Najnovšie - Odborná a populárno-náučná literatúra strana 194 z 500

Amikor Truman elnök elrendelte Hirosima és Nagaszaki bombázását, senki sem tudta pontosan, milyen pusztító erő rejlik az atommaghasadásban. A nukleáris katasztrófák kapcsán rögtön eszünkbe jutnak a csernobili és a fukusimai reaktorokban bekövetkezett végzetes balesetek, de a könyvben tárgyalt esetek túlnyomó része sokak számára teljesen ismeretlen. A felsorakoztatott tények, amelyek közül nem egyet még mindig titkolni igyekeznek az érintett államok, aggasztó igazságra mutatnak rá: sokkal többször kerültünk az Armageddon szélére, mint azt a közvélemény gondolná. Az 1945-ös első és utolsó atomháború óta ijesztően sok nukleáris baleset történt: véletlen folytán bekövetkezett vagy akár szándékosan előidézett, az utolsó pillanatban elhárított katasztrófa. Annak ellenére, hogy az emberiség tisztában van a nukleáris konfliktusok pusztító természetével, az 1960-as évek óta nyolc alkalommal is eljutottunk a katasztrófahelyzet szélére. A katasztrófa küszöbén történeti megközelítésű figyelmeztetés a jelen számára. Felhívás, hogy kapjuk fel a fejünk, figyeljünk oda, és tudatosítsuk magunkban: a nukleáris katasztrófa nagyon is valós veszély. Aktuális és fontos könyv, hiszen a bolygónk jövője mindannyiunk ügye.

Segíthet-e Csipkerózsikának Csizmás Kandúr? És Hamupipőkének a táltos paripa? Miért nem a tündérkeresztanya jelenik meg a sárkányviadalra készülő hős előtt? Ki segít az állatvőlegényeknek és állatmenyasszonyoknak, hogy visszanyerjék valódi önmagukat? Boldizsár Ildikó mesekutató, a meseterápia meghonosítója új könyvében a mesék segítő alakjait veszi szemügyre abból a szempontból, hogy kit, miben és hogyan támogatnak. A mesekutatás módszertanát felhasználva és megújítva hatvan segítőből és tizenhat segítő kapcsolatból alkotta meg azt a hálózatot, amely lenyűgöző módon mutatja be a segítségnyújtás ősi formáit. A "Hogyan segítsek én terajtad" e kapcsolatok feltárásán túl történeti áttekintést nyújt a metamorphoses-meseterápia kidolgozásáról és működéséről, bemutatja a mai magyar meseterápiás irányzatokat is. Boldizsár Ildikó könyve nemcsak a meseterápia iránt érdeklődő olvasók és szakemberek, hanem a néprajzosok és antropológusok számára is számos meglepetést tartogat, bizonyságot téve arról, hogy napjaink módszereit a mesék évszázadok óta ismerik.

