E-knihy - Biografie - Životopisy strana 63 z 75

Nem memoár, nem önéletrajz, nem emlékezés, és főleg nem vissza. Ha mégis emlékezés, akkor előre. Emlékezés előre a jövőbe, a jövőre.Filmről van szó, filmet látunk és élünk, sok bennük a saját film, ami a mienk, a mi történetünk. A mienk akkor is, ha sem a történet, sem a forgatása idejében még nem éltünk. Az egyik legnagyobb magyar filmrendező 89 évesen emlékezik vissza több mint 70 éves pályájára.

Napjainkban kevés az olyan inspiráló személyiség, aki hajthatatlansága és eredeti látásmódja révén számos technológiát forradalmasítva, több területen is maradandót alkot. Elon Musk ilyen példakép: valóságos látnokként vitte sikerre eddigi vállalkozásait, többek között az elektromos autókat fejlesztő Tesla Motorst és a kereskedelmi űrutazást megújító Space X-t. Különösen nehéz életutat járt be, mire a Szilícium-völgy egyik legismertebb vállalkozója lett. Gyermekkorát Dél-Afrikában töltötte, ahol zsenialitása miatt kilógott a sorból. Később innovatív üzletemberként nem mindennapi kockázatokat vállalt, így sokszor szinte az alapoktól kellett újra építenie birodalmát. Buktatókkal és sikerekkel teli története önmagában is lenyűgöző, Elon Muskot azonban leginkább az teszi szuperhőssé, hogy modern technológiai megoldásaival, környezettudatos módon keres válaszokat korunk kihívásaira: a jövő izgalmas, optimista képét festi elénk.

Az én rövid történetem Stephen Hawking valószínűtlen utazását idézi fel a háború utáni Londonban töltött gyermekkorától a nemzetközi elismertségig és ünnepeltségig. A tömör, szellemes és őszinte beszámoló abba a világba vezeti be az olvasót, amelyet korábbi könyveiben Hawking alig-alig villantott fel. Mesél a kíváncsi iskolásfiúról, akit osztálytársai Einsteinnek hívtak; a tréfacsinálóról, aki egy bizonyos típusú fekete lyuk létezésében fogadott a kollégáival, és a fiatal férjről és apáról, aki azért küzd, hogy megvesse a lábát a fizika és a kozmológia világában. A könyvet olyan fotók illusztrálják, amelyeket eddig csak kevesen láthattak.

At that time I was but ten years old, my brother Lorand sixteen; our dear mother was still young, and father, I well remember, no more than thirty-six. Our grandmother, on my father's side, was also of our party, and at that time was some sixty years of age; she had lovely thick hair, of the pure whiteness of snow. In my childhood I had often thought how dearly the angels must love those who keep their hair so beautiful and white; and used to have the childish belief that one's hair grows white from abundance of joy.It is true, we never had any sorrow; it seemed as if our whole family had contracted some secret bond of unity, whereby each member thereof bound himself to cause as much joy and as little sorrow as possible to the others.

Kipóbálta, milyen az űrbe repülni, mínusz 45 fokban vadászott Szibériában, államfőkkel utazgatott külföldön, éjjeli pillangókkal haverkodott New Yorkban, járatos volt John Lennon özvegyénél, betörőnek vélték Washingtonban, megtalálta, hol fedezte fel Kolumbusz Amerikát, szeme előtt született egy új vulkán, hadászati rakéták tövében szaunázott, két óceánban fürdött egy nap alatt, kiküzdötte magát a médiaháborúból, lemondott a kormányszóvivőségről…Négy évtized riportjait, találkozások, események kulisszatitkait meséli el a szerző, a rádió és a televízió egykori külföldi tudósítója.A könyvben színes képmelléklet található – a szerző legérdekesebb fotóiból válogatott.

Másnak ?lenni nagyon könnyű, de jobbnak lenni nagyon nehéz. Jony Ive Steve Jobs 1997-ben tért vissza az Apple élére, hogy megmentse a céget, amelyet ő alapított. Egyik este találkozott egy brit tervezővel, aki több száz rajzzal és prototípussal körülvéve még késő éjjel is a cég központjában szorgoskodott. És akkor Jobs rájött, hogy megtalálta azt a tehetséges embert, aki visszafordíthatja a céget a lejtőn. Ez a fiatal tervező Jony Ive volt. Jony és Jobs együttműködéséből kultikus műszaki eszközök születtek. Az iMac, az iPod, az iPad és az iPhone azon túl, hogy a világ egyik legértékesebb vállalatává tették az Apple-t, egész iparágakat újítottak meg, hűséges rajongókat toboroztak a cégnek, és egy nemzetközileg is sikeres és elismert márkát teremtettek meg. Mindeközben Jony Ive a világ vezető, technológiai innovátorává vált, számtalan dizájndíjat nyert, és kiérdemelte, hogy 2013-ban felkerüljön a Time magazin 100-as listájára, sőt még lovaggá is ütötték. De e diadalmas pályafutás ellenére vajmi keveset tudni erről a szemérmes és halk szavú varázslóról, akit Jobs szellemi társának tartott. Ebből a könyvből megismerjük az Apple innovációk valódi vezetőjének igaz történetét.

