Content 2 Connect strana 7 z 9

Raphael Valentin, a nyomorgó szegény fiatalember, minthogy minden pénzét elvesztette kártyán, elindul a Szajna felé, hogy véget vessen életének. Ám a sors és Párizs útjai kifürkészhetetlenek. A züllött játékbarlangból, ahol hősünk minden vagyonát elvesztette, egy kincsekkel zsúfolt régiségboltba, káprázatos álomvilágba jutunk, és hősünk egy csapásra mindenható úr lesz. Övé a bűvös szamárbőr, amely minden kívánságát teljesíti. A szamárbőr jelképével magáról az életről beszél Balzac; mindenről szól, ami eszmélés és enyészés között van: szerelmekről és csalódásról, nagyravágyásról és bukásról, pénzről és hatalomról.

Aki már járt Egerben, tudhatja, hogy minden út a várba vezet. Ha a vaskos, meredek falak beszélni tudnának, török és magyar fegyverek csörgéséről, ágyúdörrenésekről – az 1552-es ostrom élethalálharcáról – regélhetnének. A néma kövek helyett megtette ezt a vár remetéje, Gárdonyi Géza, s halhatatlan művet alkotott. Két főalakjával, Bornemissza Gergellyel és Cecey Évával pár éves korukban találkozunk először, s nyomon követhetjük életük romantikus fordulatait: török fogságból szabadulást, lányszöktetést, rabszöktetési kísérletet. Már-már révbe ért hőseink Eger vár ostrománál találják újra szembe magukat gyerekkori ellenségükkel, a kegyetlen Jumurdzsákkal…

A farkasok fölnevelte Maugli történetével Kipling azt tanítja, hogy az élet állandó küzdelem, amelyben a gyengébb áldozatul esik az erősebbnek; a dzsungel kegyetlen törvényéből azonban nem hiányzik a méltányosság és szolidaritás sem. Akela, a farkasok bátor és igazságos vezére, Ká, a bölcs óriáskígyó és Balu, a medve segítségével Maugli a farkasfalka egyenrangú tagja lesz, teljesen otthonossá válik a dzsungel világában. De az állatvilágnak is megvannak az önző és gonosz tagjai, Sir Kán, az alattomos tigris, Tabaki, a sakál és a lusta, élősdi majmok számos galibát okoznak, nemegyszer nehéz helyzet elé állítva Mauglit, aki azonban képességeivel lassan az állatok fölé kerekedik; mindnyájan elismerik a dzsungel urának. Az állatok törvényei szerint nevelkedett Mauglit – bár megdöbbentik az emberi élet furcsaságai – embermivolta végül is arra kényszeríti, hogy fájó szívvel bár, de búcsút mondjon a dzsungel népének és visszatérjen az emberek közé.

A könyv arról a korról, nemesi generációról szól, amely az 1820-as évektől vívta harcát Magyarország polgári átalakulásáért, szellemi és anyagi felvilágosodásáért.

A félelmetes erejű legény, Toldi Miklós története századokon át keringett a nép ajkán, míg először Ilosvai Selymes Péter, majd Arany János versbe szedte. A kissé bárdolatlan, hirtelen haragú Miklós szívesen a király szolgálatába szegődne, ahol bátyja, a rókalelkű György múlatja napjait. De útja lassan halad a kívánt cél felé, mert mielőtt nagy vitézi tettét végrehajtaná, meg kell küzdenie testvére ármánykodásával, farkasokkal, és le kell győznie önmagát is. A folytatásban, Lajos király udvara a Toldi szerelme tanúsága szerint maga a megtestesült színjáték. A király is, udvaronca, Toldi Miklós is szívesen tréfálkoznak azzal, hogy visszaélnek a látszattal: Lajos álruhában látogat el a Rozgonyi családhoz, Toldi másnak fegyverzetében vív párviadalt Rozgonyi Piroska kezéért. Majd Lajos vitézeivel látszólag békés hódolóként keresi föl Prágában Károly császár udvarát, valójában a ruha alatt mindannyian páncélt viselnek, s kegyetlen tréfát uznek az ellenséggel. Ám az alkalmilag, kivételesen vállalt látszat erosebbnek bizonyul a két hosnél – a továbbiakban egyikük sem tud szabadulni hatásától, sot, még másokat is kiszolgáltatnak a színlelés démoni hatalmának. Piroska, bár felismeri a cserét, az apja iránt érzett kötelességbol mégis beleegyezik a házasságba Tar Lorinccel; arca örömöt mutat a menyegzon, de belül úgy érzi, hogy saját temetésén vesz részt. Arany élesen bírálja a vélt kötelesség nevében önmagunkon elkövetett eroszakot, a visszafojtáshoz vezeto önuralmat. A Toldi szerelme – ellentétben a Buda halálá val – jellemhibára szukíti a tragikumot. Toldit jellemének fogyatékossága arra kényszeríti, hogy az egyszer eklövetett bunt hasonló vétkekkel sokszorozza meg.

