Najnovšie - História, vojnová literatúra strana 77 z 82

A Balaton Akadémia gondozásában jelent meg Kindler József Sztalinul című könyve.

Az ’56-ban született szerző – egy sor hiánypótló forráskiadvány és történelmi monográfia közreadása után – ezúttal a „velünk élő történelem”, a személyes sorsok és a kortársi emlékezet izgalmas tanúságait összegzi, méghozzá rendhagyó módon úgy, hogy eközben saját köztörténeti magánemlékeit is felidézi.Miféle sors várt a „forradalom árváira”, arra a sok ezer menekült kamaszra, aki 1956 őszén egyedül vágott a világnak – avagy egy másik korfordulóhoz érve, azon intézetekben felnőtt, lázadó tizenévesekre, akik éppen a rendszerváltás évadján váltak nagykorúvá? Hogyan alakult Trianon óta a kisebbségi magyar közösségek „szétfejlődése”, dacolva háborúval, diktatúrákkal s egy sor újabb impériumváltással? Melyek a mélyebb strukturális és lélektani okai a térségbeli nacionalizmusok makacs újraéledésének, avagy másfelől: a modernitás elutasításának, a demokratikus értékrend látványos megrendülésének? Hogyan él tovább a Kádár-kori amnézia ’56 és ’89 valódi örökségét máig elsikkasztva? Miféle eszmények, érvek formálták a hetvenes, nyolcvanas évek cenzúravitáit, a magyar szamizdat mára méltatlanul feledett hőskorát, és vajon mennyiben terheli esélymulasztás a rendszerváltó értelmiséget, a sajtót, az egyháza(ka)t, a régi és újabb politikai elit(ek)et?A szerző sommás válaszok helyett inkább makacsul tovább kérdez, történeteket rekonstruál, tényeket összegez, sokféle emléket próbál szembesíteni egymással. Amint az külön-külön és együtt valamennyiünk dolga lenne egy tisztultabb önismeretre törekedve. Hogy múltunk, „ha szembe jön”, ne kelljen zavartan, szemlesütve kitérnünk előle.

A második világháború idején a németek ellen küzdő angol titkos szervezet, az SOE (Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egysége) soraiban számos vakmerő, gyakran igazi hősként viselkedő ügynök szolgált. Az ügynökök bevetései gyakran hónapokig, sőt sokszor évekig is eltarthattak. A kémek tisztában voltak azzal, hogyha fogságba esnek, iszonyatos kínzás és halál vár rájuk. A német világrend ellen küzdő, elképesztõ bátorságukról tanúbizonyságot tevő férfiak és nők biztosra vehették, hogy talán sohasem térhetnek vissza, ha a megszállt területekrelépnek… A könyv főszereplője, Forest Yeo-Thomas bátorságával, különleges, karizmatikus egyéniségével, kifogástalan öltözködésével és megnyerő modorával nemhiába vált a britek egyik legjobb hírszerzőjévé. Ian Fleming, a híres regényíró, James Bond „szülőatyja” is részt vett az SOE munkájában, így jól ismerte Forest-Yeo Thomas alezredest. Vajon kiről mintázta hősét, James Bondot, a 007-es ügynököt? A közvéleményt e régóta foglalkoztató kérdésére fény derül Sophie Jackson könyvéből.

Többszörös díjnyertes háborús memoár az amerikai hadsereg iraki jelenlétéről. A huszonéves Bartle és a tizennyolc éves Murphy közlegény csapata véres bevetésre indul az iraki homoktenger északi részén álló Al Tafar városért. Bartle a kiképzés során életre szóló barátságot köt Murphfel, és megígéri, hogy az álmait dédelgető, a háború brutalitására teljesen felkészületlen srácot épségben hazaviszi. Akkor még egyikük sem sejti, hogy a fizikai kimerültség, az ellenséges golyózápor és az őrjítő forróság minden szempontból kikezdi a bevetésen lévő katonákat. A fiatal Murphy állapota aggasztóra fordul, és Bartle sorsdöntő lépésre szánja el magát... A háborús tényirodalom, a lírai vallomások és a Ryan közlegény megmentése kedvelőinek.

Slovenské dejiny V vymedzujú historické obdobie rokov 1938 – 1945. Ide o zložité obdobie, zahŕňajúce výrazné štátoprávne zmeny od vyhlásenia autonómie Slovenska v roku 1938, vznik a zánik Slovenskej republiky 1939 – 1945, ako aj kultúrne, sociálne a hospodárske pomery v danom období. Syntéza umožňuje nezaujatý pohľad na najnovšie dejiny a inšpiruje k premýšľaniu. Širokej kultúrnej verejnosti, ako aj študujúcej mládeži prináša základnú orientáciu v slovenských dejinách. Vhodná aj ako vysokoškolská učebnica.