Honnan érkeztek az első földművelők a Kárpát-medencébe, és hogyan festettek a modern várostervezés kezdetei Magyarországon? Mikor szerepelt Magyarországon kiadott világtérképen először az amerikai kontinens, miként terjedt el az Újvilágból származó paprika? Kik szürcsöltek elsőként kávét kínai porcelánból Budán, és milyen szerepet játszott az Amerika leigázásából származó ezüst a magyarországi törökellenes háborúkban? Miért csókolta meg Szapolyai János Szulejmán szultán kezét? Miért okozta egy indonéz vulkánkitörés a nyár elmaradását Magyarországon, és miként lett az ország "akácnagyhatalom"?E könyv - a Magyarország globális története, 1869-2022 idősebb testvére - nagyszabású kísérlet Magyarország történetének újragondolására. Szerzői - történészek, geológusok, régészek, nyelvészek, irodalmárok, a könyv-, a művészet- és építészettörténet, illetve a vallástudomány képviselői - az ország és lakosainak határokon átívelő kapcsolataiból és globális beágyazódottságaiból indulnak ki.Évezredek meghatározó jelentőségű, de mégis csak kevésbé ismert vagy nem kellően tudatosított történeteit elemzik tudományos színvonalon, ugyanakkor közérthető stílusban. Érdemben bemutatják, hogy - a változó kiterjedésű és formájú - Magyarország az elmúlt évezred során milyen módokon volt a globális történelem némileg sajátos, de nagyon is integráns része, és kapcsolatai idővel miként hálózták be bolygónkat.Szerzők:Ács Pál, Ágoston Gábor, Baár Mónika, Bácsatyai Dániel, Balogh Piroska, Balogh Róbert, Bárány Attila, Benda Borbála, Berecz Ágoston, Bodrogi Ferenc, Cieger András, Csákó Judit, F. Romhányi Beatrix, Fata Márta, Fedeles Tamás, Gál Judit, Lumini?a Gatejel, G. Etényi Nóra, Halmos Károly, Hőnich Henrik, Jakab Gusztáv, Kármán Gábor, Kázmér Miklós, Klaniczay Gábor, Klein Rudolf, Klement Judit, Koloh Gábor, Komori Tünde, Konrád Miklós, Kontler László, Kovács Bálint, Kovács Janka, Kovács Péter, Kovács Szilvia, Kökényesi Zsolt, Kuzder Rita, Laczó Ferenc, Láng Benedek, Langó Péter, Lévai Csaba, Mészáros Ágnes, Mézes Ádám, Mihalik Béla, Mikó Árpád, Monostori Tibor, Nagy Balázs, Nagy Levente, Nagy Pál, Robert Nemes, Németh Ágnes, Pálffy Géza, Papp Adrienn, Rácz Zsófia, Rétfalvi Zsófia, Sándor Klára, Siklósi Zsuzsanna, Simon Melinda, Skorka Renáta, Sz. Kristóf Ildikó, Szabados János, Szabó András, Szabó Dániel, Szakács Béla Zsolt, Szende Katalin, Thoroczkay Gábor, Tóth Ferenc, Tóth G. Péter, Tóth Hajnalka, Tóth Heléna, Tózsa-Rigó Attila, Török Zsolt, Ugry Bálint, Uhrin Dorottya, V. Szabó Gábor, Vadas András, Varga Bálint, Vásáry István, Végsheő Tamás, Velladics Márta, Veszprémy László, Vida Tivadar, Zászkaliczky Márton

Maktub, azaz „ami meg van írva” – Paulo Coelho legnagyobb hatást és számára a világhírnevet hozó Az alkimista című regényének egyik visszatérő kifejezése ez, amely a sorsra, az eleve elrendeltre utal.„Akármelyik nap alkalmas az életre, vagy arra, hogy eltávozzunk a világból. Minden egy szótól függ: »Maktub«” – mondja Az alkimista főszereplője, Santiago.Ahogyan Coelho fogalmaz: a Maktub nem tanácsok könyve, hanem tapasztalatok cseréje: alkalom a gondolkodásra és az önmagunkkal való újratalálkozásra.Paulo Coelho húsz nyelvre lefordított, világhírű könyve végre magyarul is kapható.

"Én igazán a legkisebb okot sem adtam kiutasításra, hiszen már süketségemnél és tudatlanságomnál fogva sem kerülhettem abba a helyzetbe, hogy az állam érdekeire, a közrendre és közbiztonságra aggályos lehessek. Alázattal könyörgöm, hogy még hátralévő pár napomat ne méltóztassék súlyosabbá tenni kiutasításommal, ne küldjenek egy idegen országba, ahol ma már senkim sincs; itt éltem le életemet, és itt szeretnék örök pihenőre térni." "A holokauszt minden egyes magyar állampolgár részvételével történt: mindenkinek volt a zsidótörvények által érintett szomszédja, barátja vagy üzletfele. Az átlagember esetében a felelősség elhárítására szolgáló "parancsra tettem" megfogalmazás megfelelője a "nem is tudtam róla". Klacsmann Borbála könyve ennek a kényelmes és megszokott elbeszélésnek minden elemét megkérdőjelezi, és konkrét eseteken keresztül mutatja be, hogyan nyilvánította a magyar állampolgárok egyik része a másikat minden következmény nélkül "másnak". (...) Azt, hogy mi hangzott el és milyen döntések születtek az ebédlőasztaloknál a gőzölgő levesek felett vagy a befüggönyözött szobák sötétjében, melyeknek hatására (...) kérvényeket, beadványokat tettek egyes állampolgárok más állampolgárok ellen, nem tudjuk, csak sejthetjük. De ezeknek a döntéseknek az írott forrásai megmaradtak, és rájuk épül ez a könyv. A kapzsiság és a bizonyosság, hogy meg lehet úszni, sok tízezer magyart késztetett rá, hogy mások kirablása és halála árán javítson anyagi helyzetén." (Részlet Pető Andrea előszavából)

