Najnovšie - Svetová beletria strana 425 z 453

William Makepeace Thackeray (1811-1863) A világirodalom egyik legjelentősebb írója. Dickens mellett az angol társadalmi regénynek a legnagyobb klasszikus művelője. A maga korában roppant népszerű művei a kapitalizmus életformájának, erkölcseinek kegyetlen szatírái. ,,Lelenc volt-e Thomas Newcome, ama falu menhelyén nevelt gyermek, mely nagy ipari várossá fejlődött, és jelenleg az ő nevét viseli? Ezt híresztelték róla a legutóbbi választás alkalmával, mikor Sir Brian a konzervatív oldalon indult harcba a kerületért; Mr. Yapp, az ízig-vérig liberális jelölt, városszerte plakátokat ragasztatott ki, melyeken a menhely képe szerepelt, s azt hirdette a Newcome család pályafutásának kiindulási pontjaként, továbbá ironikusan arra szólította fel a szabad polgárokat, szavazzanak Newcome-ra a céh.továbbá szavazzanak Newcome-ra az egyházkerület érdekében etcetera. De ugyan ki törődik az efféle helyi botrányokkal? Nagyon keveset számít ama szerencsések szemében, akik a meghívottak listáján szerepelnek Lady Ann Newcome estélyei alkalmával, hogy szépséges leányai csak nagyapjukig tudják-e visszavezetni a családfájukat, vagy legendás ősük, a borbélysebész révén hitvalló Edward király állához kapcsolódnak..."

William Makepeace Thackeray (1811-1863) A világirodalom egyik legjelentősebb írója. Dickens mellett az angol társadalmi regénynek a legnagyobb klasszikus művelője. A maga korában roppant népszerű művei a kapitalizmus életformájának, erkölcseinek kegyetlen szatírái. ,,Lelenc volt-e Thomas Newcome, ama falu menhelyén nevelt gyermek, mely nagy ipari várossá fejlődött, és jelenleg az ő nevét viseli? Ezt híresztelték róla a legutóbbi választás alkalmával, mikor Sir Brian a konzervatív oldalon indult harcba a kerületért; Mr. Yapp, az ízig-vérig liberális jelölt, városszerte plakátokat ragasztatott ki, melyeken a menhely képe szerepelt, s azt hirdette a Newcome család pályafutásának kiindulási pontjaként, továbbá ironikusan arra szólította fel a szabad polgárokat, szavazzanak Newcome-ra a céh.továbbá szavazzanak Newcome-ra az egyházkerület érdekében etcetera. De ugyan ki törődik az efféle helyi botrányokkal? Nagyon keveset számít ama szerencsések szemében, akik a meghívottak listáján szerepelnek Lady Ann Newcome estélyei alkalmával, hogy szépséges leányai csak nagyapjukig tudják-e visszavezetni a családfájukat, vagy legendás ősük, a borbélysebész révén hitvalló Edward király állához kapcsolódnak..."

A ?jó fiú családregény, a Zudor-família két nemzedékét mutatja be. Egy kisvárosi cukorgyár igazgatója az apa. Hal­doklik, amikor a regény kezdődik halálával megbillen a har­monikus életforma, a polgári kényelem és biztonság alapja. A család felköltözik Budapestre. A fővárosban a régi tekin­tély, a társadalmi rang tudata és a megmaradt kis vagyon ad alapot különben bizonytalan létezésüknek. Az anya, a származására büszke, személyi varázsát még idős korában is megtartó Szentgyörgyi Hanna fiában, Bélában látja a családi hagyományok folytatóját, a régi rend fennmaradásának illú­zióját is a fiú ósdi szemlélete táplálja. Az enervált, életkép­telen fiú morális hanyatlása, majd teljes züllése nem marad hatástalanul leánytestvérére, hármuk közül elsőnek ő talál rá, ha nem is könnyen, az új élet számára is változást bizto­sító útjára.Thury Zsuzsa regénye egy kivételes történelmi forduló sok jegyét feltáró mű, melyben a család ábrázolása kiszélesül máshonnan jött és máshova tartó emberek rajzával.

