Fapadoskonyv.hu strana 79 z 82

Néhány cím a kötetbol: A romantikus Ady, A két forradalmi költo, A magyar protestantizmus problémája, A legfiatalabb irodalom. ?Nagyszeru csodák, predesztinált betegségek, keresett hóbortosságok: ez mind romantikus. A fogalom majdnem határtalanul szélesköru, a hozzátartozó jelenségek végtelenül sokfélék és gyakran ? legalább látszólag ? ellentétesek. Rajongói egy teljesen új valaminek, új vallásnak, új életnek tekintették. Mintha az ember lelki életének miképpje egyszerre megváltozhatott volna..? (részlet: A romantikus Ady c. részbol)

Van ?egy török példabeszéd, mely azt mondja, hogy magáról csak az ördög szokott beszélni. Hát bizony sok igazság van ebben a mondásban s hogy mégis hozzáfogtam önéletrajzom megírásához, arra két különböző ok indított. Először meg akartam mutatni a hazai olvasónak, hogy az a lelkierő és kitartás, melynek középázsiai viszontagságaim közben tanújelét adtam, szorosan összefügg ifjúkorom küzdelmével és szenvedéseivel, tehát koránt sem méltó arra a nagy bámulatra, melyet a művelt világban keltett. Az ember könnyen elviseli azt, a mihez gyermekkorában hozzászokott. Azonkívül tekintetbe kell venni a kort, melyben nevelkedtem és a hazánkban akkor uralkodó szellemet, mely a rendkívüli pályára serkentett és buzdított s a mely szellem, fájdalommal mondom, manapság tetemesen eltompult. Másodszor, e könyvem félszázadnál hosszabb idő eseményeiről emlékezik meg; olyanokról, melyek hazánkban s olyanokról, melyek az általam lakott idegen országokban folytak le, s ez események közt, tekintve a szoros és benső viszonyt, melyben a különböző népek társadalmával éltem, talán sok olyan adat van, melyet kár volna átengedni a feledésnek. És végezetül: pályafutásom rajzának közzétételével arra is számítok, hogy részletei bátorító hatással lesznek azokra, kiknek ifjúkora sorsban hasonlatos az én ifjúságomhoz. A szegénység és elhagyottság mindenféle nyomorúságával küzdő ifjúban, ha elolvassa e lapokat, talán felébred az a gondolat, hogy az ernyedetlen és becsületes munkát végre mégis csak siker koronázza s talán majd azt mondja magában: – „Ami sikerült Vámbérynak, sikerűlhet nekem is!”

Pártos Hédi, Végh Anna és Borbíró Franciska egy család három generációjának nőtagjai: nagymama, anya, unoka. Az ő életük legboldogabb pillanatainak, napjainak lehet tanúja az olvasó a népszerű írónő, Thury Zsuzsa három új kisregényében.Hogy melyek ezek az egész életre szóló percek, az öregkort is bearanyozó emlékek? Természetesen a szerelem élményei, a váratlanul és hevesen fellángoló vagy fokozatosan – barátságból, tiszteletből – kialakuló vonzaloméi, a mély és igaz, jellemet formáló és gazdagító érzeleméi.A három költőien szép, lírával és humorral átitatott szerelem, a bájos, légies lányalakok és rokonszenves férfiak hiteles atmoszférájú történelmi háttér előtt elevenednek meg. Az írónő a millenium „békebeli” csendjéből az utolsó kisregény végén egy más minőségű nyugalomba vezet el bennünket: Budapest felszabadulásának még romos, de boldog kiegyensúlyozottságába.

Nyolc év telt el azóta, hogy Kerényi Imre, a tehetséges, fiatal ügyész a legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte egy közfelháborodást kiváltó gyilkosság elkövetojére. Minden, ami akkor egyértelmunek, világosnak látszott, annyi év után összezavarodik ? az ügyész élete eddigi legsúlyosabb dilemmája elé kerül. Ha a lelkiismeretére hallgat, újra meg kell vizsgálnia, valóban gyilkolt-e az életfogytiglanra ítélt Varga Béla. Magánnyomozásával ellentétbe kerül a közvéleménnyel és hivatali fonökei állásfoglalásával, de vállalnia kell azt is, hogy a régen lezárt ügy poros aktái tönkretehetik karrierjét, magánéletét. A már-már dokumentális hitelességu regény nemcsak megdöbbento gyilkosságok és izgalmas nyomozások története, az író arra keresett választ elsosorban, lesz-e ereje Kerényi Imrének, hogy szembenézzen önmagával, még akkor is, ha kiderülne, hogy az akták igazsága csak látszólagos, és a véletlenek furcsa összjátéka végzetes tévedéshez vezetett.