"Pillanatfelvétel. A közelmúltból, a régmúltról. A jelent nekünk kell hozzárendelni. Csak az biztos, hogy a város szenvedései folytatódnak. A szemünk láttára küzd. És ha győz, talán a szembenézés ideje is eljön. Lutz Kleveman a közép-európaiság büszke, de borzalmas örökségéről mesél, történészi igénnyel. Ám riporteri reflexeinek ő sem tud parancsolni. Ahogy senki más sem. Lembergben biztos nem." Vörös Szabolcs, Válasz Online A Habsburg Birodalomhoz tartozó Lemberget, Lvivet "Európa Jeruzsálemének" tartották, ahol lengyelek, zsidók, ukránok és németek éltek együtt. Neves művészek és tudósok olyan kultúrát teremtettek, amely a berlinivel és a bécsivel vetekedett. Aztán mint oly sok közép-európai város, a háborúk, a holokauszt és a kitelepítés miatt lakóinak java részét elvesztette - és velük együtt az emlékeit is. Lutz C. Kleveman felidézi a város eltemetett múltját. Amit feltár és amit eközben elmesél, az Európa napjainkig tartó történelme. "Könyvem azokon a kutatásokon alapul, amelyeket Lembergben, ebben a nyugat-ukrajnai városban végeztem 2014-15 folyamán, azaz már a Krím orosz annektálása és a Donbaszban vívott harcok kitörése után. Azok az események jelölik ki a mostani háború voltaképpeni kezdetét, és kíméletlen folytatásuk csupán az újabb orosz invázió. 2014 júliusában határoztam el, hogy könyvet írok Lembergről és Ukrajna történelméről, miután részt vettem egy istentiszteleten. Három, a Donbaszban elesett lembergi katona emlékére tartották azt a szertartást. (...) azért gyakorolt rám megrendítő hatást, mert úgy tűnt, hogy Lembergben szakadatlanul ismétli magát a történelem. Hát soha nem lesz már vége az öldöklésnek? - töprengtem. Hány ifjúnak kell még meghalnia? És ma megint ugyanezeken a kérdéseken rágódom." Lutz C. Kleveman (1974) történelmet tanult a London School of Economicson, írásait a Die Zeit, a Spiegel Online és a The Daily Telegraph közli. Magyarul ez az első könyve.

A Nyugi! élvezetes és hasznos segítség szakembereknek és kamaszokat nevelő szülőknek egyaránt. Közérthetően megfogalmazva teszi lehetővé, hogy kicsit jobban rálássunk a kamaszokat érintő tipikus problémákra, és megértsük ennek a korosztálynak a nehézségeit, küzdelmeit, felmerülő kérdéseit. Ebben az életkori szakaszban már természetszerűleg nem oszt meg mindent a gyerek a szülővel, ezért különösen nagy segítséget jelent, hogy témakörönként bepillanthatunk a szakember munkájába is, ízelítőt kapunk a rendelőben elhangzó párbeszédekből és hangulatból, így akár konkrét eszközöket is megismerhetünk, melyek segítségével megnyílik az út egy újrahangolt párbeszéd felé. Dr. Almási Kitti klinikai pszichológus, író, előadó. A serdülő olyan, mint a járni tanuló kisgyerek: amikor a tipegő az első lépéseit teszi, eltávolodik a szülőtől, hogy felfedezze a világot, hogy aztán egy idő után visszajöjjön hozzá, és némi érzelmi tankolás után megint eltávolodjon tőle. A kamasz ugyanezt teszi: ha van egy biztonságos háttér, ahova vissza lehet menni, ahol az elfogadó szeretet mellett a saját véleménynek is helye is van, akkor a serdülő úgy működik, mint a kisgyerek. Csak éppen ő nem a szoba távolabbi sarkában, a szülőtől hat lépésre matatgat a játékaival, hanem a nagyvilágot, a kapcsolatokat, a felnőtté válás útját fedezi fel. Szülőként nagyon nehéz ebben jól lavírozni, tudni eldönteni, mikor van rám szükség, és mikor hagyhatom hibázni, akár pofára esni. De alapvetően azt kell fokozatosan elengedni, hogy ezeknél az eltávolodásoknál utánanyúljak - inkább bízzak benne, hogy visszajön, de akkor viszont legyek ott, hogy kérdezhessen, mesélhessen. 