Tormay Cécile (Budapest, 1876. október 8. ? Mátraháza, 1937. április 2.) íróno, mufordító. Középnemesi családba született. Tanulmányai magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat.  1900?-1914 közötti külföldi utazásai nemzetközi ismertségét elosegítették. 1899-ben írta az Apródszerelem, 1905-ben az Apró bunök címu muveit. Elso sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), melyben a kisemberek életét ábrázolta.  1914-ben írt A Régi ház címu családregényében, a biedermeier kori Pestet jeleníti meg. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi díját nyerte el. 1918. október 31-étol 1919. augusztus 8-áig terjedo idoszakról szól a Bujdosó könyv (1921?22) regénye.  1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet címu folyóiratot. Az 1918?-19 évek fordulóján létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevu szervezetet.  1930-ban a Corvin-koszorú tulajdonosa lett.  1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttmuködés Nemzetközi Bizottságába választották.  1936-ban, 1937-ben Nobel-díjra jelölték. Több nyelvre lefordítva világsikert arattak regényei, elbeszélései. További muvei: A virágok városa (1935), Szirének hazája (1935), a Csallóközi hattyú (1933), a A túlsó parton (1934), A fehér barát (1939). A két világháború  közötti idoszak magyar irodalmának kiemelkedo írónoje, akit a Bujdosó könyv címet viselo naplója tett híressé majd hírhedtté, valódi irodalmi erényeket és értékeket leginkább a novelláiban mutatott fel. A Viaszfigurák címu elbeszélés-gyujteménye eloször a Singer és Wolfner kiadó gondozásában, nem sokkal az I. Világháború után jelent meg. Érdekes, hogy az elmúlt két évtizedben újra felfedezett íróno eme értékes novelláskötete máig nem olvasható modern kiadásban. A gyujtemény értékét növeli az eros kritikával végzett kiválasztás. Hosszú, termékeny alkotói éveknek csak a legértékesebb termése került bele a kis kötetbe: az itáliai reneszánsz korából származó mitológiai mesék, a lélek fájdalmas mélységeibol felbuggyanó sötét fantáziák és rapszódiák, háborús történelmi novellák, merész vonalú lélektani vázlatok. Tormay Cécile-nek ezekben a novellákban lehetosége volt arra, hogy A régi ház címu, legnívósabb regényében már megtalált és megcsodált erényeit tovább fejlessze, buján kivirágoztassa. Szerb Antal a következo szavakkal méltatta a Viaszfigurák darabjait: ?Novellái közt kis remekmuvek akadnak. Tormay Cecile muvészete akkor érte el teljes magasságát, amikor távoli dolgokat rajzolt, skandinávos, távolságos, kék és jég-fehér, hó-piros színekben. Ezért mesébe veszo novellái a legbiztosabb értékek.?

Tóth Árpád (Arad, 1886. április 14. ? Budapest, 1928. november 7.) költo, mufordító. ?Kevés vers maradt Tóth Árpád, után. Három kötete jelent meg életében: a Hajnali szerenád, a Lomha gályán, az Öröm illan és egy, a Lélektol lélekig, melynek már csak a korrektúráját láthatta. E négy kötethez fuzte Szabó Lorinc odaadó és lelkiismeretes filológiai kutatómunkájának eredményét: vagy 150 Tóth Árpád-verstöredéket, kis papírfoszlányokra ceruzával jegyzett remekmu- darabokat. Alighogy olvasni kezdjük oket, egy másik világba jutunk, valami egészen magaslati helyre, ahol nagyon tiszta és ritka a levego, és a kék ég olyan, mintha üvegbol volna. Végtelen frissesség, éteri könnyedség, alpesi tájak huvös és mégis mámorosító szelloje árad ezekbol a versekbol, különösen Tóth Árpád utolsó éveinek végsokig tisztult és nemesedett termésébol.? (Bálint György)

