E-knihy - Filozofia strana 2 z 12

Poznejte stoické principy, které vám mohou změnit život Tato kniha vám pomůže mluvit a chovat se moudře, řídit se svými hodnotami a přemoci mnohé vášně, snášet bolest a smrt, a v neposlední řadě vzdát se strachu a přemoci hněv. Jak se zachovat vždy moudře a rozvážně? Co nám může pomoct v těžkých situacích? Mnoho císařů, kteří vládli ve své době největší známé říši, bylo zapomenuto. Na jejich busty v příšeří tmavých depozitářů muzeí sedá prach. Jeden z nich nás ale svými myšlenkami dokáže inspirovat i po dvou tisících letech. Marcus Aurelius. Později často představovaný jako nemocný nebo bledý, který ale přežil nejen zášť na římském dvoře, ale také smrt svých dětí, mnohaletý pobyt kdesi na severu v Panonii mezi divokými barbarskými kmeny nebo zradu svého nejbližšího přítele. Jak to dokázal, zachovat se vždy moudře a rozvážně? Co mu pomáhalo v těžkých situacích? Co se mu asi honilo v hlavě? Je to stoický přístup k věcem. Římský císař Marcus Aurelius byl zároveň posledním známým stoickým filosofem antického světa. Hovory k sobě, jeho osobní deník, jsou čtené dodnes jako jedno z klasických děl seberozvojové a duchovní literatury všech dob. Donald Robertson ve své knize umně propojuje Markův život s jeho filosofií, čímž vytváří přesvědčivou moderní příručku stoické moudrosti, kterou se po celá staletí řídil bezpočet jednotlivců na své cestě za dosažením většího naplnění a emoční odolnosti.

Moderní politologie se rozvinula v 19. století, kdy důraz byl kladen na studium politických systémů. Je to moderní politická věda s odklonem od formalismů k empirickým přístupům. V pojetí autora se jedná i o jakýsi průsečík v civilizačním procesu a reziduální, analytickou a syntetickou vědu a nadstavbu ostatních společenských věd. Přístup Václava Ryneše je i pokusem o metodologii v oblasti geopolitiky, dějin lidské civilizace a antropologie a snahou o celopolitologické pojetí hodnotící civilizační i lokální prostředí různých společenských a státoprávních systémů a jejich vývojových trendů. Pojetí vychází spíše z normotvorného, ale i hodnotového úhlu pohledu a z vyhodnocování reálných civilizačních jevů (geopolitického, společenského a antropologického významu). Toto se projevuje i v úhlu pohledu na civilizační procesy celoplanetárního, lokálního i dílčího významu. Publikace Z dějin lidství v kosmu navazuje na předešlou autorovu knihu Kosmos, civilizace a křesťanství a přibližuje z úhlu pohledu lidské bytosti a společnosti faktor lidství a lidské tvořivé síly v kosmu. Účelem publikace pak není přesvědčit nebo poučovat, ale dát podnět k úvahám, kam může vyústit nebo dospět lidská civilizace v kosmu.

Přemýšlet o společnosti a kultuře někdy bolí. Společnost i myslitele. Pokud se někdo zajímá o politiku, společnost a kulturu, musel narazit na slovo neomarxismus. V Česku je často vyslovováno s předsudky — skrývá se však za ním jeden z nejživějších myšlenkových proudů dvacátého století. Jeho nejvýraznější představitelé byli němečtí intelektuálové jako Walter Benjamin, Theodor Adorno nebo Herbert Marcuse, kteří si před druhou světovou válkou začali všímat, jak rozporuplné dopady mají masová média a kultura na soudobou společnost. Sledovali společenské patologie a pokoušeli se je v novém výzkumném institutu ve Frankfurtu vytvářením kritické teorie pojmenovávat a snad i napravit. Po válce se však Frankfurtská škola rozprchla po světě a s ní i její myšlenky. Benjamin spáchal sebevraždu na útěku před nacisty, Adorno se marně pokoušel o kariéru v Kalifornii, z Marcuseho se stal idol hippies… Grandhotel nad propastí je kolektivní biografií, průvodcem neomarxistickou filozofií a zároveň tak trochu kronikou dvacátého století. Kritickou kronikou.

