Najnovšie - Svetová beletria strana 209 z 453

1969-ben jelent meg Kurt Vonnegut hatodik regénye, az Ötös számú vágóhíd. A szerző egy csapásra ünnepelt sztár lett. De mire rátalált a siker, Cape Cod-i háza kiürült. Gyermekei felnőttek és szétszóródtak a nagyvilágban. Házassága menthetetlenné vált. Ez az oka, hogy Vonnegut elhatározta: természetes családját "mesterséges nagycsaláddal" helyettesíti. "És körmöltem magamnak egy új családot, meg új fiatal férfikort. Ehhez színészeket kellett felfogadnom. A színészek a pénzemért azt mondták, amit mondatni akartam velük..." A Vonnegut-életmű "hivatalosan" egyetlen színműve még soha nem jelent meg magyarul, pedig a teljes életműkiadás a Wanda June nélkül aligha lehetne teljes. Az 1970-es bemutató óta közel fél évszázad telt el, de a darab szemernyit sem avult. Sőt! Aktuálisabb, mint valaha. Amerikától Angliáig folyamatosan előadják. A nézők új és új nemzedékei szeretnék tudni, ki lehet Wanda June.

Neszlár Sándor kötete izgalmas kísérleti próza: a szerző minden lefutott kilométerhez ír egy mondatot. Ezekből a mondatokból áll össze a regény, amelyet a futó hol koncentrált, hol szabadon áramló gondolatai és képzettársításai töltenek meg élettel. Mondatai is különlegesek: szinte mind személytelen, elfedni próbálja elbeszélőjét. A futóírás kísérlete meglepő eredménnyel zárul. A személytelen megfogalmazás végletesen személyessé teszi a szöveget. Mindegy is, hogy az ismeretlen elbeszélő férfi vagy nő, öreg vagy fiatal, író vagy épp egy ács nevelt fia, hiszen észrevétlenül a barátunk lesz. Tanúi leszünk küzdelmeinek és szabadságának. A futás ritmusa szerint ismerjük meg élete fontos pillanatait, járjuk be meghatározó helyszíneit. Így lesz a futás és az olvasás találkozás: 1111 kilométerről 1111 mondat. Az Egy ács nevelt fiának lenni rejtett önéletrajz, amely az olvasót is arra készteti, hogy bejárja saját élete terepeit, lefuttassa saját mondatait.

Zsenya olyan nő, aki első látásra bizalmat ébreszt az emberekben. És nőtársai szinte gondolkodás nélkül elmesélik neki az életük történetét, a szerelmeiket, a családi drámákat, a szerencsés fordulatokat. A nyaralás közben megismert Irene azt mondja el, hogyan vesztette el négy gyerekét. A szomszéd kislány egy ufóról mesél, a távoli rokon kamaszlány arról, hogy szenvedélyes szerelmi viszonyt folytat a nagybátyjával. A Svájcban dolgozó orosz prostituált a nehéz gyerekkorát mondja el, és hogy egy érett férfi, egy bankár, végre elveszi feleségül. Zsenya felnőtt életének különböző szakaszaiban találkozik ezekkel a történetekkel. Hol éppen elvált az első férjétől, hol egy új szerelem tűnik fel a láthatáron, hol újra összeköltözik a második férjével. És mindig megrendül, amikor kiderül, hogy a lányokasszonyok meséi mesék. Hazugságok, ábrándok, vágyálmok. De ezeket is meg kell értenie, ha a saját életében rendet akar teremteni, ha meg akarja tanulni az élet hétköznapi művészetét. Persze, ha van ilyen egyáltalán... Ljudmila Ulickaja könyve hat történetből áll, mondhatni: hat este, hat nem is olyan könnyű darab, amelyeket lebilincselő elbeszélésmód, nagynagy életismeret és finom, szomorkás irónia jellemez. Ahogy a nagy orosz íróktól megszoktuk.

