Najnovšie - Sociológia, etnológia strana 49 z 53

EU foreign policy in a global world

A területek és vidékek, amelyeket Ossendowski bejárt, itt Európa közepén éppen olyan ismeretlenek, emberei éppen olyan idegenek, az élet és a szokások éppen olyan titokzatosak, mint mindaz, amit menekülő útján látott. Észak-Ázsiának kevéssé ismert, a nagy országutaktól félreeső vidékeiről van szó csodálatos állatvilágukkal, buja növényzetükkel, mérhetetlen pusztaságaikkal, sok tekintetben különös embereikkel. A tárgy maga is lebilincseli azt, aki idegen világok, idegen szokások iránt érdeklődik és a mienkétől teljesen elütő, egyszerűségében majd szép és megható, de máskor kegyetlenségével és romlottságával borzongató és undorító életet Ossendowski mesteri módon ismerteti meg velünk. (Sajó Aladár)

Tóth ?Béla azt a föladatot kapta 1882-ben, hogy tudósítson a tiszaeszlári perről. A mendemonda szerint azért esett rá a választás, mert megbízói azt remélték: tárgyilagosságával valamiképp ellensúlyozni fogja az elfogultnak, filoszemitának tartott Eötvös Károlyt. Nem is okozott csalódást. Már ami a tárgyilagosságot illeti. Leutazott a per színhelyére, Nyíregyházára, s első dolga volt, hogy megkeresse a vád tanúját. Erre így emlékezett maga Tóth Béla: „Fél órát beszélgettem a koronatanúval és a fejemet fogva szaladtam le a lépcsőn. Ilyen hallatlan rossz és hazug darabot játszani a világ előtt, Magyarország jó hírnevének rovására. És, hogy még én segítsek az ország ilyen megaláztatásában. Hát huszonöt Dariusnak sincsen annyi kincse, hogy én ezt megcselekedjem.” Visszajött Pestre, összeveszett megbízóival, állását is föladta. Máig szóló kemény leckét adva mindazoknak, akik saját hasznuk érdekében szakadatlanul kiárulják nemcsak a tényekre alapuló igazságot, hanem az ország érdekeit, keltve rossz hírét, hozzájárulva lejáratásához – júdáspénzért.Ez az életéből vett apró anekdota az ő anekdotagyűjteménye elé kívánkozik, hiszen jellemzi karakterét. Megfontoltság, körültekintés, ragaszkodás a tisztességhez, a magyar nemzet megbecsülése és érdekeinek szem előtt tartása, még saját előmenetelének kockáztatásával is.

Grendel Lajos: A tények mágiája (Mészöly Miklós időskori prózája) című könyve tiszteletadás a nemrégen elhunyt szerző kései opusa előtt, méltatás, értelmezés és kritikai olvasat. A kései művek első alkalommal válnak körültekintő elemzés tárgyává, amely nem téveszti szem előtt az életmű egészét, a szerzői ars poeticát és az irodalomtörténeti összefüggéseket sem. Az értekezés értékes észrevételeket tartalmaz a magyar próza hagyománya és jelenkora, valamint Mészöly elbeszélő művészetének kapcsolatáról. Egyben polémiát kezdeményez a „szövegirodalmi” beállítottságú kritikai szempontrendszerrel, amely alkalmatlan e nagy hatású opus bonyolult belső rendszerének feltárására. Thomka Beáta

