Content 2 Connect strana 6 z 9

A társaságkedvelő (egyébként bűbájos) Ilka néni hatholdas rózsakertje közepén álló házába gyűjti össze egy kis csevejre a kisváros aranyifjait és eladó lánykáit. Itt kerül hurokra Gruber Franci, az ifjú joggyakornok, akit Ilka néni „fogadott lányának”, Irénnek szemelt ki.

Angol–magyar kétnyelvű verseskötet. A kötetben szereplő költők: Arany János, Petőfi Sándor, Kölcsey Ferenc.A fordítás William N. Loew (Loew N. Vilmos; 1847–1922) magyar származású amerikai ügyvéd, újságíró, műfordító munkája.

Karácsony estéjén tizenkét agglegény-barát találkozik egymással, valamennyien a családias ünnep száműzöttjei, nincs hová menniük, egyedül nem akarnak maradni, s ezért együtt vacsoráznak. Utána pedig, hogy eltöltsék az időt, külön-külön mindegyik elmeséli: miért nem nősült meg. A cím szerint valamennyi elbeszélésnek ezt kellene bizonyítani, hogy nősülni nem érdemes, a „hosszúhajú veszedelem”, a nő nem érdemli meg a férfinem figyelmét és fáradozását. Az efféle oktalan általánosítás azonban nem lehetett kedvére az írónak, s ezért nem is törekedett rá. Vannak nők, akik nem érdemlik meg a fenntartás nélküli szeretetet – ez a legtöbb, amit kiolvashatunk az elbeszélések némelyikéből, ki azért, mert zsarnoki módon féltékeny, a másik önző, s ezt látszólagos önzetlenséggel, vagy konok hazugsággal palástolja. A könyvet azonban az teszi igazán kedvessé és feledhetetlenné, hogy a társaság fele minden célzatos él mellőzésével a szépséges első szerelem emlékét idézi fel. Szépséges és fájdalmas emlékek, hiszen a szerelmeseknek nem rajtuk álló okok miatt kellett elszakadni egymástól. A Hosszúhajú veszedelem egységes keretbe fűzött elbeszéléseiből tehát minden emberhez szólóan a nosztalgia, az évtizedeken át elfojtva parázsló fájdalom remegése, az emlékezés és újraélés sajgó gyönyörűsége a költészet és a szerelem örök szépsége sugárzik.

„Aki nem olvasta a Tom Sawyer kalandjai címu könyvet, mit se tudhat rólam, de az nem tesz semmit. A könyvet egy Mark Twain nevu úriember írta, és nagyjából az igazságot írta meg. Néha lódított egyet-mást, de azért a java igazság, amit írt." Huckleberry Finn szavai ezek, a regény izgalmas eseményeit ugyanis az o elbeszélésébol ismerjük meg. De ott van mellette huséges barátja, Tom Sawyer is. Minden nagy vállalkozásuk közös: hajóznak a Mississippin, szélhámosok társaságába keverednek, nagy és izgalmas „rabszolga-szabadító"akciót folytatnak – úgy, ahogy az igazi nagy regényekben meg van írva – az öreg Jim megszöktetésére. A legnehezebb mégis: mindezt megírni. Huck Finn oszinte szavai szerint: „Ha tudtam volna, hogy milyen fene nehéz dolog egy ilyen könyvet megírni, bele se fogtam volna; nem is kezdek ilyenbe még egyszer."

Ó Péter özvegy bornagykereskedő Ida lányát, szabados életformájának egyetlen lehetséges akadályát, felnőtt koráig zárdában nevelteti. Ida nem sokkal tanulmányainak befejezése után fellázad a zárdai élet rideg embertelensége ellen, s ezért eltávolítják. Apja a hazaküldött lányon igyekszik minél gyorsabban túladni s hirdetés útján férjhez kényszeríteni. A kiválasztott férj, egy kényszerhelyzetben levő tehetséges festőművész, Balogh Csaba a hozományból nővére birtokát akarja tehermentesíteni. Ida azzal a feltétellel egyezik bele a házasságba, ha egy év múlva elválhat tőle, s addig is idegenként élnek egymás mellett. A fiatalok esküvő után Münchenben telepednek le, s az író apró, finom mozzanatokkal ábrázolja a névleges házaspár kölcsönös barátságának, majd szerelmének ébredését s megerősödését. Ida sokáig nem meri bevallani szerelmét, mert az hiszi, hogy „férjének” van már választottja. Csaba pedig csak visszatérésük után, Pesten döbben rá arra, hogy nem tud „felesége” nélkül élni.

Karinthy legismertebb, legnépszerűbb műve mindmáig az Így írtok ti. Ez a mű hozta meg számára az ismertséget, ezzel a könyvével aratta első igazi, nagy sikerét. A kávéházi játékokból, nemzedéktársainak kigúnyolásából alakult karikatúrasorozat idővel tudatos enciklopédiává bővült, s nemcsak a magyar szerzők arcképcsarnoka teljesedett ki, hanem világirodalmi és műfaji tematikával is gazdagodott. Máig ható sikerének titka, hogy Karinthy a célba vett írói egyéniség egész karakterét, az alkotói modor és modorosság torzképét rajzolta meg. Kötetünk a Még mindig így írtok ti méltán híres gyűjteményén túl a korabeli lapokban megjelent közlések legjobb gúnyrajzait is tartalmazza.