A kötetben található muvek: A demokratikus Magyarország államformája ?...írói - közírói - jelentkezéséig Bibó István pályafutása azokéhoz a 16-17. századi magyar prédikátorjelöltekéhez hasonlított, akik az iszonyú dúlások után a tájilag és szellemileg visszamocsaraso-dott országból Utrechtbe és Montpel-lier-be vergodtek ki igét tanulni. Akiket ott a muveltség mellett ezer lehetoség is várt: könnyebb élet, sikeresebb szolgálat. S akik rendre visszatértek a maláriás falvakba, a sárkunyhók közt templomot építeni. Bibó István Genfben járta meg ezt a felso iskolát. Nagy muveltségu család gyermekeként került oda - a Szegedi Egyetem fokönyvtárosának nagy tehetségu fiaként -, hogy jogi tanulmányait tökéletesítse. Másban is tökéletesítette magát. Huséget és bátorságot tanult: klasszikus európaiságot. Abba az enciklopédis-ta filozófiába hatolt bele, amely az erkölcsi jó és rossz meghatározó jegyeit a gyakorlati tevékenységbol meríti. A hazájába visszatért Bibó István gyorsan megtalálta az utat mindazokhoz, akik hasonló ítélorendszerrel kerestek olyan végezni-valót az életben, amely hivatás is lehet. Bibó István édesapja etnográfus is volt, mint akkoriban ott Szegeden csaknem minden betuérto: tanár, pap, színész, régész, történész, festo, költo, orvos, foleg a fiatalok közt. Ez volt a jogász ifjú Bibó második nagyiskolája. így alakult ki az o sajátos tudományága és hivatása. Jó nyitányként a politikatudomány egyetemi tanára lett. Ennek gyakorlati  ,tartozékaként közölte elso nagy tanulmányát már 1945 oszén. A magyar demokrácia válságáról, méltán keltett iránta rögtön közfigyelmet és köztiszteletet. Ezt követte 1946-ban a kelet-európai kisállamok nyomorúságáról szóló. Ezzel egyidejuleg készített tervezetet (már mint a Belügyminisztérium fotisztviseloje) a magyar közigazgatási rendszer megújítására. A gondolat, hogy »városmegyék« lépjenek a hajdani várközpontokat idézo vármegyék helyébe, évtizedek múlva lett a helyesen decent-ralizálódó államok eszméje. Történelmi és alkotmánytani írásai szinte folytatólagos közleményei lettek a Válasznak és építo ereju vitatárgyai annak a tragikus helyzetben is járható utat kereso, nagyrészt paraszt- és munkásgyökeru értelmiségnek, melytol méltán volt várható a szellemi élet, az írástudói erkölcs megújulása. Mindaddig, amíg el nem következett a folyóirat elnémítása, a népi kollégiumoknak és egyéb népmuvelési vállalkozásoknak kultúránk fejlodésére oly végzetes föloszlatása. Bibó Istvánnak ekkor már jó híre volt az ország határain túl is. Tudósi és közírói tekintélye vetekedett azokéval, akiknek egykor Genfben és másutt tanítványa volt. Tanulmányai halála napjáig messze földön figyelmet és teret kaptak. S még többet kaphattak volna, ha azt a tevékenységi területet választja. Választhatta volna késobb, s itt maradt..." Illyés Gyula  ,

„Író és művész elvtársak!Most, amikor koreai népünk szent honvédő háborút visel az emberi mivoltukból kivetkőzött amerikai imperialista agresszorok ellen hazánk szabadságáért és függetlenségéért, rendkívül nagy jelentősége van az íróinkra és művészeinkre háruló feladatoknak és kötelezettségeknek. Íróinknak és művészeinknek – az emberi lélek mérnökeinek – nemcsak az a feladatuk, hogy kidomborítsák műveikben a koreai nép izzó hazafi asságát, elszántságát és a győzelembe vetett hitét, hanem alkotásaiknak erős és éles fegyverré kell válniuk harcoló népünk kezében, az ellenség legyőzésére, a végső győzelem kivívására kell lelkesíteniük az egész népet. (…) Íróinknak és művészeinknek a hazafisággal egyidejűleg azt is kifejezésre kell juttatniuk alkotásaikban, hogy büszkék nemzetükre, büszkék népükre. Az, hogy büszkék vagyunk népünkre, csak akkor lesz olyan büszkeség, amely megérdemli ezt a nevet, ha kiirtjuk belőle az idejétmúlt sovinizmus rothadt csökevényeit és szokásait.”

