Najnovšie - Svetová beletria strana 41 z 453

Elbeszélések - "Bevallom, kissé félve és kételkedve indítom útnak ezt a kötetet. Vajon fogja-e a mai olvasót érdekelni? Negyvenöt év munkásságának ez a kis töredéke, amely három nemzedék fiatal leányai életének tükörképét adja, amelyben három generáció leányainak fokozatosan változó problémája, öröme, bánata szólal meg. Talán lehetne úgyis mondani: egy darabka kultúrtörténet, apró mozaikokból összerakva, amely megmutat a régi, oly tragikus gyorsasággal elsüllyedt, napsugaras világban élő leányok életéből – végig, egészen a mai nap leányainak életéből egy-egy kis darabot, egy jelenetet, egy gondolatot, egy érzést, – három leánynemzedék életének eseményeit. Szerettem és megértettem a fiatal lányokat, a fejlődő, kibontakozó kis lelkeket, amikor még magam is fiatal voltam. Szerettem és megértettem később is, mikor az évek elszálltak felettem és szeretem, megértem és figyelemmel kísérem még ma is, mikor már csak egy-két lépésem van hátra."

Arany László (Nagyszalonta, 1844. március 24 – Budapest, 1898. augusztus 1) magyar költő és népmesegyűjtő volt. Arany János gyermekeként született Nagyszalontán.

A Tévedések vígjátékát, a szerepcserék, alaktévesztések lehetőségeit fergeteges dramaturgiával kidolgozó korai Shakespeare-darabot 1591-re datálja az irodalomtörténet. A színhely: a shakespeare-i módon stilizált, antikizált Ephesus, ahová Syracusából vetődik el a helybeli...

"Én, persze, csak azért vagyok, hogy fizessek - mondja sorsába beletörődve már a történet legelején Solmay Ignác földbirtokos. Ám hiába hajtotta szerencsétlen fejét "önként és dalolva" a házasság rabigájába, az ő pénztárcája sem bírja a végtelenségig öt felnőtt gyermeke, valamint bájos felesége luxusigényeit. Lovak, ruhák, ékszerek, estélyek és partik, egy kis vesztegetés itt, némi úri becsület amott, s a család máris a teljes anyagi csőd szélére kerül. Ám erről, a családfőn kívül, "persze" senki sem hajlandó tudomást venni! Mindenki hajtja a saját álmait, miközben a szerző mulatságosan figurázza ki az uraskodó család és környezete kicsinyes világát.

Az Ahogy tetszik és a Vízkereszt, vagy amit akartok Shakespeare vígjátékírói művészetének csúcsa. A két mű az úgynevezett „nagy vígjátékok” közé tartozik, melyeket közvetlenül a nagy tragédiák sora követ. Shakespeare nagy vígjátékait „romantikus vígjátékoknak” is nevezik, mivel a szerelem központi helyet foglal el bennük, és helyenként érzelmi színezetű lírai elemeket tartalmaznak.

Simon Péter, Jónának fia, zavaros fővel ődöngött a hideg éjszakában. Csak olykor riadt föl, ha a szikkadt föld egy-egy palaszilánkja élesebben hasogatta mezitelen lábát, kérges bokáit. Nem igen volt helyén az esze - ma egész este forog már vele a világ. A jobbkezében valami sajgást érez s egyszerre eszébe jut, honnan jön. Nincs egy félórája, hogy álmából fölriadva, tiz társával botorkált az Ur után, aki ma egész este olyan szomorú volt, olyan végtelen szomorú, szomorú mindhalálig. Igen, igen, ezt mondta: szomorú az én lelkem mindhalálig - aztán ott hagyta őket az olajfák között, ő maga pedig lassu léptekkel ment fölfelé a hegynek. Péter már nem tudja, mi okból. A mai pogácsás ünnepek vecsernyéjén bort ivott, attól nehéz a feje. Olyan rég ideje, hogy bort nem ivott, de most meg kelletett innia, hiszen az Ur azt mondta, hogy ez az ő vére.