Machiavelliho Vladař jednou provždy změnil náš způsob uvažování o povaze politiky, ať už na něj nahlížíme z jakýchkoli pozic. Nový český překlad tohoto klasického textu přináší v přítomném svazku také několik do češtiny poprvé převedených kratších textů, které bezprostředně souvisejí s ústředním pojednáním. Doprovodnými texty opatřená a bohatě komentovaná edice zasazuje předkládané spisy do kontextu autorova života a díla, ale i do historického a politického kontextu Evropy přelomu 15. a 16. století a umožňuje komplexnější porozumění Machiavelliho myšlení.

Vajon mit nyer a hitéből az üldözött kínai paraszt, az egyetemista, aki túlélte egy ámokfutó vérontását, az egykori szexrabszolga, és az apartheid áldozata, akit megfosztottak szeretteitől? Philip Yancey legújabb könyvében tíz embert próbáló helyzetről tudósít, ahol nemcsak újságíróként, hanem a kegyelem üzenetének közvetítőjeként is jelen volt. Benyomásai, amelyeket a helyszínen elhangzott előadásai szövegével egészít ki, bemutatják, mihez kezdenek hitükkel a keresztények ebben a sokszínű világban, a legképtelenebb élethelyzetekben ma, a 21. században.

Gondolkodj tisztességesen! Gyakorolj keményen! Próbálj ki minél több művészetet! Ismerj meg minél több mesterséget! Értsd meg alaposan a dolgok előnyeit és hátrányait!

Mintha létezne a szenvedés titkos monadológiája. Mintha létezne egy benső, titkos kapcsolat nagy szenvedők között, akik rangjukat és a beszédhez való jogot nem a fennálló intézményektől kapták, hanem mintegy láthatatlanul megjelölte volna őket az élet. A gyötrelmek e szabadkőművesei, e lelki tetováltak mégis csodálatosan felismerik egymást, mégpedig úgy, hogy „ablaktalan monászokként”, saját lelkükben fedezik fel a másikat. A nagyság jelszava ezért feltörhetetlen kód, vagy megjelenik a te szemed előtt is könnyek mátrixában vagy idegen lesz számodra ez a világ bármennyit is gondolkozzál róla. Egy ilyen társ volt Nietzsche számára például Hölderlin. Erről tanúskodik az a féltékeny kisajátítás, ahogy Nietzsche emlegette a költő elődöt. „Az én Hölderlinem.” Mint egy gyermek a féltve őrzött játékhoz, úgy ragaszkodott hozzá. Ebből is látszik, hogy Nietzsche készült a művészi szenvedésre, titokban már felfegyverkezett erre a háborúra, amelyet a leggyöngédebb fegyverekkel a legkönyörtelenebbül akart megvívni.Egy esszékötetet tart kezében az olvasó, amely egy doktori disszertáció szamárbőrébe bújt, hogy intelligensebbnek tűnjön, hogy elfogadják. Mintha írója szégyellte volna, hogy személyesen is érintett a dologban. Pedig ennek épp az ellenkezője igaz. Épp ez a személyes érintettség sugárzik keresztül-kasul a művön, amitől felfeslik a szamárbőr, a rákényszerített tudományos forma, és elővillan e tanulmány igazi arculata: vallomás-jellege.