A kötet szerzője, Strassenreiter Erzsébet évtizedek óta kutatja a magyar szociáldemokrácia történetét, amit számos tanulmány, cikk, dokumentumkötet is bizonyít. Mindig is izgatta, hogy a sok férfi között hogyan tudott egy nő a mozgalom első számú vezetői közé kerülni, akit barát és ellenség egyaránt elismert. „Főhősének” elismertségét az is jelzi, hogy bekerült azok közé, akit Rákosi börtönbe záratott. A szerző a készülő Kéthly-monográfia megelőlegezéseként most Kéthly Anna levelezésének válogatását tárja az olvasó elé. A kötet kényszerűleg torzó, amiről maga az élet tehet, hiszen a levelek egy részét a Gestapo, másik részét pedig az ÁVO tüntette el. Ebből következően a kötet dokumentumai elsősorban az emigrációs lét küzdelmeire világítanak rá, s azt mutatják be plasztikusan, hogy mivé válik egy emigrációba kényszerített, mind kisebbé váló párt még akkor is, ha legtekintélyesebb vezetője a kompromisszumok és a békülés híve. E levelek azt is tükrözik, hogy mennyire más egy ország belülről, és mennyire más a határ túloldaláról, ahová a hírek törvényszerűen torzítva jutnak el.Strassenreiter Erzsébet a sok ismeretlen adatot is feltáró életrajzi tanulmányában a magyar szociáldemokrácia talán a szó valódi értelmében legtisztességesebb vezetőjét mutatja be, s azokat a hatásokat, amelyek révén Kéthly Anna megértette a szociáldemokrácia feladatát. „Meggyőződése állította az üldözöttek oldalára, az igazságtalanság, az elnyomás megszüntetéséért küzdők élére. Jól tudta, csakis szervezett erővel lehetséges gyökeres változást elérni, ezért vállalt aktív szerepet a béke- és nőmozgalomban, a szakszervezeti és politikai életben.”

Miért él még mindig nosztalgia a Kádár-korszak iránt? Hogyan gondoskodott a főváros lakóiról a hatalom a mindennapokban? Miként lehetett lakást szerezni az élmunkásházakban vagy a lakótelepeken? Hogy kezdődött a lakásprivatizáció? Kik voltak hajléktalanok és szegények a szocialista korszakban, és miért nem látták őket az utcákon? Milyen kompromisszumokat kötöttek az emberek azért, hogy jogosulttá váljanak az állami juttatásokra? Mit várt cserébe az állam? Miként vált a segély a mindennapok részévé? Mitől vált a rendszer „reményteljesebbé” 1956 után, és hogyan foszlottak szét a jólétbe vetett illúziók?Horváth Sándor könyve azzal foglalkozik, hogyan változtatta meg az emberek mindennapjait a Kádár-kor szociálpolitikája Budapesten. Azért a fővárosi közigazgatás szintjén keresztül igyekszik a fenti kérdésekre választ találni, mert itt került legközelebbi kapcsolatba a „kérvényező állampolgár” és a „gondoskodó állam” hivatalnoka.