Tábory Elemér a regény hőse kettős életet él. Ha „fekete Álma” nem árnyékolná be az ébrenlét óráit is. „Sonntagskind” lehetne, a szerencse gyermeke, akinek kedvez a sorsa, s akiben a képesség is megvan a boldogulásra és a létezés örömeinek teljes átélésére. A szorongató éjszakai álmok s az álmok emlékei azonban győznek a valóság fölött, eltömik az öröm forrásait, félelmetes hatalmukkal átrendezik, megváltoztatják Tábory Elemér belső világát. A folyton megújuló álomkényszer, megalázó sorsot rajzoltat a képzelettel, nyomasztóan, kínzóan teljeset, amely csak asszociációkkal kötődik a másikhoz, s mely sokkal több emberé, mint a másik. Tábory Elemér álmában előbb egy asztalosinas életét éli, akivel kegyetlenül bánnak, s aki a kegyetlenkedésekre maga is brutalitással felel, azután pedig napidíjas pesti írnokként tengődik – nélkülözések, félelmek, szorongások között – egészen az öngyilkosságig. A gólyakalifa a személyiség-megoszlás modern, világirodalmi rangú regénye, s egyben izgalmasan szép vallomás is az emberi elkötelezettségről, a szenvedélyre való belső készenlétről. „Mintha életem, s talán minden költő életének szimbóluma volna – írja Babits Mihály –, mely külsőleg simán foly, s csak belül gyötrődik, álmaiban.”

„Egy eddigi könyvében sem árulta el Kosztolányi, hogy a játék mennyire fontos eleme művészetének. De nem mindegy, hogy az ember mivel játszik. Az Esti Kornél esetében a játék az egész élet és a világ gyökérkérdéseivel folyik. A játszó ember grimasz mosolya, néha idegen kacagása mögött egy új bánat vonaglását érezni. A játszó ember azzal teszi kibírhatóvá ezt a világot, hogy játékká komplikálja és egyszerűsíti. A forma bravúrján, a stílus ragyogásán túl ez az új bánat, igazi Kosztolányi-bánat teszi az Esti Kornél könyvét feledhetetlenné.” (Schöpflin Aladár)

A kötet az angol és a magyar nyelvű változatot tartalmazza.

Timár Mihály teljesíti egy gazdag basa utolsó kívánságát: megmenti a lányát és a vagyonát.Timár arany ember?Timár Mihály úgy lesz dúsgazdag kereskedő, hogy magához veszi a basa kincseit.Timár csaló?Timár Mihály feleségül veszi a basa lányát, így visszakerül a vagyon jogos tulajdonosához.Timár arany ember?Timár Mihály szerelembe esik egy másik nővel, ám erről nem szól a feleségének.Timár csaló?Timár Mihály végül a feleségét és a szerelmét is boldoggá teszi.Timár arany ember?Timár Mihály megszökik otthonról, és elbújik egy szigeten.Timár csaló?Jókai legkedvesebb regényének modern, könnyen olvasható változatából kiderül, hogy Timár valójában arany ember vagy csaló.

Te voltál minden, édes, miért törődtem én, forrás a szirten, édes, sziget a viz szinén...

Nagy tér, nagy idő, földrésznyi események, császárok, hercegek, parasztok, katonák, rengeteg ember, köztük az olvasót holtig elkísérő emlékalakzatok, csecsemősírás, haldoklók lázképei, aranyló hétköznapok és temérdek elpazarolt vér, százezrek halálával írott kísérleti történetfilozófiák s köztük a boldogságvágy apró mozdulatai, családi közhelyek időtlen bölcsessége – egészebb világ teremtésére elbeszélő még nem vállalkozott, ha csak egy nem: az Iliász szerzője. Tolsztoj sem azelőtt, sem azután nem lelte oly megszállott örömét az írásban, mint a Háború és béke hét bő esztendőjében, mikor szelleme minden erejével a regényt fűtve „csak írónak”, semmi másnak vallhatta magát. Ám ebben az óriáspanorámában is színre lép, ha nem is a próféta még, de a nagy kérdező, s feldúlja néhol látomása rendjét, csak hogy kérdezhessen. Thomas Mann szavaival: „Művészi szemszögből nézve mégis ez a titáni ügyefogyottság adja művének azt az óriási erkölcsi nyomatékot, azt az Atlaszhoz mérhető morális izomterhelést és felkészültséget, amely a szenvedő Michelangelo világára emlékeztet.”

