Európa strana 29 z 47

Akinek nem volt még: most íme van. Akinek volt, tudja, mit kell tenni: megfogni a kezét, megölelni, megsimogatni, hisz gyerek.Most megtudhatod róla, amit nem tudtál, mert elrejtőztél, mert elrejtőzött előled. Most megismerheted a sorsát, és azokat a sorsokat, amely sorsok az ő sorsát alakították, amely sorsokat ő is alakított. Azt mondod, nem érdekel, azt mondod, olyan idegen, azt mondod, egy senki által nem ismert ősre ütött, pedig belőled van gyúrva, hisz gyerek, és a tied. Vezet-e út a hetvenes-nyolcvanas évek falusi Magyarországának porából-sarából a fényes jövőbe? Lehet-e nagy ember - filozófus! - a gyerekből? Vagy rá is az apák és nagyapák boroskannája vár? A gyerek – Spiró György szerint korunk hőse -: sokunk közeli ismerőse. A gyerek: Háy János eddigi életművének egyik legnagyszerűbb kötete, mely a kortárs magyar irodalomnak is megkerülhetetlen darabja lett.

Ez egy oda-vissza regény. Miután elolvasta az ember a nyomtatás sorrendjében, talán érdemes elolvasni még egyszer, a végétől indulva, fejezetenként hátrálva előre. Aki akarja, kezdheti rögtön így. Vagy akár összevissza. Mindenesetre sem a szövegnek, sem az olvasóknak nem árt, ha kétszer. A szerző azért nagyon örül, ha legalább egyszer. Ez az idő regénye. A változást próbálja megragadni. Fejlődést és visszafejlődést. Elmúlást és múlást. Hanyatlást és haladást. Gyászt és reményt. Ez egy történelmi regény. Egy város, egy nép, egy törzs históriája. A jelenből indul, s hátrál visszafelé a múltba. Kétezer év magány. A cselekmény összetartó ereje egy titokzatos szöveg, a Hattyús kézirat, a manuscriptum. Minden korokban próbálják megfejteni, kevés sikerrel. Ennek folytán a magyar nyelv kialakulásának néhány fordulópontját is számba veszi. Ez egy hittel és istenekkel foglalkozó regény. A világvallások így vagy úgy szerepet – szereplőt – kaptak benne. Ez talán nem is egy regény, hanem rege. Amolyan eposzféle, prózában. A fejezetek nem a hagyományos módon kapcsolódnak egymáshoz. Ez talán nem is egy…hanem valamiképpen több. Sokkal több. Így hát többszörös üdv az olvasónak.

„A hard sci-fi egyedi mixe: összeesküvés-elmélet és kozmológia, természettudomány és villámgyors akció.” (George R. R. Martin) 1967-ben, a maoista kulturális forradalom alatt egy fiatal egyetemista lánynak, Ye Wenjiének végig kell néznie, ahogy a vörösgárdisták halálra verik édesapját, a köztiszteletben álló tudóst. Ez a trauma nemcsak Ye Wenjie életét terelte gyökeresen eltérő irányba, hanem az egész emberiség sorsát is megváltoztatta. Negyven évvel később a pekingi rendőrség felkeresi Wang Miaot, a nanokutatással foglalkozó mérnököt, hogy férkőzzön be egy tudósok alkotta, titkos társaságba, és szolgáltasson nekik értesüléseket. Ezekben a hetekben Kína-szerte több híres tudós lett öngyilkos, nem lehet tudni, miért. Wangot a nyomozás egy rejtélyes online számítógépes játékhoz vezeti el, és amikor játszani kezd, belemerül egy virtuális világba, ahol három, szabálytalan időközönként felkelő és lenyugvó nap határozza meg az élet kereteit. A három nap rapszodikus viselkedésének feltérképezése jelenti a háromtest-problémát, és ez a probléma a végső kulcs a halálesetek felderítéséhez is. Wang, ahogy előrehalad a játékban, rádöbben, fényéveken átívelő összeesküvés részévé vált, és az emberiségnek hamarosan a legsúlyosabb fenyegetéssel kell szembenéznie. Hogyan kerülheti el a Föld teljes lakossága a kipusztulást? Cixin Liu Hugo-díjas és kilencszeres Galaxy-díjas szerző, 1963-ban született Yangquanban. Első novelláskötete 1998-ban, első regénye 2002-ben látott napvilágot. Negyedik, ötödik és hatodik regénye együtt adja ki a Háromtest-trilógiá-t, amely az egész világon nagy sikert aratott. Mielőtt főállású író lett, mérnökként és számítástechnikusként dolgozott. A trilógia első könyvéből készülő kínai filmet 2017-ben mutatják be. „Szerintem van élet a földön kívül, csak azért nem találtuk még nyomát, mert nem szántunk rá elég időt, vagy technikailag nem elég fejlett módszerrel kutatunk. Persze egyéb lehetőségek sem kizártak – A Háromtest-problémában felvázoltam a legijesztőbb, legborzalmasabb lehetőséget.” (Cixin Liu)