Vajda János (Pest, 1827. május 7. ? 1897. január 17.) magyar költo

A magyar kritikai, realista próza nagymesterének politikai regénye, a Két választás Magyarországon komoly  címe ellenére meglehetősen könnyed olvasmány. Első részében megismerkedhetünk főhősével, Katánghy Menyhérttel,  azaz Menyussal, majd megtudhatjuk, hogy hogyan lehet valaki érdemtelenül országgyűlési képviselő. Végül  Katánghy tizenkét levelébe pillanthatunk bele, amelyeket feleségéhez, Klárához intézett. Menyus históriájával a lecsúszott dzsentriket és azok léhűtő életmódját rajzolja le az író. A teljes  lesüllyedéstől tartó hősünk mindet kipróbált, volt már orvos, aki nem igazán praktizált, betege is alig akadt.  Érdekházasságot kötő férfi, aki a gazdagodás lehetőségét látta, majd a szomorú valóság kiábrándította – méltó  párjára akadt Klára személyében. Aztán országgyűlési képviselővé lett; a Blandi család politikai kapcsolatainak  köszönhetően megszerezte a székely Borontó mandátumát. Így került Budapestre, beásva magát a politikai életbe.  Klárikának szóló leveleiben a közélet nehézségeit igyekszik ecsetelni, azonban a klubbéli kártyapartik jobban  érdeklik a politika helyett. Feleségét igyekszik elkápráztatni, főleg Wekerle Sándor leírásával, és  folyton-folyvást próbálja megakadályozni azt, hogy Pestre költözzön a család. Menyus karrierjének aztán maga  Klári vet véget, férje ellen kampányol, ezzel eléri, hogy ne válasszák meg újra Borontó polgárai. Menyus nem adja fel, szerez magának egy másik képviselői helyet. Ezt csínnyel, színészkedéssel, hazugságok  hadával és korrupcióval éri el. Célja nem az, hogy másokat képviseljen, csupán a Tisztelt Házba szeretne  bejutni. A második választás a korrupciós összejátszás tökéletes példája. Mikszáth brillírozva meséli el a  történteket. Az alakok, akiket az író felsorakoztat – a mandátumkergető, ingyenélő dzsentrihad, a manipulálható polgárság és  a Képviselőházban ülő, jóformán semmihez sem értő képviselők – jól szemléltetik a közélet akkori helyzetét.  Mikszáth-ot olvasni rendkívül mulatságos. Soraiban érződik a gúny, az irónia és a szórakoztatás szenvedélye.

"Mikszáth a múlt nagy eszményeivel való szembesítés révén leplezte le korának üres, eszménytelen úri közéletét. A főszereplő - a váratlanul feltámadó egykori szigetvári hős - a maga groteszk újkori sorsával gúnyos-keserű tanúvallomást tett a dísztelen jelenről. A világirodalom nagy szatírikusaira emlékeztető művészi ötlet a maga fantasztikumával egymástól távol eső dolgokat rántott együvé, s ebben a kiélezettségben, rendkívüli megvilágításban felötlöttek, kirívóvá váltak az egyébként elfogadott s természetesnek tűnő visszáságok is. Kimutatta, hogy Zrínyiék hajdan hősök lehettek, mert nagy, igaz ügy szolgálatában égett el életük, de kicsinyes viszonyok közt, egy eszménytelen kor fullasztó, szennyes közéletében törvényszerűen nevetségessé és torzzá lesz egykori nagyságuk. Mivel azonban Mikszáth maga sem tudott az úri közélet ürességének határain túltekinteni, végső soron vázlatban maradt az ÚJ Zrínyiász nagy koncepciójú szatírikus körképe: a mű végén egy képzeletbeli ellenséges támadás megint életre hívja Zrínyiben az egykori vitézt, s ő hajdani tettét megismételve hősi halált hal a hazáért. "   (Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői. http://legeza.oszk.hu)

Komédia egy felvonásban  Szereplők: MiniszterÁllamtitkár: Szív Sándor, író: Kállay, a szabadalmi ügyek referense, Fulda: orvos, Berta: az államtitkár felesége, Dávid: szolga, Marci: szolga, Hordár: Géniusz. Történik az államtitkát hivatalos szobájában, délután. Jobbra, balra és középen ajtó. Balról kandalló. Délután, később este.