Bajor ?Imre, a Kicsihuszár születésétől fogva játszott, mókázott, nevettetett, szórakoztatott, ameddig csak bírta erővel: megajándékozott minket a nevetés, az öröm, a búfelejtés csodájával. Sosem lehetünk neki eléggé hálásak ezért. A Bajorimi című életrajzi kötet 2001 áprilisában jelent meg a címszereplő április 23-i születésnapjára. Az utánnyomás a boltba kerülhetett volna Bajor Imre 80-ik, vagy 90-ik születésnapja alkalmából, esetleg a kerek 100-on, de az Élet másként hozta: 2014.augusztus 6-a óta már az Égi Kávéházban szórja fanyar humorú, csípős, ám mindig találó poénjait a régi és nem annyira régi művészkollégáknak. És még csak 57 éves volt Az elmúlt tizenhárom évben sok minden jó és rossz történt vele, körülötte és a szeretteivel. A legmeghatározóbb azonban mégiscsak az lett, hogy Imi elment. Örökre. Így született újjá és egészült ki fontos történésekkel a róla szóló könyv, amely emlékkönyvként mindörökre megmarad nekünk. Ahogyan Bajor Imre is az emlékezetünkben, a szívünkben, a lelkünk jobbik felében..

Dorie megrázó igaz története rávilágít, hogy mit képes véghezvinni Isten szeretete egy ember életében; az ő megbocsátása és kegyelme minden sérelmet és szomorúságot fölülírhat. Doris Van Stone végigvezeti az olvasót gyermekkora testi-lelki megpróbáltatásaitól a lenyűgöző misszionárius időkig, amikor férjével Új-Guineában a dani bennszülöttek között éltek. „Valaki egyszer azt mondta, ha semmid nincs már, csak Isten, rájössz, hogy ő elég. Isten mellém állt, amikor senki másnak nem kellettem.”

„Végignyúlok ?egy matracon, átszállok a Szaharán, látom fentről Kairót, az egyetemet, majd túl a Földközi-tengeren egy kis országot. Arra folyik a Duna, a Tisza, amott pedig az alma mater, a park, ahol annyi vígság esett. Visszaszállok a térben Bosznia hegyes tájaira, Szarajevó völgyére, majd innen gondolataim átgörgetnek Zambiába, Zimbabwébe, ahol gyermekeim játszadoznak Luveve poros utcáin, rongyosan. Hívnak, de nem mehetek, valami ismeretlen erő továbbvisz, le a föld alá. Ott egy tárnában járok, a levegő fojtó, izzadtság- és húgyszag keveredik, majd feltuszkolnak a hűs felszínre, rövid dolce vita. Ezután betáncol a látótérbe egy kés, és a velem szemben állóba döf. Reprezentatív mintavétel. Majd álszent imatermek, fohászok, ahol újból feltűnik az előbbi kés a bigott hívők oldalán.Kavargok, nézem az eget, van-e üzenetem, de csak kivehetetlen felhőalakzatokat látok. Esti tüzek gyúlnak, rovarok támadnak, lövések mindenhonnan, asszonysikolyok, futó alakzatok. Nyögések, erőszakolások, gyerekhullák, bevert öreg fejek. Futok, menekülök, lányok rángatnak mindenfelől, csak adj pár percet, boldoggá teszlek, mondják, de az erő továbbragad. Még hallom az orgazmus előtti zihálást, nyöszörgést, majd feltör egy sikoly, de ez nem az! Hátranézek, és a homok befedett mindent. Csönd. Mi vár ránk és rám. Homlokom verejtékezik…Ösztön, vad ösztön, vágyak, a szaporodás ösztöne! Ma éjszaka talán milliók zihálnak ugyanígy matracokon, sátrakban, lombokon, ömlik a mag, rejteket keres az élet nedve! Ésszel felfogható jövő nem létezik, de az odatolt altest és a kéj új jövőt önt formába, melyben az észnek, racionalitásnak már nincs helye. Ezt a jövőt már nem ember alkotja. Orgazmussal múlatják földi bajaikat. A sikolyok után a gyomor sem korog, a fej sem fáj tovább. Folytatódik a szendergés, a rémálmoknak vége már.Itt az éhhalálhoz közel, a dögrováson túl, ahol nincs mit veszteni, ki kell mondani a lehető legfélelmetesebbet: csak a szeretet menthet meg minket.Elmondom mindenkinek.”