Romsics Ignác nagyívű szintézise a magyar történelem utolsó száz évét a történettudomány és a társtudományok eredményei alapján teszi mérlegre. A nyolc nagy fejezet tárgya a XX. századi magyar történelem egymást követő - és rendszerint egymást tagadó - nyolc nagy korszaka, kitágítva az időhatárokat az első világháború előtti három-négy évtizedre és befejezésként a rendszerváltozás utáni húsz évre. Az egyes fejezeteken belül minden esetben tematikai rendezőelv érvényesül: állam és politika, gazdaság, oktatás, társadalom, kultúra és művelődés, külpolitika. A jelenlegi kiadás az újabb kutatásoknak megfelelő néhány kiegészítéssel bővíti a könyv legutóbbi, 2010-es megjelenését.A Monarchia s ezen belül a történelmi Magyarország felbomlása nem véletlenek következménye, hanem egy hosszabb folyamat eredménye volt. E folyamat motorjának, hajtóerejének a nyelvi-kulturális közösségekre épülő modern nacionalizmus tekinthető, amely előbb vagy utóbb a térség mindegyik multietnikus birodalmát - majd államát - felrobbantotta. Az átalakulás a Török Birodalom dezintegrálódásával és kis, de expanzív nemzetállamok kialakulásával kezdődött a Balkánon a XIX. század első harmadában, s legutóbbi fázisa a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlása volt az 1990-es évek elején.

A The New York Times-sikerlistás Mama utolsó ölelése szerzőjétől "Lebilincselő olvasmány, amely tudományosan megalapozott, együttérző és kiegyensúlyozott álláspontot képvisel a biológiai és társadalmi nem kérdése körüli legélesebb vitákban." - Yuval Noah Harari Ki hitte volna, hogy a hím bonobók ugyanolyan gyengéden gondoskodnak egy csecsemőről, mint a nőstények - de csak akkor, ha egyetlen nőstény sincs jelen? És azt, hogy az emberszabásúak hím és nőstény kölykei más-más játékokat választanak, csakúgy, mint a kisfiúk és a kislányok? És mit tanulhatunk abból a megfigyelésből, hogy a bonobók szexualitását nem az utódnemzés, hanem az örömszerzés és az intimitáskeresés motiválja? Ráadásul nem kizárólag heteroszexuális viszonyokban. Vajon mit jelent mindez ránk, emberekre nézve? Frans de Waal világhírű főemlőskutató évtizedek óta tanulmányozza a bonobók és a csimpánzok, az emberhez genetikailag legközelebb álló két faj viselkedését. Nemekkel kapcsolatos megfigyelései nyomán arra a következtetésre jutott, hogy bár a biológiai nem és a gender között van kapcsolat a főemlősök és az emberek esetében is, a biológia egyáltalán nem indokolja férfiak és nők társadalmi egyenlőtlenségét. De Waal az emberszabásúak társadalmainak bemutatásán keresztül megkérdőjelezi a férfiasságról és a nőiességről szóló hiedelmeket - mindazt, amit általában a tekintélyről, a vezetőkről, a versengésről és az együttműködésről gondolunk. Test és elme, biológia és kultúra egyaránt meghatároz bennünket. Férfiak és nők mások, azonban "az embereknek nem kell egyformának lenniük ahhoz, hogy egyenlőek legyenek". "A modern társadalom készen áll a nemek közötti hatalmi és kiváltságbeli különbségek korrekciójára. A nők azonban nem tudják ezt egyedül megvalósítani. A nemi szerepek annyira összefonódnak, hogy a férfiaknak és a nőknek együtt kell megváltozniuk. E kiigazítások némelyike már folyamatban van. Látom, hogy a fiatalabb nemzedék sok mindent másképp csinál, mint a sajátom, például a férfiak nagyobb mértékben vesznek részt a szülői feladatokban, a nők pedig betörnek a férfiak által dominált munkahelyekre. A megoldás a férfiak bevonása a változás folyamatába. Ezért berzenkedem az olyan általánosításoktól, amelyek a férfiakat hibáztatják mindenért, ami rossz a világban. A férfiasság bizonyos megnyilvánulásait "mérgezőnek" nevezni... nos, én nem így képzelem el a feminizmust. Mi értelme egy egész nemet megbélyegezni?" Frans de Waal (1948) holland származású amerikai főemlőskutató, etológus, az atlantai Emory Egyetem pszichológiai tanszékének professzora. Évtizedek óta vizsgálja a főemlősök társas viselkedését, konfliktusmegoldó, együttműködési és empatikus képességét, igazságérzetét. De Waalt 2007-ben a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta.

