Najnovšie - Svetová beletria strana 166 z 453

2020 tavasza váratlan helyzettel szembesített bennünket: a koronavírus-járvány az egész világot érintő pandémiává vált, amely korábban nem tapasztalt módon avatkozott be a világ gazdasági, politikai, kulturális életébe – így mindannyiunk életébe, hétköznapjaiba is.   Március közepétől Magyarországon is életbe léptek a kijárási korlátozások, a külföldről érkezők és a koronavírus tüneteit produkálók kényszerűen karanténba kerültek – a korlátozások enyhítésére pedig május közepéig kellett várni.   Így a megszokott, normális élet menete két hónapra kizökkent. E két hónap a távolságtartás jegyében egyeseknek elkülönülést, bezártságot, másoknak összezártságot jelentett, esetleg kreatív időt szabadított fel, vagy éppen munkahelyet szűntetett meg. A karanténban eltöltött napok mindenki életére más-más hatással voltak, mindenkinek mást hozott és mindenkitől mást sodort el.   Jelen kötetet e két, karanténban töltött hónap dokumentumaként tartja kezében az olvasó. Nem a járvány-diskurzus világpolitikai, gazdasági vagy társadalmi elemzéseiként, hanem a hétköznapok személyes tapasztalata felől megírt naplójaként.   A Könyvkészítők Informális Fórumának tagjai – köztük írók, költők, könyvkiadók, grafikusok, tudósok – számolnak be e kötet lapjain karanténbéli élményeikről, gondolataikról, arról miként birkóztak meg a karanténban töltött mindennapok kihívásaival, vagy éppen a bezártság két hónapjának alkotói tevékenységébe engednek betekintést. És amiként mindannyiuk számára mást és mást hordoztak a karantén napjai, úgy e kötet is ezt a sokféleséget hívatott reprezentálni: esszék, versek, novellák, grafikák, fotók formájában megörökítve a karanténnapok tapasztalatát.

A kötet Molnár Ferenc három legendás kisregényét tartalmazza. A zenélő angyal - Egy fiatal szerelem regénye (1933) egy velencei szerelmi háromszög története. A második történet talán a legmegrázóbb Molnár Ferenc prózai életművében. A zöld huszár (1937) egy vidékről Pestre érkező "romlott" lány története, aki személyes varázsával és kacérságával próbál hatni a férfiakra. A harmadik kisregény a szerző leghíresebb szatírája. Az 1916-ban megjelent Az aruvimi erdő titkának főszereplője Tisztességes Lajos kishivatalnok, az állami benzinbűz-megállapító hivatal másodszaglásza. A zenélő angyal - Egy fiatal szerelem regénye (1933) egy velencei szerelmi háromszög története. A szegény, jóképű Aurélt ketten is szeretik: a gazdag családból származó Irma és a vagyonát elvesztett, ápolónőként dolgozó Judit - egy „csinos szőke és nagyon szép barna”, ahogy azt a regény egyik szereplője, az olasz magánnyomozó megfogalmazza. Féltékenység, dráma, tragikomédiák sora - a kisregény megkapó erővel mutatja be, mennyire heves az az érzelmi vihar, mely egy tapasztalatlan szerelmes lány szívében dúl. A második történet talán a legmegrázóbb Molnár Ferenc prózai életművében. A zöld huszár (1937) egy vidékről Pestre érkező „romlott” lány története, aki személyes varázsával és kacérságával próbál hatni a férfiakra. Annus számtalan viszonyba keveredik, többek között a történetet elmesélő fiatal újságíróba is próbál kapaszkodni, ám ő túl gyáva ahhoz, hogy felvállalja a lányt, és maga előtt is beismerje érzelmeit. A harmadik kisregény a szerző leghíresebb szatírája. Az 1916-ban megjelent Az aruvimi erdő titkának főszereplője Tisztességes Lajos kishivatalnok, az állami benzinbűz-megállapító hivatal másodszaglásza. Lajos pokoljárása a magyar korrupció világában igazi rémregény: hősünk egy gyárépület mélyén éppúgy betekintést nyer a kenőpénzt elfogadó hivatalnokok mennyei életébe, mint a tisztességesek „bűzletes barlangjába”. A kisembernek el kell döntenie, hogy a labirintusból melyik utat választja a kijárat felé: az egyenest, amely a megvesztegetés elfogadását jelenti, vagy a göröngyöst, mely a szabad(ság)ba vezet.