A jogos harag vége rendszerint gyilkosság… vagy valami annál is rosszabb. Bart Dawes húsz éve lakik ugyanabban a házban, itt szerelmeskedett először a feleségével, itt játszott a kisfiával… Most a kisvároson át új utat építenek, és ez előbb a munkahelyét, majd az otthonát fenyegeti. Bart azonban nem hagyja magát – az útépítő céggel, sőt az egész világgal szembeszáll, hogy megvédje az életét: azt az egyetlen életet, amelyben megtalálta törékeny boldogságát. Az 1970-es években játszódó történet vége teljes összeomlás; a kisvárosban, mely a modernizáció útjára lépne, végül kő kövön nem marad. Magyarul most először jelenik meg Stephen King korai regénye: egy átlagember kiúttalan küzdelmének szívszorító története. King, akiből aztán a horror és a thriller királya lett, finom pszichológiai meglátásokkal teli, igazi irodalmi regényt írt, de ebben sem tagadta meg önmagát – itt is elszabadul a pokol a külvilág hatalmas erőivel szemben tehetetlen gyönge ember meggyötört idegrendszerében és a külvilágban egyaránt…

Stephen King és fia, Joe Hill két közös elbeszélését olvashatjuk ebben a kis kötetben. A Teljes gázzal 2009-ben jelent meg először angolul, A magas fűben pedig 2012-ben. Előbbit Richard Matheson 1971-es novellája, a Párbaj ihlette, amely egy motorosról és az országúton őt üldöző eszelős kamionosról szól, és akkor vált legendássá, amikor a fiatal Steven Spielberg megfilmesítette. A Teljes gázzal valódi főhajtás a Párbaj írója előtt. A történet a rajtvonaltól kezdve teljes gázzal száguld. Nem így kötetünk másik írása, A magas fűben, amely körbe-körbe ődöng, révület, eltévelyedés, lázálom és ráolvasásszerű rigmusok köreit teljesíti, de ez az irányvesztettség, ha lehet, még dermesztőbb. Joe Hill és Stephen King mind ez idáig nem adott ki több közös történetet. Mit is mondhatnánk: várjuk a továbbiakat!

Egy meggyilkolt család. Egy haldokló sorozatgyilkos. Egy elrabolt gyermek. És egy nyomozó, akinek rá kell jönnie, hogy még a legboldogabb családban is lehetnek sötét tikok, amelyek miatt valaki képes ölni… Az új év első napján egy exkluzív lakóparkban egy gazdag család tagjait szabályszerűen kivégzik - a legkisebb gyerek kivételével, akit elrabolnak. A gyilkos fegyver a mészárszékeken használt taglópisztoly. Ez vezeti Max Wolfe nyomozót az Új Scotland Yardon lévő Fekete Múzeumba, az elmúlt száz év leghíresebb bűnügyeit bemutató gyűjteményhez, ahol egy harminc évvel ezelőtt a Mészárosként elhíresült gyilkos nyomára bukkan. Csakhogy ez az ember leülte a büntetését, öreg már, és haldoklik. Lehetséges, hogy mégis újra lesújtott? Vagy csak az ismeretlen tettes őt akarta gyanúba keverni? Maxnek meg kell találnia az elrabolt gyermeket és le kell állítania a gyilkost, mielőtt egy újabb ártatlan család – vagy éppenséggel Max kislánya – kerül veszélybe. A Mészáros ugyanolyan sodró lendületű, életteli karaktereket felvonultató krimi, mint a Sunday Times bestsellerlistáján élre került előzménye, A gyiloktáska.