A múlt évszázad viharokat, struktúraváltásokat, egyúttal akkora fejlődést hozott, hogy egzisztenciális kérdéssé vált helyünket újra megtalálni a világban. A kötet arra kíván reflektálni, hogy a modernitás megfosztotta magát a transzcendenciára való nyitottságtól és céljai érdekében kizárta a világnézeti kérdéseket. A liberális állam pedig a társadalom vélt szabadsága érdekében a helyes élet morális kérdéseinek a megválaszolását másra hagyta. A posztmodernben civilizációnk elérkezett a pótlékok szinkretista virágzásához, de egyúttal a légüres térben keresi a zsinórmértéket. E folyamatok mélyen érintik a kereszténységet is. Könyvünk válaszkísérlete hozzájárul a poszt­modern kultúra és a kereszténység kultúrája közötti viszony újrafogalmazásához. Azt állítja, hogy a világnézeti deficitet a vallás – s ezen belül kiemelten a kereszténység – pótolhatja és pótolja. A teista nézőpont olyan ajánlásokat, viszonyítási pontokat kínál, amelyek szabadságával együtt szemlélik az embert, felelősséggel helyezve abba a világba, amelynek felépítésére küldetése van. 

Újszerű filozófiai rendszer a teológiai fogalmak filozófiai magyarázatára. Saját matematikai modell és igés logika segítségével közelíti meg a két nagy metafizikai fordulatot: az ember megjelenését és a megváltást.

Ha holnap arra ébrednék, hogy jóval magasabb lettem, az egyenes hajszálaim hullámossá váltak, és a zenei ízlésem is teljesen átalakult, a gyökeres változások ellenére az énem ugyanaz marad? A testi, a pszichés és a mentális jellemzőim mögött ott az egyes szám első személy, az én. Mi az én, amit változó testi és értelmi sajátságok árnyalnak? Illékony, akár egy csepp parfüm, illatát a teljes testen érezni lehet, de forrását nem könnyű megtalálni. Könyvünkben az énünk nyomába eredünk India kulturális örökségére, a védikus irodalomra építve. A kötet olvasmányos stílusban, közérthetően foglalkozik az elme (lélek) és a test viszonyával, az emberi lét alapvető elemeivel.

  „Van-e emberi tett, ami ne lenne tele balgasággal?”

Lucius Annaeus Seneca, római sztoikus filozófus, drámaíró és államférfi három rövidebb dialógusát tartalmazza a kötet: A gondviselésről, A lelki nyugalomról és A boldog életről

Az Antikrisztusban Nietzsche – annak ellenére, hogy művét a főbb európai nyelveken ő egyenként milliós példányszámban szerette volna megjelentetni, ami enyhén szólva ellentmond az Előszó kezdősorának, hogy a mű „azokhoz szól, kiknek száma a legkevesebb” – egy, a világból távozó ember és gondolkodó benyomását kelti; radikálisan eltávolodik kora – és a mi korunk – mindhárom jelentős eszmerendszerétől: a kereszténységtől, a liberalizmustól és a szocializmustól. Nézeteinek érvényesítésére két kitörési pont maradt csupán: vagy a heroikus-ezoterikus arisztokratizmus vagy pedig a rasszista populizmus. Hogy tanait és nézeteit a későbbiek során kik és milyen célokra használták fel, abban neki magának is felelőssége van. S bizonyos az is, hogy Az Antikrisztus sem mentes a hibáktól és a fogyatékosságoktól. Azonban rá magára is érvényesnek érezzük azt, amit Nietzsche huszonhárom esztendős korában vetett papírra: a nagy emberek tévedései olykor termékenyebbek, mint a kisszerűek igazságai. Csejtei Dezső

Gilbert Keith Chesterton (1874–1936) katolikus angol író, költő és filozófus. Számtalan novellát, színdarabot, esszét írt. Az angol humor és irónia egyik legjobb képviselője. London behódol az iszlámnak, a sör és a whisky európai fővárosában betiltják az alkoholt, a kocsmának szökevényként kell menekülnie, hogy életben maradhasson. A XX. század elején ez abszurd lázálomnak tűnhetett. Chesterton fantasztikus könyve 1914-ben, egy évvel London bombázása előtt került a könyvesboltokba, amikor már mindenki érezte, hogy a világ készül összedőlni. A politikusok vég nélkül tárgyaltak a nyilvánvaló tudatban, hogy olyan háború következik, amilyenre még nem volt példa az emberiség történetében. De hiába.Chesterton fergeteges humorral ábrázolja a törvénymódosítások és titkos záradékok rafinált rendszerét, az azóta még tökéletesebbre fejlesztetett diplomáciai és újságírói trükköt, hogy mindenről beszélünk, csak arról nem, amiről kellene. A józan ész nevében című könyve a feudális, pénzügyi, politikai, tudományos és vallási elit arrogáns ostobaságának szenvedélyes kritikája. Meggyőződése volt, hogy az elitek által lenézett választópolgárok legfőbb kincse a józan ész.Mit érezhetett, amikor ez végképp odalett, és Európa a szeme láttára borult lángba. S vajon mit érezne ma azt látva, hogy London főpolgármestere muszlim?

