Najnovšie - Svetová beletria strana 48 z 453

„Bálintnak és nekem már sohasem lehet közös jövőnk! Ugye?” 1909-1911 Lévay Lili és Gergely Bálint egy farsangi bálon találkoztak először. Egymásba szerettek, összeházasodtak. A személyes tragédiák azonban próbára teszik a legnagyobb szerelmet is. 1914-1917 1914 nyarára a házaspár kapcsolata megromlott, Lili már szabadulna a nem kívánatos frigyből. A világ is hatalmas változás előtt áll, a háború kitörését sokan kitörő örömmel és lelkesedéssel fogadják. A katonákat tömegével viszik a frontra, hol a pokol várja őket. Vér, fájdalom és borzalmak közepette harcolnak talpalatnyi földért… A háború viszontagságai hamarosan bekúsznak a hátország életébe is.   Aggódás, várakozás, gyász.  Ki marad életben? S ki nyugszik örökre idegen földben? S aki visszatér, arra milyen élet vár? Mindeközben egy szomorú esemény hatására, Lilinek nehéz döntést kell meghoznia. Bálintban vajon szövetségesére talál? Megbízhat újra a férjében? Ebben a regényben visszatér a Lina trilógiából megismert Gyarmaty Karolina és Lévay Márton, kik immáron nagyszülőként egyengetik szeretteik életét ezekben a vészterhes időkben.

Helyszín: A földrész, amelyet valaha Európának hívtak.Miután elszabadult egy biológiai fegyver, a kialakult pánikban, a vezetők tehetetlensége és tenni nem akarása miatt polgárháborúk, illetve nemzetközi konfliktusok sora robbant ki, amely alig fél év alatt szinte teljesen elpusztította a civilizációt.Nincs szervezett kormányzás, nincsenek nemzetek, nincsenek frontvonalak, csak anarchia, kegyetlen érdekcsoportok és az egyre fogyó, maradék lakosság. A Zónának nevezett félországnyi területen, katonai szakértők egy csoportja próbálja visszaállítani a rendet és újra felépíteni egy élhető életet. Céljaik nemesek, de a lehetőségeket tekintve, talán csak illúziók.A szűkös erőforrásokat a végletekig kiaknázva, egy maroknyi válogatott elit katona próbálja keresztülverekedni magát az állati szintre süllyedt háborús övezeten, hogy megakadályozzanak egy újabb támadást, amely elpusztíthatja a civilizáció utolsó bástyáját.A mindenre elszánt kommandó versenyt fut az idővel. Nyomukban a halál jár, előttük az arctalan, ismeretlen számú ellenség. Ha elbuknak, az élet minden bizonnyal véget ér a Földön és az emberiség inkább előbb mint utóbb, kipusztul.De nem bukhatnak el!Akkor? - kérdezte John. – Megint fej vagy írást játszunk? A kedvenc játékom. – bólintott az őrnagy.Paul előbb kinézett a mocskos ablakon, majd végigtekintett társain. - Akár fej, akár írás, mindenképpen megszívjuk... Úgyhogy ezúttal legyen írás!Gunny kihívóan felvonta a vállát és elhúzta a száját, mintha csak azt mondaná: Csapjunk bele!A parancsnok helyettesére nézett. Az Őrült elszánt arcot vágott.- Mire várunk? Törjünk ki!

VENI, VIDI, SOLVI. JÖTTEM, LÁTTAM, MEGOLDOTTAM. Claytont születése után a Rejtvénykészítők Társaságának küszöbén hagyják egy kalapdobozban. A kisfiú, akit a különc rejtvénykészítők korosodó csoportja magához vesz, és saját gyermekeként nevel fel, mit sem sejt a származásáról, és a társaság tagjai számára is ő lesz az egyetlen megoldatlan feladvány. Amikor Pippa Allsbrook, Clayton fogadott édesanyja és a társaság alapító-elnöke elhuny, egy utolsó rejtvényt hagy örökül a fiúra, amelyből fény derülhet minden titokra. A kalandos utazás azonban nemcsak a múltra ad válaszokat, hanem a jövőre is, és fenekestül felforgatja Clayton és a fogadott családja életét is. A Rejtvénykészítők Társasága szívhez szóló történet a szeretetről és a családról, valamint arról, mit jelent szövetségeseket találni az életben - kortól függetlenül. 

