Európa strana 32 z 47

Két fiú, akiket egymásnak teremtett a sors – és mégsem tudták megvédeni egymást. Perihan Magden (1960) az egyik legnépszerűbb írónő Törökországban és külföldön, a kortárs török irodalom egyik legkülönösebb és legtehetségesebb alakja, akinek műveit tizennyolc nyelvre fordították le. Ali és Ramazan című, megrendítő, mégis lebilincselő regénye igaz történeten alapul, és két fiú életét követi nyomon, akik ugyanabban az isztambuli árvaházban nőnek föl. Megismerkedésük pillanatától fogva különleges kapcsolat fűzi őket össze, és nemcsak egymás számára könnyítik meg az életet, de a lehetőségekhez képest az árvaházban vegetáló többi gyerek mindennapjaiba is vidámságot csempésznek. Ramazannak jó humora van, ő a bohóc, és szépsége miatt az igazgató kivételezett helyzetet élvező kedvence. Nagykorúságukat elérve azonban a fiúk egyik napról a másikra kikerülnek Isztambul utcáira, ahol egymáson kívül senki másra nem számíthatnak. Ebben a könyörtelen, elutasító világban mindketten tragikus következményekkel járó döntéseket hoznak...

Minden életnek egy változata van, az, amit élünk. Egy könyv, ami hozott lélekből dolgozott. Jöttek férfiak, nők, lányok, fiúk vegyest, öregek és fiatalok, s valamit kipakoltak magukból. Sokan az egész lelküket, mások csak egy darabkát belőle, azt, amelyik épp nyomta a lélek többi részét. Lett ebből egy gyűjtemény, a hozott lelkek múzeuma. Olyan, ahová, ha belépsz, s bekukucskálsz a tárlókba, azt érzed, te is ott vagy, ott van egy kicsi része a sorsodnak, a másikban meg egy nagyobbacska része, s felismered a barátaidat, a barátnőidet, a szüleidet, a gyerekeidet. Kicsit fáj ez a találkozás, mégsem tudsz szabadulni attól, hogy nézned kell. Olyan vagy, mint a kisgyerek, aki el is akarna fordulni a mesekönyv ijesztő képeitől, de rögvest visszapillant, mert nem bírja nemlátni.

Egyedülálló szülőnek lenni nem tragédia, hanem állapot. Ezt dobta a gép. Van, akit elhagytak, van, aki elhagyott, van, aki megözvegyült, és olyan is van, aki házasságra nem vágyott, csak gyerekre. A mindennapokban ugyanazokra a kérdésekre kell válaszokat adniuk, és ugyanazokkal a gondokkal kell megküzdeniük, mint az ideálisnak tekintett kétszülős családban - de egyedül kell boldogulniuk. Lehet-e derűs, kiegyensúlyozott gyerekeket nevelni egyedül? Jut-e mellette időnk felnőtt szórakozásra, kikapcsolódásra? Kihez fordulhatunk hivatalos ügyeinkben? Kellünk-e még valakinek egy, két, három gyerekkel, és ha igen, bele merjünk-e vágni egy új kapcsolatba? Mikor? Hogyan? Egyedülálló szülőnek lenni nem tragédia. Egy rossz házasság pocsék légkörében vagy bántalmazásnak kitéve élni - az tragédia.Ennek a sok történettel és praktikus tanáccsal teli kézikönyvnek a szerzője sokáig maga is egyedül nevelte a gyerekét, majd egyszer csak nagycsaládos anyuka lett. Neki ezt dobta a gép. Meg azt, hogy egy alapítvánnyal egy kicsit megkönnyítse az egyszülősök életét. Nagy Anna az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány elnöke. Az általa fórumteremtő szándékkal létrehozott közhasznú alapítvány 2006 óta működik. Célja a magyarországi egyszülős családok esélyegyenlőségének támogatása, az egyedülálló szülők jogi, munkahelyi, továbbképzési lehetőségeinek bővítése. Elsősorban internetes információnyújtás jogi, munkavállalási és pszichológiai kérdésekben.