Ördögh Szilveszter megkísérli megérteni. Nem vádolni, nem védeni, nem elítélni, nem fölmenteni, szeretni, nem gyűlölni, nem átkozni, nem áldani. Megérteni. Krimi izgalmú időutazásra hív. Évtizedekkel a történések után, megszelídült indulatok, érzelmek közé. Amikor az emlék pontosabb, elevenebb, mint a jelen. A parányi idő, mely fölött hatalmunk van. Múlt és jövő más. Múltról hazudozni lehet. Megváltoztatni nem. A jövőért bármit tehetünk, az eredmény nem függ tőlünk. A csalóka félmúlt csak igeidő. szerelemhez, barátsághoz hű az árulóvá lett ember. A tett után szétválik áruló és árulás. az árulás idővel igazolódhat, az áruló áruló marad. Évek múltán segít a hatalom. Új nevet, sorsot, új életet ad. sikeres életet. Csodálják, tisztelik, bár némely döntése nem érthető. Természetesen. Hisz előző, igazi életén kell ajándékba kapott új életéből ítélnie. Erős a múlt, a hatalom sem bír vele. Adhat új folytatást, de nem képes megsemmisíteni az előzményeket. De ő a hatalom. Ha kell, hazudik. Ám változtatni nem áll hatalmában. Szerencsére.

Egy hely, amely talán csak képzeletünkben létezik: a Szeretlek-szigetek.Egy gyerek, aki volt, van és lesz, meg egy felnőtt, aki fokozatosan ébred rá: lehetőséget kapott, hogy többé válhasson.Egy időtlen regény a huszadik század végéről: arról, hogyan talál egymásra két ember.144 történet és 34 rajz a földre sújtottságról, a túlélésről és a föl nem adásról.Elbeszélés a szeretetről, amely kivezeti az embert önmaga fogságából.Első pillantásra hétköznapi események láncolata, végső soron „érzelmifejlődés-regény”.Egy könyv, amelyet értők és értetlenek fölüthetnek bárhol.

Gogol (1809?–1852) rövid életének csodája, hogy az orosz földön tett utazásai során olyan mély tapasztalatokra, emberismeretre tudott szert tenni, ami a Holt lelkek című poémát (amint ő többször is aposztrofálja) az egyik legizgalmasabb lélektani, emberábrázoló tanulmánnyá emeli. A történet főhőse, Csicsikov tehetséges, kreatív fiatalember, korábban különféle hivatalokban teljesített tökéletesen érdektelen, lélekölő favágómunkát. Ám képtelen volt beilleszkedni a minden igyekezetet letörő taposómalomba. (Ezek a motívumok hatják át a szerző legmellbevágóbb műveit, mint: A köpönyeg, Az orr, legfőképp Az őrült naplója.) A Holt lelkek vásárlója Don Quijote-i kalandjai során az orosz hétköznapok egyénített típusfiguráival, máig ismert szélhámosok stiklijeivel találkozik, melyekbe persze ő is nyakig merül. Az író, felmérve művének első, elementáris hatását, megpróbálta egy folytatásban tompítani Oroszország egyértelműen becsmérlő megítélésű leírását. De a folytatást, amely csupa szépséget tükrözött volna? szerencsére elégette!

