Najnovšie - Literárna veda, jazykoveda strana 1 z 6

Tompa Andrea a jelenkori magyar irodalom egyik legizgalmasabb prózaírója, aki regényeiben a 20. századi magyar és erdélyi történelem egy-egy sorsfordító időszakát ábrázolja hőseinek szubjektív nézőpontjából, megrajzolva egyúttal a múlt kitakart vagy elhallgatott eseményeinek gazdagon árnyalt társadalmi és történelmi hátterét is.Visy Beatrix a szerző eddig megjelent öt regényének ( A hóhér háza; Fejtől s lábtól; Omerta; Haza; Sokszor nem halunk meg) sokrétű elemzésével arra vállalkozott, hogy monográfiájában bemutassa, Tompa Andrea regényei milyen változatos módokon kapcsolódnak össze az életműben, mindemellett hogyan illeszkednek a kortárs próza jellegadó irányzataihoz. Elemzéseinek fókuszában többek között az identitás, az idegenség, a hiány, a kollektív traumák, a kevertnyelvűség fogalmaival leírható viszonyrendszerek állnak, melyek a szuverén prózavilágokat teremtő Tompa-oeuvre hívószavai is egyben.Visy Beatrix (1974, Budapest) irodalomtörténész, kritikus, esztéta. Főbb kutatási területei: a Nyugat kora, elsősorban Babits Mihály életműve; a fénykép narratív esztétikája a 20. századi magyar prózában. A kortárs irodalom elkötelezett olvasója.

Az Irodalmi anekdoták második kötetében (az első hat éve jelent meg Tessék mondani, milyen vallású? címmel), ha csak hivatkozásként is, de megemlítődnek a korábbi történetek főszereplői: Illyés Gyula, Déry Tibor, Vas István, Weöres Sándor például, de itt most főleg az utánuk következő írónemzedék tagjairól olvashatunk egy-egy humoros, vagy elgondolkoztató történetet. Többek között Békássy Ferencről, Cs. Szabó Lászlóról, Simon Istvánról, Ladányi Mihályról, Garai Gáborról, Szakonyi Károlyról, Kertész Imréről, Kabdebó Tamásról, Monoszlóy Dezsőről, Tellér Gyuláról. És megjelennek más művészeti ágak képviselői is, mint a festő Farkas István, Szász Endre, Somos Miklós, a szobrász Amerigo Tot, vagy Yanci, a magyar származású hasbeszélő pantomimes.

Mit jelent a konzervativizmus? Mivel sokféle irányzatot, gondolatot, sőt, akár árnyalataiban igen eltérő politikai filozófiát is értelmezhetünk konzervatívként, önmagában ez a jelző keveset mond. Érdemesebb hát másképp feltenni a kérdést. Milyen a konzervatív ember? A szerző értelmezésében a konzervatív ember a civilizációval szemben mindenkor a kultúra oldalán áll, az élet természetes, hierarchiákat is magában foglaló rendjét hirdeti, védi az egyén, a család és a szuverén nemzetek létezésének jogát, vagyis mindazt, ami a leginkább útjában áll a globális, homogén állam technokrata utópiájának, az egész bolygót bekebelezni készülő Leviatánnak. Pető Zoltán friss szemléletű kötete a konzervatív modernitáskritikák eszmetörténeti elemzései és a konzervatív gondolkodók igazságai mellett a konzervativizmusról vallott saját meglátásait is tartalmazza. A szerző hangsúlyozza, a modern állam oly módon is hatalmas szörnyeteggé válhat, ha egyre lázasabb szabályozó tevékenységét nem mérséklik a modernitáskritikus, a technológia kultuszával szembeforduló gondolkodók. Az értelem mindenhatóságában hívő racionalisták tervezőasztalainál született társadalom ugyanis a jólét és a biztonság eszméire hivatkozva éppen a valódi jólétet és az igazi szabadságot veszélyezteti. PETŐ ZOLTÁN (1986, Mezőkövesd) a Nemezti Közszolgálati Egyetemen működő Eötvös József Kutatóközpont Molnár Tamás Kutatóintézetének tudományos munkatársa. Kutatási területe a konzervatív politikai gondolkodás eszmetörténete. A 18. századi brit politikai filozófiai gondolkodás jellemző paradigmáinak vizsgálatát követően érdeklődése a 20. századi német konzervativizmus, valamint a két világháború közti magyar filozófiai és politikai gondolkodás felé fordult.  