A Quo vadis Nero félelmetes uralkodása idején játszódik. Egy csodálatos szerelem története bontakozik ki a regény lapjain: Vinicus a gazdag patrícius, beleszeret Lygiába, aki királylányból lett római rabnővé. A lány Plautuis házában él. Plautius felesége Pomponia, már keresztény, s keresztény Lygia is. Nero udvarába hívatja a lányt, s Viniciusnak ajándékozza. Lygia szereti Viniciust, mégis megszökik tőle. A férfi úgy érzi, mindenáron vissza kell szereznie Lygiát. De boldog lehet-e egymással ez a két, olyannyira különböző ember a keresztényüldözés korában? Megérthetik-e egymást? Hiszen mindketten mást tartanak fontosnak az életben, a boldogság s a szerelem sem jelenti számukra ugyanazt. Az ő személyükben megtestesülő kettősség jellemzi azt a világot, azt a kort, melyben élnek. Róma Nero eszeveszett dorbézolásaitól hangos, ember ember után esik áldozatul gyilkos tébolyának. Az új eszme hívei katakombákban bújkálnak, cirkuszok porondján halnak mártirhalált, de a kivégzettek helyébe mindegyre újak lépnek, mert megérett az idő a változásra, s a történelem parancsát nem semmisíthetik meg az égő Róma lángjai sem.

Az Isteni színjáték (Divina Commedia), melyhez az utókor illesztette az isteni jelzőt, enciklopedikus jellegű remekmű. A száz énekből álló alkotásban Dante Vergilius társaságában végigjárja és megismeri a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot, s végül üdvözül örök szerelme, Beatrice révén. Útja során, akikkel találkozik – az utókor nagyjaitól kortársaiig –, azokról véleményt formál, ítélkezik, mégpedig a keresztény erkölcstan alapján! Az „emberélet útjának felén” eltévedt költő az utazások közben egyértelmű szigorúsággal ítélkezik. Ez Dante és a katolicizmus szemlélete. A mű monumentalitása egy szemlélet teljes kibontásán és megmutatásán túl a művészi megformálás erejében és szépségében rejlik.

„Nekem most roppant sok gondolatom támad, látja, ez épen olyan, mint a mi Oroszországunk. Azok az ördögök, amelyek kijöttek az emberből és bementek a disznókba – az mind csupa kór és miázma, és tisztátalanság, mind csupa ördögök és manók, amelyek sokra gyültek századok alatt a mi nagy beteg Oroszországunkban. Oui, cette Russie, que j’aimais toujours. De egy magasabb eszme és magasabb akarat igéje meg fogja őt illetni, és kimennek belőle mind az ördögök, piszkok, aljasságok, amelyek a felületén összegyültek és magok fogják kérni, hogy a disznóba bemehessenek. Sőt talán már be is mentek.”

William Shakespeare egyik leghíresebb és legtöbbször fel- és átdolgozott műve. A reneszánsz angol irodalom egyik legnagyobb alkotása. Veronában játszódik a két ellenséges család fia és leánya egymásba szeret a régóta tartó viszály ellenére. Szerelmük azonban nem teljesedhet ki a végzetes félreértések, ellenségeskedések és félreértések miatt.

A Beszterce ostroma (1895) Mikszáth egyik legolvasottabb regénye. Nem véletlenül. A groteszk elemeket is hordozó mű középpontjában egy negatív, mai szóhasználattal élve deviáns hőssel az író időszerűségének ékes bizonyítéka. Nedec várának ura, Pongrácz gróf egy magyar Don Quijote. A 19. században élve hadat üzen saját századának. Középkorias gesztusaival tetteivel a nevetségességen túl az olvasó együttérzését s szeretetét is kivívja. Ez nem az „őrülteknek” kijáró elnéző szeretet hanem a nagy álmok képviselője iránti rokonszenv. Pongrácz gróf elmeállapota a 19. század mércéjével mérve orvosi eset. De így is környezete és kora fölé magasodik nemegyszer: a tiszta lovagi eszmények anakronisztikusak ugyan, de sok vonatkozásban értékesebbek a jelennél. Pongrácz gróf a mi századunk különceinek egyik előfutára.