A modern Seherezádé, a legnépszerűbb török írónő legújabb története – egy kisfiúról, aki tizenkét évesen elefánthajcsárnak kerül a híres és hírhedt Hürrem szultána udvarába.„ – Mondd meg nekem, mi lenne a megfelelő ajándék egy olyan embernek, akinek mindene megvan? – Egy elefánt, nagyságos uram. A Föld legnagyobb állata."A helyszín Isztambul, az időpont a tizenhatodik század. Tizenéves potyautas érkezik hajón a városba, különleges ajándékot hoz Szulejmán szultánnak. A kisfiúnak nincs senkije és semmije, csak Csota, a ritka és értékes fehér elefánt, amelyet a szeráj, vagyis a palota állatkertjébe szántak. Így kezdődik a kis Dzsihán eposzi léptékű története, amelynek során egyszerű szolgából a szultáni udvar előkelőségei közé emelkedik. Megismerkedik ármánykodó udvaroncokkal és hamis barátokkal, vándorcigányokkal, állatszelídítőkkel és a gyönyörű, pajkos Mihrimah hercegnővel. Csota hátán eljut az Oszmán Birodalom legtávolabbi sarkaiba, és ott lesz Szigetvár ostrománál. Egy napon felfigyel rá a szultán főépítésze, Szinán mester, és ez a véletlen találkozás nagyot fordít Dzsihán sorsán. Az építészinas színpompás kaleidoszkóp, benne vannak az Oszmán Birodalom illatai, hangjai, csodái és mindenféle lakói abból az időből, amikor a nyüzsgő Isztambul volt a világ közepe. Elif Shafak lebilincselő, egzotikus meséje rabul ejti az Olvasót, és nem ereszti el a legutolsó oldalig.

1939, a náci Németország… A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi. Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek. Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki… És egyszer csak hullani kezdenek a bombák…   2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében. Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen…

„Dosahuje nadpozemské výšiny nekonečného strachu.“ H. P. Lovecraft „Najdôležitejšia kniha americkej fantastickej literatúry od čias Edgara Allana Poea až dodnes.“ E. F. Bleiler „Známy je príbeh tejto knihy, ktorá sa šírila ako nákazlivá choroba od mesta k mestu, z kontinentu na kontinent, niekde zakázaná, inde zhabaná, zatratená v tlači i z kazateľnice, odsúdená aj tými najväčšími literárnymi anarchistami. Stránky plné nemorálneho textu priamo neporušovali žiadne zákony, nepropagovali žiadnu doktrínu, neodsudzovali nikoho presvedčenie. Nebolo možné na ňu uplatniť žiadne známe meradlá, ale i tak, hoci sa uznávalo, že Kráľ v žltom patrí k vrcholu umeleckého snaženia, všetci cítili, že takú záťaž ľudská prirodzenosť nedokáže zniesť a žiadne pozdvihnutie neprinesú človeku slová, v ktorých sa skrýva najčistejší jed. Samotná banalita a neškodnosť prvého dejstva len umocňovali úder, ktorý potom dopadá s oveľa väčšou silou.“ R. W. Chambers Kráľ v žltom je nepochybne dielom skutočného majstra a právom sa považuje za jeden z medzníkov v dejinách weird literature. Autor zavrhol tradičné monštrá, ktoré tomuto žánru verne slúžili po celé roky – upírov, vlkolakov, duchov, alebo pekelné légie – dedičstvo tradičnej kresťanskej démonológie, a hľadá nové, originálne zdroje hrôzy – rozsiahlejšie, neľudské, jedným slovom, kozmické. Medzi ne patrí aj monštruózna zakázaná kniha, ktorej čítanie prináša strach, šialenstvo a skazu, a ktorá na pozadí voľne spája poviedky v zbierke. Azda najsilnejším príbehom je Žlté znamenie, v ktorom stretávame tichého a hrozivého strážcu cintorína s tvárou tučného bieleho červa z hrobu. Mladíka, popisujúceho bitku s týmto netvorom, striasa a napína, keď si spomenie na istý detail: „Dobre, pane, ako že je Boh nado mnou, keď som mu vrazil, zdrapil ma za zápästie, pane, a keď som mu vykrúcal ten jeho hubovitý pazúr, jeden z jeho prstov mi ostal v ruke.“ Umelec, ktorý strážnika pozoruje z okna svojho bytu, z hrôzou zisťuje, že on i jeho modelka videli rovnakého muža vo sne. Až napokon počas vychádzky strážnik na umelca prehovorí a huhňavým hlasom, ktorý pripomína hustý mastný dym zo suda škvariaceho sa mäsa alebo ako zápach nechutného rozkladu, mu kladie otázku: „Našiel si Žlté znamenie?“ Robert William Chambers (1865 – 1933) – americký spisovateľ z Brooklynu, ktorý po skončení štúdií v Paríži pracoval ako ilustrátor v New Yorku. Jeho prvá kniha In the Quarter (1894) bola zbierkou spomienok na Paríž. V roku 1895 vychádza Kráľ v žltom. Kniha okamžite získava obrovský ohlas a Chambers sa zaradil medzi úspešných autorov. Vo svojich ďalších dielach The Maker of Moons (1896) a The Slayer of Souls (1920) sa snaží pokračovať v podobnom fantastickom tóne. Postupne prechádza viacerými žánrami, napríklad science-fiction (In Search of the Unknown (1904) a Police!!! (1915)), aby nakoniec zamieril k historickým a sentimentálnym príbehom o newyorskej strednej vrstve. Celkovo napísal asi 70 poviedok, ale ani jedna z nich nikdy nedosiahla úspech Kráľa v žltom.