,,Nem terveztem, de továbbírom az Alkonynaplót" - értesülhetünk az új kötet egyik naplóbejegyzéséből. Az elmúlt években Oravecz Imre alkotói figyelme a naplóírás felé fordult. Életművében a lírai és az epikai mindig is izgalmasan egészítette ki egymást. Az Alkonynapló II. rövid, mindig a lényegre törő feljegyzései és megállapításai mély, zsigeri rokonságot mutatnak Oravecz Imre létösszegző költészetével. Olvasmányélmények, hétköznapi történések, az idősödő test üzenetértékű tünetei mellett visszaemlékezésekkel, felbukkanó és újraíródó álmokkal és önelemzési kísérletekkel találkozhatunk a lapokon. A 2024-ben megjelent első Alkonynaplófolytatása ékesen bizonyítja, hogy a szerző számára az írás, a rögzítés létszükséglet. 

Joy Kenward könyve éppúgy tartalmaz kreatívírás-gyakorlatokat, mint meditációs technikákat, amelyek megkönnyítik, hogy az alkotáshoz szükséges tudatos jelenlét a mindennapjaink része legyen. Legyen szó akár arról a célról, hogy az elkészült mű eladható és sikeres legyen, esetleg hogy új utakat keressünk az írásunk fejlesztésére, vagy csupán gördülékenyebben fejezzük ki magunkat, az írás tudatos, örömteli megközelítésének alkalmazása mindenképpen a segítségünkre lesz. „Miért fontos a tudatos jelenlét a hétköznapi vagy a művészi önkifejezéshez? Mert a ma rendelkezésünkre álló végtelen információ nemcsak azt nehezíti meg, hogy eligazodjunkközöttük, hanem a létrehozásukat és kimondásukat is akadályok elé állítja. Az elménk folyamatos mozgása, kapcsolattartása a külvilággal, fantáziánk teremtő működése szintén szűrőket, kapukat és fókuszpontokat igényel annak érdekében, hogy belőlük (tartalmas) beszéd, írás, művészet váljon.Ez a könyv ezen szűrők, kapuk és fókuszpontok kialakítását segíti azzal, hogy ötvözi a kreatív írás és a mindfulnessmeditáció technikáit. Akár tapasztalt író valaki, akár csak kedvtelésből »írogat«, vagy a belső párbeszéd céljával vezet naplót, forgathatja ezt a könyvet annak érdekében, hogy új szemléletmódot, mélyebb megértést és ezáltal teljesebb élményt nyerjen tevékenységéről, saját »íróságáról«.”(Részlet a fordító, Jakobovits Kitti tanácsadó szakpszichológus és irodalomterapeuta előszavából.)

Shakespeare közismert alakja az egyetemes kultúrának. Életéről keveset tudunk, drámáiról annál többet, hiszen se szeri, se száma a neves irodalomtudósok, esztéták elemző és magyarázó munkáinak.A szerző nem kívánt beállni a sorba. Különös formát választott. A saját szavaival élve „egy vázlat regényét” írta meg. Vagyis azt kísérhetjük nyomon, hogy egy regény vázlata milyen ismeretek, fontolgatások, mérlegelések és lelkesítő felismerések nyomán születik meg. Látszólag irodalomtörténeti ismeretterjesztő munka – valójában azonban az elejétől a végéig lebilincselően érdekes, sőt izgalmas olvasmány.Shakespeare nagy felismerése, hogy az emberi élet maga nem más, mint örökös pózolás, viselkedés, amelyek során hol a magunk egyéniségét, szándékainkat rejtegetjük, hol pedig a környezetünk elvárásainak akarunk megfelelni. Nem közönségnek, hanem egymásnak és önmaguknak játszanak az emberek. Ez hát a nagy titok, amelyet Shakespeare felismer, ugyanakkor az ő nagyságának titkait valójában soha, senki sem fejtheti meg.