Az a türelmes Grizeldisz, akinek a történetét el akarjuk mondani, az olvasónak régi ismerőse.Mindenki hallott az esetéről valamit. El kell mondanunk tehát: miért elevenítjük föl ezt a régi históriát, és mi újat tudunk róla? De mielőtt erre a kérdésre felelünk, meg kell okolnunk azt is: mi jogon mondottuk a türelmes Grizeldiszt az olvasó régi ismerősének? A türel­mes Grizeldisz régi ismerőse az olvasónak - nem azért, mert hősnőnk az irodalom egyik legrégibb és legszívósabb életű alakja, akit a költők sok száz év óta mindig igen szerettek a feleségeknek például ajánlgatni. Nem azért, mert a türelmes Grizeldiszt már az ősrégi mesék is emlegették.Nem azért, mert Petrarca De obedientia ac fide uxoria címen, költőtársa, Boccaccio nyomán, latin nyelven írta meg Grizeldisz történetét, hogy ebben az olaszul nem tudók is gyönyör­ködhessenek. Nem azért, mert kisasszonyfalvi Istvánfi Pál Petrarcának ezt a Grizeldiszről szóló, latin nyelvű elbeszélését Historia Regis Volter címen magyar versekbe foglalta, és meglehetős szabadon átdolgozta. Nem azért, mert Grizeldisz históriája a magyar népnek is kedves olvasmánya volt, és mert Istvánfi alispán úr munkája több kiadásban járt kézről kézre. Nem. Mindettől még Grizeldisz tökéletesen ismeretlen maradhatott volna a szíves olvasó előtt. A szíves olvasó nem szokott a régi népmesékben búvárkodni, Petrarcának a puszta nagy nevével is megelégszik, tekintetes Istvánfi Pál alispán úr zamatos verseit is csak bölcs mérséklettel élvezi - a többiek meg éppen nem szá­mítanak.Hanem azért Grizeldisz mégis régi ismerőse, mert minden bizonnyal olvasta Boccaccio János mester száz vidám elbeszélését, s ezek között azt is, amely, ha nem is a legvidámabbak, de a legkedvesebbek egyike: a Griseldáról szólót. Talán mohón olvasta, talán már igen fiatalon olvasta.Grizeldisz tehát, meglehet, nem is csak régi, hanem egyik legrégibb ismerőse.De hát ha Grizeldisz történetét már sokan elmondották, megírták, sőt megírta maga Boccaccio János is, az elbeszélők nagymestere - akkor mi szükség volt ezt a régi históriát föleleveníteni? Csak nem képzeli a mai író, hogy ő majd szebben mondja el az esetet, mint ahogy maga Boccaccio mondta el?!... Nem, nem képzeljük azt, hogy szebben mondhatjuk el Grizeldisz történetét, mint ahogyan Boccaccio beszélte el. Csakhogy Boccaccio - mint mindegyik elődje és mindegyik utódja - Grizeldisz történetének csakis az első részét beszélte el, a második részét már elhallgatta.A történet első részét is kissé hézagosan beszélte el - alkalmasint azért, mert a hősnő alakja nem érdekelte valami különösen; mesélgető kedvét inkább csak maga az eset izgatta. Mi el akarjuk mondani Grizeldisz törté