Bridget Jones visszatért, és nem változott semmit. Nagyjából ugyanolyan, mint amikor a Bridget Jones naplója 2. – Mindjárt megőrülök! végén elbúcsúztunk tőle, onnan folytatódik ugyanis a történet, mintha a Bridget Jones 3. – Bolondulásig meg sem történt volna. Bridget Jones tehát még mindig szingli, mert bár a jóképű, megbízható, de kissé merev Mark Darcyval már eljegyzést is tartottak, történt valami, ami miatt Mark eléggé pipa lett rá, és inkább a botsáska Natashát vette feleségül. A szexuálisan inkontinens, de továbbra is teljességgel ellenállhatatlan Daniel Cleaver meg, akiről mindenki azt hitte, hogy sose kötelezi el magát senkinek, egybekelt egy kelet-európai modellel. Mindenki megtalálja a párját, csak Bridget van védtelenül kitéve a szurkálódásoknak és a célozgatásoknak, hogy telik az idő. Úgy érzi, már a klimax tünetei is mutatkoznak rajta, vagy ezek nem is a klimax tünetei? Lehetséges volna, hogy Bridget Jones babát vár? És ha igen, akkor KI AZ APUKA? „Kései harmincas, gyermektelen nőnek lenni a legnehezebb időszak egy nő életében. Ez egy biológiai rendellenesség, amelyet bizonyosan megoldanak az elkövetkező években, de egyelőre csak tortúra, az óra egyre hangosabban ketyeg, a férfiak megérzik a pánikot, és ész nélkül menekülnek, a fogyó idő érzése - és még ha MOST találkoznék is valakivel, akkor sem lenne idő, hogy a kapcsolat kibontakozzék, és a dolgok természete szerint adódjék egy baba.”

Hogy miről szól ez a könyv? Mondjuk, hogy Magyarországról. Arról, hogy egy falusi kocsma törzsvendége (jelesül Torony) milyennek látja az országot, amely jobban teljesít, de arról is, hogy mit szól a dolgokhoz a feltsuti kolostor lámája. Meg hogy vajon miért élnek olyan jól vezető politikusaink, mint Marci Hevesen. És hogy mért szeret minket annyira az Állam, hogy ott ül a vacsoraasztalunknál is. És természetesen a migránsokról is szól (akik nem ismerik se az Eddát, se a Mobilt), meg sok minden másról - ott vannak például a kutyákról és macskákról írt remek történetek, ha valakit netán a politika kevésbé érdekel. Vagy az ínycsiklandozó proligasztroblogok. Afféle nemzeti olvasókönyv is lehetne akár, mert benne van a mi mostani életünk szinte mindenestül.Konok Péter politikai blogger, akit naponta sok ezren olvasnak és lájkolnak, de nem olyan egyszerű odamondóember, amilyenek százával tenyésznek a kibertérben. Írásai a leggyakrabban miniatűr politikai szatírák, amelyekben hol ókori római császárok dicső tetteiben, hol Oszi és Dezső párbeszédeiben, hol meg épp csak egy meglesett - vagy vele megesett - utcai történetben ismerhetünk rá a mai Magyarország bizarr jelenségeire.Konok Péternek keserű a humora, de ugyan milyen lehetne manapság az igazi humor? Konok Péter (1969) történész, publicista, fordító. Szakterülete a huszadik századi baloldaliság története, erről két szakkönyvet és számos tanulmányt, cikket publikált. A diktatúrák történeti öröksége nyomot hagy egyéb írásain is. Magát „addikt szöveggyártónak" tekinti, aki, mint mondja, „ön- és társadalomterápiás szándékból" ír. Leginkább blogként használt Facebook-oldalán, illetve más blogokon, folyóiratokban, rádió- és tévéműsorokban igyekszik „kiírni magából a Nemzeti Egyetértés Rendszerét".