A könyvritkaságokkal kereskedő Deen Datta csendes élete teljesen felfordul, miután egy fogadáson egy elfeledett bengáli legendát hall Manasza Devi, a kígyók titokzatos istennőjének és az ismeretlen Puskakereskedőnek a történetéről. Deent a nagyszájú, vállalkozó kedvű fiatal fiú, Tipu viszi el a kígyóistennő szentélyének otthont adó Puska-szigetre, és itt ismerkedik meg Rafival is, aki végül segít a legenda írásos nyomait értelmezni. A látogatásnak azonban nem várt következményei lesznek. Deen különleges utazásba sodródik, amely bonyolult szálakon keresztül Indiából Los Angelesbe és Velencébe vezeti, miközben sorra tűnnek el azok az emberek, akikkel egykoron a szigeten járt. Kalandjai során a régi barát, a velencei kultúrtörténész Cinta és az elkötelezett biológus és természetvédő Piya segítenek neki, hogy megtalálják az összefüggéseket a rejtélyes történetben, aminek hirtelen mindenki részesévé vált. A kultúrtörténeti nyomozás során feltárul a mangroveerdők varázslatos környezetében született legenda háttere, a tizenhetedik századi Velence tengeri kereskedelmének világa, és végül megtudhatjuk, hogy a szálak miként fonódnak össze a modern ember vándorlásaival és a klímaváltozással. A Puskakereskedő legendája téren és időn könnyedén átívelő, gyönyörűen megírt regény. A meredély szélén egyensúlyozó világunk, a növekvő törésvonalak és a megállíthatatlan változások, de egyben a remény története is. A díjnyertes szerző világ körül, folklorisztikus műve minden részletében kortárs irodalom.

Ocean Vuong könyve brutálisan őszinte, költői nyelven megírt vallomás a szerelemről, a családról, a bevándorlásról, a szegénységről és a szeretetről. A húszas éveiben járó fiú, Kiskutya, anyjának írott levelében meséli el családjuk történetét, amelynek gyökerei a háború sújtotta Vietnámtól az amerikai Hartford városáig nyúlnak. A fiú alámerül anyja bombák szaggatta emlékképeibe, hogy elmesélje a háború okozta traumákat, a kivándorlás és az új otthon keresésének nehézségeit, valamint kettejük függőséggel és frusztrációkkal terhelt kapcsolatát. Mindeközben keresi azokat a szavakat is, amikkel őszintén megvallhatja a dohányföldeken dolgozó, drogfüggő fiúval, Trevorral való barátságát és vonzalmát. Vuong lenyűgöző sűrűséggel és megértéssel beszél a különböző világok határán lebegő emberekről, arról, hogyan élhetjük túl a való élet sivárságát, és arról, hogyan gyógyíthatjuk és menthetjük meg egymást anélkül, hogy elfelednénk, kik vagyunk.

Csak egy normális, klisékkel teli életre vágytál, szerelemre és hogy mindig legyen egy cukormentes Pepsi a hűtőben. Próbálod a víz felett tartani a fejed, levegőért kapkodsz, de gyülekeznek a hullámok, és rá kell jönnöd, hogy 2045-ben már semmi az, aminek látszik... Király Márk, a Harminc nappal a világvége előtt c. bestseller szerzője a nem is olyan távoli jövőbe kalauzol el bennünket ebben a novellában, ahol már semmi sem az, aminek látszik...

A Jelentés öt egérről Mészöly Miklós 1957 és 1964 között született elbeszéléseinek gyűjteménye, amely első kiadása, 1967 óta most jelenik meg másodszor olyan remekművekkel, mint a címadó novella és a Magasiskola. A kötet szövegeiben a háború és háborút követő évek sűrű és komor világa elevenedik meg. A hatalomnak való kiszolgáltatottság, a védekező és támadó emberi ösztönök, a vak fordulatok kiszámíthatatlan következményei szervezik a történések dramaturgiáját, melyek mélyén az olykor személyes tapasztalatokat idéző emlékdarabkák hívására súlyos erkölcsi dilemmák fogalmazódnak meg bűnről, bűnrészességről, és mindezek elbeszélhetőségének kérdéseiről.