Az öregnek, mint rendesen, most is igaza volt, - annyira igaza, hogy csakugyan: életemben először akkor láttam tisztást. S abban is igaza volt, hogy novelláimban, amiket, mint sok más ifjú ember, én is elkövettem s a révükön költőnek éreztem magam, akárhányszor előfordult a tisztás; hogy hőseim, vándorlás közben, gyakran tartottak pihenőt tisztásokon; hogy nem egy hősnőm, mint Bovary Emma, erdő tisztásán adta oda magát hol ennek, hol annak a Rodolphenak; s hogy valóban, éppen legutóbb őzet is nézettem riadtan a tisztás közepéről a bokorban leselkedő vadász csöve elé, holott őzet csak az állatkertből ismertem, a vadász csöve elől pedig, ha még úgy tokba van is bújtatva, ma is át szoktam ülni, ahová vadász-utas nem igen ül: a nem dohányzó szakaszba.

Válogatott írások

A női szépség igaz, a férfi szépség mindenféle tréninggel előállított. Ugyanígy áll a dolog a mozdulatokkal is. A férfi szép mozdulata mindenképpen és egyformán – az erő. A nőé, az egyszerűen és egyedül a szép.

"A nő fojtott indulattal kérdezte: - És mit tud a hajnalról? A hajnalról, amely pirkad? Mi?! - A hajnal a napnak azon szaka - felelte készségesen Benjamin Walter Pác -, melyben az elforduló glóbusz ismét visszatér a nap sugarainak síkjába. - És miért vagyok én olyan, mint a holdkaréj? - folytatta a hölgy egy gyanakvó érettségibiztos statáriális tárgyilagosságával. - Mi?! - Eme sarlószerű domborulat összefügghet a túltápláltsággal... - hebegte. - De kérem, kedves nagysád, foglaljon helyet... - És mi van a szférák muzsikájával? Szívének karmesterével, és mi van a negyvendolláros karórával? Maga pimasz!! És további definíciókat nem is várva, a szférák babaarcú holdkaréja úgy vágta szájon háromszor egymás után Pencroftot, hogy kezéből a kalap egy szomszédos asztalra repült."

Gelléri novelláiban ugyanis mindig az a világ tárul elénk színes csillogással, érzékletességében is látomásszerűen, ahol éppen dolgozik. Formai vagy módszerbeli fejlődést alig-alig fedezhetünk fel műveiben. Huszonnégy-huszonöt éves korára birtokában van már kifejezőeszközei teljességének. És habár úgyszólván napról napra műveltebb lesz, mondanivalója sehogyan sem következik tárgyi ismereteiből. A gyermekkori emlékek és a pillanatnyi életforma napi benyomásai, alakjai, helyzetei - ezek változnak nála novellákká. A mélységes részvéten és emberszereteten kívül semmiféle filozófiát vagy elméletileg végiggondolt világnézetet nem lehet kihámozni belőlük, noha írójuk rendkívül nagy filozófiai, természet- és társadalomtudományi műveltséget szerzett. Alaposan jártas a világ- és a hazai történelemben, de egész életművében nincs egyetlen történelmi tárgyú elbeszélés. 

Hárman vagyunk a műhelyben inasok - Lajos, Zsiga meg én. Egész nap pöfög a hasas benzinmotor; az esztergakések alatt tiszta rézáru forog: aranypor födi tőle szerszámjainkat. Félórás ebédidő van: se enni, se pihenni nem elég. S olajíz szállong a levegőben és olajos a kezünk is: ha megfogjuk a kenyeret - bepiszkolódik ujjainktól. Hárman vagyunk inasok: három sovány gebe. Sehova nem járunk egész héten; nyár van - nincs tanonciskola, ahonnan el lehetne lógni az ingyenuszodába. Csak ez a sok rézmunka van, reggel héttől este tízig.

Egy írónő lázas betegen régi kedves könyvét veszi elő, melynek első oldalán váratlanul egykori barátnője üzenetét fedezi fel. Az odafirkantott sorok visszarepítik a múltba, s végül nemcsak Johanna, az ismert műsorvezető, de a nyomtalanul eltűnt barátnő, Niki, a derült égből villámcsapásként felbukkanó Alejandro és az állandó depresszióval küzdő anya, Birgitte alakja is feldereng előtte. Az írónő enged a kísértésnek: megalkotja élete talán legfontosabb szereplőinek portréját, melyeken szükségszerűen átsejlik saját története, a háttérben a huszadik század második felének Stockholmjával. Mennyiben alakítanak bennünket a viszonyaink? Hogyan tűnhet el az életünkből valaki nyomtalanul? Kiről árulkodik a portré: arról, akit ábrázol, vagy az alkotójáról? A Részletek Rachel Cusk és Annie Ernaux műveit megidéző őszinteséggel, éleslátóan elmélkedik alkotásról, emlékezésről és az emberi kapcsolatok bonyolult természetéről. "És azt hiszem, pontosan ez valamennyiünk szorongásának központi motívuma: hogy az életet természeténél fogva lehetetlen irányítani." Megrendítő történet vágyról, emlékezésről - és a mások feletti hatalmunkról" - Financial Timesfogva lehetetlen irányítani.