A ?könyv a varázsvesszőnek, ennek a páratlanul érdekes kuriózumnak a történetével kezdődik: hogyan kutatták vele régen a föld mélyének rejtett kincseit, sőt hogyan vadásztak vele régen a föld mélyének rejtett kincseit, sőt hogyan vadásztak vele gyilkosságok tetteseire is. A többi, csevegésszerű kis essay-ben az érdekességek tarka tömegét ontja az olvasó elé az illusztris szerző, mintegy jelképes varázsvesszővel tárva fel őket a századok rétegei alól. Néhány irodalmi ízű fejezetcím: Melyik régi író keresett legtöbbet? – A legunalmasabb műfaj – Restif de la Bretonne gránitnaplója – Tabarin – A csalások lexikona. Bolyongások kerülnek sorra a nyugati nagyvárosok bohémtanyáin. Mi volt a bécsi „Ludlambarlang”? Párisi bohémvilág. Mimi és Musette valódi története. Londoni tavernák. Hova járt Shakespeare és társasága? A régi Velence Márk-terének zenés, álarcos forgataga. Sor kerül a politikára is: A Népszövetség első terve 1713-ból. Divat és politika. A szélkakasok lexikona. Bizarr témák következnek: A gorombaság történetéből. A temetők mosolygó sírkövei. Az egyiptomi piramisok rejtélye. Milliós főnyeremények. Ötven elhangzott rádió-előadása közül a szerző hármat örökít meg: Lavater. Paracelsus. Mirabeau. A modern életből a művelt körök babonái érdeklik a szerzőt: Mi az igazság a „Fáraó átka” körül? A vészthozó gyémántok meséje. Fakírlegendák. A magyar származású genfi médium-csoda. A könyvet a maga nemében páratlan kis tanulmány zárja be: Az amazonok. Létezett-e a régi amazon-birodalom? Koronás amazonok. Kardforgató magyar és lengyel asszonyok. Török őrmester férjhez megy. A saragossai leány. Jeanne Hachette, a fejszés leány. Haarlem hős asszonya. Hivatásos asszonykatonák. Ross anyó. Hannah Snell. A francia forradalom hősnői és a Konvent évidíjai. Napoleon asszonykatonái és a becsületrend női tisztjei.

A szeretkezés kézikönyve – kuriózum és pikantéria. A szerző (1584-1659) nevét a törvényszéki orvostan megalapozójaként tartja számon a szakirodalom, pedig nemcsak orvostudománnyal és joggal, hanem költészettel, festészettel és zenével is foglalkozott. Fő műve 1621 és 1635 között folyamatosan, több vaskos kötetben látott napvilágot, s ez a korabeli orvos- és jogtudomány majd minden kérdését tárgyalja. A hatalmas munkából most a szexualitásról szóló fejezet jelenik meg. Válogatta, az előszót és a szövegmagyarázatokat írta: Magyar László András. A szöveget élvezetes magyarázatokkal bevezetett gazdag illusztrációs anyag – Horányi Ildikó hozzáértő válogatása – teszi teljessé.

A szerzők új könyvükben nem kevesebbre vállalkoznak, mint hogy megfogalmazzák egy mind a kapitalizmustól, mind az államszocializmustól eltérő társadalmi forma lehetőségét. Összegyűjtik és értelmezik ennek a kapitalizmuson túli társadalmi formának a jelen viszonyai között kimutatható jeleit. A könyvben körbejárt elméleti keret mind a jelen kapitalizmusának, mind az államszocializmus alakulásának új nézőpontú értelmezésére nyújt lehetőséget. Helyenként könnyebb, helyenként nehezebb, de mindenképpen gondolatébresztő, a társadalom lehetséges jövőjéről gondolkodók számára megkerülhetetlen olvasmány.

Discover Myth"There's no one quite like Joseph Campbell. He knows the vast sweep of man's panoramic past as few men have ever known it." --The Village VoiceJoseph Campbell famously compared mythology to a kangaroo pouch for the human mind and spirit: "a womb with a view." In Myths to Live By, he examines all of the ways in which myth supports and guides us, giving our lives meaning. Love and war, science and religion, East and West, inner space and outer space — Campbell shows how the myths we live by can reconcile all of these pairs of opposites and bring a sense of the whole.This classic has been newly illustrated and annotated in its first new edition since its original publication, which also marks the first ebook in the Collected Works of Joseph Campbell series. In the tradition of The Power of Myth and Pathways to Bliss, Myths to Live By remains one of Joseph Campbell's most enduring, popular, and accessible works.Original release date: 1972

Find yourself in myth"The privilege of a lifetime is being who you are."—Joseph CampbellOne of Joseph Campbell's most popular, most quoted works, A Joseph Campbell Companion: Reflections on the Art of Living is a treasure trove of insight and inspiration, thought-provoking in its depth, poetic in its scope. Drawn from a month-long workshop at the world-famous Esalen Institute held in celebration of the scholar's eightieth birthday, the Joseph Campbell Companion captures Campbell at his best: wise, funny, intelligent and inspiring.