Trianoni Hamlet, black metál Haramiák és a Káli-medencében forgatott zombiapokalipszis a Füst Milán Színház ifjú színészének repertoárján. A növekvő népszerűségben lubickoló Csáky Alex szereplése az „intellektuális túlélő-horrorban" végül rossz döntésnek bizonyul. A karrierjét szívós tudatossággal építő fiatalember szakmai és magánéleti kudarcok sorozatán át bukdácsolva nemcsak a kortárs színházi és filmes világot szemléli egyre kritikusabban, de lassanként önmagával is meghasonlik. Térey János színházi regénye csípős szatíra és kíméletlen kritika. Játszódik Budapesten, a Káli-medencében, Rómában, Isztambulban, Szentpéterváron és Kolozsváron. Térey olvasói ismerős alakokkal is találkozhatnak a szerző első regényében, de bármilyen hasonlóság a kortárs magyar kultúra alakjaihoz és eseményeihez csupán véletlen. Egészen más a helyzet a tájjal.

Aki igazán meg akarja ismerni önmagát, annak először a világot kell megismernie. Paulo, a lázadó brazil ifjú Amszterdamban összefut Karlával, a holland lánnyal, aki őt szemeli ki arra, hogy közösen Nepálba utazzanak. Manapság, amikor minden arról szól, hogy fogyasztói igényeinket kielégítsük, talán nehéz elképzelni, hogy valaha fiatalok egy csoportja szembeszállt az anyagi javakat halmozó szülőkkel, és a régi normáktól elhatárolódva felépítette saját kis világát. Többen indultak el egy kemény, fapados buszon Ázsia ismeretlen tájaira. Kalandos útjuk során nemcsak a veszélyekkel, hanem az előítéletekkel is szembe kellett nézniük. Hiszen mindenki drogmámorban fetrengő léhűtőket látott bennük. Paulo Coelho regényéből - mely a szerző élményekben gazdag élettörténetéből is jócskán merít - megtudhatjuk, hogy itt saját utat kereső fiatalokról volt szó, akik alapjaiban szerették volna megrengetni a világot, hogy visszatalálhassanak az ősi filozófiákhoz. A népszerű író ezúttal a hippik izgalmas zarándokútjáról, valamint egy rendhagyó szerelmi történetről mesél.

„Minden ártér" - olvashatjuk Kemény István új kötetében, ennek szellemében a könyv egy folyó-verssel kezdődik és egy másikkal ér véget. És hogy mi van a két mű, a Duna és a Nílus között? Egy költő kontinense, egy csodálatos életmű újabb szigete, egysorosok és hosszúversek. Egyszerre tetőzés és továbblépés a Nílus: történelmünkről és jelenünkről, e kettő kapcsolódásairól, az elmúlásról és az örökkévalóságról, magáról az időről. Ekképpen tekinthetjük a Délig és Estig ciklusokkal tagolt könyvet akár egyetlen nap történetének is, és még inkább utazásnak e páratlan költészet forrásvidékétől a kiteljesedésig.

A Keleti Frank Királyság nem feledi csúfos pozsonyi kudarcát. Az öt germán törzs újra összeszedi minden erejét, hogy szétzúzza a fiatal mogyeri államot. A bajorok, élükön Gyermek Lajossal és a mögötte álló egyházi hatalommal, birodalmat építenének. Tarkacsu nagyfejedelem széthúzó mogyeri nemzetségfőkkel vitázik, saját hatalmának korlátai ellen küzd. Agacs, az ifjú felderítő a nagyfejedelem utasítására hírszerzőként érkezett bajorföldre, hogy segítséget nyújtson Kadosa ott rekedt sebesültjeinek. Szemtelen ötlettel eléri, hogy Arnulf bajor herceg nemessé tegye fogadott húgát, Ingét, ha a lány harminc harcost küld a seregébe. A mogyeri katonák gyepűvidéki gyilkosoknak álcázva, Kadosa vezetésével indulnak az augsburgi táborba. Kadosa megalázó beosztást vállalva keresi az ellenség gyengéit. Mulatságos és életveszélyes kalandokat átélve gyűjti a szükséges tudást... Urbánszki László lebilincselően fordulatos, kalandozás kori regényciklusának harmadik kötetében a 10. századi magyar történelem első évtizede elevenedik meg.