Hogyan kapcsolódik de Sade márki és a nácik okkult intézete a Notre-Dame groteszk vízköpőihez? Elérhető-e a halhatatlanság emberáldozatok révén? Pontosan mennyi disznó és légyölő galóca kellett az orosz forradalom kirobbantásához? Milyen vizelési szabályokat érdemes betartani egy zsúfolt börtönvagonban?  Megannyi ilyen izgalmas kérdést vet fel Viktor Pelevin legújabb, három magával ragadóan abszurd történetet felvonultató kötete, melyben négy orosz fiatal kaukázusi túrája baljós beavatási szertartásba torkollik; zsiványok és csicskák folytatnak kiélezett vitát a rabkultúra sajátos etikettjéről; egy szürreális fordulatokkal teli nyomozás pedig fényt derít a történelmet irányító háttérhatalmak ezoterikus praktikáira... És közben küszöbön áll a harmadik világháború, melyet tankok és atomfegyverek helyett taktikai mémekkel fognak megvívni a végleg önmagába zavarodott kollektív tudat harcmezején.  Pelevin a tőle megszokott féktelen fantáziával keveri az örökérvényű filozófiai dilemmákat és antik hagyományokat a közösségi médiák pillanatnyi trendjeivel és a burjánzó összeesküvés-elméletekkel, miközben ugyanolyan önfeledten parodizálja A Da Vinci kód-típusú krimik kliséit, mint a politikai korrektség és a különféle szexuális-kulturális emancipációs mozgalmak körül kialakult szélsőséges véleményeket. A Gyengéd Érintések Művészete képtelen ötletek és szarkasztikus humor mentén szembesít minket tragikomikus valóságunkkal az identitását egyre erőszakosabban kereső 21. században, ahol lassan már „nincs semmi különbség a kulturális folyamatok és a háborús műveletek között".

Utolsó előtti kötetéhez érkezett Knausgard nagyszabású regényfolyama, a Harcom. Az Álmokban a fiatal felnőtt Karl Ove Bergenbe költözik, hogy a helyi íróakadémiára járjon, és teljesen az írásra koncentrálhasson. Az akadémián, ahol mások mellett Jon Fossétől próbálja elsajátítani a prózaírás íratlan szabályait, egymás után érik a kudarcok. Hamarosan alkotói válságba kerül, miközben körülötte sorra publikálják könyveiket az ismerősei. A regényben tizenkilenc éves korától a harmincas évei elejéig követhetjük Knausgard szerelmeit, szorongásait, összetört és megvalósult álmait. Időközben megismerkedik első feleségével, Tonjéval, elveszíti a nagyszüleit és rettegett apját, és első könyve, A világon kívül megjelenése után egész Norvégia megismeri a nevét. Az Álmok az íróvá és férfivá válás kegyetlenül őszinte története, s emellett a kortárs norvég irodalmi élet szórakoztató krónikája.

Budapest, 1949 A fiatal és ambiciózus Bárdossy Rebekának döntenie kell, hogy a tehetséges, ám nincstelen festő szerelmét viszonozza, vagy a tehetős és jó kapcsolatokkal bíró Breitner professzor udvarlását fogadja el. Gondtalan életére azonban nemcsak ez az érzelmi dilemma vet árnyat, hanem az egyre fokozódó Rákosi-diktatúra is... Vajon képes lemondani az álmairól, és helytállni a történelem viharai közepette?  Berlin, 2017 A fiatal és sikeres galériatulajdonos Anna megtudja, hogy gyermeket vár. Nehéz döntés előtt áll, s ráadásul egy titokzatos férfi is felkeresi berlini galériájában. Az ügyvéd a nagyanyja, Bárdossy Rebeka negyvenes évek végén készült portréját nyújtja át neki. A festmény eredetét kutatva Anna régmúlt idők családi titkainak ered nyomába, hogy utazásának végén nem várt kérdésekre is választ kapjon.  Kiss Nikoletta regényében Budapest, Berlin és Bécs, illetve a 20. századi európai történelem kulisszái között elevenedik meg egy család három generációjának élete és egy különleges szerelem története.