Zápisky na manžetách Michaila Bulgakova sú autobiografickou novelou, ktorá má formu denníkových zápiskov a zachytáva prvé dva roky (1920 – 1921) jeho formovania ako spisovateľa. Zápisky, ktoré pôvodne pozostávali z troch častí, ale zachovali sa iba prvé dve, zaznamenávajú dôležité momenty z Bulgakovovho života vo Vladikavkaze, kde sa ocitol počas občianskej vojny ako vojenský lekár bielogvardejcov, jeho prvé novinárske kroky, prvé dramatické a prozaické pokusy, hľadanie vlastného rukopisu, svojho osobitého pohľadu na novú realitu a jej literárne stvárnenie. Chýbajúcu tretiu časť Zápiskov v tejto knihe nahrádzajú poviedky z rokov 1921 – 1924, predstavujúce Bulgakovov satirický pohľad na obdobie začiatkov boľševického štátu, obdobie novej reality, s ktorou akoby sa spisovateľ nikdy nezmieril.

Dvadsiate roky 20. storočia, medzivojnová Varšava s jej nočnými podnikmi, salónmi, hazardnými hrami a búrlivým spoločenským životom. V jednom z varšavských kabaretov máva predstavenie tajomná postava známa pod pseudonymom Červený šašo. Vystupuje v červenej maske a jeho identitu nikto nepozná. Vo svojich vystúpeniach satiricky zosmiešňuje vtedajších verejne činných ľudí – politikov a zbohatlíkov. Červený šašo sa stáva varšavskou legendou a divadlo noc čo noc praská vo švíkoch. No jedného dňa sa v jeho divadelnej šatni nájde mŕtve telo a Červený šašo bez stopy zmizne. Kto je zavraždený? Môže byť Červený šašo obeťou alebo dokonca vrahom? Skrýva sa vrah v zákulisí divadla, alebo medzi známymi obete? Komisár Borewicz rozbieha vyšetrovanie a po čase zatkne prvého podozrivého... Je však komisár tým správnym detektívom pre tento prípad? Aleksander Błażejowski (1890 – 1940) – bol poľský novinár a spisovateľ. Vyštudoval právo, občas vykonával aj právnu prax. Je autorom siedmich kriminálnych, detektívnych a dobrodružných románov ako napríklad Červený šašo (1925), Súd nad Antikristom (1927), Tajomstvo doktora Hiwu (1928), Pomsta Gregora Burowa (1931) a ďalších. V roku 1914 bol odvelený na ruský front, padol do zajatia a z Ruska sa mu podarilo utiecť počas revolúcie v r. 1917. V roku 1940 ho deportovali do sovietskeho lágru, kde pravdepodobne zahynul. Iný zdroj informácií uvádza, že ho zastrelila NKVD. Za socializmu v období tzv. Poľskej ľudovej republiky sa jeho knihy nesmeli vydávať a boli stiahnuté aj z knižníc. Červený šašo je pokladaný za prvý poľský kriminálny román. Roku 1926 ho dokonca sfilmovali, no film sa nedochoval, len niekoľko fotografií.

Maxim Gorkij (1868 – 1936) bol romantik a idealista. Možno to bolo zapríčinené tým, že od malička vyrastal v prostredí hodnom jeho pseudonymu – v prostredí s maximálne horkou príchuťou. „V detstve,“ píše Gorkij, „si sám seba predstavujem ako úľ, do ktorého rozliční jednoduchí, všední ľudia ako včely znášali med svojich vedomostí a myšlienok o živote a obohacovali moju dušu – kto čím mohol. Ten med bol často špinavý a trpký, ale každé poznanie je predsa len med.“ Áno, dôležité však je, čo z tohto poznania si človek vie vybrať, spracovať, urobiť z toho správne závery, k čomu sa prikloniť. Na prvý pohľad to, čo sa Gorkému vybavuje v pamäti, je peklo. Život dieťaťa vo svete násilia, despotizmu, primitivizmu, tmárstva, nenávisti, krutosti sa ani inak ako peklom nazvať nedá. Gorkého Detstvo (1913) poukazuje ešte na jeden dôležitý fakt zo spisovateľovho života. Napriek pekelnej atmosfére v dedovom dome mal Gorkij jedno veľké šťastie: šťastie na talentovaných rozprávačov. Zrejme tu sú korene jeho rozprávačského majstrovstva. Možno aj vďaka tomu kniha, v ktorej je tam veľa násilia, krutosti, ponižovania a nenávisti, v konečnom dôsledku zanecháva v čitateľovi radostný pocit.