Az Orion csillagkép egyik csillaga fölrobbant, és a maradványa nagy, fehér foltként ragyog az égbolton, mintha egy másik hold is sütne az éjszakában, megvilágítva valóságos, földi élethelyzeteket. Vágyakozás, csalódás, betegség, szégyen és magány – csupa olyan dolog, amiről nehéz beszélni. A kötet kilenc novellájában egyszerre formálódik meg egy sejtés – egy már-már apokaliptikus vízió –, és elevenednek meg abszurd, de nagyon is hús-vér figurák, akiket ismerhetnénk akár a mindennapjainkból is. Szöllősi Mátyás első prózakötetének ereje többek közt a pontos lélekábrázolásban és a látomásos, költői nyelvben rejlik. Szöllősi Mátyás (1984, Budapest) Önálló verseskötetei: Aktív kórterem (Parnasszus, 2010), Állapotok – negyvenöt töredék (Kalligram, 2011). Íróként mindhárom műnemben alkot. Fotóriporterként is dolgozik. Örkény István-ösztöndíjas és a Budapest Katalógus szerkesztője.

"Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából" – írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2x2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt. Talán valóban "csak" keserű üdvözlet lesz ez a regény a jövőben, örök emlékeztető a totalitárius XX. századra, és persze szellemes szatíra, mint a nagy példakép, Swift Gulliver-e. Talán. De most még a zsigereinkben érezzük, mit jelent a Nagy Testvér, a gondolatbűn, a gondolatrendőrség, az újbeszél, a duplagondol; s az óceániai Párt három jelmondata is hátborzongatóan ismerős: A háború: Béke A szabadság:  A tudatlanság: Erő S bár sok mindent be tudunk helyettesíteni a történelem valós alakjaival, eszméivel, intézményeivel, ebben a regényben mégis az írói fantázia a leglenyűgözőbb; 1948-ban, betegen, kiábrándultan Orwell olyan regényvilágot alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót akkor is, ha közben könnyedén – talán túlságosan is könnyedén – azt mondja: Orwell jóslata, hála istennek, nem teljesedett be.

Homer és Langley Collyer halálukkal egyszerre váltak legendává és az amerikai folklór részévé. A két fivérről azóta is mindenkinek a megszállott, kényszeres gyűjtőszenvedély jut az eszébe. 1947-ben, miután a szomszédok hetek óta nem észleltek mozgást a Collyer-házban, és már a régóta ismerős bűz is felerősödött, értesítették a rendőrséget. Amikor a hatóságok végre elszánták magukat, és feltörték az ajtót, a látvány elképesztette őket, a korabeli újságok pedig nem győzték ontani a szemtanúk beszámolóit. A sok-sok szoba a mennyezetig tele volt régi újságokkal, könyvekkel, ügyiratokkal, a legválogatottabb kacattal. Mindenféle hangszerek tucatjai, tizennégy zongora, orvosi műszerek, egy kezdetleges röntgengép, babakocsik tömkelege tárult a szemük elé, meg egy teljes Ford T-Modell, pótalkatrészek százaival. Egybehangzó jelentések szerint hetekig tartó munkával száz tonna hulladékot szállítottak el a házból. A két testvér teteme egymástól három méterre feküdt, de Langleyére csak tizenhat nappal később bukkantak rá. Az akkor kamasz Doctorow elhűlve állt e történet előtt, mely aztán évtizedekig foglalkoztatta. A valós események alapján így jött létre az író újabb "hiteles" történelmi fantáziája. A vak zongorista hatalmas történelmi kacatmúzeumának kísérteties labirintusain keresztül vezet az emberi psziché legbensőbb zugaiba. A road novel, az utaztató regény egy ritka műfaja: zárt ajtók mögé toloncolt szédületes emberi kaland.Az elmúlt évtizedek amerikai irodalmának egyik legnagyobb, 2015-ben elhunyt alakja, a Ragtime szerzője utolsó remekművében emberi-művészi szerepvállalását teszi mérlegre párját ritkító méltósággal és eleganciával.