Cesare ?Lombroso (1835-1909) tudós elmeorvos. Már korán a pszichiátria tudománya felé fordult. Volt elmegyógyintézetek vezetője, börtönorvos, igazságügyi orvosszakértők, munkája során vizsgálta a bűnözői hajlam kérdését. Lángész és őrültség című könyve óriási feltűnést és jelentős visszhangot keltett az egész világon. Művében sok olyan témát érint, amelyekre talán még ma sem igazán tudjuk a helyes és végleges választ. Lehetséges, hogy azért nem, mert igazán ma sem ismerjük az idegrendszer és az agy működését. Miként lehetséges, hogy a köznapi ember olykor-olykor maga is ráismer a lángész vagy az őrült viselkedésének, reagálásának egy-egy mozzanatára. Mindannyian zsenik és őrültek lennénk egyszerre? Hétköznapi mániáink betegesek-e? A túlérzékeny ember morálja kóros-e? A hipochonder egyúttal elmebeteg is? Akinek szomorú gondolatai vannak és lelkiismeret-furdalások gyötrik, az lelki beteg, vagy egyenesen őrült? Lombroso a zsenik, a nagy emberek példáján mutatja be, hogyan lehet „megvilágosult” állapotban jelentőset alkotni úgy, hogy közben ezek a zsenik mániákusan ragaszkodnak saját mellőzöttségük vagy üldözöttségük tudatához. A közkeletű hiedelemre, hogy a lángész és az őrültség nincs is olyan messzire egymástól, még a modern tudományok eredményeinek tükrében is választ vár az olvasó. S Lombroso e könyve kielégíti érdeklődését.

Jelen kiadvány a versek formáiról szól, egy művészet mesterségbeli részéről. Hangja a beszélgetéseké, nemegyszer a könnyed csevegéseké, de igénye mégis tudományos. A valóság egy meghatározott vetületét – a költemények technikai megvalósításának lehetőségeit – igyekszik fölmérni és megismertetni.

Pünkösti Árpád ténygazdag könyve a téeszelnökökről szól, az 1948–1988 között eltelt idő „kiválasztottjairól”, akik egyszer alulról, máskor felülről kapták a megbízatást. Csupán egy megkülönböztetett társadalmi csoport bemutatására vállalkozna a könyv? Szó sincs róla. A bérezési eljárás megújításáért, a munkaegységrendszer megszüntetéséért, az önálló gépvásárlás jogáért, a melléküzemágakban megvalósuló „kiegészítő tevékenységért” folytatott küzdelmek messze túlmutatnak önmagukon.

Miért, ?hogy ma is a lovas társadalom bibliája Széchenyi István Lovakrul című munkája? Holott lassan két évszázada, 1828-ban jelent meg ez a „röpirat”-ként is aposztrofált mű. Mégpedig magyar nyelven! Német fordítása is csak két évvel ezután követte. Röpirat – lótartást, lónevelést és -futtatást (versenyzést) törekszik népszerűsíteni, mégpedig a legkorszerűbb közgazdasági ismereteket is összegző tanulmány igényével. Pontról pontra veszi sorra tanácsait, miként hozható magasabb színvonalra a hazai „lóállapot”: versenyek, pályadíjak, nyilvántartás, intézmények, nevelés, felkészítés, vásárok stb. S akinek szeme van, túllát a ménesek jószágain – a versengésben nem maga a nyereség, hanem a „jutalmas nyereség lehetősége” inspirálja a vállalkozókat. Példák során bizonyítja, miért érdemes itthon befektetni, ha némelykor csak hosszú távon is visszatérülő üzletekbe. Percig sem unalmas és nem „istállószagú” elemzését a – sajnos sok tekintetben ma is aktuális – közállapotokról, élmény kézbe venni a szerzőt csak kőbe vésett emlékműként, szoborként, utcanévként ismerő generációknak is.

Az író kultúrtörténeti csevegésnek nevezi új művét. Ez a közvetlen és könnyed műfaji megjelölés jól érzékelteti a könyv kötetlen jellegét. Az író szabadon csapong térben, időben és az ő egyéni modorán, csípős iróniával cseveg azokról a furcsaságokról, amelyeket innen-onnan, szorgos évek munkájával összegyűjtött. Közben tollára jön néhány csattanós anekdota s módját ejti, hogy azokat is elmesélje nekünk. Ezúttal tehát elsősorban mulattatni kívánja olvasóit az író, de aki a Ráth-Végh-könyvekben nemcsak szórakozást keres, az ebben a kötetben is sok tudni és megszívlelni valót talál.