„Kétféle jó irodalom van - osztja Sándor Iván a nagy bécsi író, Hermann Broch gondolatát. - Az egyik szolgálja a korszak ízlését-divatjait, s ezzel része lesz a korszak struktúrájának. A másik megmutatja: mi maga a korszak.” Legújabb esszéiben Sándor Ivánt is ez foglalkoztatja: a mélyszerkezetek, a szellemi áramlatok, a szakadékok és a kelet-európai sakktábláinkon ránk leselkedő etikai-intellektuális kelepcék. Épp ezért fordul a modern európai irodalom fontos szerzőihez: Samuel Becketthez, W. G. Sebaldhoz, Thomas Bernhardhoz, Örkény Istvánhoz és Mészöly Miklóshoz, hogy az ő modelljeiket és mintáikat, no meg saját élet- és gondolkodástörténeti tapasztalatait összegezve indítson útnak egy palackpostát, amely - a könyvben szintén felbukkanó pályatárs, Földényi F. László szép szavaival - "üzenet a feledés egyre nagyobb tengerében". 

Nagy érzelmi amplitúdókat megélő emberek voltak mindketten. Naplóikat olvasva olyan élénken láttam már őket, mintha filmet néznék, és ezt, az én belső filmemet akartam megmutatni az előadás-sorozatban a közönségnek is. Szeretném, hogy a nézők - és most az olvasók is - láthassák Lolát és Sándort együtt... Számomra nagy élmény, hogy ezen a "tükörnapló" - párbeszéden keresztül megmutathatom a közös életüket...Takáts AndreaMárai Sándor:1953. január 13.Reggel, ébredés után, élesen és különösen láttam Lolát, amint jön és megy, beszél - végtelen ismerősen, s mégis idegenül. Néha így látom magam is, amint benyitok egy régi szobába, mozgok, egy asztal felé hajlok, tíz vagy húsz évvel fiatalabban.Márai Ilona (Lola):1953. január 28.Fantasztikus közös ritmusa az életünknek, a mindig egyszerre arra gondolás, amit a másik gondol. Az Ő naplójában olvasom: "látom magam mozogni tíz-húsz évvel fiatalabban". Napokkal ezelőtt, talán mikor ezt írta, folyton magam előtt láttam őt fiatalon mozogni, jönni felém. Csodálatos ez a gondolatátvitel, az antenna, ami mindent megérez a másikról."Előszót írta: Takáts Andrea, Hegedűs D. GézaAz itt olvasható szövegkönyvből készült Lola naplója című felolvasószínházi-sorozat Takáts Andrea és Hegedűs D. Géza előadásában 2023 februárja óta látható a KuglerArt Szalonban.

Tudsz írni… Csak ők még nem tudják. Megjelenhet a könyved… Csak ők nem hiszik el.  Tény, írásból megélni ma kevesen tudnak. Akik azonban igen, azok valamit valóban jól csinálnak.  Borsa Brown az ország legismertebb írói közé tartozik. Évek óta a piac élvonalában van, ismeri az írás folyamatát, magasságát és mélységét. Számtalan díjat nyert, állandó jelenléte a sikerlistákon megfelelő biztosíték arra, hogy olyasvalaki vezet majd be az írás rejtelmeibe, aki mindent a maga bőrén tapasztalt meg. Az írás szenvedély, csak szívvel lehet csinálni, és bár sokan nem merik kimondani, az írás önzés. Azért csináljuk, mert élvezzük, boldoggá tesz minket. A cél az, hogy ezt mindennap átélhesd miközben dolgozol. Minden reggel arra ébredni, azt csinálhatod, amit szeretsz, ajándék. Rengeteg tehetséges ember van, de be kell látnunk, nem elég jól megírni egy könyvet, azt el is kell juttatni az olvasókhoz. Magyarán, el kell adni. Amennyiben ez is sikerül, akkor válik a hobbid a hivatásoddá és a megélhetéseddé.    Ha itt vagy, akkor jó úton jársz ahhoz, hogy új fejezetet nyiss az életedben.