A BBC History-könyvek első kötete! A második világháború legnagyobb sikerű kémtörténetét, a háború menetét legjelentősebben befolyásoló titkosszolgálati akció feltárását ígéri a könyv beharangozója, s a kedvcsináláshoz a BBC History Magazin a szakmai hitelét is adja: a felsőfokú minősítés kiállja a történészi próbát. Korántsem lebecsülve Sorge és társainak bravúrját, amelyet a szocialista korszak az igaz világháborús kémtörténetek élére helyezett, Juan Pujol García – nevezzük valódi nevén – nagyban hozzájárult az egész háború legnagyobb szabású és fölöttébb kockázatos hadműveletéhez, a szövetségesek normandiai partraszállásának, a D-napnak a sikeréhez. A fiatalembert a szövetségesek Garbóként ismerték, a németek Arabel néven – mindkét fél a világháború legsikeresebb ügynökének tartotta, természetes, hogy munkáját London is és Berlin is magas kitüntetéssel ismerte el. A németeket huszonnégy emberből álló hálózatának jelentéseivel látta el – egy kisebb hadsereg élén állt tehát –, s a hadvezetés és az Abwehr, a hírszerzés és a kémelhárítás csúcsszerve a legnagyobb csodálattal nézte, hogyan építi föl és kezeli szervezetét. A nácik mesterkémei soha nem fedezték fel, még csak nem is gyanították, hogy kettős ügyök, és két tucat ügynöke kizárólag az ő képzeletében létezett: valamennyiük kitalált személy volt. El kell hinnünk a szuperlatívuszt: ez volt minden idők egyik legmerészebb megtévesztési művelete. Garbo meggyőzte a németeket, hogy tartsák vissza a csapataikat, amelyek meghiúsíthatták volna a partraszállást a D-napon; elhitette a németekkel, hogy az angol–amerikai csapatok 1944. június 6-án Normandiában csak elterelő hadműveletet hajtottak végre, s az igazi partraszállás színhelye Calais lesz. Garbo játszmájának sikere egészen biztos, hogy megszámlálhatatlan szövetséges katona életét kímélte meg, s az sem a realitásoktól elrugaszkodó feltételezés, hogy nélküle másképp zajlott volna a második világháború. Kiléte évtizedekig szigorúan őrzött titok maradt. A háború után eltűnt, majd 1959-ben megrendezte a saját halálát. 1984-ben, május vége felé egy csoport nyugalomba vonult titkosszolgálati tiszt gyülekezett a Különleges Erők Klubjának társalgójában, Londonban, hogy egy olyan hírszerzővel találkozzanak, aki a jelentések szerint 1959-ben már meghalt. Egyikük sem volt benne bizonyos, hogy az az ember, akivel találkozni kívánnak, tényleg az a kettős ügynö

„Író és művész elvtársak!Most, amikor koreai népünk szent honvédő háborút visel az emberi mivoltukból kivetkőzött amerikai imperialista agresszorok ellen hazánk szabadságáért és függetlenségéért, rendkívül nagy jelentősége van az íróinkra és művészeinkre háruló feladatoknak és kötelezettségeknek. Íróinknak és művészeinknek – az emberi lélek mérnökeinek – nemcsak az a feladatuk, hogy kidomborítsák műveikben a koreai nép izzó hazafi asságát, elszántságát és a győzelembe vetett hitét, hanem alkotásaiknak erős és éles fegyverré kell válniuk harcoló népünk kezében, az ellenség legyőzésére, a végső győzelem kivívására kell lelkesíteniük az egész népet. (…) Íróinknak és művészeinknek a hazafisággal egyidejűleg azt is kifejezésre kell juttatniuk alkotásaikban, hogy büszkék nemzetükre, büszkék népükre. Az, hogy büszkék vagyunk népünkre, csak akkor lesz olyan büszkeség, amely megérdemli ezt a nevet, ha kiirtjuk belőle az idejétmúlt sovinizmus rothadt csökevényeit és szokásait.”