A modern konzervatív gondolkodás története Edmund Burke Töprengések a francia forradalomról (1790) című művével vette kezdetét, de a francia forradalom óta eltelt bő két évszázad alatt számtalan olyan szerző gazdagította e szellemi irányzat irodalmát, akinek nevét és életművét a progresszió bűvöletében élő 20. század elfelejtette. A jelen kötet e hagyomány újrafelfedezésére vállalkozik, a nyugat-európai konzervativizmust alapjaiban meghatározó szerzők és műveik kézikönyvszerű bemutatása révén úgy, hogy az minden a politika iránt érdeklődő olvasó számára hasznos legyen.A könyv első fejezete általában jellemzi a konzervativizmust, annak eredetét és fogalmi rendszerének alapjait is feltárva. A további fejezetek a nemzeti politikai kultúrák szerint rendezve mutatják be a legfontosabb európai konzervatív gondolkodókat, Nagy-Britanniától kezdve Franciaországon, Spanyolországon és a német kultúrkörön át Olaszországig, kitérve Észak-Amerikára és az orosz konzervativizmusra is. A kézikönyv módszertana eszmetörténeti jellegű, s azt is megmutatja, hogy az elmúlt két évszázad során a konzervatív gondolkodás milyen érzékenyen reagált a politika változásaira is. A vállaltan didaktikus kötet nem titkolt célja, hogy a „konzervatív” jelzőt kiszabadítsa az előítéletek és közhelyek csapdájából, hiszen e tévképzetek és sztereotípiák jó része a konzervatív gondolkodás hiányos ismeretén, illetve torz bemutatásán alapul. Arra is törekszik, hogy a legfőbb európai konzervatív gondolkodók műveiből kiindulva a konzervativizmus és más politikafilozófiai irányok – mint például a klasszikus liberalizmus vagy a libertarianizmus – közötti különbségek is kiderüljenek.A kézikönyv jó kiindulópontot jelent a politikai eszmerendszerek, s különösen a hagyományelvűség tanulmányozásához. E célkitűzés azért különösen időszerű, mert korunk ezen irányzat értékeit elfeledte, és a konzervatív gondolkodás hagyománya sok helyen kiszorult a politika egyetemi oktatásából is. Pedig a konzervativizmus a nyugati politikai értékpluralizmus egyik fontos pillére.

A vallás szerepe a modern Európában folyamatosan újraértékelődik. Miközben a szekuláris, demokratikus, nyitott és vallásilag semleges állam értékei nem vitathatók, a kontinens keresztény gyökerei, hagyományai, mai életünket is meghatározó sajátosságai védendő értékek. Vallás és biztonság kérdése ugyan elkerülhetetlenné teszi, hogy a kereszténység és Európa viszonyáról is töprengjünk, az egyes vallási meggyőződések államok általi kezelésében határvonalakat kell húzni. A társadalmakat meg kell védeni az erőszaktól vagy szabadságuk bármiféle szükségtelen és aránytalan korlátozásától, de az erre leselkedő veszélyek nem azonos mértékben származnak az egyes vallási közösségektől.Jelen kötet szerteágazó, sokoldalú tanulmányai ezeket a kérdéseket járják körbe, felvillantva a komplex problémakör egy-egy szeletét. Sokat fogunk még erről a jövőben is beszélgetni és vitázni. Biztos vagyok benne, hogy a tisztelt Olvasó szilárd alapokat kap ezen beszélgetésekhez, ha áttanulmányozza ezt a kötetet.