Egy XVI. századi nyelvemlék, a Margitlegenda hívta föl Gárdonyi figyelmét IV. Béla király leányának, Margit regényes élettörténetére. A Ráskai Lea másolatában megmaradt legenda föltételezett szerzője Marcellus páter, Margit gyóntatója volt, akivel a regény több jelenlétében mi is találkozhatunk. A 231 lapból álló kódex a Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten létesített Domonkos-rendi kolostor híres lakójának életrajzát tartalmazza. Az író szorgalmasan tanulmányozza a kolostori regulákat, a rendház elhelyezkedésének, helyiségeinek rajzát, régi följegyzésekből megismeri Margit apácatársainak nevét, korát, származását. Képzelete azonban túllép a szűkös történelmi adatokon, kitölti a krónika hiátusait, fantáziája rekonstruálja a kolostor és a korabeli Magyarország mindennapjainak életét. Hosszú előkészület után egyetlen év alatt írja meg híres történelmi regényét. Az Isten rabjai első kiadása 1908 áprilisában jelent meg, és azóta az egymást követő nemzedékek kedves olvasmányává lett.

Hogyan lesz Kukorica Jancsiból János vitéz, miképp győzi le a zsiványokat, boszorkányokat, óriásokat, hogyan szabadítja ki a francia királylányt a török karmaiból? És legfőképpen: hogyan találja meg elveszett Iluskáját és nyeri el az örök boldogságot? A János vitéz több, mint százötven esztendeje gyerekeknek, felnőtteknek egyik legkedvesebb olvasmánya.

Sokan és sokféleképpen megelevenítették már a világirodalomban Jeanne D'Arc alakját. Volt, aki a szentet, isten kiválasztottját, más a francia nemzeti hőst, s volt, aki az álnokul tőrbe ejtett tiszta és erős fiatal lányt látta és ábrázolta benne. Mark Twain magyarul most először megjelenő művében az egyszerű kis parasztlányt idézi meg, akinek ereje népével való összeforrottságából fakad. Az író nem szól közvetlenül olvasóihoz, a történetet egy „megigézett” kortárs szájába adja, aki Jeanne D'Arc gyermekkori játszótársa, majd diadalmas útján írnoka, apródja volt. A szemtanú emlékiratában emberi közelségből, meghitten örökíti meg a nagyszerű francia lányt: kutatja, keresi egyénisége és cselekedetei titkait, s a kedves egyszerűség glóriáját fonja Jeanne D'Arc alakja és élete köré.

Az első, 1888-as, majd e mostani megjelenés alapjául szolgáló 1893-as kiadás óta íme ismét olvasható Jókai szellemdús, sajátos humorú anekdota-gyűjteménye, a Jocus és Momus. Remek körképet és korképet kapunk a 19. század második felének politikai, társadalmi eseményeiről, pletykáiról, furcsaságairól, huncutságairól. Különösen kedvesek a Deák Ferenc-anekdoták, a félreértésekből fakadó mulatságos helyzetekről, a népi kópéságokról mesélő írások. Jókai páratlan szókincse, beleértve a monarchia mindennapos idegenszó-használatát is, különös élményt nyújt olvasóinak. Már címadása is jókaias: a latin iocus tréfát jelent, a Momus a Mómosz latinosított változata, aki a görög mitológiában a gúnyolódás, a kritika istene, az írók, költők patrónusa.

Ebben a kísérteties könyvecskében olyan eszme kísértetét próbáltam felidézni, amely olvasóimban semmiféle rossz érzést nem ébreszt – sem önmaguk, sem mások, sem az ünnep, sem pedig jómagam iránt. Kísértsen ez eszme kellemes otthonukban, és senki elűzni ne kívánja!