Tévedés ne essék, figyelmezteti az olvasót a szerző: itt a gengszterek a "jó fiúk". A harmincas évek végén az amerikai zsidó maffia -- a maga sajátos módján -- hadba lépett az amerikai náci Bund ellen, méghozzá egy bíró felkérésére, aki kikötötte: csontok törhetnek, orrok vérezhetnek, de gyilkolni nem szabad. Ha Rejtő Jenő történelmi regényt írt volna, valami ilyesmi került volna ki a keze alól. Sziporkázóan szellemes, szórakoztató, ráadásul az elsőtől az utolsó betűig igaz. „A hadtörténészek feljegyzései szerint a Third Ward Polgárőrei méltónak bizonyultak történelmi elődeikhez. Az amerikai függetlenségi háborúban a brit katonák alakzatban vonultak fel, és általában is ragaszkodtak a hadviselés szabályaihoz, az amerikaiak viszont gerilla-hadviselést folytattak ellenük. Hasonló történt itt is. Meglehet, hogy a nácik összehangoltabban harcoltak, viszont a zsidók serege profi bokszolókból és pénzbehajtókból állt. Úgy is mondhatnánk, hogy profi menetelők szálltak szembe profi verekedőkkel. Egy zsidó a kalapácsával akkorát ütött egy náci felkarjára, hogy utána könnyedén letéphette onnan a horogkeresztes karszalagot, de úgy, hogy jött vele némi hús is a csontról. A Robert Michelis nevű áldozat ordítva rogyott össze.” „Meg kell értetni velük, hogy nácinak lenni veszélyes.” - (Nathan Perlman bíró, a náciverés szellemi atyja). „A színpadot horogkereszttel és Hitler-képpel díszítették. Mi nem voltunk valami sokan, de keményen odatettük magunkat. Némelyiket egyszerűen kidobtuk az ablakon. Meg akartuk mutatni nekik, hogy a zsidók nem mindig tűrik tétlenül a sértegetést.” - (Meyer Lansky, gengszter).

Néhány igazán szerencsés embertársunktól eltekintve valamennyien szenvedtünk már pokoli főnöktől. Vagy éppen mi vagyunk azok...Modla Zsuzsanna kulturális antropológus könyve a rémes főnökről részben szórakoztatni szeretne. A különböző, főnöknek tökéletesen alkalmatlan karakterek alapjául valós élmények szolgálnak: a könyvhöz mintegy 50 interjút rögzített olyan munkavállalókkal, akik munkahelyi traumákat szenvedtek el. Iszonyatos és iszonyatosan vicces történetek ezek emberekről, akik hiszik, hogy vezetésre születtek. (Pedig nem.)A könyv másrészt segíteni is igyekszik: nyolc szakértővel a legkülönbözőbb megközelítésekkel járja körül a rossz vezetés és munkahely világát - Orvos-Tóth Noémitől például megtudhatjuk, hogy családi mintáink mennyire határozzák meg karrierünket, Bánki György a munkahelyi nárcisztikusokról mesél, Steve Tadelis, a Berkeley közgazdász professzora pedig arról, miért lenne érdemes a ""számok"" helyett a fluktuációval is foglalkoznia egy-egy vállalatnak.A könyv mélyen empatikus - a poklokat megjártakkal legalábbis - szellemes és okos írás, amely reméli, hogy cselekvésre is sarkall majd.„A bántalmazó, ellenséges vagy egyszerűen alkalmatlan főnökök nem pusztán megkeserítik a mindennapjainkat, de mentális egészségünket is veszélyeztetik. Egy mérgező munkahelyi környezet negatív hatásaival akár hosszútávon számolnunk kell. Ez a könyv segít felismerni a jelenséget, miközben praktikus ötletekkel is szolgál az érintettek számára.” (Orvos-Tóth Noémi)

