Fapadoskonyv.hu strana 79 z 82

Az egyik leghíresebb magyar utazó katonának tanult, de 1758-ban otthagyta a császári hadsereget, és Litvániában telepedett le. Részese volt az 1767. évi lengyel nemesi felkelésnek, orosz fogságba került, majd 1770-ben Kamcsatkába számuzték. Szökését követoen sorsa nagyrészt Madagaszkár szigetéhez kötodik, ahol francia megbízásból 1774-ben megalapította a Louisbourg nevu települést, más szóval gyarmatosította az addig független szigetet. A bennszülöttek 1776-ban királyukká választották, de egy francia gyarmati kormányzó intrikája miatt lemondott tisztségérol. Kereskedelmi terveinek támogatóit elobb Magyarországon, majd Ausztriában hiába kereste, így amerikai kereskedok szolgálatába állt Amerikában és így tért vissza Madagaszkárra. Ellensége, Isle de France kormányzója megtámadta Benyovszkyt, aki a franciákkal vívott ütközetben életét vesztette. Kalandjait emlékirataiban örökítette meg, az eredeti francia nyelvu kézirat alapján könyv formában Londonban adták ki, majd ?Benyovszky Móric gróf életrajza, saját emlékiratai és útleírásai? címen Jókai Mór fordításában Budapesten is megjelent 1888-ban.

A’ pári’si per. Egy érzékeny játék. Öt fel-vonásokban. Maros Vásárhellyen, nyomtattatott a ’Reform. Kolégyom’ betüivel, Friedler Gottfried által 1818. 8r. X, 156 p.Tartalma: Kegyes Olvaso! + Öt fel-vonás. + Jegyzet. + Függelék. Jelentés. Az Olvasóhoz.A nyomtatási engedély 1817. december 1-jén kelt.Valószínűleg 500 példányban nyomták.A ’Párisi Per’ várható jövedelméből egy részt szintén jótékony célokra, egy Köz-Capitális működtetésére szánt. 1819. szept. 3-án írta Bodor Pálnak: „a koldusok Capitalissa csak 520 frtra ment, mert az exemplárok nem költek el”.1819.

A szabadság szomorúsága, amely a Grendel Lajos művei című sorozat második novellás kötete, csaknem harminc év (1969-1997) elbeszéléseiből válogat, közülük több is először jelenik meg könyvalakban. Az író itt összegyűjtött írásaiban elsősorban a lét felfokozott átélésének élményét, az ebből eredő létállapotokat fürkészi, miközben megpróbál eligazodni a valóság, az erkölcs, a szabadság és az idő egymást keresztező, egymásba nyúló filozófiai folyosóinak útvesztőjében. A történetekben hétköznapi problémák sorát boncolgatja, amelyek az ismétlődés, a lényegtelenség, a megoldhatatlanság és a sorsszerűség kategóriái felől épülnek fel. Grendel, a lírikus prózát íróktól eltérően, az ún. objektív próza művelésére tesz kísérletet. Figyelmét a drámai pillanatok megragadására, az elbeszélés cselekményének határeseteire összpontosítja.

A kötet a következo színmuveket tartalmazza: #A bor ? Annuska #? Fehér Anna #? Falusi verebek #? Szentjánosbogárkák

Gustave Flaubert az 1848 utáni illúzióvesztett korszak az eseménytelenség, az unalom, a mozdulatlanság ábrázolásának nagy regényírója. Meghatározó élménye az általános kiábrándultság, alaptémája az emberi butaság, muve írásakor a nyárspolgárok és a romantika iránt érzett gyulölete hajtotta. A regény ötletét egy újságcikk szolgáltatta, majd ötvenöt hónapi megfeszített munka után, 1856 oszén kezdte folytatásokban közölni az írói pályájának kezdetét jelento társadalmi-lélektani regényét, a Bovarynét. Az államügyészség vallás- és erkölcsgyalázás vádjával pert indított Flaubert ellen. Már az alcím ? ?Moeurs de province?, Vidéki erkölcsök ? sejteti, hogy a regény nem pusztán egy romantikus asszony története, hanem a vidéki élet monotóniájának rajza, mely a kor jellemzo vonásait suríti: az író által megvetett kispolgárok típusokká válnak, Bovaryné életrajza az egész Lajos Fülöp-i polgárosodó kor ? a csupa aljasság, középszeruség 19. századi ? krónikájává tágul.