A Tövismozaik egy fiatal képzőművész lány krízisekkel teli időszakát és a krízisekből való kilábalást beszéli el, sok év távolából. A névtelen főszereplő már családos emberként emlékezik vissza meghatározó szerelmi csalódására és édesanyja elvesztésére. Lehet-e folytatni egy több mint tíz éve megkezdett párbeszédet? Lehet-e úgy, ha az egyik résztvevője már nem él? Helyettesítheti-e a párbeszédet az alkotás, vagy mindez csak illúzió? Hogyan változtathatjuk át a minket érő traumákat személyiségformáló erőkké? A költő és meseíró Tamás Zsuzsa első felnőtteknek szóló regénye ezekre a kérdésekre keresi a választ. Tamás Zsuzsa 1978-ban született Budapesten. Költő, író, meseíró.

Pilinszky János 1977-ben megjelent Beszélgetések Sheryl Suttonnal című esszéregénye egy fiktív párbeszéd, alapja azonban egy valóságos találkozás. A költő Párizsban látta Robert Wilson társulatának A süket pillantása című emblematikus színházi előadását, amelynek főszerepét az amerikai fekete színésznő, Sheryl Sutton játszotta. Pilinszky később személyesen is megismerkedett és barátságot kötött a színésznővel, akivel többször találkozott Párizsban. Beszélgetéseik szolgáltak kiindulópontul - költészet és valóság éteri határán, lévén Pilinszky nem tudott angolul, az amerikai színésznő pedig keveset értett franciául - a könyv anyagához. A Beszélgetések a Pilinszky-életmű egyik legkülönlegesebb, kultikus darabja. Az új kiadásban szövegváltozatok, naplójegyzetek, levelek egészítik ki az esszéregényt, valamint a legendás borítókép mellett eddig nem publikált fényképek és fakszimilék teszik még közvetlenebbé ezt a rendkívüli találkozást.

Ljudmila Ulickaja harmincöt éves korában írt egy forgatókönyvet, amelyet egy forgatókönyvíró kurzus felvételijére szánt. A kurzuson végül nem vett részt, a szöveg pedig több mint negyven évvel később került elő, és nyert új aktualitást. Rudolf Ivanovics Majert felrendelik Moszkvába, hogy beszámoljon a pestisvakcina-kutatás eredményeiről. Moszkvába érve köhögni kezd, ám arra gyanakszik, hogy csak megfázott a vonatúton. Felkeresi a szálloda borbélyát, majd miután egyre rosszabbul érzi magát, kórházba szállítják. A diagnózis: tüdőpestis. Megkezdődik a versenyfutás az idővel, hogy felkutassanak mindenkit, akivel útja során kapcsolatba került, és a nagy fekete autó elindul begyűjteni a kontaktokat. A Csak egy pestis arról szól, mekkora tragédiát okozhat egy rosszul viselt maszk, hogyan kezeli egy autoriter állam a járványveszélyt, és hogyan ismétli a történelem folyamatosan önmagát. Ulickaja különleges forgatókönyve, amely kisregényként is olvasható, Morcsányi Géza fordításában jelenik meg.

A kapus félelme tizenegyesnél (1970) Handke korai, egyik legismertebb írása: bűnügyi elbeszélés. A történet egyszerű, és a mű szempontjából voltaképpen másodlagos: Josef Bloch, egykori híres futballkapus és szerelő egy őszi pénteki napon felmond a munkahelyén, egy építkezésen, miután úgy hiszi, elbocsátották. A hétvégén végigcsatangol Bécsen, ismeretséget köt egy mozipénztárosnővel, Gerdával, akit első közösen eltöltött éjszakájuk után - látszólag minden különösebb indíték nélkül - megfojt. Ezután felkeresi egy korábbi ismerősét, Herthát, aki vendégfogadót bérel egy elhagyatott kis községben. Elmegy egy futballmérkőzésre, ahol egy ismeretlennel beszédbe elegyedik, elmondja neki, milyen kilátástalan a kapus helyzete tizenegyesnél. Az elbeszélés azzal fejeződik be, hogy a csatár a mozdulatlanul várakozó kapus keze közé lövi a labdát.  A tizenegyesrúgás az igazság pillanata lenne? Csak az a kapus védheti ki a tizenegyest, aki tökéletes nyugalommal várja a lövést?  A klasszikus bűnügyi írások és a realista próza nyomdokait követő leírás mögött Josef Bloch története egy, a szokványos és „normális" társadalmi életből kihullott, identitását vesztett, pszichózisban szenvedő ember válságának lélekrajza, amit leginkább Bloch viszonya a nyelvhez - nyelvi válsága - fejez ki. Az elbeszélés egyes szám harmadik személyben távolságtartással tudósít az eseményekről és Bloch állapotáról, mégis mindig Bloch perspektívájából. Blochot észlelései többnyire megzavarják, ilyenkor igyekszik megmagyarázni, értelmezni cselekedeteit, reakcióit.