Az Isten hozott és a Mellettem elférsz szerzője ezzel a novelláskötettel robbant be a kortárs magyar prózába. Írásainak életszaga, az elbeszélő szemtelen éleslátása áttört bizonyos gátakat, és próbára tette az író szűkebb környezetének tűrőképességét. A kötet persze jóval több annál, mint amennyit a pletykasajtó és a televízió bemutatott, elevensége nem azon múlik, hogy magukra ismertek-e az olvasók az elbeszélések hús-vér figuráiban, vagy sem. A novellákat sokkal inkább valami autentikus tudás mozgatja, Grecsó nem kutat, nem értékel, csak figyel. Hiszen „bennszülöttből" lett „etnográfussá". A Pletykaanyu elbeszélései az Alföld öntörvényű világában játszódnak, de egy lélegző, modern miliőben, szó sincs gémeskutas álromantikáról. A régmúlt, a hagyomány kézen fogja a jelent, mégsem vész el a lényeg, az új, komikusnak ható köntös alatt ott élnek a régi gyökerek, szokások. A novellák lazán kötődnek egymáshoz, a falu zárt világában a figurák ismerik egymást, szájukra veszik a „szomszédot". Ízes humoruk, nyers erejük mentes a pátosztól, de hogy ez árulóvá teszi-e a szerzőt, döntse el az olvasó. Miközben szórakozik, ítélkezhet!

A Strand nem a felhőtlen vidámság helye. Emlékeink kuszák: örömpercek, kiszolgáltatottság, nedvesség, vibráló fény és alattomos kosz. Simon Bettina első verseskönyvének hangulata megragad, nem ereszt. A mondatok tiszták, a képek és asszociációk hamar kizökkentenek megszokott világunkból. De bárhol járunk, mindvégig otthonosság és otthontalanság egymást keresztező nyomait követjük, és a víz útját: akár egy fagyos utcán, akár egy folttisztítóban, akár egy - talán jövőbeli - elárasztott tájon. Test nem marad szárazon.

Az ekönyv előzetes Dragomán György Rendszerújra című novellagyűjteményéhez, 5 exkluzív novella található benne, amelyek nem szerepelnek a kötetben. 

"„Az ember csak kapkodja a fejét. Valóban figyelmesen kell nézni vagy olvasni, hogy minden mozzanatot nyomon tudjunk követni - de megéri, mert nemcsak mulatságos, hanem mélyen emberi is az egész. Vagy mélyen tündéri, ahogy vesszük. És bár hepiend van és mindenki boldogan egymásé lesz, minden szereplőben marad egy furcsa szájíz, egy pici kesernyés mellékíz: mi is történt itt velem? Biztosan jól választottam? Nem a másikkal kellett volna összeházasodni? Szemben a Rómeó-Júlia párral, akikre örök és felhőtlen boldogság vár és soha egy rossz szót nem szólnak majd egymáshoz (hiszen meghaltak), ez a négy emberpár nagyon is életben marad, és civakodásaik előrevetítik, mi jöhet itt még (a ,,felnőtt"" párok ezt be is mutatják). De - mondja ez a darab - inkább civódjunk a szerelmünkkel és féltékenykedjünk egy életen át, mint hogy üdvözült békében öleljük a kriptában." Nádasdy Ádám"

Ha Shakespeare ma élne, és regényt írna, az éppolyan volna, mint a Tyll. Tyll Ulenspiegel, a halhatatlan tréfacsináló a harmincéves háború zűrzavaros időszakában és időszakából teremt karneváli mulatságot. A szórakozott molnárt boszorkányperbe fogják, a fia, Tyll ezután fogadott nővérével útra kel: vásári mutatványosként végigjárja a háború dúlta Európát, mint udvari bolond pedig még a Téli király palotájába is eljut. Vagy mindez csupán a képzelet műve? Az olvasó csak kapkodja a fejét a kalandok végeláthatatlan tükörjátékában, ahol elmosódik a határ fantázia és realitás között, mígnem átveszi az irányítást a mese áradása. Daniel Kehlmann, a kortárs európai irodalom egyik legjelentősebb szerzője eddigi fő művében elképesztő lendülettel hirdeti, hogy bár az ember meghalhat, az életöröm halhatatlan.