János, ?a patmoszi látnok, A Jelenések Könyvében „A nagy parázná”-nak nevezi Rómát, amelynek szörnyűséges hírei az akkori ismert világ valamennyi táján utálkozást és borzalmat keltettek. Erről, ugyanerről a Rómáról, császári udvarának bűneiről és paráznaságáról írta Tacitus halhatatlan történelmi híradását, és ennek a kornak bűnöző, olykor elmebeteg császárairól jegyezte fel nem sokkal később Suetonius nevezetes pletyka- és anekdotagyűjteményének hol mulatságos, hol hátborzongató történeteit. – Nos, a mai író – aki a klasszikus remekműveknek is a klasszikus mendemondáknak is lelkes olvasója, Szent János apokalipszisének, Tacitus történelmi műveinek, Suetonius életrajzainak és mellettük a kor divatos filozófiai műveinek újraolvasása után, megpróbált kitalálni egy alakot, aki annak az időszaknak bűneit és paráznaságait saját szemével, közelből láthatta, de szerencsésen túlélte, hogy utána felidézhesse mindazt, aminek tanúja volt. Ez a szemtanú olyan ember, aki jól lát, de őt nem veszik észre; jelentéktelen külsejű, csúnya kis írnok a császári palota hivatalában. Szerencsétlen külseje a szerencséje. A szépek, a daliásak, a látványosak – akár bűnösök, akár ártatlanok – belepusztulnak a történelem kavargásába. Az okos és művelt jelentéktelenek legyőzhetetlenek; ők a túlélők, ők a szemtanúk. Az ő „alulnézetében”, mint politikai, bűnös és erotikus kalandok sorozata vonul itt az olvasók elé Caligula, Claudius és Nero vérgőzös és cselszövényes orgiákkal és tömeggyilkosságokkal teljes két évtizede.

Kuncz Aladárnak halála után, posztumusz megjelentett könyve a már legendává vált Fekete kolostortól eltérően a reális látásmód és szürreális szimbolizmus maradandó ötvözetével lep meg. A Trianon utáni magyarság önmarcangolóan néz szembe közelmúltjával, közöttük nem egy akkor élő kortársainak gyarlóságaival, de érdemeivel is. Sokan a regényt a Bánffy család leleplező családregénynek tekintik, mások Szabó Dezső fiatalkorát látják visszaköszönni lázadó főhősének cselekedetében és gondolkodásmódjában. A Re-Vízió sorozat szerkesztői a hiteles valóságkutatóra, a láttató lélekbúvárra, a mindig tapintatos barátra és szerkesztőre emlékeznek, amikor másodikként ezt a művet nyújtják életmintákat kereső mai fiatalságnak!

Shakespeare páratlan életművének betetőzése, a Vihar, a világirodalom egyik kimagasló remeke. A színpadi művek között egyedülálló mesejáték költői szépségei miatt különösen alkalmas kétnyelvű kiadás céljára, a magyar szövegről, Babits Mihály remekbekészült fordításáról pedig bízvást elmondhatjuk, hogy méltó az eredetihez.

Tatay Sándor remekbe sikerült kisregénye Badacsony népének életével foglalkozik a felszabadulás körüli idokben. A regény szerkezete és eloadásmódja emlékeztet Roger Martin du Gard Vén Európa címu könyvére. Tatay muvében az egész hegy megelevenedik. Megismerkedünk Badacsony lakóival, emberi gondjaikkal és emberi örömeikkel. A történet foszereploje egy könyvtáros, aki a felszabadulás körüli idok bonyolult társadalmi és politikai viszonyai között fogja össze a hegy szerelmeseit a közös munka érdekében. A regény Taty vonzó stílusa és könnyed írásmuvészete élvezetes és tanulságos olvasmánnyá teszi.

