szövegeiből is napvilágot látott egy-egy válogatás. Ezek azonban nehezen beszerezhetők, ezért is döntöttünk úgy, hogy egy válogatáskötettel mi is hozzájárulunk Erdély Miklós munkásságának bemutatásához, megőrzéséhez a széles olvasóközönség számára.Kötetünkben a már korábban publikált anyagok mellett a hagyatékból is tudtunk válogatni. Nem a műfaj vagy a téma volt a meghatározó, hanem hogy az adott írások miképpen képesek kapcsolódni egymáshoz; ebben is közelítve Erdély Miklós műfajokon átívelő, azokat át- és összefogó, interdiszciplináris gondolkodásához. Reményeink szerint a könyvben szereplő szövegekből érthetőbb lesz, miért tudott és tud a polihisztor Erdély Miklós alkotóként, teoretikusként és pedagógusként is oly nagy hatást gyakorolni nemcsak kortársaira, hanem az újabb és újabb generációkra. 

„Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit.” A világ- és a magyar irodalom feledhetetlen remekműveit tartalmazó Alexandra klasszikusok-sorozat exkluzív minőségű kiadványai méltó díszei bármely könyvespolcnak.

Párafátyolba burkolt egzotikus magaslatok, elhagyott városok és fenséges sziklaóriások – néma tanúi egy múlt ködébe veszett civilizációnak, melynek mágikus kultúrája bolygónk hajnalán tűnt el. Vajon valóban eltűnt, vagy titkai máig élnek? A harmadik évezred küszöbén az emberiséget újra fenyegeti a pusztulás. Ekkor születik egy különleges képességű lány, aki nemcsak szembeszegül a rombolással, hanem vezetőként segíti társait Tibet magaslataira menekülve, hogy felfedezzék Gondwána titokzatos birodalmát. Ez a történet a bátorságról, az emberi lélek kitartásáról és az univerzum rejtett csodáiról szól. Amit az értelem el tud képzelni, az valóságot nyerhet – és ebben a könyvben az olvasó is részese lehet a jövő lehetőségeinek, ahol a múlt misztikus titkai találkoznak a jelen kihívásaival. Amit az emberi értelem elképzel, csak azért teheti, mert igaz volt, igaz lehet, és megvalósulhat a jövőben. Különben e koncepció meg sem születhetett volna az agy rejtélyes világegyetemében.

Megmenthet-e egyetlen ember egy egész várost? Lehet-e az égboltot csákánnyal ostromolni? Egy kis lalalával elűzhető-e a boldogtalanság?Lázár Ervinnek kiváló érzéke volt az abszurd és a groteszk ábrázolásmódhoz, amely elsősorban felnőtteknek szóló, nemegyszer fantasztikummal is keveredő szövegeiben érhető tetten.Nyelvi leleményessége, sokszor megcsillanó játékos humora szórakoztatóvá és kivételesen egyedivé teszi ezeket az írásokat. Az Egy kis lalalában ezen novellák legjavából állítottunk össze egy válogatást első megjelenésük sorrendjében. A történetek mélyén megbújó "lázári" (élet)igazságok pedig nem csak a nevetés könnyeit csalhatják az olvasó szemébe

Ez a nemzetközi irodalmi szenzáció – amelynek címét William Blake A tigris című verse ihlette – azt a kérdést járja körül, hogyan lehetséges kimondani a kimondhatatlant. Sinno, akit a mostohaapja gyermekkorában szexuálisan bántalmazott, egy hazugságokra és csalásra épülő családi életről mesél, az elbeszélői technikák és a társadalmi tabuk elemzésén keresztül vizsgálja az emlékezet különböző formáit és magát az eseménysort a maga szörnyűségében és banalitásában. Hogyan válunk azzá, akik vagyunk? Mi marad kimondatlanul a családokban? Hogyan érintett a társadalom? A szerző alig volt nyolcéves, amikor az egészen tinédzserkoráig tartó bántalmazássorozat elkezdődött, és tizenkilenc évesen döntött úgy, hogy megtöri a hallgatást. A bírósági ítélet börtönbe juttatta a mostohaapját, Sinno pedig új életet kezdett Mexikóban, távol Franciaországtól.  Ha őszinte akarok lenni, nekem is az a legérdekesebb, vajon mi játszódik le az erőszaktevő fejében. Az áldozatok helyébe mindannyian könnyedén bele tudjuk képzelni magunkat. A gonosszal együtt gondolkodni, az viszont már egész más dolog.  Neige Sinno francia író, műfordító, egyetemi oktató. Franciaországban született, amerikai irodalmat tanult az Egyesült Államokban és Mexikóban, az elmúlt húsz évben Mexikóban élt. Nyomorult tigris című, 2023-ban megjelent könyve számos irodalmi díjat elnyert, és az év kiadói szenzációja lett.  