Ebben a házban születtél, itt cseperedtél nővé. Innen hurcolták el édesanyádat, ide rejtőzöl a kíváncsi újságírók elől. Itt kotyvasztja főzeteit a nagyanyád, miközben szellemek nyúlkálnak a lábasok közül. Az öreg ház meg-megborzong dühében, a tetőn sáskaszerű angyalok ülnek, és a szobákban, miként a lelkedben is, az undor árnyai bolyonganak. Érzed, hogy nem bírod már cipelni a családi örökségedet, meg kell szöknöd ebből az otthonnak álcázott rejtélyes börtönből...A Szú egy nagymama és egy unoka története, akik a szentekben és a mágiában bízva igyekeznek megbosszulni a múlt és a jelen igazságtalanságait. Layla Martínez felkavaró regénye azt a kérdést kiáltja bele a világba: van-e szabadulás az elnyomás kísértetházából?...ebben a házban nincs túl sok tennivaló, csak annyi, hogy felszítsuk magunkban a haragot. Ezzel én meg is volnék.

Jó, figyelj, igazad van, nem kell mindenáron beszélni. Nem kényszerítelek. Csináljunk akkor valami mást. Tudod, mit? Próbáljuk ki a Beatles-terápiát! Hallgassunk meg egy dalt, és attól jobb kedvünk lesz.Jaj, ne gyere már te is azzal a dumával, hogy én csak ezt a négy ficsúrt szeretem, és teljesen beléjük vagyok bolondulva...Évtizedek óta csinálom, hidd el, hogy működik. Ha szarul érzem magam, benyomom a Beatlest, és rögtön az első taktusoktól megnyugszom."McCartney számol: egy, két, há... Mondom, ekkor kezdődtek a hatvanas évek" - jelenti ki Benedek Szabolcs több síkon játszódó új regényének elbeszélő-főszereplője, ironikusan meghatározva a pillanatot, amely beindította az emberiség "sokadik megkésett reneszánszát", a fenyegető légkörű ötvenes és az unalomba fulladó, szürkésbarna hetvenes évek közti évtizedet. Amikor egy önmagát nagynak tartó (és nevező) generáció abban a meggyőződésben élt, hogy mindent másként fog csinálni, mint az elődei. A Beatles persze nemcsak múlt, valamelyest jelen is, az említett muzsikus koncertjeire például "percek alatt elkapkodják a tiketteket", igaz, "állóhely évtizedek óta nincs". A regény keretét egy meglepő befejezéssel záruló szerelmi történet adja, amelynek kapcsán huszonegy fejezeten keresztül sorjázik néhány ismert és sok-sok ismeretlen sztori a liverpooli fiúkról, egyik legnagyobb magyar rajongójuk interpretálásában.Egressy Zoltán