A döntéseink időnként meglepő utakra terelnek. Dawn mindent tud a halálról - legalábbis ebben a hitben él. Hospice-dúlaként segíti a betegeit, hogy helyrehozzák a múlt hibáit és befejezzék félbemaradt dolgaikat, hogy megbékélve léphessenek át a túlvilágba. Amikor azonban Dawn repülőgépe zuhanni kezd, és úgy hiszi, már csak pillanatok vannak hátra az életéből, maga is megdöbben, hogy nem a férje jut eszébe, hanem másvalaki. Egykori egyiptológus kollégája, Wyatt Armstrong régész. A szerencsés kimenetelű repülőgép-katasztrófa után Dawn úgy dönt, visszamegy Egyiptomba, a régészeti ásatáshoz, és megkeresi hajdani szerelmét, Wyattet, sőt, folytatja a túlvilágra vezető út első ismert térképének, a Két út könyvének kutatását. A könyv fejezeteiben Dawn két lehetséges jövője bontakozik ki egymás mellett, és mindkét jövőképben feltárulnak a rég eltemetett titkok és kételyek. Mi alakítjuk a választásainkat, vagy a választásaink alakítanak bennünket? Kik lennénk most, ha másként alakult volna az életünk?

Mi lenne, ha nem Jézust, hanem Keresztelő Jánost tekintenénk megváltónak? Az Angyali üdvözletek ezt a bibliai eredetű kérdést járja körül háromféleképpen. Az első sík evangéliumi szövege Keresztelő János életét követi nyomon eddig sosem látott perspektívából kínálva betekintést egy apokrif megváltástörténetbe. A regény második szintje a történeti Júdeába vezeti el az olvasót. A Keresztelő születésekor játszódó események Zakariásnak, János apjának szerencsétlen kimenetelű templomi szolgálatával veszik kezdetüket. A könyv harmadik szólama részben folytatása a szerző első, nagy sikerű könyvéből (Szűz Mária jegyese) ismert falusi történeteknek - végre megtudhatjuk, hogyan lett eretnekké és miért átkozta ki az Egyház az Esperest. A három nyelvi, történeti és kulturális réteg szorosan összefonódik a könyvben, hol megvilágítják, hol cáfolják, hol relativizálják egymást. Milbacher Róbert regénye Zakariás alakján keresztül a hit és a hitetlenség, az emberi és az isteni illékony és egyszersmind áthághatatlannak tűnő távolságával, a szentség elviselhetetlen rettenetével szembesíti az olvasót. Férfi és nő egymásrautaltságán, szenvedéseiken és örömeiken keresztül bemutatja, milyen sokféleképpen élhető meg mindaz, amit sajátosan emberinek nevezünk a vágyott vagy tagadott istentapasztalat fényében.

Ennek a könyvnek az volt a munkacíme: Korona Expressz. Mert a koronavírus villámgyorsan érkezett az életünkbe, és gyorsvonati sebességgel változtatott meg szinte mindent. Az írók is karanténba kerültek, igaz, ők addig is dolgozószobájukba zárva töltötték idejük jó részét. A járvány mindenkiben nyomott hagyott, mindenkinek megvan a maga a véleménye róla, mindenki a saját módján és eszközeivel dolgozta fel a traumát. Az írók például írással. Ültek a karanténon belüli karanténban, a dolgozószobájukban, és persze megírták a maguk sztorijait a COVID-19-ről. Naplóban, sci-fiben, novellában, tárcában... Van, akinek a száz évvel ezelőtti spanyolnátha jutott eszébe, másnak egy disztópia a korona harmadik vagy negyedik hullámáról, s persze volt olyan író is, aki már az apokalipszis mikéntjén tűnődött. Mi ezeket az írásokat gyűjtöttük most össze egy karanténantológiába, a szerzők mind a kortárs magyar irodalom ismert és elismert szereplői. Reméljük, hogy ez a világ első és utolsó karanténantológiája!  A kötet szerzői:  Bartók Imre, Benedek Szabolcs, Berta Ádám, Csabai László, Cserna-Szabó András, Gerlóczy Márton, Háy János, Horváth László Imre, Horváth Viktor, Kácsor Zsolt, Karafiáth Orsolya, Keresztury Tibor, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Lackfi János, Mán-Várhegyi Réka, Maros András, Molnár T. Eszter, Szécsi Noémi, Szvoren Edina, Totth Benedek, Zoltán Gábor