"Különös testi szenzációk találták meg saját nyelvüket Mátyus Melinda sodró erejű prózájában. Nevelődési regénnyé összeálló elbeszélései egy mindeddig teljességgel ismeretlen nézőponttal teszik finomabbá világunk nyelvi érzékelését, jelesül a lelkésznő látásmódjával. Történetei csaknem észrevétlenül űznek ki az irodalomból, önmagunk felismerésének irányába. Mondjuk talán lelkésznőregénynek. Mondjuk talán irodalomtörténeti eseménynek. Visky András „A nagy titok a lelkemet megnyomorgatta, a lelkem összezsugorodott, és vitte a testet.” "

"Lehet-e izgalmas egy Agatha Christie-regény tojásfejű belgák, angol vénkisasszonyok és persze gyilkosságok nélkül? A krimi királynőjének Mary Westmacott álnéven írt érzékeny lélektani regényei egyértelmű igennel felelnek a kérdésre. Az e lapokon kibontakozó, idill és tragédia közt ingadozó élettörténetek finom társadalom- és élénk karakterrajzzal egészülnek ki, elfeledtetve a hullák hiányát. Az óriás kenyerének első lapjain az új londoni operaház nyitódarabján találjuk magunkat, mely erősen megosztja a zeneértő közönséget: van, aki értetlenül áll a befogadhatatlannak tartott ""gépzene"" előtt, mások viszont zseniális műnek, a jövő zenéjének tartják. Vernont, az ismeretlen komponistát egyedül az operaház igazgatója ismeri, akihez gyerekkora óta mély barátság fűzi. Vernon Deyre egy ősi angol nemesi család utolsó sarja, akiben a muzsika géniusza lakozik - és ez a géniusz kisajátítja, és tragikus választásra kényszeríti az ifjú zeneszerzőt. De vajon békében, biztonságban és kényelemben élje le középszerű életét, vagy elégjen a zene tüzében, hogy maradandót alkosson? ""Vegye már tudomásul, hogy az élet nem ponyvaregény."""

"Úgy mondják, mindenkinek, aki keresztülutazik Átokföldjén, meg kell fizetnie valamivel, és ez bizony nem pusztán a jegy árát jelenti."Egyetlen módja van, hogy valaki átjusson a Moszkva és Peking között húzódó Átokföldjén; ha felül a Transzszibériai Expresszre. Ez a vonat egyszerre híresen pompás és hírhedten veszélyes, mégsem szűkölködik soha utasokban, olyan sokan szeretnék megpillantani Átokföldje minden elképzelést felülmúló csodálatos és félelmetes teremtményeit.A legutóbbi vonatút során azonban valami rosszul sült el, bár úgy tűnik, mintha senki nem emlékezne rá, pontosan mi is történt, még Csang Vej-vej sem, aki pedig egész életét a vonaton töltötte.Amikor a vonat ismét útra kész, különös figurák töltik meg a fülkéit. Köztük van Maria Petrovna, a gyászoló nő, aki valaki más neve alatt utazik, Henry Grey, a megváltást kereső kegyvesztett természettudós, és az elbűvölő potyautas, Elena, akit valami különösen erős kapcsolat fűz Átokföldjéhez. Vej-vej tudja, hogy jelentenie kellene Elenát, ám megkedveli a lányt, és inkább segít neki a rejtőzködésben. Ahogy a vonat halad, egyre több jel figyelmeztet azonban arra, hogy Átokföldje szabályai megváltoztak, és mind veszélyesebbé válik az utazás. Megbízhatnak-e egymásban az útitársak, miközben a kinti vadon azzal fenyegeti őket, hogy mindnyájukat felemészti?Az Óvatos Utazó kézikönyve Átokföldjéhez magával ragadó, rejtélyekkel és feszültségekkel teli utazás a steampunk varázslatos világában."Vej-vej szipog egyet. Hogy hiányzott neki ez a sok szúrós illat, a vonat nyikorgó mozgása, a régi, ismerős rémület és izgalom, a zaj - oly állandó, hogy már nem is hallja, amíg el nem hallgat. Az utóbbi hónapokban hogy vágyott már a mozgásra, a sebességre! Úgy sóvárgott utána, mint a harmadosztályon az italra a vörös szemű emberek, akik az utolsó cseppeket is kiöntik az üvegből, és elveszi az eszüket, ha már üres.De most, hogy megint mennek, a levegőben is vibrál a feszültség. Hallotta ő a sutyorgást a személyzet között. Túl korai! Túl korai, nem kéne még újra elindulnia a vonatnak; miért nem várjuk meg a telet, biztonságosabb az átkelés a hóban, amikor a föld is álmos a nagy hidegben, és a veszély nem tud a fák közé rejtőzni? Nyáron éber a föld és éhes."

Arany fordításáról azt mondják a magyarul tudó angolok, hogy szebb, mint az eredeti. Mai műfordítóink sem mernek hozzányúlni, mert máig sem avult el.

Egy úrfi és egy cselédlány tragikus története. A szerelem és bűn sprirituális jelentést kap.