The perspectives of the SBH team presidency

Ferdinand Ossendowski (1876-1945) lengyel író, újságíró, világjáró, felfedező és egyetemi tanár volt. Szentpéterváron járt egyetemre, ahol orosz szakon végzett. Egyetemi professzorának segédjeként eljuthatott távoli országokba, megfigyelni azok természetrajzát, élővilágát, népeit, kultúráját. Bejárta Ázsiát és Afrikát, megfigyeléseinek és tapasztalatainak lenyomata adja életművének jelentős hányadát. Ez a könyv az úgynevezett híres könyvek közé tartozik. Nagy lett a híre egy csapásra, amikor megjelent és az egész világon sokféle nyelvre lefordítva olvasgatják érdeklődéssel és élvezettel a lengyel Ossendowskinak eredetileg Amerikában angol nyelven megjelent művét. A lengyel tudós a bolsevikok elől menekült Krasznojarszkból és úttalan-utakon Mongólián és Tibeten keresztül ezer veszedelem közt vágta át magát a Csendes-óceánhoz. Hihetetlen akaraterővel, csodálatra méltó kitartással, az állandóan eléje tornyosuló nehézségek láttára sokszor közel az elcsüggedéshez, de mindannyiszor új erőfeszítéssel járta végig szenvedéseinek útját, amelyen szerzett tapasztalatait örökítette meg könyvében.

Örkény István egy helyütt elmondja, hogy a körülményei, az időhiány teremtették meg egyedülálló műfaját, az egyperceseket. Ancsel Éva esetében is hasonló történt: a kényszerű helyzet egy teljesen új műfajt hozott létre. A kórházi ágyon alkotta meg 571 "bekezdését az emberről", amelyek így összegyűjtve első ízben látnak napvilágot. A "bekezdés" szó nagyon találó: távol áll az éles elméjű "okoskodásoktól", poétikus, olykor metaforikus képeivel, hasonlataival viszont teret nyit akár a költészet formái felé, akár egy-egy fiktív vagy néha nagyon is valóságos történet "egyperces" novellába sűrítése felé.

„Az emberek kétféle módon tehetik hivatásukká a politikát. Vagy úgy, hogy 'érte' élnek, vagy úgy, hogy 'belőle'. Ez az ellentét egyáltalán nem kizáró jellegű… Aki a politikáért él, az belső értelemben erre 'alapozza az életét': vagy a hatalom puszta birtoklását élvezi, vagy saját belső egyensúlyát és önérzetét táplálja azzal a tudattal, hogy egy 'ügy' szolgálata értelmet ad az életének. Ebben a belső értelemben bizonyára minden komoly ember, aki valamilyen ügynek él, ugyanakkor ebből az ügyből is él. A különbség tehát a dolognak egy sokkal súlyosabb oldalára vonatkozik, nevezetesen a gazdaságira…”

A 20 év után sorozat harmadik kötete az országos érdekegyeztetés rendszerváltás óta eltelt húsz évét, illetve jelenét és jövőjét elemzi. Az időszak – ha a taxisblokád révén közismertté vált Országos Érdekegyeztető Tanácsot nézzük – akár sikertörténetként is értékelhető. Az OÉT-nek és más munkaügyi érdekegyeztető intézményeknek meghatározó szerepe volt a munkaügyi rendszerváltásban, a piacgazdaság munkaügyi jogszabályainak és intézményeinek kiépítésében, illetve a munkahelyi és társadalmi béke megőrzésében. Borúsabb annak a szélesebb társadalmi párbeszédnek a mai képe, amelynek az Európai Unió elvárásai szerint is a hatalom civil kontrollját, a civil társadalom részvételét kellene biztosítania a közpolitikák alakításában. Az intézményekben – melyek száma egyre nő – alig folyik érdemi munka, nincs igazán helyük politikai rendszerünkben és alkotmányos rendünkben, s minden egyre inkább átpolitizálódik. A politika nem igazán kíváncsi a civilekre, a civilek pedig egymással sem beszélnek.A szerző, Héthy Lajos kutató közgazdász és szociológus, az MTA doktora. Húsz éven át a Munkaügyi Kutatóintézet igazgatója, ma a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet munkaügyi igazgatója. Többszörös munkaügyi államtitkárként szerepet vállalt a rendszerváltás utáni társadalmi párbeszéd kiépítésében.