Rebecca hatvanéves, már nem sokat vár az élettől, mígnem...Valamikor híres fényképész volt, de mintha elapadt volna az ihlete, és amúgy is csökken a kereslet a képeire. Ott találja magát, ahol annyian a kortársai közül: a fia még rászorul (mert dolgozik ugyan, de ha pénzre van szüksége, hozzá fordul), a férje viszont elhagyta. Édesanyja öregek otthonában él, és még mindig híres zongoristának hiszi magát... Hogy anyagi gondjait megoldja, bérbe adja drága New York-i lakását, és kiköltözik vidékre. A házat fényképről választotta, és elképedten látja, mennyire rozoga. Meglepetésként éri az élővilág jelenléte is: mosómedve a padláson, kutya az ajtó előtt, csippel ellátott ragadozómadarak a magasles körül. A kisváros kedvesen, de némi gyanakvással fogadja a hírességet, Rebecca meg nem tudja eldönteni, lehet-e élni egyáltalán ilyen messze New Yorktól. De aztán talál új fényképtémát, új ügynököt, lesz új kiállítása... És megismerkedik egy férfival, aki látszólag egyáltalán nem illik hozzá. Hiszen csak egy tetőfedő... Az Amerikában és még számos országban régóta népszerű Anna Quindlen felejthetetlen regényt írt az élet hétköznapi csodáiról - meg az újrakezdésről, amiről annyian álmodozunk. „Egy csésze forró tea ez a regény, selymes és vigasztaló...” (USA Today)

Orwell 1943–44-ben írott műve – amelynek a szerző a Tündérmese alcímet adta – ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm – Mr. Jones "Major"-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta "Állatfarm"-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket.    Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal - egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira.    A kezdeti jelszó pedig – "Minden állat egyenlő" – érdekesen módosul...   Fordította: Szíjgyártó László

Harmincöt évvel az Éjszakai műszak című novelláskötete után a hátborzongató történetek nagymestere új elbeszélés gyűjteménnyel lepte meg Hűséges Olvasóit. A Rémálmok bazára húsz, kötetben korábban nem közölt történetet tartalmaz, s King mindegyikhez rövid bevezetőt írt, amelyben feltárja az írások születésének körülményeit és a maga személyes motivációit.A történetek között izgalmas kapcsolatok, közös vonások fedezhetők fel: erkölcs, utóélet, bűntudat, mit tennénk másként, ha a jövőbe látnánk vagy éppen kijavíthatnánk a múltban elkövetett hibáinkat. Némelyik novella szereplője az élete végéhez közeledve felidézi bűneit és vétkeit; mások ráébrednek, hogy természetfeletti képességekkel rendelkeznek; és vannak, akik vesztükre egyenesen az ördöggel paktálnak.King kirakodóvásárában igazán változatos a kínálat - egy autónak látszó szörny (a la Christine), egy ember, aki gyászjelentésekkel gyilkol, egy e-könyv-olvasó, amely párhuzamos világokra nyit ablakot, és persze az örök favorit, az emberiség végpusztulása... Minden olvasó megtalálhatja itt a maga kedvencét - de a szerző figyelmeztet, hogy a portékáját óvatosan kell kezelni, mert „a legjobbaknak foguk van”.

A Sötétség délben az elsők között, s talán a leghatásosabban mondta el az igazságot a harmincas évek Szovjetuniójának koncepciós pereiről. Nyikolaj Szalmanovics Rubasov, a regény hőse a régi bolsevik vezetőgárda tagja volt. Magánélete feloldódott a Párt szolgálatában; nem ismert magasztosabbat, mint a célt, amelyet együtt kívántak megvalósítani. Ennek érdekében tudott kegyetlen és igazságtalan is lenni, de ellen tudott állni a fasiszta börtönök minden kínzásának, kényszerének is. A regény annak a rejtélynek az írói megoldása: hogyan lehetséges, hogy ezek az emberek végül is nyilvános tárgyaláson mindent vállaltak, a legabszurdabb vádakat is, és az ügyésszel versengve mocskolták be magukat a kortársak káprázó szeme előtt? „Tipikus XX. századi közép-európai érzékenységgel volt megáldva: gyökértelen, szofisztikált, ambiciózus, önmagában kételkedő, élményekre éhes, szenvedélyesen politizáló, kétségbeeséstől gyötört ember volt." (John Banville) „Fő témája: hogyan rontja meg a forradalmakat a hatalom korrumpáló hatása, s ugyanakkor a sztálini diktatúra különleges természete egészen odáig űzte, hogy már-már pesszimista konzervatívnak lehet nevezni." (George Orwell) „Arthur Koestlerről azt lehet tudni, hogy a világtörténelem egyik legnagyobb hatású írója volt." (Vágvölgyi B. András) Koestler (1905–1983) Budapesten született, számos országban élt, de angol íróként vált egy csapásra világhírűvé Párbeszéd a halállal című önéletrajzi kötetével, és a háború után végül Londonban telepedett le. 1940-es fő műve, a Sötétség délben felkerült a Times Literary Supplement ezredvégi listájára is, amelyen a második világháború utáni száz legfontosabb könyv szerepel. Színpadi változatát sikerrel játszották a New York-i Broadwayn. Újságírói munkássága, társadalomfilozófiai és történeti gondolatai, valamint természettudományos ismeretterjesztő tevékenysége is jelentős.