„Nincs megfelelő pillanat arra, hogy elkezdjem ezt a történetet. Mind egyformán rossznak s ugyanakkor jónak is tűnik. Lehetetlen lenne az eseményeket lineáris sorrendben elmondani, mert az idő néha körkörös folyamat. Úgy érzem, újra és újra megtörténik az, ami már egyszer megtörtént, ugyanolyan értelmetlen képlet szerint, s nem tudom befolyásolni ezt az egészet” - így kezdődik Jelena Lengold Zuhanás című novellája, és a szerb írónő valóban nem árul zsákbamacskát. Történetei nem egyszer a sakkjátékhoz hasonlítanak: fekete és fehér, férfi és nő. Védelem és támadás. Vonzások és választások. Lépések és kényszerek. A tábla pedig napjaink Szerbiájának városi, Nyugatra figyelő világa. Itt keresik egymást, a testi és lelki boldogságot és végeredményben saját magukat is a figurák. Jelena Lengold nagyszerű novelláskönyve 2011-ben az Európai Unió Irodalmi Díjában részesült

Az operaház fantomja nem mese. Egyáltalán nem az volt, aminek sokáig hitték, nem holdkóros művészek, babonás igazgatók találták ki, nem a kartáncos kisasszonyok, a balettmamák, a jegyszedőnők, a portások és ruhatári alkalmazottak túlfűtött képzeletének fura teremtménye. Bizony, hogy létezett, hús-vér ember volt, noha mindent megtett, hogy szakasztott olyan legyen, mint egy igazi fantom, vagyis egy árnyalak. Alighogy hozzákezdtem a kutatásaimhoz a zeneakadémia irattárában, döbben- ten tapasztaltam, hogy milyen meglepő összefüggések vannak a Fantomnak tulajdonított jelenségek és a legtitokzatosabb, legképtelenebb dráma közt, és csakhamar arra a meggyőződésre kellett jutnom, hogy az egyik segítségével talán ésszerű magyarázatot találhatnánk a másikra."" - írja Gaston Leroux. A regényből film és musical (szerző: Andrew Lloyd Webber) is készült, nem beszélve a televíziós produkciók és utánérzések százairól. Ezek voltaképpen mind a párizsi Opera Garnier boltíves földalatti termeiben, a szerelmes gonosz és szépséges áldozata között játszódó dráma változatai. Gaston Leroux bűnügyi regénye irodalmi kvalitásai révén lett a kulturális világörökség kitörölhetetlen része.

A nagy író kezében arannyá válik, amihez hozzányúl. Gárdonyi egy-egy ritka kirándulása a színmű területére páratlan remekművekben jut kifejezésre. Az Annuska vidéki történet. Egyszerű, természetes, vonzó, csupa derű, csupa napsugár és emellett mélyen emberi.

Gárdonyi ?Géza Arany, tömjén, mirha című kötete 1924-ben jelent meg először, Németh József Könyvkereskedése kiadásában. Az azóta eltelt évek alatt szinte feledésbe merültek ezek a novellák, amelyek egykoron az ifjúság számára íródtak. A karácsonyi ünnepkör hangulatát idézi valamennyi elbeszélés, és az adventi várakozásban telő időszak komoly tartalommal töltődhet meg általuk. „Az én aranyom nem a hegyek bányáiból való; Az én tömjénem nem Arábia illatfáin termett; Az én mirhám nem testi sebeket enyhít; De csak oda viszem, ahová a Napkeleti Három” – írja Gárdonyi az Előszóban. Ennek szellemében, írói, emberi hitvallásának megfelelően sorakoznak a kötetben a két ciklusba rendezett, evangéliumi jeleneteket földolgozó, szép mesék. Bibliai történetek elevenednek meg az első rész írásai nyomán (Mária kincse; Karácsony a názáreti házban; Jézus és a gyermek; A szamaritánus álma), míg a második rész, huszadik századi meséi, az egykori csodák továbbéléséről adnak hírt (Két notesz; Egy kép története; Csordásék karácsonya). A karácsonyvárás időszakát – korosztálytól függetlenül – széppé tehetik a lírai hangú elbeszélések.