Egy életre szól… Omega volt… Omega van… Omega lesz… örökké Ez a megkapó őszinteséggel írott, fordulatokban és történetekben gazdag könyv nem csupán Mihály Tamás és az Omega együttes közös életéről szól, de érzékletesen jeleníti meg az elmúlt évtizedek Magyarországát egy olyan muzsikus szemével nézve, aki nem csak hangszerének és a közkedvelt Omega-dalok dallamainak avatott mestere, de remek elbeszélő is. Az élvezetes sztorik, a nagy belföldi és külföldi sikerek és alkalmi visszaesések krónikáját lejegyző szerző kendőzetlenül beszél a mitikus rangot elért rock-együttes belső életének ellentmondásairól és saját gondjairól-bajairól, örömeiről is. A könyv minden sorát áthatja a zene iránti rajongás, valamint a mindenkori kollégák, barátok és ellenfelek iránt érzett megbocsátó ragaszkodás és szeretet.

32 éves korában Emma Woolf eltökélte, hogy szembenéz élete legnagyobb kihívásával: legyőzi éhezésfüggőségét, az evéskontrollt, azaz végleg kigyógyul az anorexiából. Miután találkozott álmai férfijával, akivel közös jövőt és gyermeket terveztek, úgy döntött, itt az idő, hogy véget vessen az éhezésnek és elkezdjen élni. És ha ez nem lett volna elég indíttatás, Emma beleegyezett, hogy a The Times hasábjain hétről hétre beszámoljon az elért haladásról.Az Egy alma/nap lenyűgöző és életigenlő emlékirat a szerelemről és a gyógyulásról, számos olyan embernek ad reményt, aki ennek az iszonyatos betegségnek a csapdájában vergődik.

Kniha nadväzuje na predošlú knihu autora z prostredia vysokej politiky s názvom Pokušenie moci. V druhej časti - Poučenie z moci - má čitateľ možnosť preniknúť do zákulisia parlamentu, politických strán, vlády, diplomacie, zahraničných ciest a medzinárodných rokovaní. Ľuboš Jurík šesť rokov pôsobil ako hovorca predsedu NR SR, zúčastnil sa mnohých domácich i zahraničných rokovaní M. Dzurindu a R. Schustera, opísal autentické zážitky, ktorých bol priamym svedkom. Čitateľ tak dostáva do rúk zaujímavú knihu s autentickým svedectvom o zložitom období Slovenskej republiky od jej vzniku až po prvé desaťročie tretieho tisícročia. Ľuboš Jurík je nielen pozorný a detailný kronikár, ale aj glosátor udalostí a osobností, pričom sa snaží zachovať objektívny, aj keď netají svoj kritický pohľad na udalosti.

Cestopisné fejetony z dvouměsíční cesty autora za slunnou oblohou a klasickou výtvarnou kulturou jsou nabity kulturně historickými podněty, narážkami, suverénní hrou s ironií a jazykovým humorem. Čapek zde nenuceně přechází od věcí trvalých k okamžitým dojmům, střídá detaily a žánrové obrázky, konfrontuje nejslavnější památky s momentkami z ulice. Mistrně kombinuje názory poučeného cestovatele s výkladem jakoby naivním. Výsledkem je jeden z nejosobitějších pohledů na Itálii. Doporučená školní četba.

Vzpomínková kniha „posledního slováckého gajdoše“ Štěpána Příkazského (1902-1993), výrazné osobnosti Podluží, přináší jeho slovy vyprávěný příběh šohaje, kterého nešťastná láska vyštvala do Argentiny. Tam mj. poznává legendární cestovatelskou dvojici Hanzelku a Zikmunda (jejich návštěva mezi krajany v pamětech nemůže chybět). Oba o jeho osudu píší záhy kapitolu do svého později veleúspěšného opusu Tam za řekou je Argentina. Příkazský nejprve popisuje dvacet let na Podluží, dětství, mládí a jinošství prožité v Lužicích a Mikulčicích, poté nelehký život vystěhovalce na jihoamerickém kontinentě. V knize, jež končí návratem rodiny do Československa v roce 1950, tak zachycuje více než 50 let minulého století.