Claudia Durastanti a fiatal olasz írónemzedék legizgalmasabb, legeredetibb hangú alkotója. Önéletrajzi elemeket is tartalmazó könyve egy nem mindennapi család életébe enged bepillantást, ahol a szülők még abban sem tudnak megegyezni, hogyan ismerkedtek meg egymással. A narrátor két hallássérült ember gyermekeként nő fel az olaszországi Basilicata régió egyik falujában és New Yorkban. A családi kommunikációban mindennaposak a félreértések, és a szülők viharos kapcsolatára még a válás sem jelent megoldást. A minden szempontból kívülálló lány szabadságra vágyik, ezért könyvekhez és a zenéhez menekül, amelyek megmutatják neki, hogyan teremtse meg a saját mitológiáját. Az Ismerős idegenek egy kulturális utalásokkal teleszórt, egyedi hangú felnövéstörténet családról, emigrációról, nyelvről, valahol a regény és a memoár határán. Az Európai Unió támogatásával megjelenő Határhelyzetek sorozat darabja.

Eleszélések. Egyszerű embersorsok az emberélet nagy misztáriumaként ábrázolva.

A stílus maga az ember? Szvoren Edina új kötetében a közkeletű mondást fordítja ki. Nádas Péter-, Krasznahorkai László- vagy Tompa Andrea-mondatok olvashatók itt, amelyeket nem Nádas, Krasznahorkai vagy Tompa Andrea írt le, hanem Szvoren Edina. A Kérődző Kronosz pastiche-aiban az ismert írói stílusokra ismerhetünk rá újfajta szemszögekből, hiszen a szövegek egyszerre viselik magukon Szvoren Edina és a kiválasztott szerzők stílusjegyeit. A kötet egyik legizgalmasabb darabja ezért az, amelyikben Szvoren Edina éppen Szvoren Edina-szöveget imitál. A különböző stílusok kaleidoszkópszerű forgatagában pedig egyre nehezebb tetten érni, hol is kezdődik az utánzás.

Ewgyszerű emberek sorsáról szóló szívfacsaró történetek

„Egész úton azt nézed, / mi mindent hagytál magad mögött” - szólítja meg az Utószezon című vers beszélője Rékai Anett első kötetének olvasóját is.Mintha az elszakadás és a felszabadulás állomásait járhatnánk végig: a kamaszkor lezárását, az önálló élet indulásának fázisait, az újabb illeszkedési kényszerek nehéz és nonszensz szabályait, egy párkapcsolat függő játszmáit és az irodalmi nyilvánosság társas játékait. Rékai Anett a visszájáról látja a dolgokat, a vonat ablakában pedig ott van a tükör lehetősége is. Így lesz egyfajta utazás az egész könyv, váratlan váltókkal, feltételes megállókkal és szabad jelzésekkel.

Ady Endre a modern magyar költészet megteremtője. Képi és nyelvi univerzumát sokan parodizálták Karinthytól kortársainkig, de utolérni senki nem tudta.

  Vajda János válogatott versek

Arany János összes verse

Ennek az isteni gyermekembernek forradalom volt az érzése, az érzéke, a látása, a hallása, az öröme, a bánata, a szeretete, a gyűlölete, a szenvedélye, a lelkesedése, a csüggedése, az önbizalma, a magasztalása, az ócsárlása – s még a magyarán jól odasózott káromkodása is. Forradalom volt – a ríme, a mértéke, a kötött vagy kötetlen, minden egyes sora, s forradalom, a magyar társadalmat megváltó forradalom, még a szavainak szilaj egymásutánja is, amelyet az ő költészetének minden eddigi törvényt megdöntő, új törvényei tartanak féken s hajtanak a sorvégeken túl, hol a kecsesen, hol méltóságosan, hol fenyegetően, hol hízelgően, de mindig a meleg és eleven idomok hajlékonyságával az egyik verssorból a másikba át. – Hatvany Lajos

Kisfiú lépdel az utcán, „csendes arccal, jóságos mosollyal”: király ő, a meghódított városba vonul be, serege élén, a palota erkélyéről királynő integet; kisfiú lépdel az utcán „sápadtan, de felemelt fejjel, hátratett kezekkel, lassan, nagyon lassan”: keze vaslánccal hátrakötve, előtte hóhér, ő a halálra ítélt Lelkiismeret. Tizenhárom éves korában játssza Karinthy ezt a „két játék”-ot, ő lépdel így, „a képzeletnek emberfölötti önkívületében” a pesti utcán; a Liget környékének kínosan egyenes, szürke házsorai a semmibe süllyedtek, egyedül van, kívül azon a világon, amely mások számára látható. 

A regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az író. Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt, a betegség történetét.