Ez a könyv nem angol nyelvkönyv, inkább afféle tájleírás az angol nyelv hegy-völgyeiről, szépségeiről és különcségeiről. Olyan olvasót képzeltem magam elé, aki közepesen tud angolul (legalábbis olvasni), ezért nem minden példát fordítok le. De reményeim szerint a mű számos részletét a kezdők, az angollal most ismerkedők is haszonnal olvashatják, másfelől talán a jól tudóknak is tud újat, érdekeset mondani. Lehet, hogy az elején a nyelvtani fejezetek nehéznek vagy száraznak tűnnek - aki így érzi, kezdheti a végéről olvasni a könyvet, ott könnyebb dolgok vannak. Mit tegyek: a nyelv bonyolult dolog, és persze ezért izgalmas. Nádasdy Ádám

Nemzetközi Booker-díj rövidlista (2021)Nagynénje halála után az elbeszélő nekiáll átválogatni a lakásban maradt tengernyi megfakult fényképet, régi levelezőlapot, levelet, naplót és emléktárgyat: egy egész századnyi oroszországi élet fonnyadt gyűjteményét. A nyugodt, biztos, gondos kézzel összeszedett szilánkok egy olyan, látszólag köznapi család történetét mesélik el, amelynek valahogy sikerült átvészelnie az elmúlt évszázad üldöztetéseit. A család törekvése a csendes, civilizált, normális életre - ebben a kegyetlen korban - önmagában is különös odisszea.Az Emlékeim emlékére olyan gondolkodókkal folytat dialógust, mint Roland Barthes, W. G. Sebald, Susan Sontag vagy Oszip Mandelstam. Tele van ritka szellemi kíváncsisággal, és szépségesen lágy, poétikus hangon beszél.Sztyepanova az esszé, a fikció, a memoár, az útirajz és a történetírás műfaja segítségével vakmerőn hatol a személyes és kollektív emlékezet mélyére."A kultúra úgy viszonyul a múlthoz, mint egy nyersanyag-nagyhatalom a saját természeti erőforrásaihoz: amit csak tud, kitermel belőle. Holtakon élősködni jövedelmező mesterség. Ráadásul ők mindezt a fák egykedvű jámborságával tűrik."

Nádasdy Ádám számtalan tevékenysége mellett és közben elsősorban tanár: világosan érvelő pedagógus, akinek a magyarázataival a nyelvészet izgalmas és átlátható területté válik. Szmoking és bermuda című gyűjteményes kötete hasznos kézikönyvként igazít el a nyelvhasználat kérdéseiben. A kötetben (a jelenlegi nyelvi változásokat figyelembe véve) helyet kapnak az Ízlések és szabályok (2003) és a Prédikál és szónokol (2008) írásai, de újabb szövegek is olvashatók.