21. SZÁZAD KULT KÖNYVEK 2017 National Book Award (az amerikai nemzeti könyvdíj nyertese) továbbá: 2017 tíz legjobb könyve (The New York Times) 2017 Barack Obama kedvenc könyveinek listája 2017 Az év legjobb regénye (Time magazin) 2017 tíz legjobb könyve (Publishers Weekly) Emellett jelölték a következő díjakra: Kirkus Prize Andrew Carnegie Medal Aspen Words Literary Prize Amerikai könyvkritikusok díja [National Book Critics Circle Award] Jesmyn Ward az első női szerző, aki kétszer is elnyerte az Amerikai Nemzeti Könyvdíjat (National Book Award); ezért a regényéért kapta meg másodszor. A könyvet ugyanakkor 2017 legjobbjának nevezte a Time, és hónapokig szerepelt a The New York Times sikerlistáján is – számtalan egyéb díj és elismerés mellett. A tizenhárom éves Jojo igyekszik megérteni, mit jelent férfivá válni. A családjában van kitől és van miből tanulnia: ott van feketebőrű nagyapja, Pop, aki imádja, vagy fehérbőrű nagyapja, aki viszont egyáltalán nem fogadja el a fiút. És az apja, aki mostanában szabadul a börtönből… Amikor kiengedik, Jojo kábítószerfüggő anyjával odautazik. Találkozik egy másik tizenhárom éves kissráccal, egy halott fegyenc szellemével, aki magában hordozza az amerikai dél történelmének örökségét. Fontos dolgokat tanít meg Jojónak apákról és fiaikról, az erőszakról és a szeretetről. Jesmyn Ward Hallgasd a holtak énekét! nagyszabású családtörténete az amerikai útiregény archetipikus hagyományainak, a kísértethistóriáknak és a katasztrófaregényeknek lenyűgöző, zavarbaejtő és sehová sem sorolható elegye, egy modern remekmű. Jesmyn Ward Mississippi államban született, és jelenleg New Orleansban él. Az első női szerző, aki kétszer nyerte el az amerikai Nemzeti Könyvdíjat – első ízben 2011-ben, Salvage The Bones című, második regényével, amely a Katrina hurrikán előtti készülődést és a pusztító vihar utóhatását örökíti meg. A Hallgasd a holtak énekét! 2017-ben jelent meg az Egyesült Államokban. Ez a harmadik regénye. „William Faulknert idéző mestermű.” - National Public Radio „Jesmyn Ward prózájába ott lüktet az élet, a fájdalom és a szeretet… aki elolvassa, abban erős vágy ébred, hogy maga is továbbadja az átélt érzéseket.” - Buzzfeed

Finalist (Science Fiction), Foreword INDIES Book of The Year AwardsA few weeks with no sea ice in the Arctic Ocean are enough to trigger a chain reaction that alters the Northern Hemisphere beyond recognition. Isabel Bradshaw, an engineer, tries to find security for her family in an increasingly chaotic world when they are driven out of their home on the Chesapeake Bay."Altered Seasons: Monsoonrise is a top recommendation for cli-fi (climate change fiction) readers seeking more depth than the usual approach to life-threatening environmental changes." - D. Donovan, Senior Reviewer, Midwest Book Review"This epic story of global pandemonium wisely centers on accessible characters." - Kirkus Reviews

„Az utolsó métereken a hosszútávfutó is ráerősít. Most, nyolcvan évesen, lázas munkával igyekszem elvarrni úgynevezett életművem még szabadon lengedező szálait. A fél életem azzal telt el, hogy kezdő vagy haladó pályatársaimnak segítettem, ahol csak tudtam. Most, a finisben, talán van némi jogom egy kicsit önzőnek lenni és csak a saját opuszaimmal foglalkozni. Kivontam hát a forgalomból magam, úgy élek, mint a kódexmásoló szerzetesek hajdanán.” A Kossuth- és József Attila-díjas Baranyi Ferenc – akit indulása óta elsősorban közéleti költőnek tart a közönség, bár ő maga inkább kedveli a „közszolgálati költő” kifejezést – egyfajta számvetését tartja kezében az olvasó, verseket, visszaemlékezéseket kor- és pályatársakra.