Prízrak tajomnej ženy v pohrebnom rubáši unášaný vlnami Jadranského mora v plavidle podobnom truhle... Takýmto lákavým obrázkom nás privíta Bram Stoker, autor nesmrteľného Draculu, vo svojom predposlednom románe z roku 1909. Na čitateľa prvého slovenského prekladu tohto diela však čakajú aj iné prekvapenia a napokon zistí, že legendárny autor sa na staré kolená rozhodol namiešať koktejl z viacerých žánrov. Dáma v rubáši totiž kombinuje prvky hororu, romanticko-dobrodružného príbehu, verneovsky ladenej sci-fi aj politickej utópie. Vydajme sa teda na tajomný hrad Vissarion v Modrých horách a do jeho okolia, kde na hrdinu príbehu, Ruperta Sent Legera, čakajú mnohé nástrahy, pozemné, vzdušné i morské súboje so ľstivými nepriateľmi, ale najmä osudové stretnutie. Stretnutie s uhrančivou dámou v rubáši, ktoré navždy zmení nielen jeho život, ale aj život obyvateľov Modrých hôr a celého Balkánu.

Menno ter Braak (1902—1940), pôvodným školením historik, je najvýznamnejším predstaviteľom medzivojnovej nizozemskej literárnej kritiky. Ako spoluzakladateľ literárneho časopisu Forum bol obávaným polemikom, no zároveň presvedčeným demokratom a „europeizátorom“ provinčných pomerov v holandskej kultúre. Dôsledne presadzoval nové personalistické kritériá posudzovania domácej literárnej tvorby, otváral svojim krajanom obzory smerom k západo- i východoeurópskym literatúram a angažoval sa aj za avantgardné filmové umenie. Počas svojho krátkeho, no mimoriadne plodného života plného bojov napísal niekoľko kníh esejí (Politik bez strany, Rozlúčka s krajinou pastorov, O starých a nových kresťanoch, Karneval mešťanov, Demaskovanie krásy, Cinema militans a i.). Bol jediným nizozemským intelektuálom, ktorý sa v roku 1938 vyslovil proti mníchovskej zrade a rozbitiu ČeskoSlovenska. V deň okupácie Nizozemska hitlerovským Nemeckom odišiel dobrovoľne zo života.

Menno ter Braak (1902—1940), pôvodným školením historik, je najvýznamnejším predstaviteľom medzivojnovej nizozemskej literárnej kritiky. Ako spoluzakladateľ literárneho časopisu Forum bol obávaným polemikom, no zároveň presvedčeným demokratom a „europeizátorom“ provinčných pomerov v holandskej kultúre. Dôsledne presadzoval nové personalistické kritériá posudzovania domácej literárnej tvorby, otváral svojim krajanom obzory smerom k západo- i východoeurópskym literatúram a angažoval sa aj za avantgardné filmové umenie. Počas svojho krátkeho, no mimoriadne plodného života plného bojov napísal niekoľko kníh esejí (Politik bez strany, Rozlúčka s krajinou pastorov, O starých a nových kresťanoch, Karneval mešťanov, Demaskovanie krásy, Cinema militans a i.). Bol jediným nizozemským intelektuálom, ktorý sa v roku 1938 vyslovil proti mníchovskej zrade a rozbitiu ČeskoSlovenska. V deň okupácie Nizozemska hitlerovským Nemeckom odišiel dobrovoľne zo života.