"Ha Agatha Christie a krimi királynője, akkor Carla Valentine az igazságügyi patológia királynője. Könyve kötelező olvasmány minden Christie-rajongónak." Deanna Raybourn Agatha Christie minden könyvében van legalább egy, de inkább több hulla. És amit ezekről és a tetthelyekről leír, az helytálló a kor tudományos ismeretei szerint. Természetesen a regényekben és novellákban nem a mai tudásunknak megfelelő igazságügyi vizsgálatok szerepelnek, de Poirot-nál például megelőlegezte a helyszínelőkészletet: A titokzatos stylesi eset lapjain fiolákba és kis borítékokba gyűjti a nyomokat (kesztyűben, csipesszel!) évekkel azelőtt, hogy a rendőrségnél ezt bevezették volna. Történeteibe beemelte az akkor egészen új helyszínelői módszereket, mint a luminol használatát, mellyel a látens vér jelenlétét lehet kimutatni, és bemutatta az ujjlenyomat rögzítésének ügyes módszereit. Christie lépést tartott a tudomány fejlődésével: olvasta a tudományos lapokat és a bulvárlapokat is, és mindkettőből kimazsolázta, amire szüksége volt. Carla Valentine pedig nagy élvezettel vezet végig minket az életművön egy tudós és gyakorlati szakember nézőpontjából. ,,Teljesen véletlenül Agathának van egy pontosan olyan szereplője, mint én voltam gyerekkoromban: a tizenkét éves Pippa a Pókhálóban. Amikor a darabban a Clarissa Hailsham-Brownnál vendégeskedő Jeremy Warrender felteszi a kérdést Clarissa nevelt lányának, Pippának, hogy mi a kedvenc tantárgya az iskolában, a lány lelkesen és azonnal rávágja: ,,A biológia. Az a legklasszabb. Tegnap egy békalábat boncoltunk."

Krasznahorkai László nem csupán a kortárs magyar irodalom, hanem napjaink világirodalmának is az egyik legfontosabb és legeredetibb alkotója, aki 1977-ben megjelent első elbeszélése óta konok következetességgel írja életművét, voltaképpen egyetlen szöveget. Szabó Gábor informatív monográfiája az életmű belső mozgásait, motívumvándorlásait vizsgálja, és akkurátus pontossággal olvassa és elemzi végig az életmű egészét. A Kilátás az utolsó hajóról cím a Krasznahorkai-epika hullámmozgásaira utal, ugyanakkor a perspektíva, az esély(telenség), távlat(nélküliség) mellett a művekben megjelenő reménylehetőségekre is rávilágít. A kötet nem csupán a Krasznahorkai-művek összefüggéseit, a filozófiai, természettudományi és képzőművészeti hatásokat és vonatkozásokat térképezi fel, de ragyogó összehasonlító elemzéseket olvashatunk az író számára megkerülhetetlen Hermann Melville, Jorge Luis Borges és a nemrég elhunyt kolosszális amerikai regényíró, Cormac McCarthy apropóján is.  A kötettel a hetvenéves Krasznahorkai Lászlót köszöntjük.

Gróf Dessewfy Aurél nyelvészeti töredékben maradt nyelvészeti munkájának kiegészítése és kiadása.

A szó beszédünk legkisebb egysége; egyfajta eszköz, amelynek segítségével megoszthatjuk egymással a gondolatainkat. Jelentésének ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy igazi megértést teremtsünk kapcsolatainkban, tanulmányaink során vagy akkor, amikor olvasni szeretnénk kikapcsolódás céljából, vagy esetleg mi, magunk szeretnénk megalkotni egy irodalmi művet. A szavak eredete, története pedig megvilágítja az értelmet, emellett sok érdekességet rejt magában nyelvünk kialakulásával kapcsolatban. További hasznos információt nyújt a különböző nyelvek között lévő hasonlóságok, egyezések felismerése, az pedig, ha tudjuk, mit fejeznek ki az állandósult szókapcsolatok és mik a rokon értelmű szavak, még teljesebb megértést eredményez.Ez a szótár más, mint a hagyományos értelemben vett szótárak, ezzel együtt egyszerűen, érthetően mutatja be nyelvünk szépségeit és kialakulásának ésszerű, következetes, illetve olykor szórakoztató és egyben lenyűgöző mivoltát.Zágonyi Mónika

Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs igazgatója, de a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején barátainak kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelmi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből Így szerettek ők címmel könyv lett, a kötetből pedig az elmúlt év egyik legnagyobb könyvsikere, amely elnyerte a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Budai-díját és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Fitz József-könyvdíját is. A második könyvben újabb 40 magyar író és költő izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati története szerepel. A szerző célja ezúttal is az, hogy az elmesélt szerelmi történetekkel kedvet csináljon a művek olvasásához.Néhány igaz mese magyar írókról és költőkről, amelyeket kevesen ismernek. Az Így szerettek ők második kötetében a szerző Csokonaitól Vas Istvánig, Dérynétől Déry Tiborig mesél el 40 történetet múzsákról, megcsalt szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról.