„Egók, presztízs és profitérdekek ádáz harcának története, ami vérbeli thrillerként is olvasható.” (Library Journal).Emlékszünk még? Kína egyik tartományában, a vuhani halpiacon rejtélyes vírus üti fel a fejét. Sokan kerülnek kórházba, többen az intenzív osztályra, és rengetegen meghalnak. A járvány világszerte rohamosan terjed. A kórházak folyosói is ágyakkal telnek meg, a kormányok a használható lélegeztetőgépeket számolják és szakértők vitatkoznak, kötelezővé tegyék-e a maszkviselést. Ekkor, 2020 elején már rengeteg tudós dolgozik a járvány megfékezésén és a vakcinán. Vajon ki nyeri az ádáz csatát az oltóanyagért?Brendan Borrell oknyomozó újságíró látványos képet nyújt arról, miképpen küzdöttek a vírussal - és egymással - a vakcinaversenyben részt vevő gyógyszergyárak. Könyve részletesen bemutatja az utóbbi évek legnagyobb amerikai kutatási és kormányzati összefogásának, a Warp Speed hadműveletnek a hátterét, amelyben olyan megacégek versenyeztek egymással, mint a Moderna, az AstraZeneca, a Johnson & Johnson, a Merck vagy a Pfizer és a vele együttműködő BioNTech. Ez utóbbi alelnöke és kimagasló kutatónője, a pályáját Magyarországon kezdő Karikó Katalin is szerepel a kötetben.A Verseny a vakcináért korunk holdutazással felérő orvostudományi csodájának teljes, megdöbbentő történetét meséli el.A könyvből hamarosan sorozatot készít az HBO a rendező-producer Adam McKay közreműködésével (Utódlás, Alelnök, A nagy dobás).A Los Angelesben élő Brendan Borrell neves újságíró; cikkei többek között a Bloomberg Businessweek, a National Geographic, a The New York Times című lapokban jelennek meg. A Verseny a vakcináért az első könyve.Részletek:A Moderna szabadalomgyárrá vált, és a szellemi tulajdonjogokból erődöt épített maga köré. De nem volt képes megkerülni Karikó és Weissman technológiáját. Utóbbiak szabadalmát hivatalosan 2012 októberében fogadták be. [...] A következő évben a Moderna kétszáznegyvenmillió dolláros üzletet kötött az AstraZenecával, hogy mRNS-alapú gyógyszerek kutatásában működjenek együtt, amelyek a károsodott szívizomszövetet hozhatják helyre, illetve a rákterápiában lehetnek használhatók. Úgy tűnt, az áttörés bármelyik pillanatban megtörténhet. Ahogy múltak az évek, Karikó szabadalmának egyre magasabbra kúszott az ára. A licenc tulajdonosa, Gary Dahl immár nem volt hajlandó továbbadni az mRNS-technológia licencét harmincmillió dollárnál kevesebbért.***New Yorkban hamarosan olyan pánik tört ki, amilyet 2001. szeptember 11. óta nem láttak. Az országos szükségállapot 2020. március 13-i kihirdetése utáni héten a naponta a városból jelentett új Covid-19-fertőzések száma kétszázról felugrott kétezerre. Az emberek felhalmozták a kézfertőtlenítőt, és azzal törölgették le az Amazon-csomagjaikat is. Jóval gyanakvóbbak voltak a többi emberrel szemben, mint általában: a toronyházakban lakó szomszédaikkal, a járdán közlekedő gyalogosokkal. Bárki hordozhatta a vírust. Az utcákon uralkodó hang a mentők visszhangzó szirénázása volt. Amikor Frank Gabrin sürgősségi orvos március 19-én megérkezett a queensi St. John Episcopal Kórházba, hogy megkezdje a műszakját, éppen öt mentőből rakták le a betegeket egyszerre. Ez nem volt normális. "Nincsenek olyan védőfelszereléseink,  amelyeket még ne használtunk volna - sms-ezte Gabrin az egyik barátjának. - Nincsenek N95-ös maszkok sem.***Ha a februári és kora márciusi tévedéseket betudhatjuk a tagadásnak, a zavarodottságnak, valamint a rossz kommunikációnak, akkor az áprilist az ideológia és a türelmetlenség hatalomátvétele fémjelezte leginkább. Ekkor történt, hogy Trump egy sajtótájékoztatón felvetette, hogy megölhetjük a koronavírust, ha "nagyon erős fénnyel" világítjuk meg a testet, vagy esetleg fertőtlenítőszert fecskendezünk a szervezetbe, hogy ezzel tisztítsuk ki a tüdőket.