A kötetben található muvek: Kényszer, jog, szabadság A mai külföld szemlélete a magyarságról Etika és büntetojog Erdei Ferenc munkássága a magyar parasztság válságának irodalmában A pénz Elit és szociális érzék Korunk diagnózisa Jogszeru közigazgatás, eredményes közigazgatás, eros végrehajtó hatalom ?...írói - közírói - jelentkezéséig Bibó István pályafutása azokéhoz a 16-17. századi magyar prédikátorjelöltekéhez hasonlított, akik az iszonyú dúlások után a tájilag és szellemileg visszamocsaraso-dott országból Utrechtbe és Montpel-lier-be vergodtek ki igét tanulni. Akiket ott a muveltség mellett ezer lehetoség is várt: könnyebb élet, sikeresebb szolgálat. S akik rendre visszatértek a maláriás falvakba, a sárkunyhók közt templomot építeni. Bibó István Genfben járta meg ezt a felso iskolát. Nagy muveltségu család gyermekeként került oda - a Szegedi Egyetem fokönyvtárosának nagy tehetségu fiaként -, hogy jogi tanulmányait tökéletesítse. Másban is tökéletesítette magát. Huséget és bátorságot tanult: klasszikus európaiságot. Abba az enciklopédis-ta filozófiába hatolt bele, amely az erkölcsi jó és rossz meghatározó jegyeit a gyakorlati tevékenységbol meríti. A hazájába visszatért Bibó István gyorsan megtalálta az utat mindazokhoz, akik hasonló ítélorendszerrel kerestek olyan végezni-valót az életben, amely hivatás is lehet. Bibó István édesapja etnográfus is volt, mint akkoriban ott Szegeden csaknem minden betuérto: tanár, pap, színész, régész, történész, festo, költo, orvos, foleg a fiatalok közt. Ez volt a jogász ifjú Bibó második nagyiskolája. így alakult ki az o sajátos tudományága és hivatása. Jó nyitányként a politikatudomány egyetemi tanára lett. Ennek gyakorlati  ,tartozékaként közölte elso nagy tanulmányát már 1945 oszén. A magyar demokrácia válságáról, méltán keltett iránta rögtön közfigyelmet és köztiszteletet. Ezt követte 1946-ban a kelet-európai kisállamok nyomorúságáról szóló. Ezzel egyidejuleg készített tervezetet (már mint a Belügyminisztérium fotisztviseloje) a magyar közigazgatási rendszer megújítására. A gondolat, hogy »városmegyék« lépjenek a hajdani várközpontokat idézo vármegyék helyébe, évtizedek múlva lett a helyesen decent-ralizálódó államok eszméje. Történelmi és alkotmánytani írásai szinte folytatólagos közleményei lettek a Válasznak és építo ereju vitatárgyai annak a tragikus helyzetben is járható utat kereso, nagyrészt paraszt- és munkásgyökeru értelmiségnek, melytol méltán volt várható a szellemi élet, az írástudói erkölcs megújulása. Mindaddig, amíg el nem következett a folyóirat elnémítása, a népi kollégiumoknak és egyéb népmuvelési vállalkozásoknak kultúránk fejlodésére oly végzetes föloszlatása. Bibó Istvánnak ekkor már jó híre volt az ország határain túl is. Tudósi és közírói tekintélye vetekedett azokéval, akiknek egykor Genfben és másutt tanítványa volt. Tanulmányai halála napjáig messze földön figyelmet és teret kaptak. S még többet kaphattak volna, ha azt a tevékenységi területet választja. Választhatta volna késobb, s itt maradt..." Illyés Gyula  ,

A kötetben található muvek: Az európai egyensúlyról és békérol ?...írói - közírói - jelentkezéséig Bibó István pályafutása azokéhoz a 16-17. századi magyar prédikátorjelöltekéhez hasonlított, akik az iszonyú dúlások után a tájilag és szellemileg visszamocsaraso-dott országból Utrechtbe és Montpel-lier-be vergodtek ki igét tanulni. Akiket ott a muveltség mellett ezer lehetoség is várt: könnyebb élet, sikeresebb szolgálat. S akik rendre visszatértek a maláriás falvakba, a sárkunyhók közt templomot építeni. Bibó István Genfben járta meg ezt a felso iskolát. Nagy muveltségu család gyermekeként került oda - a Szegedi Egyetem fokönyvtárosának nagy tehetségu fiaként -, hogy jogi tanulmányait tökéletesítse. Másban is tökéletesítette magát. Huséget és bátorságot tanult: klasszikus európaiságot. Abba az enciklopédis-ta filozófiába hatolt bele, amely az erkölcsi jó és rossz meghatározó jegyeit a gyakorlati tevékenységbol meríti. A hazájába visszatért Bibó István gyorsan megtalálta az utat mindazokhoz, akik hasonló ítélorendszerrel kerestek olyan végezni-valót az életben, amely hivatás is lehet. Bibó István édesapja etnográfus is volt, mint akkoriban ott Szegeden csaknem minden betuérto: tanár, pap, színész, régész, történész, festo, költo, orvos, foleg a fiatalok közt. Ez volt a jogász ifjú Bibó második nagyiskolája. így alakult ki az o sajátos tudományága és hivatása. Jó nyitányként a politikatudomány egyetemi tanára lett. Ennek gyakorlati  ,tartozékaként közölte elso nagy tanulmányát már 1945 oszén. A magyar demokrácia válságáról, méltán keltett iránta rögtön közfigyelmet és köztiszteletet. Ezt követte 1946-ban a kelet-európai kisállamok nyomorúságáról szóló. Ezzel egyidejuleg készített tervezetet (már mint a Belügyminisztérium fotisztviseloje) a magyar közigazgatási rendszer megújítására. A gondolat, hogy »városmegyék« lépjenek a hajdani várközpontokat idézo vármegyék helyébe, évtizedek múlva lett a helyesen decent-ralizálódó államok eszméje. Történelmi és alkotmánytani írásai szinte folytatólagos közleményei lettek a Válasznak és építo ereju vitatárgyai annak a tragikus helyzetben is járható utat kereso, nagyrészt paraszt- és munkásgyökeru értelmiségnek, melytol méltán volt várható a szellemi élet, az írástudói erkölcs megújulása. Mindaddig, amíg el nem következett a folyóirat elnémítása, a népi kollégiumoknak és egyéb népmuvelési vállalkozásoknak kultúránk fejlodésére oly végzetes föloszlatása. Bibó Istvánnak ekkor már jó híre volt az ország határain túl is. Tudósi és közírói tekintélye vetekedett azokéval, akiknek egykor Genfben és másutt tanítványa volt. Tanulmányai halála napjáig messze földön figyelmet és teret kaptak. S még többet kaphattak volna, ha azt a tevékenységi területet választja. Választhatta volna késobb, s itt maradt..." Illyés Gyula  ,