A TITOK HAZUGSÁG.A MEGOSZTÁS TÖRŐDÉS.A FÉLREVONULÁS LOPÁS. Mae, a huszonéves lány még csak pár napja dolgozik álmai munkahelyén, de máris teljesen átalakult az élete. Mihez kezdjen ezekkel a tapasztalatokkal? Dave Eggers sokkoló konkrétsággal rajzolja meg napjaink szép új világ-át. A Kör fiatalos, menő kaliforniai szoftvercég, amelyben nem nehéz ráismernünk a Facebookra vagy éppen Google-re. Lelkesedésük és profizmusuk pillanatok alatt elhozza a tökéletes modernizációt – de mi a helyzet a privát szférával és az egyéni szabadságjogokkal? A Kör dermesztő víziója közelebb van hozzád, mint gondolnád. „Este tízre Mae végzett a teljes céges üzenet- és felhívástömeggel, és áttért saját külső postafiókjára. Hat napja nem nyitotta ki, és most látta, hogy, csak az első napon száztizennyolc levele érkezett. Úgy döntött, ezen a sorozaton is átrágja magát, a legfrissebbektől visszafelé. A legújabb üzenetben egyik egyetemi diáktársnője számolt be arról, hogy gyomrára húzódott az influenza, majd hosszú levélfüzér következett, amelyben némelyek gyógymódokat ajánlottak, mások sajnálkoztak, megint mások fényképeket küldtek, hogy felvidítsák a beteget. Mae lájkolt két fotót, három hozzászólást, posztolta saját jókívánságait, és átküldte a Rókázó Sally című szám linkjét. Ez újabb ötvennégy megjegyzésből álló folyamot indított el a dalról meg az együttesről. Valaki azt írta, ismeri a banda basszusgitárosát, akit aztán be is vont az eszmecserébe. Damien Ghilotti, a basszusgitáros most Új-Zélandon hangmérnökösködik, de örül, hogy a Rókázó Sally még ma is megdobogtatja az influenzások szívét. Bejegyzése minden résztvevőt felvillanyozott, százhuszonkilenc új poszt jelent meg, amelyekben mindenki örvendezett, hogy az együttes basszusgitárosáról hall, és a láncolat végén meghívták Damien Ghilottit, hogy ha kedve van, játsszon egy esküvőn, vagy látogasson el Boulderbe, vagy Bath-ba, vagy Gainesville-be, vagy az Illinois állambeli St. Charlesba: ha bármikor arra jár, szívesen látják éjszakára meg egy házias vacsorára. St. Charles hallatán valaki megkérdezte, nem hallott-e valaki az ottaniak közül Tim Jenkinsről, aki Afganisztánban harcol; tudtak egy illinois-i srácról, akit agyonlőtt egy rendőrnek álcázott afgán felkelő. Hatvan üzenettel később a válaszolók kiderítették, hogy az egy másik Tim Jenkins, nem St. Charlesból, hanem az illinois-i Rantoulból. Általános volt a megkönnyebbülés, ám az üzenetláncot hamarosan az afganisztáni háború hatékonyságáról és általában az amerikai külpolitik&a