Jean-Baptiste Clamence, a jóvágású, negyvenes férfi valaha jóhírű, sikeres ügyvéd volt Párizsban. Most azonban egy amszterdami tengerészkocsmában fogadja kétes erkölcsű „ügyfeleit", életbölcsességeivel traktálja, ha valaki hajlandó meghallgatni őt. Sodró lendületű önvallomásából vonzó és taszító, eleinte csillogással és hódításokkal, később azonban meghasonlások és morális dilemmák sorozatával teli élet rajzolódik ki. Története mondatról mondatra lehet egyre ismerősebb az olvasónak, aki saját erkölcsi normáit éppoly kíméletlenséggel lesz kénytelen megvizsgálni, ahogy a könyv elbeszélője teszi a sajátjaival.  Albert Camus 1956-ban publikált kisregénye egyszerre lendületes színpadi monológ, a 20. század emberének pusztító őszinteséggel megírt vádirata önmaga ellen, valamint drámai elmélkedés az emberi lélek és moralitás ellentmondásokkal teli útvesztőjéről. A regényt most Dunajcsik Mátyás új fordításában vehetik kézükbe a magyar olvasók.

„Ezek a versek történeteket beszélnek el. Van elejük, közepük és végük. Egyszóval tisztességesek. És derűs versek is. Egy zavarba ejtő műveltségű fickó kedélyességével írták őket. És mégis, mintha szerzőjük megállt volna az öregedésben, és örökké kamasz maradt volna: szövegein átragyog a gyerekverseket idéző játékosság és a mesei optimizmus, mint matchbox a gyomorröntgenen." - Závada Péter.  Billy Collins tizenegy, a 1988 és 2016 között megjelent kötetéből valók az Az a baj a költészettel című válogatás versei, melyeket az olvasó Kőrizs Imre fordításában ismerhet meg.

Westerbork hollandiai tranzittábor volt, ide gyűjtöttek be és innen szállítottak tovább mintegy százezer zsidót Auschwitzba és Sobiborba 1942 júliusa és 1944 szeptembere között, ahol szinte kivétel nélkül mindenkit legyilkoltak. 1942-ben Eddy de Wind zsidó orvos önként jelentkezett Westerborkba dolgozni, mert abban reménykedett, hogy ezért cserébe édesanyját kiengedik a táborból. Érkezésekor azonban kiderült, hogy anyját már elszállították Auschwitzba. Eddy de Windet nem engedik többé haza. Később ő is a haláltáborba kerül, de csodával határos módon túléli, és visszatér szülőhazájába. Hogyan lelt szerelemre a táborban, és hogyan élte túl a borzalmakat? Erről szól még az auschwitzi táborban elkezdett regénye. Eddy de Wind nemcsak az Auschwitzban átélt borzalmakról számol be szívszorítóan és megrendítően, de megfigyeli és elemzi azt is, hogy szélsőséges helyzetekben milyen viselkedésre - jóra és gonoszra egyaránt - képes az ember. Eddy de Wind könyve valószínűleg az első Auschwitz-beszámolók egyike, visszaemlékezésnek szinte nem is lehet nevezni, hiszen még ott helyben, szenvedései és a megtapasztalt borzalmak helyszínén kezdte papírra vetni rabsága történetét... Annyira friss benne minden, amit látott, és megélt, hogy a szövegben tetten érhető a küszködése, hogy hogyan tudja mindezt megfogalmazni, átadni. A szöveg bevezető részét egyes szám első személyben írta meg, majd rájött, hogy így képtelen lesz az egész történetet megírni. Ezért találta ki Hans van Dam figuráját, akiről harmadik személyben beszélve teremtette meg az elbeszéléshez szükséges távolságot. A könyvet a De Wind család archívumából származó képanyag illusztrálja.