A Scandinavian Star komphajó fedélzetén 1990. április 7-én kitört halálos tűz ügyében a rendőrség csődöt mondott, amikor nem vizsgálta ki az anyagi természetű indítékokat. Évekkel később felbukkant egy nyugalmazott hajófelügyelő és elmondta, hogy az, amit tapasztalt, amikor közvetlenül a tűz után megvizsgálta a hajót, szöges ellentétben van a hivatalos magyarázattal.

Születéstörténetek sorjáznak a regény lapjain, miközben sokadik generációs bába főhősünk az emberi létezés egyediségén, a fény és sötét kozmikus viszonyrendszerén, a világot mozgató véletlen mibenlétén töpreng nénikéje hagyatékát tanulmányozva. Mélyen emberi, elgondolkoztató és lélekemelő olvasmány.

1897-ben járunk, az izlandi lány, Sigurlína élete szakadatlan munka, sivár jövő vár rá. De őt nem abból a fából faragták, hogy lemondjon az álmairól, és amikor a krimiszerű események lehetővé teszik, egy merész döntéssel saját kezébe veszi a sorsát, és elszökik a monoton hétköznapok elől. Hihetetlen kalandokba sodródik: útja Manhattan előkelő köreibe, a Metropolitan Múzeumba és a korabeli New York legmélyebb bugyraiba vezet. Hősünk körül lassan szorulni kezd a hurok; a reykjavíki hatóságok nyomoznak utána, és már senki sem tudja, hogy kicsoda is ő valójában: senki vagy valaki; tolvaj, kalandor, szélhámos vagy az új idők hírmondója és elkötelezett hazafi? 

Vámos Tibor 1995-ben született Kiskunfélegyházán. 13 éves kora óta ír verseket, valamint 16 évesen a novellaírásban egy újabb lehetőséget fedezett fel. 2023-ban jelent meg első önálló verseskötete, amelynek középpontjában a nihilizmus, az elkeseredettség, a fájdalom, a kollektív és a személyes egzisztenciális válság áll. Új könyve hasonló életérzést közvetít, viszont mindezt nem lírai, hanem prózai eszközökkel fejezi ki.  A Nem voltam ura a helyzetnek… hivatalosan egy novelláskötet, mégis különböző műfajokat sorakoztat fel, beleértve a költői levelet, a memoárt, a naplóbejegyzést. A szerző visszaemlékezik, visszatekint és vallomást tesz. A kötet történetei időrendi sorrendben mesélnek el egy gyermek- és fiatalkort, a mélyből eredő szégyenérzettől, egészen a megnyugvásig és a remény felcsillanásáig, azonban mindeközben a kiszolgáltatottság és a nyomasztó valóság állt szemben vele és szeretteivel.És mivel nem volt ura a helyzetnek, nem lehetett mást tenni, mint újraformálni az emlékképeket, és szembe nézni velük, mert csak így lehet legyőzni az álmokban is visszatérő szörnyeket.   

Az epikus és líraian szép A hegyek éneke a Tran család több generációt átfogó történetét meséli el, háttérben a vietnámiháborúval. Tran Dieu Lan 1920-ban született, a földreform idején hat gyermekével együtt menekülni kényszerült a családi farmról, amikor északon a kommunista kormány került hatalomra. Évekkel később Hanoiban fiatal lányunokája, Huong akkor válik nagykorúvá, amikor szülei és nagybátyjai elindulnak a Ho-Si-Min ösvényen, hogy egy olyan konfliktusban harcoljanak, amely nemcsak szeretett hazájukat, hanem családjukat is szétszakította.Az izgalmas, megragadó, Vietnám nyelvével és hagyományaival átszőtt A hegyek éneke a vietnámi nép szemszögéből eleveníti fel, milyen árat követelt a háború, miközben bemutatja a szeretet és remény valódi erejét.  