Ormos Mária legújabb könyvében sorra veszi azokat a problémákat, amelyek az utóbbi évtizedekben merültek fel a történelemmel és a történettudománnyal kapcsolatban (többek között a történelem értelmezéséről, a történelmi traumákról, a történelmi élmények utóéletéről, a hatalom és a történelem viszonyáról, a politikai szerepekről és személyiségekről stb.), valamint érintik az oktatást, a közéletet, sőt a közszellem alakulását is. A neves történész a kötetbe foglalt esszékben felvázolja a fő politikai áramlatok fejlődéstörténetét, hangsúlyozza a tanulás szabadságát és feltárja a kultúra, az oktatás és a mentalitás összefüggéseit.Néhány cím a tanulmánykötetből: Az ember kétarcúsága, A történelmi élmények utóélete, A történeti traumákról, Harc és szolidaritás, Hatalom és történelem, Politikai szerepek és személyiségek, Demokrácia tegnap és ma, A tanulás szabadsága.

A kötetben található muvek: A koalíció egyensúlya és az önkormányzati választások A koalíció válaszúton Az államhatalmak elválasztása egykor és most [A Nemzeti Parasztpártról] Összeesküvés és köztársasági évforduló A Márciusi Front tíz esztendeje A magyar közigazgatásról A magyar társadalomfejlodés és az 1945. évi változás értelme Értelmiség és szakszeruség Válság után ? választás elott ?...írói - közírói - jelentkezéséig Bibó István pályafutása azokéhoz a 16-17. századi magyar prédikátorjelöltekéhez hasonlított, akik az iszonyú dúlások után a tájilag és szellemileg visszamocsaraso-dott országból Utrechtbe és Montpel-lier-be vergodtek ki igét tanulni. Akiket ott a muveltség mellett ezer lehetoség is várt: könnyebb élet, sikeresebb szolgálat. S akik rendre visszatértek a maláriás falvakba, a sárkunyhók közt templomot építeni. Bibó István Genfben járta meg ezt a felso iskolát. Nagy muveltségu család gyermekeként került oda - a Szegedi Egyetem fokönyvtárosának nagy tehetségu fiaként -, hogy jogi tanulmányait tökéletesítse. Másban is tökéletesítette magát. Huséget és bátorságot tanult: klasszikus európaiságot. Abba az enciklopédis-ta filozófiába hatolt bele, amely az erkölcsi jó és rossz meghatározó jegyeit a gyakorlati tevékenységbol meríti. A hazájába visszatért Bibó István gyorsan megtalálta az utat mindazokhoz, akik hasonló ítélorendszerrel kerestek olyan végezni-valót az életben, amely hivatás is lehet. Bibó István édesapja etnográfus is volt, mint akkoriban ott Szegeden csaknem minden betuérto: tanár, pap, színész, régész, történész, festo, költo, orvos, foleg a fiatalok közt. Ez volt a jogász ifjú Bibó második nagyiskolája. így alakult ki az o sajátos tudományága és hivatása. Jó nyitányként a politikatudomány egyetemi tanára lett. Ennek gyakorlati  ,tartozékaként közölte elso nagy tanulmányát már 1945 oszén. A magyar demokrácia válságáról, méltán keltett iránta rögtön közfigyelmet és köztiszteletet. Ezt követte 1946-ban a kelet-európai kisállamok nyomorúságáról szóló. Ezzel egyidejuleg készített tervezetet (már mint a Belügyminisztérium fotisztviseloje) a magyar közigazgatási rendszer megújítására. A gondolat, hogy »városmegyék« lépjenek a hajdani várközpontokat idézo vármegyék helyébe, évtizedek múlva lett a helyesen decent-ralizálódó államok eszméje. Történelmi és alkotmánytani írásai szinte folytatólagos közleményei lettek a Válasznak és építo ereju vitatárgyai annak a tragikus helyzetben is járható utat kereso, nagyrészt paraszt- és munkásgyökeru értelmiségnek, melytol méltán volt várható a szellemi élet, az írástudói erkölcs megújulása. Mindaddig, amíg el nem következett a folyóirat elnémítása, a népi kollégiumoknak és egyéb népmuvelési vállalkozásoknak kultúránk fejlodésére oly végzetes föloszlatása. Bibó Istvánnak ekkor már jó híre volt az ország határain túl is. Tudósi és közírói tekintélye vetekedett azokéval, akiknek egykor Genfben és másutt tanítványa volt. Tanulmányai halála napjáig messze földön figyelmet és teret kaptak. S még többet kaphattak volna, ha azt a tevékenységi területet választja. Választhatta volna késobb, s itt maradt..." Illyés Gyula  ,