A Midas király: mûvész-regény. E zsánernek már a magyar irodalomban is vannak elõzményei, Justh és Bródy mûvész-regényei. Az igazi ihletõ azonban a közös mester, Zola, aki Claude Lantier sorsában beszélte el a modern mûvész tragédiáját (L'oeuvre). Zola bátorítja, hogy ?filozofikus? regényt írjon, polemizálva a romantikával, Jókainak még virágjában lévõ irányával. ?A bölcselõk századában ? fejti ki Ambrus ? a magasabb cél érdekében megkövetelt igazságok kizárják maguk közül a fictiot s a képzelmi elemtõl teljesen ment regény filozófiainak nevezi magát ? S ezek a tudálékos, tanítgató regényírók korántsem a kontárok közül valók, az új elveket a mesterek egész sora testesíti meg, melyek hatása ? még az orthodox táborra is ? nagyarányú. Voltaképp hát egy általános, bár törvényesen el nem ismert jelenség az, amelyért Zolának annak idején felelnie kellett.? A Midas király elsõ, nagyobbik fele erõteljesen képviseli a pozitivizmus, a naturalizmus ihletését. Annál feltûnõbb a regény második felének impresszionisztikus, szkeptikus hangulata. Tükre ez annak a hangulatváltozásnak, amely a nyolcvanas évek végén, a pozitivizmus rovására, a tudományban és mûvészetben egyaránt lezajlott. Ambrusnál ezt a fordulatot megrázó, személyes élmény is motiválja: felesége, Tormássy Gizella 1890-ben meghal, gyermekágyi lázban, egy árva gyermeket hagyva maga után. E motívumot regényébe is beleviszi, s ez a fájdalmas líraiság is okozza, hogy a záró akkordokban a ?fölényt felváltja a mélabú, az õszi tompaság?.

Az evolúcióelmélet klasszikus műve. Az evolúciós gondolat iránt a társadalomtudományok különböző területein mind nagyobb az érdeklődés. Darwin kritikus olvasása számos, ma újnak tűnő gondolat helyenként meglepően árnyalt bemutatását fedi fel magában az eredeti forrásban.

,,Kecskéit állandóan megkötve tartja, egy helyen, télen, nyáron. - A bejelentést, mint minden valóságos alap nélkülit, s mint koncepciózus jellegűt, kérem, utasítsák el! A bejelentésből mindössze annyi az igazi tény, hogy valóban van három kecském, és legeltetési időszakban való­ban megkötve legeltetem őket, de a saját kertemben s azon szomszédja­im kertjében, akik gyomtalanítási célból erre megkérnek..." (A rabbiánus kecsketartó - részlet)

A könyv pergo, eleven, élvezetes regény, sot igen sajátos írás, amelyben iróniát és mély emberséget, komédiát és tragédiát, elbeszélést és dramatizált jeleneteket vegyít páratlan ügyességgel Balzac. A ?gálya? épp vesztegel, amikor látogatást teszünk rajta, egyik kormányosa ? egy osztályfonök ? meghalt, újat kell kinevezni a helyére. És megindul a harc az állásért, a reform embere ellen felvonul a ?papok pártja? és az uzsora, mellette pedig a felesége száll síkra - folyik az ármány, összecsapnak az érdekek. Hogy ki veszít? Nem lehet kétséges: az államérdek. De sebaj, máris felhúzzák a horgonyt, a gálya megy tovább... Igazi Balzac-regény a Hivatalnokok, a legjobbak, a legmodernebbek közül való.

Földbe süppedt, régi kolozsvári úriházban kezdődik ez a regény. Az ablakok pereme a járdát érinti és új idők új embere felülről néz be rajtuk. Biedermeier-hangulatokkal átszőtt régi világ süllyed el így lassan szemünk láttára a történelmi idők szélzúgásába és az új magyar ember, aki ki tud lépni az összeomló falak közül, új szemmel nézi a megváltozott világot. A fiatal erdélyi magyarokról szól ez a könyv, akik másképpen járják életük útját, mint apáik, mert az új idők mást követelnek tőlük.

A rossz társaságba keveredett, korhelykedő lovag úrfit egy fogadalma jó útra téríti. Rádöbben arra, mivel tartozik hazájának, és meg is tesz Erdélyért mindent, mind a közéletben, mind a csatamezőn. Derekasságáért el is nyeri három asszony és egy lány szerelmét. A törökellenes harcok és a lovagi párbajok hősének a szíve azonban Krisztierna fejedelemasszonyé… Hogyan áll helyt a szilárd jellemű, vitéz nemesifjú ebben a minden eddiginél veszélyesebb helyzetben? Hogyan sietnek segítségére szerelmei, ezek az áldozatos szívű, kitűnő teremtések? Nem kétséges: a kedves, szép, romantikus történet ma is szórakoztat, és tanulságul szolgál, számíthat a fiatal olvasók érdeklődésére. Hiszen valamikor – csaknem százötven éve – hatalmas sikert aratott, és nemzedékek nevelkedtek rajta egy évszázadon át. Most felújított és megfrissített szövegével ismét népszerű olvasmánya lehet közönségünknek.