"Egészen addig nem ismerjük saját magunkat teljesen, amíg meg nem tapasztaljuk magunkat egy másik emberben, és fel nem ismerjük ezt a bennünk rejlő erőt. Vagy ahogy a zulu mondás tartja: Az ember más emberek által ember. A barátságaink a szeretet, az empátia és az oxitocin apró megnyilvánulásai révén megnyugtatják a testünket, megóvják az egészségünket, és felkészítenek a kapcsolódásra. Lydia Denworth [...] szavaival élve: Az emberek azt hiszik, a túlélés lényege a versengés és a rátermettség, holott valójában a legbarátságosabbak nyerik a fennmaradásért folytatott küzdelmet. A barátság a kulcsa annak, hogy hosszú és boldog életet éljünk. A barátságainkon keresztül megtalálhatjuk a legigazibb, legkedvesebb és legértékesebb énünket, és megtanulhatjuk, mit is jelent másokhoz kötődni. Mivel oly sokféle módon gazdagít bennünket, nem meglepő, hogy a barátság készít fel minket a legjobban, nos, a barátságra. A barátaink formálnak bennünket egészségesebb, gazdagabb és tartósabb kapcsolatokat kialakítani képes személyekké. [...] Azt kívánom mindannyiunknak, hogy képesek legyünk megbecsülni a barátainkat, és megtapasztalni lelkünk gyarapodását." Mi az, amit most rögtön megtehetsz azért, hogy hosszú életed legyen? Hogyan kerülheted el a depressziót? Ha egyedülálló vagy, mit tehetsz a boldogságodért? Miként tudod izgalmasabbá tenni a párkapcsolatodat? A megoldás: a jó barátság. Felmérések szerint baráti kapcsolataink száma kevesebb, mint valaha, és sokan élnek közöttünk olyanok, akiknek egyetlen barátja sincs. Mindez nemcsak mentális jóllétünket károsítja, de fizikai állapotunkra is rossz hatással van. A százhat tényező közül, amely befolyásolja a depresszió kialakulását, a baráti kapcsolat hiánya játssza a legnagyobb szerepet. Sokkal súlyosabb következményekkel jár, mint a nem megfelelő étkezés vagy a mozgáshiány, és rosszabb, mint ha tizenöt cigarettát szívnánk el egy nap. A barátság intézménye szó szerint életmentő. Marisa G. Franco pszichológus könyve segít megérteni, hogyan szerezhetünk új barátokat, és miként tarthatjuk meg a régieket. Bemutatja, hogyan befolyásolják múltbéli kapcsolataink az életünket, majd olyan, tudományos kutatásokon alapuló módszereket ismertet, amelyek megkönnyíthetik az értékes baráti kötelékek kialakítását. A könyv valós példái és személyes történetei is mind azt üzenik, hogy ha van bátorságunk barátkozni, egy egészen új, izgalmas világ tárulhat fel előttünk.

Mindannyian arra vágyunk, hogy elfogadjanak és szeressenek. Ideális esetben gyermekkorunk folyamán fejlesztjük ki azt a szükséges ön- és ősbizalmat, amely felnőtt életünkben végigkísér. Ám az átélt sérelmek mélyen belénk vésődnek, és tudat alatt meghatározzák összes kapcsolatunkat. A bennünk rejlő gyermeknek újra otthonra kell lelnie, vallja Stefanie Stahl pszichoterapeuta. Mert akinek nincs belső otthona, az a külvilágban sem találhat otthonra. Átfogó, gyakorlati programja segít abban, hogy levethessük azokat a régi, beidegződött mintákat, amelyek újra meg újra zsákutcába visznek. Lépésről lépésre jutunk el új és hasznos beállítódásokhoz, magatartásmódokhoz, amelyeket ha elsajátítunk, a kapcsolataink javulhatnak és kiegyensúlyozott, boldog felnőttek lehetünk.

„A szavaknak idejük van, vagy másképp: idő van a szavakban, a mi időnk, a használóké, a mi történelmünk, mi magunk." - Immáron húsz éve vetette papírra Esterházy Péter ezeket a szavakat a Mindentudás Egyetemén tartott legendás előadásában. Az új kiadásban az eredeti előadás szövege mellett további Esterházy-esszéket olvashatunk a szavak csodálatos életéről, azaz a nyelvről, annak használatáról és felelősségéről, az irodalmi nyelv különleges mivoltáról, a nyelv mindenkori politikai vetületeiről, az írásról és az olvasásról.

A Hét rövid fizikalecke szerzőjétől. Az idő, a tér, az anyag is minden jel szerint elemi kvantumesemények nyüzsgő sokasága. A kvantumgravitációs kutatások a valóságnak ezt a mélyszövetét igyekeznek feltárni; tudásunk itt megint kétségessé válik. Carlo Rovelli, ennek a kalandnak az egyik legfőbb szereplője egyszerűen és megnyerően kalauzolja el az olvasót e kutatás lényegéig. Elmondja, hogyan változott meg a világról alkotott képünk az ókortól a legújabb felfedezésekig - annak felismeréséig, hogy a fekete lyukak párolognak, hogy lehetett ősrobbanás előtti univerzum, hogy a tér szemcsés szerkezetű, hogy az információnak is lehet szerepe a fizikában, hogy az idő nem játszik szerepet a részecskefizikában. A szerző a világ fizikai látásmódjának széles freskóját vázolja fel, tisztázza az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika tartalmát, felvisz bennünket a mai tudás hajójának fedélzetére, eredeti módon és jól érthetően ismertet meg bennünket a ma még nyitott legfontosabb kérdésekkel. S ami talán a legfontosabb: átadja az olvasónak a kutatás adta varázslatos érzést, a kutatást ösztökélő szenvedélyt és a tudomány által a szemünk elé tárt új távlatok szépségeit.