Život ve všech svých podobách fascinoval Josteina Gaardera odmala. A protože se na tom ani po několika desetiletích nic nezměnilo, rozhodl se předat svůj údiv dál. Ve sbírce úvah koncipovaných jako dopis vnoučatům přemítá nad životem, smrtí, náboženstvím, časem, láskou, přírodou nebo budoucností. A v záplavě složitých i podnětných otázek hledá odpověď na tu nejdůležitější: Jak můžeme zachovat planetu pro generace, jež přijdou po nás? „Svět je takový, jak ho prožíváme.“ Jostein Gaarder (* 1952) je norský spisovatel. Napsal řadu knížek pro děti a mládež, nejznámější je ale díky románu Sofiin svět, v němž ve formě poutavého příběhu pro děti zpracoval dějiny filozofie. Gaarder pochází z učitelské rodiny, vystudoval skandinávské jazyky a teologii na univerzitě v Oslu a v letech 1981–1991 vyučoval filozofii a literaturu na vysoké škole v Bergenu. Po obrovském úspěchu Sofiina světa z roku 1981 (česky poprvé 1995) se mohl začít naplno věnovat psaní. Ve svém prvním románu pro dospělé Loutkář (Dukkeforeren, 2016, česky 2017) o lingvistovi Jakopovi, který těžko hledá cestu k jiným lidem, autor zužitkoval svou vášeň po etymologii. V novele Tak akorát (Akkurat passe, 2018, česky 2019) se zamýšlí na životními prioritami a klade si otázku, jak se vyrovnat s konečností lidské existence. Jeho knihy jsou přeloženy do více než padesáti jazyků.

Nadčasové poznanie, ako získať odolnosť. sebadôveru a pokoj„Ako dlho budete čakať, než zo seba dostanete to najlepšie?“ (Epiktétos, filozof stoicizmu) Kde nájsť radosť? Získať silu? Ako čeliť svojmu strachu a ťažkostiam? Ako sa vyrovnať so smrťou milovaného? A čo tie stále sa opakujúce depresívne myšlienky? Nech už prechádzate akoukoľvek namáhavou životnou etapou, stoici vám poradia, ako sa efektívnejšie vyrovnať so všetkým, čo vám život prinesie a ako žiť podľa svojich najlepších predstáv. I napriek starobylosti tejto filozofie pôsobí jej múdrosť prekvapivo moderne a sviežo a jej hodnota pri hľadaní šťastného a zmysluplného života je nepopierateľná. V knihe nájdete osvedčené spôsoby, ako vystúpiť z emocionálnej horskej dráhy, znížiť negatívne emócie a zostať pokojný. Ako žiť podľa súboru overených hodnôt a rozvíjať pozitívne vlastnosti, akými sú odvaha, trpezlivosť, sebadisciplína, vytrvalosť a duševná sila. Ale nájdete v nej aj praktické stratégie, ako zlepšiť svoje momentálne vedomie a lepšie zvládať seba a svoje konanie v tomto chaotickom svete. Pretože jadrom tejto praktickej filozofie je viesť šťastný život aj (a najmä) tvárou v tvár nepriazni osudu.

Publikace navazuje na Dějiny etických teorií od Kanta po pragmatismus (2020) a společně s Dějinami etických teorií I (od antiky po konec 18. století) (2004) postihuje vývoj evropského etického myšlení od antického Řecka po konec 20. století. Vlastním obsahem knihy jsou etické systémy těchto autorů: Bergson, Buber, Camus, Dilthey, Gadamer, Heidegger, Jaspers, Jonas, Lévinas, Lipovetsky, MacIntyre, Marcel, Sartre, Scheler, Spaemann a Tugendhat. Výběr zohledňuje potřebu vyznat se v typických podobách etik 20. století - včetně návaznosti na století předcházející i vzhledem k možnému směřování ve století následujícím. Umožní čtenáři nejen získat základní znalosti z dějin etiky, ale také začlenit etiku do vývoje filosofie a obecně kultury v evropském prostoru.