A kötetben Kosztolányi Dezso tizenkét karácsonyi témájú írását gyujöttük össze: G. M. B.# Karácsony # Az angyal# Három mese rossz gyermekeknek# A börtönben# Zengo telefon# Cercle a karácsonyi babákkal# A szegény kisgyermek karácsonyi panaszai# Pesztra# A gipszangyal# Karácsonyi dal# Öröm

Verhovinára bizonytalanul jár a vonat, a menetrendet eltörölték. Anatol Korkodus brigadéros nevelt fia, Adam a lepusztult állomáson várja a javítóból átirányított, mezítlábas Daniel Vangyelukot. Később miért tartóztatják le Korkodust? Vajon miért tűntek el a madarak a környékről? És mi a titka Eronim Mox mesés szakácskönyvének? Az olvasó hajnaltájt érkezik meg Bodor Ádám regényvilágának kellős közepébe - a mindenkori periféria, a civilizációs végvidék centrumába. A Verhovina madarai alcíme változatok végnapokra. A kisebb történetelemekből, elbeszélés-mozaikokból panorámaszerűen felépülő regényben az emberi érintkezések megdermednek és felolvadnak, a kultúra természetté bomlik, a csend pedig beszédes lesz. „Úgy kezdi, halkan sóhajtozva, mint egy távoli vízesés, majd sisteregni kezd, aztán amikor már harsog, tombol kibírhatatlanul, hirtelen, mintha beléd spriccelnének, az egész világ jegesen becsorog a füleden." - És talán soha nem hagyjuk el Verhovinát.

A Szódalovaglás című verseskönyv 1990-ben jelent meg először, szinte egy másik korban, de mindenképpen egy másik magyar irodalomban. Így ez a kötet nem egyszerűen újrakiadás, mert a nyomdagépek zajára a strófák és a versek felébredtek és megmozdultak, hogy új helyet keressenek maguknak a magyar irodalomtörténetben.

?Minden, ami költészetünkben addig volt, beleolvadt József Attilába# minden, ami azóta van, vele kezdodik.? (Hegedüs Géza) ?Te jól tudod, a költo sose lódit:az igazat mondd, ne csak a valódit,a fényt, amelytol világlik agyunk,hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.? (József Attila: Thomas Mann üdvözlése)

  Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya (1910-tol Mikszáthfalva), 1847. január 16. ? Budapest, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkeszto, országgyulési képviselo, az MTA tagja.   Mikszáth Kálmán ?A toll neki nem az íróeszköz, de egy kedves játékszer, amelybol feketén patakzik a tinta és a poézis, nem is játékszer, hanem egy része a nagy-nagy természetnek, egy termo ág, amelyen mindig mosolyogva ring a gondolat friss gyümölcse. Boldog, boldog, ezerszer boldog muvész. Boldog és azt hiszem, hogy az utolsó boldog író. Nemcsak azért, mert játék neki az írás, de azért is, mert az életet is játéknak tekinti. Reá mosolygott utoljára az adoma tündére.? (Kosztolányi Dezso)

Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya (1910-tol Mikszáthfalva), 1847. január 16. ? Budapest, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkeszto, országgyulési képviselo, az MTA tagja.   Mikszáth Kálmán ?A toll neki nem az íróeszköz, de egy kedves játékszer, amelybol feketén patakzik a tinta és a poézis, nem is játékszer, hanem egy része a nagy-nagy természetnek, egy termo ág, amelyen mindig mosolyogva ring a gondolat friss gyümölcse. Boldog, boldog, ezerszer boldog muvész. Boldog és azt hiszem, hogy az utolsó boldog író. Nemcsak azért, mert játék neki az írás, de azért is, mert az életet is játéknak tekinti. Reá mosolygott utoljára az adoma tündére.? (Kosztolányi Dezso)

BÖLÖNI GYÖRGYÉKNEK Érmindszent, 1914. máj. 25. Drága Gyurkám és Itókám, megérkeztem, remélem két-három hét múlva nem leszek ilyen kutyául. Küldjétek el már végre azokat a rólam s nekem szóló újságokat. És írd meg, fiam, mit küldjek pünkösdre? Hogyan érkeztél vissza? Itóka, te vagy az okosabbik és pontosabbik, írjatok. Édesanyám csókol benneteket. Szándéka valamit, amit csak sok baja miatt halogatott, küldeni nektek. Csókol. Adytok