A fáklya – aminek fényénél a gyors és harmonikus fejlődés útjára lépett a XV. század Magyarországa – Mátyás halálával kilobbant. Fekete füstje mögött egy vulkáni világ – a megzabolázott főurak – roppant ereje feszült. Ezeknek az elszabaduló történelmi erőknek kegyetlen tobzódását látjuk megelevenedni Jankovich Ferenc regényében. A trónkövetelők harca, az apja nyomába lépő, de fiatal és tapasztalatlan Corvin János bukása, a kiskirályok nekivadulása, végül a tehetségtelen, gyenge akaratú Ulászló megkoronázása, a boldogtalan Beátrix elüldözése, a központi hatalom szétzüllése a tragikus bukásra ítélt parasztháborúhoz, végül pedig Mohácshoz és a középkori magyar állam megszűnéséhez vezetett..

„A gyűlölet ára" javított kiadása.

Ezt a novellás kötetét még Palotai Boris állította össze, de a könyv végleges formáját – testvére halála után – Palotai Erzsi adta meg. A kötet három ciklusra tagolódik: a legnagyobb, a Ki ismer engem? elbeszéléseket, a másik kettő: Esendő nagymama vagyok és Emlékek rendetlen fiókomból: tárcákat tartalmaz.Írásait, személyiségét nem kell felfedeznünk: Palotai Boris ezúttal is imádja a történeteket,az élet furcsaságait, csúfondáros, melegszívű és kíváncsi. Amihez csak hozzáér: legyen az egy búbánatos férfi, egy öreg kredenc, egy vidéki korzó, egy töpörödött házikó: azonnal lélegzik, él. Az úgynevezett „mindennapokból” öszegyűjtött elbeszélései a sokféleségtől tömöttek – mint egy teli szatyor, melyet gyakorta cipelnek elbeszéléseinek hősei.

Szini Gyula írói erényei hatványozottan megvannak posztumusz művében, a Liviában. Fordulatos, izgalmas, könnyed meseszövés, rendkívül szórakoztató előadásmód és emellett komoly, tiszta irodalom. Egy jelentős írói egyéniség utolsó munkája a Livia.

A ?Hitel Széchenyi István műve, a magyar gazdasági szakirodalom egyik első képviselője. 1830. január 28-án jelent meg. A Hitel megírásának előzménye, hogy Széchenyi 10 000 forint hitelt akart felvenni birtokai fejlesztésére, amelyet az osztrák bank fedezet hiányában elutasított. A mű a magyar gazdasági és politikai élet megreformálását hirdeti, különös tekintettel az akkor már archaikusnak számító ősiség (aviticitas) törvényére, és a jobbágyság intézményére. A magyar törvények értelmében ugyanis, 1351 (Nagy Lajos) óta a földbirtokosok nem adhatták el birtokaikat, és jelzáloggal sem terhelhették őket. Emiatt a tőkeszegény birtokosok nem vehettek fel hitelt a gazdaságuk fejlesztésére. A jobbágyság intézményének megszűnését Széchenyi örökváltság útján, fokozatosan képzelte el. Ez lényegében azt jelenti, hogy a jobbágy egy előre meghatározott összegért cserébe megválthatja szabadságát, polgárrá válik. Széchenyi gondolatai annyira újnak és forradalminak számítottak, hogy alaposan felkavarták a korabeli közéletet: lelkes híveinek tábora mellett egy ellentábor is kialakult. Az ellentábor vezéregyénisége, Dessewffy József A Hitel czímű munka taglalatja című művében reagált Széchenyi felvetéseire (lényegében elutasítva őket). A Hitel című munkát követte 1831-ben a Világ, majd 1832-ben a Stádium. Utóbbinak magyarországi megjelentetését a cenzúra nem engedélyezte, Széchenyi külföldön nyomtatta ki. A három művet gyakran szokták együtt említeni.