 Valóban…  …a spanyol inkvizíció a nyugati történelem egyik legvéresebb fejezete?…rettegett az egyház a tudósoktól és a tudománytól, és igyekezett csírájában elfojtani a független gondolkodást?…„Hitler pápája” volt XII. Piusz, s szenvtelenül figyelte a holokausztot?…a felvilágosodás hozta el az értelem korát a középkor sötét évszázadai után? Rodney Stark tíz elterjedt katolikusellenes hiedelmet vesz nagyító alá, s azok történelmi hátterét alaposan megvizsgálva lebilincselő stílusban tárja az olvasók elé az igazságot. Számok, tények és összefüggések segítségével mutat rá azokra a pontokra, ahol az ideológiailag elfogult és akár bigottan szemellenzős történetírás hamisan tanúskodik, s arra is kitér, vajon miért tartják magukat mai napig olyan erősen ezek a gondolatok. A könyv végére az olvasó tisztább, árnyaltabb képet kap a katolikus egyház szerepvállalásáról az emberiség történelmének egy-egy meghatározó fejezetében. A közelmúltban elhunyt, protestáns neveltetésű Rodney Stark korunk egyik legmeghatározóbb vallásszociológusa volt. Számtalan bestseller ismeretterjesztő kötet szerzője, könyveit tizenhét nyelvre fordították le, a The Rise of Christianity című művéért Pulitzer-díjra is jelölték. A Hamis tanúk az első magyarul is elérhető munkája.

"Ki vagyok én?" Ha belemerülsz ebbe a kérdésbe, rövidesen rádöbbensz, milyen nehéz pontos választ adni rá. Énünk mibenlétét kutatva a szellemi tanítómester Michael Singer arra a következtetésre jut, hogy igazi identitásunk a tudatosságunkban rejlik - abban a képességünkben, hogy külső szemlélőként meg tudjuk figyelni önmagunkat és a minket körülvevő külvilágot is. A meditáció és éber lét évezredes tradícióinak segítségül hívásával Singer rávezeti az olvasót, miként fejlesztheti tudatosságát olyan magas fokra, hogy lábát szilárdan megvethesse a jelenben, és kioldhassa lelkéből az ott feltorlódott fájdalmas emlékeket. Az első részben Singer énünket vizsgálja, és felfedi a mindannyiunknak oly ismerős belső dialógusok természetét. A második részben megismerkedhetünk a lényünkben áramló energiákkal, és a szerző fokozatosan rávezet, miként tárjuk fel szívünket az egész életünket átható tapasztalat frissítő energiái előtt. A harmadik rész arra tanít, miként küzdjük le bezárkózásra, önsorsrontó befelé fordulásra késztető hajlamainkat. A megvilágosodás, az egyetemes tudat befogadása a negyedik rész témája. Végül az ötödik részben Singer visszakanyarodik mindennapi létünkhöz, és megtanít rá, miként szegődjünk a határokat nem ismerő, korlátlan boldogság nyomába. A könyvnek mindvégig olvasmányos és egyúttal lebilincselő a stílusa, nyoma sincs benne súlyos tudományos dogmáknak vagy erőszakos hittérítésnek. És minden fejezetben találhatunk néhány könnyű gyakorlatot, amelyek nagyszerűen illusztrálják a szerző elképzeléseit.

Minden állam igényt tart arra, hogy az oktatásra támaszkodva folyamatosan segítse a különböző köszszolgálati hivatásrendeket a változó környezeti kihívásokhoz való sikeres alkalmazkodásban. Jelen könyv olyan ismereteket ad át, amelyben a közösségi együtt gondolkodásnak kiemelt szerep jut. A hadtudomány és a honvédelem alapkérdéseit és gondolatrendszerét, annak történetét bemutatva sajátos közszolgálai ismeretek megszerzésének lehetőségével támogatja a katonai hivatásrend/szakterület jobb megismerését. A könyv fejezetei olyan színes tudásanyagot tartalmaznak, amelyek korszerű ismeretekkel szolgálnak a honvédelemről és a haderő tevékenységéről. Tartalmuk elősegíti a katonai hivatásrend főbb feladatainak és egyes működési sajátosságainak jobb megértését, a közszolgálati életpályák egymáshoz közelítését, az Egyetem karai között az átoktatás és az áthallgatás megvalósulását, valamint a társkarok hallgatóival való közös tanulás élményét. A tananyag sikeres elsajátítását követően a hallgatók összességében ismerik, értik és át tudják tekinteni a honvédelem és a haderő tevékenységének teljes spektrumát.