Vajda János (Pest, 1827. május 7. ? 1897. január 17.) magyar költo

André Stil (1921–2004) francia író, újságíró. A második világháború alatt részt vett a francia ellenállási mozgalomban. 1950–1959 között a L’Humanité főszerkesztőjeként dolgozott. Húsz évig tagja volt a francia kommunista párt központi bizottságának. 1977-ben megválasztották a Goncourt-díjat odaítélő Goncourt Akadémia tagjának. Több regénye olvasható magyarul. „A „Szajna” visszaérkezett első útjáról. Egy idevalósi halottat hozott, s három másikat is, más vidékről, s még vagy tíz sebesültet, és visszaköltöző gyarmatosokat. Mindenki a „Szajná”-ról beszélt. Már tudtuk, legközelebb magával viszi a vietnamiak egy részét is, akiknek már nem szánták sem munkát, sem fegyvert. És ezen az estén, szombat este volt, mielőtt Gaston egy gyűlésre ment volna, mi négyen, Luân és Róbert, egyik fiatal katonasorban lévő szomszédunk, bizonyára nem is próbáltunk másról beszélni…”(részlet A „Szajna kifut a tengerre című elbeszélésből)

Egy alföldi faluba megérkezik Budapestről a fiatal tanítónő.Az érkezőt, Flórát, rögtön megrohanják a falubeli pozícionált urak.

"A sziamangok, (Hyolabates syndactilus F. Cuv.) tudvalevően a nagy és hosszúkarú gibbon-családhoz tartoznak. Az antropomorf-majmoknak ez a negyedik s legkisebb alkatú csoportja a gorillák méltósága, a csimpánzok humora és derűs életfelfogása s az orángután mélyreható pesszimizmusa mellett a szürkeséget, kispolgári opportunizmust, gyakran alattomos gyűlöletet képviseli. Ennél a fajtánál találjuk először a hipokrízis és a megalkuvás első jeleit, amit az is bizonyít, hogy az emberszabású majmok között egyedül a gibbon képes társaséletre.Ha még azt a néhány közkeletű igazságot elmondjuk a sziamangokról, hogy: 18 dorsolumbál csigolyájuk, 13 pár bordájuk s – ellentétben a többi gibbonnal – gégezacskójuk van, viszont farkuk és pofazacskójuk nincsen: akkor az olvasó már szinte többet tud róluk, mint Brentford tudott, amikor közéjük került."

??ha feltámadna halottaiból a nagy Széchenyi, s végigjárná ezt az országot! Ha látná a fényes fõvárost, melynek Európa világvárosaitól nem kell szégyenkeznie, a Duna hátán tovasikló gõzhajók raját, a palotasorokat, melyek félszázad alatt mintegy varázsütésre szegélyezték a széles utcákat, a Vaskapu sziklamedrében biztosan közlekedõ hajókat? a gyárak füstölgõ kéményeit: hogy feldobogna a szíve a büszke örömtõl? ? Nem voltam rossz prófétája hazámnak, nem voltam rossz napszámosa a nemzetnek. Teljesedett mindaz, amit elõre hirdettem a kétségbeesés napjában, bár okulnál belõle én édes nemzetem, tanuld meg belõle a munka, a kitartás mindenható erejét! Az ércszobor, mely ott áll a Lánchíd elõtt, néma és komoly# de az a Széchenyi, kinek szelleme lebeg a haza felett, s ott él az elmék és szívek redõiben, olyan beszédes. Lelkesít minden szava, drága oktatás minden igéje. Az éltetõ eszme Széchenyi hazaszeretete, mely henye szó helyett tettben nyilatkozott. ?Csak a gyenge szereti önmagát, az erõs egész nemzeteket hordoz szívében.?