Philip Roth Amerika-trilógiájának harmadik kötete egyszerre szól a cancel culture-ről, a faji kérdésről, a PTSD-ről és a tehénfejésről. Felszínén ott lebeg a Lewinsky-botrány (fontos történetszervező motívuma az orális szex), de Rothot szokás szerint nem a pillanat, vagyis a Clinton-affér, hanem a rá adott társadalmi reakció, és a képmutató ítélkezés háttere érdekli - és állandó hőse, Nathan Zuckerman tálalja. De vajon mi történik, ha az amerikai álom megvalósítása érdekében valaki ezt a képmutatást kénytelen életstratégiává emelni?Coleman Silk kisvárosi fekete bokszolótanoncból lesz zsidó klasszika-filológus és a sehol sem jegyzett Athena Főiskola megújítója, hogy aztán egy abszurd rasszizmus-vád és az azt követő boszorkányüldözés miatt pillanatok alatt mindent elveszítsen. Roth tág szemhatárú könyve egyszerre egyetemregény, Clintont idéző egyenlőtlen románc, huszadik századi amerikai történelmi traumakatalógus, és talán az utolsó, pengeéles pillanatkép az országról a New York-i ikertornyok "A '98-as új-angliai nyár csodásan meleg és napsütéses volt, a baseballban a hazafutás fehér istenének és a hazafutás barna istenének mitikus harcát hozta, Amerikában pedig az áhítatosság végtelen tivornyáját, az erkölcsi tisztaság dőzsölését, amikor a terrorizmust - amely letaszította a kommunizmust a legfőbb nemzetbiztonsági kockázatok trónjáról - felváltotta az orális szex, amikor egy férfiasan fiatalos, középkorú elnök és egy tolakodó, kelekótya, huszonegy éves alkalmazott kamaszos hetyegése - egy parkoló helyett az Ovális Irodában - feltámasztotta Amerika legrégibb közös passzióját, történetileg talán a legálnokabb és legrombolóbb gyönyört: a képmutatás önkívületét."összeomlása előtt. A könyvből film is készült Anthony Hopkins, Nicole Kidman és Ed Harris főszereplésével."A '98-as új-angliai nyár csodásan meleg és napsütéses volt, a baseballban a hazafutás fehér istenének és a hazafutás barna istenének mitikus harcát hozta, Amerikában pedig az áhítatosság végtelen tivornyáját, az erkölcsi tisztaság dőzsölését, amikor a terrorizmust - amely letaszította a kommunizmust a legfőbb nemzetbiztonsági kockázatok trónjáról - felváltotta az orális szex, amikor egy férfiasan fiatalos, középkorú elnök és egy tolakodó, kelekótya, huszonegy éves alkalmazott kamaszos hetyegése - egy parkoló helyett az Ovális Irodában - feltámasztotta Amerika legrégibb közös passzióját, történetileg talán a legálnokabb és legrombolóbb gyönyört: a képmutatás önkívületét.

Emlékek és álmok elevenednek meg és keverednek össze Krusovszky Dénes verseiben.Hogyan mesélhetjük el az önéletrajzunkat egy olyan korban, amikor a személyes történeteink határai feloldódnak a digitális nyomok között? Hogyan beszélhetünk érvényesen a képek egyre nehezebben kontrollálható áradata közepette? Ezekre a kérdésekre keresik a választ a kötet egyszerre érzékenyen finom és intellektuálisan radikális versei.

"Megint kezdődik a zuhanás, egyre csak gyorsul, még a légmozgást is érzem a bőrömön, aztán ismét a krákogó férfit látom, s ahogy egyre intenzívebben köhög, annyira, hogy lehanyatlik, fejjel előre az ülések közti folyosóra, majd azt veszem észre, hogy az emberek kapkodva fölállnak, hallatszik a visítozás, a kétségbeesés, a kiszolgáltatottság fojtott hangjai, lassul a busz, megáll, a tömeg nyomulni kezd az első ajtó felé, legalább negyven ember egymást taposva, hogy minél előbb kiszabadulhassanak, és az ablakon át aztán föltűnnek sorban az alakok az út mentén, a háttérben itt-ott az árnyékban fekvő, megkövesedett hódarabok, arrébb a föld olvadástól nedves sávjai, egy-egy villanyoszlop és a felhős ég alján pislákoló sárgásfehér nap..." A Fóbia főszereplője egy - a nemzetközi kutatói világban is tevékeny - fizikusnő, aki a történet folyamán az elméletek világából alászáll a hétköznapok valóságába. Egy világjárvány kibontakozásának első napjaiban rokonlátogatás céljából vidékre utazik, ahol aztán egy olyan összetett, egyszerre félelmetes és megfejtésre váró helyzetben találja magát, amely a családjáról és az önmagáról való tudását alapjaiban rengeti meg. Szöllősi Mátyás új regényének első része a család-, a bűnügyi és a lélektani regény emlékezetes ötvözete. Mindamellett, hogy érzékeny portré egy magas intelligenciájú, de terhelt családból származó fiatal nőről, a sztereotípiákat messziről elkerülő látlelet a vidéki Magyarországról, a generációk kapcsolódásának mélyáramáról, avagy az egymásból következő - sokszor véletlenszerűnek látszó, ám mégiscsak logikus - események láncolatáról.

Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes a valóság felett, csak közösen bukhatnak el. Az Eltérő tartalom versei szinte a lehetetlent valósítják meg: közvetlen valóságunk helyeiről és idejeiről szólnak felismerhetően, mégsem publicisztikus módon, hanem szikáran és nagy erővel.