„Az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán élete végéig a legkedvesebb könyve maradt, ha nem a legjobb – írja Mikszáth Kálmán Jókai regényeiről, melyek 1854- és 1855-ben jelentek meg először a Pesti Napló tárcarovatában. – A Kárpáthy Zoltán alapját egy való történet képezi, mely néhány évtizeddel előbb általános beszéd tárgya volt az országban. Kékkő vár urának, báró Balassának a története van feldolgozva, természetesen sok költői szabadsággal. A hetvenéves öreg főúr egy fiatal, szegény sorsú leányt vett nőül, kitől Balassa Antal báró született. Az örökösök pörrel támadták meg az öreg báró halála után a kis bárót, furfangos prókátorok még szakértőket is kihallgattattak, hogy a hetvenéves aggastyánnak nem lehetett igazi fia. E történetből és mellékepizódjaiból van szőve a Magyar nábob meséje, mely nagy irodalmi esemény volt, s Jókai életében fontos állomás. Ez a regény az ország elvitázhatatlanul legnagyobb elbeszélőjévé emelte.” „Mikor Jókai regényei legjavát írta, a magyar történelem egyik sivatagos útvonalán, az elnyomatás korában, műveinek nemzeti jelentősége abban állott, hogy vigasztalta a halálos álomba dermedt magyarságot. A nemzetnek akkor még nagyobb szüksége volt olyan írókra, akik visszaadják elveszített önbizalmát, mint a XIX. század elején. Erre a feladatra vállalkozott Jókai, akit mélységesen, szervezetileg adott optimizmusa, mesevilágba vezető fantáziája, magyar típusú, sírva vigadó humora és meleg, emberi szíve gondviselésszerűen predesztinált erre a feladatra… Díszítő fantáziájával, irreális optimizmusával ő teremetette meg a múlt század nagyjainak a legendáját. Széchenyi István, Wesselényi Miklós és a reformkor hősei (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán)… úgy maradnak meg a magyar ifjúság tudatában, abban a ragyogó, de mégis emberi glóriában, ahogy Jókai legendává nemesítette őket. Ez a kép nem egyezik a történelem objektív víziójával, de erre a legendára éppoly szükség van, mint az igazságra. Ha egy író ezt tudja adni, betöltötte legmagasabb hivatását.” Szerb Antal

Móra Ferenc talán legismertebb, önéletrajzi ihletésű ifjúsági műve. A kis Gergőt édesapja, a szegény szűcs végtelen szeretettel és bölcsességgel neveli. Saját bőrén, tapasztalatok árán gyarapodik a kisfiú világról való ismerete, s ez mélyebb nyomokat hagy benne, mintha csak a szülői intelmeket hallgatná. Az áhított kisködmön lassan, de sok-sok szeretettel készül. Nem is meglepő, hiszen csodaködmönt varr a szűcsmester, melyben tündér fog lakni. Márton szűcs sok mindent mesél fiának, miközben a kisködmönbe belehímzi szíve minden szeretetét. Így lesz belőle csodaködmön, ami azonban csak akkor kényelmes, ha viselője mindig igazat mond, emberül viselkedik.

A börtön komor árnyéka ad különös, tragikomikus hátteret annak a hatalmas, nagyívű, sok figurát megmozgató, több szálon futó és izgalmas fordulatokban bővelkedő regénynek, amelyben Dickens kora társadalmának szinte teljes keresztmetszetét adja. A finom lélekrajzzal ábrázolt számos szereplő közül kiemelkedik Amy Dorrit kicsi, félénken-csendes alakja. Sorsa már születésekor eldőlt, hiszen az adósok börtönében látta meg a napvilágot. Apja évtizedek óta él itt, és Amy az, aki felnőve nemcsak róla, de testvéreiről is odaadóan gondoskodik. Egy napon találkozik a jómódú Arthur Clennammel, aki családjának titka után nyomozva arra a következtetésre jut, hogy az valamiképpen a Dorrit család tragédiájával áll összefüggésben. Mindent megtesz, hogy a titokra fényt derítsen, és addig is segítsen Amyn, akinek áldozatossága, nemessége és jósága elbűvöli őt. A bebörtönözöttség a valóságos és képletes rabság meghatározó elem a történetben a későbbiek során is. Kit bűnei, kit titkai, kit érzelmei, kit valós rácsok tartanak fogva. A komorságot azonban kiválóan oldja a szerző cinikus humora, a briliáns párbeszédek, nyelvi bravúrok és a beszédes névválasztás. Ahogyan a cselekmény bonyolódik, a hétköznapi figurák története példázatszerűvé emelkedik, és kirajzolódik egy üzenet egyetemes kötelességünkről: embernek, jónak, tisztának és igaznak maradni – és szeretni – minden körülmények között.

Egy nyugtalan képzeletű koldusfiúcska a XVI. századi London nyomortanyáin könyveket olvas, és királyokról álmodik… Érdeklődése egy napon egészen a királyi palotáig sodorja, és egyszerre csak bent van a pompás termekben, s a vele egyidős királyfi játékból ruhacserét ajánl, csak egy-két pillanatra. Nos, ez a játék, különféle félreértések miatt, valóságra fordul! A koldusfiú hónapokon át élheti a királyfiú fenséges, de cseppet sem irigylésre méltó életét, a királyfiú pedig szörnyű megaláztatások és szenvedések közt kénytelen ismereteket, emberséget és bölcsességet gyűjteni eljövendő országlása idejére. Mark Twain részrehajlás nélkül mindkét sorsnak a legalaposabban végére járt, mint aki maga is hol koldusnak, hol királyfinak álmodja magát…

A regény anyagát a történelem adta. Az 1810-es éveknek széles hullámgyűrűket vető, valóban megtörtént botránya volt Buttler János és Dőry Mária kényszerházassága. A groteszk-tragikus nász vádoló adatait őrizte az emlékezet, s őrizték a levéltárak. Mikszáth a Buttler-Dőry ügy egyik főszereplőjének, Bernáth Zsigmondnak a fiától hallotta a Különös házasság nyers történetét.