Netográfia, netorika és netnyelvészet: a tudomány három klasszikus területének (etnográfia, retorika, nyelvészet) új minőségi közegben, a digitális térben való megjelenése. A digitális (információs, technokulturális) világban mindennek megvan az előzménye, viszont minden más. A kötet négy fő részre oszlik: netnyelvészet, netnyelv, netfolklór, netember. Az egyes fejezetek részletesen bemutatják az új kommunikációs formákat, a változó nyelvet, az újmédiumokat, az utóbbi évtizedekben létrejött másodlagos vagy spontán írásbeliséget, az sms- és netfolklórt, a képes népszokásokat, a hibriditást és az evolúciós megugrást – valamint mindennek kulturális és nemzedéki hatását, amely alól senki nem vonhatja ki magát. Dr. Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár (1984–2022. ELTE, 2015- Partiumi Keresztény Egyetem, 2021- Színház- és Filmművészeti Egyetem) a kezdetektől dokumentálja és elemzi az informatikai világ kulturális és nyelvi hatásait. E témakörbe tartozó főbb – saját és szerkesztett – munkái: Informatikai technológia és nyelvhasználat (2002), Az internetkorszak kommunikációja (2005), Ikonikus fordulat a kultúrában (2008), Sms-nyelv és -folklór (2011), Netfolklór (2015), Újmédia-kislexikon (2022).

„A XX. század szenvedélyes szerelme a szolgaság.” Albert Camus 1943 júniusában odalépett Jean-Paul Sartre-hoz, hogy bemutatkozzon neki - így kezdődött kettejük barátsága a nácik által megszállt Párizsban. A háború után azonban filozófiai gondolkodásuk más irányba fordult, szakmai és személyes viszonyuknak Camus 1951-ben megjelent írása, A lázadó ember vetett véget. Ez az esszé, mely a Sziszüphosz mítoszának folytatásaként is értelmezhető, a lázadás és a forradalom társadalmi és egyéni okait vizsgálva az emberi lét alapvető ellentmondására mutat rá: bár a világ abszurd és értelmetlen, az ember szüntelenül törekszik a tisztánlátásra, az abszolút igazságra és szabadságra. De létezik-e olyan lázadás, olyan erkölcsi és politikai létmód, amely e leküzdhetetlen ellentétben is rendületlen alapot jelenthet? Camus gondolatmenete erre a hozzáállásra tesz javaslatot. Albert Camus 1943 júniusában odalépett Jean-Paul Sartre-hoz, hogy bemutatkozzon neki - így kezdődött kettejük barátsága a nácik által megszállt Párizsban. A háború után azonban filozófiai gondolkodásuk más irányba fordult, szakmai és személyes viszonyuknak Camus 1951-ben megjelent írása, A lázadó ember vetett véget. Ez az esszé, mely a Sziszüphosz mítoszának folytatásaként is értelmezhető, a lázadás és a forradalom társadalmi és egyéni okait vizsgálva az emberi lét alapvető ellentmondására mutat rá: bár a világ abszurd és értelmetlen, az ember szüntelenül törekszik a tisztánlátásra, az abszolút igazságra és szabadságra. De létezik-e olyan lázadás, olyan erkölcsi és politikai létmód, amely e leküzdhetetlen ellentétben is rendületlen alapot jelenthet? Camus gondolatmenete erre a hozzáállásra tesz javaslatot.