Táto kniha vznikla ako otvorený dialóg o Bohu a človeku. Medzi nebom a peklom je výsledkom dlhých letných rozhovorov Štefana Hríba s Róberom Bezákom, ktoré sa uskutočnili v kláštore redemptoristov. V knihe nájdete odpovede na otázky: O Bohu Je boh žiarlivý? Je mu nás ľúto? Prečo nenapíše na oblohu, že existuje? Naozaj vyhnal ľudí z raja pre ovocie? Ale aj o tom, prečo je medzi nami a Ním neodstrániteľný závoj. O človeku Sme na obraz Boží či skôr pod neho? Akú máme cenu, keď pri cunami umierame ako muchy? Sme všetci chorí? Ale aj o tom, či na spásu stačí ľútosť v poslednej sekunde. O cirkvi Rozumie cirkev svetu? Sú kňazi k Bohu bližšie, ako laici? Prečo sa cirkev spája s národom či štátom? Ale aj o tom, či je láska kľúčovým kritériom pre postup v hierarchii. Róbert Bezák bol menovaný za arcibiskupa Trnavskej arcidiecézy 18. apríla 2009. Od septembra 2009 viackrát informoval Svätú stolicu o závažných problémoch spojených so stavom a riadením arcidiecézy za jeho predchodcu Jána Sokola. Po apoštolskej vizitácii (22.1. - 1.2.2012) bol nútený pápežským nuncion Mariom Giordanom k rezignácii. Po odmietnutí rezignácie bol odvolaný z úradu bez uvedenia konkrétnych dôvodov.

Spomienky herca Ľubomíra Gregora nenechajú nikoho na pochybách, že je nielen dobrý herec, ale aj človek, ktorý vie dať svoje spomienky viac ako humornou formou i na papier. Poviedky z divadla, natáčania filmov, vojenčiny, zo školy, z rodiny či obyčajné ľudské príbehy, ktoré navaril sám život, rozozvučia vašu bránicu, ale vám aj pripomenú svet minulých rokov, keď veci mali svoju skutočnú hodnotu. Kniha je doplnená množstvom dobových fotografií, no jednoducho skvelý titul.

Príbehy o dnes už legendárnych postavách bratislavského podsvetia 90. rokov minulého storočia plné nových faktov a detailov. Kto stál za násilnou smrťou Deáka, Čongrádiho, Sýkoru a Svobodu? Ako skončili tak dlho nedotknuteľné klany sýkoriek a takáčovcov, ktoré ovládali organizovaný zločin v hlavnom meste Slovenska takmer až do týchto dní? A je tu aj celkom nový príbeh gangu piťovcov od jeho vzniku až po ich dramatické zatknutie a súd. S odstupom dvoch desaťročí už môžeme dorozprávať pozoruhodnú sériu „hviezdnych“ kariér popredných bratislavských mafiánov 90-tych rokov. A opísať vzostup i pád, dúfajme, že posledného gangu mladých mužov, ktorí sa tu ku šťastiu prebíjali päsťami i nožmi. Nové svedectvá, rozsudky, tragické konce. Donedávna nejasné sa stáva samozrejmým, ako sa po rokoch rozhovorili noví utajení svedkovia, či pamätníci. Príslovečné Božie mlyny konečne domleli aj toto hrubé zrno krvi, bolesti a zločinu?

Doktor Ivan Hálek bol synom českého básnika Vitězslava Hálka. Tridsaťosem rokov pôsobil na Slovensku ako lekár, ale usiloval sa zároveň i o pozdvihnutie kultúrnej úrovne zaostalého ľudu predovšetkým na Kysuciach. „Zdalo sa mi, akoby tento zaostalý hornotrenčiansky ľud bol príslušníkom nejakej rezervácie, v ktorej sa nachádzal a bol udržovaný na nízkej hospodárskej a kultúrnej úrovni, akýsi Yellowstonský park pre ľudí, ktorí nejakým omylom zablúdili do nášho storočia. Boli to veľké deti v dobrom i zlom, v celej svojej hriešnej nevinnosti alebo nevinnej hriešnosti.“

Drotár, učiteľ, notár, redaktor, kňaz, výšivkárky, lekár a priateľ Dušan Makovický — to sú postavy, ktoré učarovali Karolovi Kálalovi pri jeho pobytoch na Slovensku a prostredníctvom ktorých si utváral obraz Slovenska. Pozrime sa teda na Slovensko na začiatku minulého storočia očami Čecha, priateľa Slovenska a Slovákov.