Menno ter Braak (1902—1940), pôvodným školením historik, je najvýznamnejším predstaviteľom medzivojnovej nizozemskej literárnej kritiky. Ako spoluzakladateľ literárneho časopisu Forum bol obávaným polemikom, no zároveň presvedčeným demokratom a „europeizátorom“ provinčných pomerov v holandskej kultúre. Dôsledne presadzoval nové personalistické kritériá posudzovania domácej literárnej tvorby, otváral svojim krajanom obzory smerom k západo- i východoeurópskym literatúram a angažoval sa aj za avantgardné filmové umenie. Počas svojho krátkeho, no mimoriadne plodného života plného bojov napísal niekoľko kníh esejí (Politik bez strany, Rozlúčka s krajinou pastorov, O starých a nových kresťanoch, Karneval mešťanov, Demaskovanie krásy, Cinema militans a i.). Bol jediným nizozemským intelektuálom, ktorý sa v roku 1938 vyslovil proti mníchovskej zrade a rozbitiu ČeskoSlovenska. V deň okupácie Nizozemska hitlerovským Nemeckom odišiel dobrovoľne zo života.

Jedna z najpopulárnejších kníh komunity spojenej s autizmom prichádza vo vylepšenej a zdokonalenej podobe! Nadčasová publikácia Ellen Notbohm prekypuje pochopením, súcitom a sviežim humorom. Opisuje desať charakteristík, ktoré pomáhajú objasniť – nie definovať – deti s autizmom. Toto rozšírené a aktualizované vydanie prináša širšie zamyslenie a obsiahlejšiu diskusiu týkajúcu sa komunikácie, sociálnej spôsobilosti a kľúčovej úlohy, ktorú pri vedení dieťaťa s autizmom k zmysluplnému, sebestačnému a produktívnemu životu zohráva postoj dospelého. V úplne novej časti skúma desať ďalších základných „vecí“, nútiacich k zamysleniu, spájajúcich sa s mladými ľuďmi počas ich prechodu do dospelosti a zasvätený dodatok ponúka vyše 70 otázok, vhodných na skupinovú diskusiu alebo sebareflexiu. Desať vecí, nestarnúci bestseller pojednávajúci o autizme, umožňuje čitateľovi hlbšie pochopiť potreby i potenciál každého dieťaťa s autizmom.

Európaiak vagyunk, hiába, identitásunk a zsidó-keresztény mitológiában gyökerezik, és még akkor is meghatározza a krisztusi tanítás, ha sokan egyébként fütyülünk rá. Jézus Krisztus itt él közöttünk, ezer alakban: mint bölcs prédikátor, igazságtevő apafigura; mint a manipulált tömegeknek való egyéni kiszolgáltatottság emblematikus alakja; mint szupersztár, rocksztár, punk, örök lázadó; mint Brian életének komor tükörképe; mint herceg, mint koldus, mint televíziós celeb. De vajon eljátszottunk-e már a gondolattal, hogy mi lenne, ha Krisztus újra feltámadna, és az apokalipszis lovasait türelemre intve még egyszer, utoljára eljönne, hogy szép kényelmesen körülnézzen itt nálunk, Európában? Akkor vajon mit látna? És mi hogyan látnánk magunkat az ő tekintete tükrében? Ezzel a gondolattal játszik el legújabb kisregényében Dimitri Verhulst, a társadalmilag elkötelezett irodalom világsikerű belga fenegyereke.

Gondoltál már arra, milyen lenne egyik napról a másikra otthagyni régi életedet? Magad mögött hagyni minden gondot, fájdalmat és rettegést? Senkitől el sem köszönni, és belevágni egy másik életbe? Nevet, sőt személyiséget cserélni? Emily Coleman sokáig azon kevesek közé tartozott, akiknek ilyesmi meg sem fordul a fejében: boldogan éldegélt szerető családjával egy szép nagy kertes házban. És nevelgette a kisfiát. Noha a múltja több generációra visszamenően kínosnál kínosabb titkokat rejtett, Emily jól boldogult a felnőtt életben. Nem így ikerhúga, Caroline, a nem várt, második gyerek, akinek túl kevés jutott az anyai szeretetből. Caroline labilis idegzetű felnőtté cseperedett, aki a gyermekkori mellőzöttség traumáját önpusztítással és féltékenységi játszmákkal igyekszik feloldani. Úgy fest tehát, hogy problémás húgát leszámítva Emily körül nagyjából minden rendben van. Míg egy napon mégiscsak fogja magát, az éj leple alatt felszáll a londoni vonatra, és otthagy csapot-papot. Itt kapcsolódunk be Emily történetébe. És nem fér a fejünkbe: miért? Miféle szörnyű titok lappang Emily végletes döntése mögött? „Nem találkoztam még olyan olvasóval, aki előre kitalálta volna a könyvem csattanóját” - nyilatkozta egy interjúban Tina Seskis, akinek letehetetlenül izgalmas, első regénye először digitálisan publikált saját kiadásként jelent meg, és így lett hatalmas siker…