"Hogyan lehet elszakadni a múlttól látható sebhelyek nélkül?"Henri Lachapelle - becenevén a "Kapitány" - ugyanúgy szereti a lovakat, mint tinédzser unokája, és igyekszik átadni tudását a lelkes és motivált lánynak. Amikor azonban az idős férfi kórházba kerül, Sarah-nak egyszerre kell megküzdenie a nagyvárosi élettel, a lótartás nehézségeivel és a betegség lelki terheivel.Natasha Macauley ügyvédnő élete épp lejtmenetben van; kénytelen egy fedél alatt élni a volt férjével, ráadásul a szakmai kompetenciája is megkérdőjeleződik. Amikor egy véletlen folytán találkozik a magányos Sarah-val, mégis úgy dönt, a szárnyai alá veszi a lányt. Sarah azonban olyan titkot rejteget, amely sokak életét változtathatja meg örökre.Az Álmok nyomában megrendítő és szívmelengető regény, tele érzelemmel, gyengédséggel. Olyan történet erőről és kitartásról, amely sokáig velünk marad.

Pierre Boulle világszerte népszerű háborús regénye - és az abból készült, többszörös Oscar-díjas film - a japán Saito ezredes és foglya, Nicholson ezredes összefonódó sorsát elénk tárva mutatja meg a háború személyiségtorzító hatását. Az angol hadifoglyok által felépített vasúti híd lerombolására kiküldött kis kommandónak váratlan helyzetekkel kell szembenéznie."Mindig közbejön valami, amire nem számítunk, Warden. Ezt maga ugyanolyan jól tudja, mint én. Fogalmam sincs róla, milyen titokzatos ok rejlik mögötte, de még sohasem fordult elő, hogy egy akció a megállapított terv szerint bonyolódjék le.""Gyűlölöm a briteket. Néhány hadifogoly halála nem fog meghatni. Ha mindnyájan meghaltok, az se jelent semmit nekem, a nagy japán hadsereg törzstisztjének.""Ami magát az akciót illeti, arról a helyszínen fog dönteni; de ne siessen vele. Véleményem szerint többet ér megvárni a vasútvonal elkészültét, s aztán jól odasózni, mint néhány jelentéktelen beavatkozással megkockáztatni, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet.""Lehetetlenség összehasonlítani egy hidat - ahogy azt a nyugati civilizáció elképzeli - azokkal az alkalmi tákolmányokkal, amelyeket a japán katonák szoktak építeni az ázsiai kontinensen.""Tudni akarom, milyen is igazából az a híd, érti? Melyek a pontos méretei? Hány pillére van? Hozzon nekem számokat! Hogyan lehet megközelíteni? Hogyan őrzik? Milyen lehetőség van az akcióra?"

2014-ben, az Euromajdan sorsdöntő napjaiban megjelent könyvében Szerhij Zsadan a szülővárosáról, Harkivról mesél, amely két folyó között fekszik. Az egymáshoz sok rejtett szálon kapcsolódó kilenc történet középpontjában egy-egy férfi áll: közös bennük, hogy miközben a maguk esetlen, durva módján a szeretetet keresik, sorsuk összefonódik a folyóközben, ,,Mezopotámiában". Zsadan mesél az erőszak és az alkohol kultúrájáról, ahol a férfiak szava és akarata dönt, bemutatja, hogyan küzdenek a legkülönfélébb hátterű hősei a sorsuk ellen, és finom iróniával rajzolja meg a fordulat előtti Ukrajna sajátos tablóját. Elbeszéléseit egy harminc versből álló ciklus árnyalja a kötet végén.A Mezopotámia temetések és esküvők, kocsmázások és a nyers testiség lírai, groteszk, humoros és megrázó gyűjteménye, a modern Babilon krónikája, a posztszovjet Ukrajna elveszett nemzedékének portréja.