Az állatoknak nincs történelmük: a zoológia őse, az úgynevezett "historia animalium" - a historia szó eredeti jelentéséhez híven - mindig is fajuk vagy egyedi testük puszta leírására szorítkozott. A változások olyasféle hálója, amilyen az emberiség sorsát jellemzi, az állati létet nem veszi körül: az állat számára a változás csupán teste és környezete változását, esetleg faja evolúcióját jelenti, szemlélete módosulását, vagy múltja, emlékezete gazdagodását sosem. Az ember azonban kétségkívül történeti, vagyis időben élő lény: az emberit talán éppen ez különbözteti meg az állati léttől. Ha tehát zoohistóriáról beszélünk, nyilván csupán az ember és állat kapcsolatának történetét érthetjük alatta. Állatokhoz való viszonyunk, állatszemléletünk múltja azonban szorosan kapcsolódik saját történetünkhöz, így lényünk lényegéhez is, amelyet segítségével bizonyára könnyebben is érthetünk meg. Ezért lehet tanulságos egy effajta kérdésekkel foglalkozó tanulmánykötet... - (részlet az Előszóból)

A 20. századi magyar politikában Károlyi – némileg anakronisztikus jelenségként – azt az önzetlen, meg nem alkuvó, csak elveitől vezérelt politikus típust képviselte, amelynek visszatérése példaként szolgálhatna a ma politikai életének is. A kötet célja az érdeklődő olvasókkal röviden megismertetni Károlyi Mihály (1875–1955) életútjának vitatott fordulatait, személyiségének, politikai pályájának indítékait.A szerző nem állítja, hogy Károlyi a legkiválóbb magyar politikusok közé tartozott volna. Amellett érvel, hogy Károlyi, aki addig, amíg el nem hagyta Magyarországot, élte a nagybirtokos arisztokraták életét, és élvezte exkluzív társaságukat, bármennyire is eltávolodott tőlük később politikailag, sok tekintetben hasonló maradt a kiegyezés korának hatalom- és karriervágytól nem vezérelt arisztokrata politikusaihoz. Egészen 34 éves koráig alig foglalkozott politikával, közéleti tevékenységgel, majd egy évtizedre a magyar politika legfontosabb szereplői közé került, amit személyes kvalitásain túl anyagi helyzetének és rokonságának is köszönhetett.Az 1919-es emigráció után Károlyi kalandos utat jár be mind földrajzilag, mind az általa követett ideológiák tekintetében – egy ideig egészen a szélsőbaloldalig –, de főleg és mindvégig antifasiszta maradt, ezért szálka a mai náciszimpatizánsok szemében is. Életének egyes szakaszait a politikai passzivitás, néha pedig az elkötelezett lázas politizálás jellemezte, hogy végül ő is emigránsként fejezze be hosszú és fordulatos életét.A 20. századi magyar politikában Károlyi – némileg anakronisztikus jelenségként – azt az önzetlen, meg nem alkuvó, csak elveitől vezérelt politikus típust képviselte, amelynek visszatérése példaként szolgálhatna a ma politikai életének is. Nagy nemzetközi tájékozottságával fölötte állt azoknak, akiknek Bécs, Berlin vagy később Moszkva volt a világ közepe – hazája helyzetét és lehetőségeit mindenkor a világhelyzet, az európai erőviszonyok függvényében ítélte meg.A szerző a személyi kultusz és antikultusz témakörét is érinti, amelynek nagy hatása van ma is Károlyi és más történelmi személyiségek megítélésében.

A kötetben található muvek: A nemzetközi államközösség bénultsága és annak orvosságai ? Önrendelkezés, nagyhatalmi egyetértés, politikai döntobíráskodás ?...írói - közírói - jelentkezéséig Bibó István pályafutása azokéhoz a 16-17. századi magyar prédikátorjelöltekéhez hasonlított, akik az iszonyú dúlások után a tájilag és szellemileg visszamocsaraso-dott országból Utrechtbe és Montpel-lier-be vergodtek ki igét tanulni. Akiket ott a muveltség mellett ezer lehetoség is várt: könnyebb élet, sikeresebb szolgálat. S akik rendre visszatértek a maláriás falvakba, a sárkunyhók közt templomot építeni. Bibó István Genfben járta meg ezt a felso iskolát. Nagy muveltségu család gyermekeként került oda - a Szegedi Egyetem fokönyvtárosának nagy tehetségu fiaként -, hogy jogi tanulmányait tökéletesítse. Másban is tökéletesítette magát. Huséget és bátorságot tanult: klasszikus európaiságot. Abba az enciklopédis-ta filozófiába hatolt bele, amely az erkölcsi jó és rossz meghatározó jegyeit a gyakorlati tevékenységbol meríti. A hazájába visszatért Bibó István gyorsan megtalálta az utat mindazokhoz, akik hasonló ítélorendszerrel kerestek olyan végezni-valót az életben, amely hivatás is lehet. Bibó István édesapja etnográfus is volt, mint akkoriban ott Szegeden csaknem minden betuérto: tanár, pap, színész, régész, történész, festo, költo, orvos, foleg a fiatalok közt. Ez volt a jogász ifjú Bibó második nagyiskolája. így alakult ki az o sajátos tudományága és hivatása. Jó nyitányként a politikatudomány egyetemi tanára lett. Ennek gyakorlati  ,tartozékaként közölte elso nagy tanulmányát már 1945 oszén. A magyar demokrácia válságáról, méltán keltett iránta rögtön közfigyelmet és köztiszteletet. Ezt követte 1946-ban a kelet-európai kisállamok nyomorúságáról szóló. Ezzel egyidejuleg készített tervezetet (már mint a Belügyminisztérium fotisztviseloje) a magyar közigazgatási rendszer megújítására. A gondolat, hogy »városmegyék« lépjenek a hajdani várközpontokat idézo vármegyék helyébe, évtizedek múlva lett a helyesen decent-ralizálódó államok eszméje. Történelmi és alkotmánytani írásai szinte folytatólagos közleményei lettek a Válasznak és építo ereju vitatárgyai annak a tragikus helyzetben is járható utat kereso, nagyrészt paraszt- és munkásgyökeru értelmiségnek, melytol méltán volt várható a szellemi élet, az írástudói erkölcs megújulása. Mindaddig, amíg el nem következett a folyóirat elnémítása, a népi kollégiumoknak és egyéb népmuvelési vállalkozásoknak kultúránk fejlodésére oly végzetes föloszlatása. Bibó Istvánnak ekkor már jó híre volt az ország határain túl is. Tudósi és közírói tekintélye vetekedett azokéval, akiknek egykor Genfben és másutt tanítványa volt. Tanulmányai halála napjáig messze földön figyelmet és teret kaptak. S még többet kaphattak volna, ha azt a tevékenységi területet választja. Választhatta volna késobb, s itt maradt..." Illyés Gyula  ,

„Egyre veszélyesebb a tegnapra és a tegnap előttre támaszkodva jóslásokba bocsátkozni; bölcs dolog azonban önmagunkat mindenre vagy majdnem mindenre fel készíteni – e Paul Valery javasolta felkészítés jegyében tekintem át a magyar múltat és a jelent. Publicista és politikai elemző vagyok, nem pedig "céhbeli" történész. Egyszerre belülről és kívülről, s mindenekelőtt politikai és anyagi befolyásoktól függetlenül, öncenzúra nélkül, időnként humorral vagy szarkazmussal próbáltam írni az elmúlt ezer év sikereiről és bukásairól, a kiemelkedő és ellentmondásos személyiségekről éppúgy, mint a köpönyegfordítás kevésbé vonzó emberi alakjairól.” – Paul LendvaiA neves Kelet-Európa-szakértő több nyelven megjelent, magyarul immár negyedik, bővített, átdolgozott kiadásban megjelenő könyve a magyarokról, Magyarországról és Magyarország népeiről szól. A kötet a rendszerváltást és az azóta eltelt éveket is elemzi.