Európa strana 32 z 47

Milyen embert hozott létre a "szocialista" társadalom? Milyen, akár pozitív, akár negatív ösztönöket épített belénk a szabadság elementáris hiánya évtizedeken keresztül? Meg tudtunk, meg akartunk-e változni a bukása óta, vagy továbbra is makacsul magunkban hordozzuk az akkor kialakult reflexeinket? És milyen emberi tragédiák rejtőznek az egyszerű szókapcsolat, "a kommunizmus bukása" mögött? Szvetlana Alekszijevics efféle kérdésekre keres választ könyvében, de nem száraz fejtegetésekben, hanem számtalan emberi sorson keresztül. Évtizedek óta gyűjti ezeket a történeteket, a közelmúlt fáradhatatlan krónikásaként, és az emberek megnyílnak neki, mert látják, hogy igazi empátiával találkoznak. Ez a könyve immár az ötödik darabja "Az utópia hangjai" című ciklusának: ezekben a "polifonikus regény-vallomásokban" emberek százai mesélnek arról, mit tett velük a kegyetlen huszadik századi történelem, vagy épp az azóta eltelt két és fél évtized. A világhírű belarusz írónő könyvei harmincöt nyelven jelentek már meg (kettő magyarul is: A háború nem asszonyi dolog; Fiúk cinkkoporsóban), számtalan díjat kapott. Könyvei alapján világszerte számos film, színdarab és rádiójáték készült. Fordította: Iván Ildikó

Stephen King első, kisregényeket tartalmazó kötetét tartja kezében az Olvasó. Mit tehet a fogoly, ha életfogytiglanra ítélik? Ha senki nem hiszi el, hogy ártatlan? Miben bízzon? A kegyelemben? A szökésben? Megannyi kérdés, amelyre King letehetetlen könyvének végén, de csakis a legvégén kapjuk meg a feleletet.  Rabokról szól a második kisregény is – sorsának foglya a náci háborús bűnös, meg az újságkihordó gyerek, aki valahogy kiszagol valamit…  Az Állj ki mellettem!-ben sem marad az olvasó borzalmak nélkül – élő gyerekek nyomoznak eltűnt társuk után…  A légzőgyakorlat klasszikus krimi: karácsony előestéjén öregurak hátborzongató történetekkel szórakoztatják egymást. A kisregények javát a moziból ismerheti az olvasó.

Mit lehet tenni, ha egy reggel befizetendő csekket talál az ember a postaládában, majdnem hatmillió svéd koronáról? Még szerencse, hogy van mellette egy telefonszám is, ahol érdeklődni lehet. A főszereplő nagy nehézségek árán fel is hívja, és kiderül: mostanában postázzák a számlákat mindenkinek. Itt az idő, fizetni kell! Hogyhogy nem hallott róla? És a reklámok, a szórólapok, a tévéviták? Legyen szíves, fáradjon be a központba, megbeszélni, miért ilyen magas az összeg. Ha valaki nem hajlandó vagy nem képes fizetni... azt nem ölik meg, dehogy, szó sincs róla, de korlátozzák a hozzáférését.Karlsson abszurd meséje minden olvasót napsütéssel, boldogsággal, mosollyal tölt föl - és nincs hozzá számla mellékelve.Jonas Karlsson svéd színész a Királyi Drámai Színház tagja, filmjei közül többet itthon is láthattunk: Rúzs, reptér, satöbbi; Stockholmi történetek; Kim Novak sosem úszott Genezáret tavában. S amellett regényeket és színdarabokat ír, amelyek lassan világszerte sikert aratnak. „Elege van a napi verkliből? Meneküljön ebbe a svéd komédiába…” (The Oprah Magazine, USA)„ Svédországnak van egy Kafkája Jonas Karlsson személyében.” (DeMorgen, Hollandia)„ Szürreális, vicces, felkavaró.” (Independent.co.uk, Egyesült Királyság)

„A forradalom mindenképpen bekövetkezik. Csak megelőzi a világháború. Olaj helyett milliók égnek el.”Eraszt Fandorin legújabb kalandja 1914 nyarán veszi kezdetét, mikor is a zseniális nyomozót csúnyán cserbenhagyja korábbi legendás szerencséje: egy jaltai "rutinmunka" (a cár elleni soros gyilkosságkísérlet leleplezése) alkalmával önkéntelenül egy agyafúrt politikai merénylet tétlen mellékszereplőjévé válik. A hatvanadik évéhez közeledő volt államtanácsos nem nyugszik bele hírnevének megtépázásába, és Maszával, hűséges inasával a titokzatos elkövető, egy Odüsszeusz fedőnevű anarchista után eredve Bakuba utazik. Ám eközben váratlanul meghal Ferenc Ferdinánd, és a személyes bosszúhadjárat egy nemzetközi konfliktus megakadályozásának kulcsfontosságú epizódjává fokozódik. Vérbő küzdelmek és hatalmi intrikák közepette lépnek új ellenfelek és segítőtársak a sodró lendületű, könnyed izgalmak és remek humor jellemezte történet színpadára, miközben Fandorin - ahogyan azt tőle már megszokhattuk - ebben a kiélezett történelmi szituációban sem tud közömbös maradni a női nem iránt: küldetése során egy tekintélyes muzulmán özvegy kérlelhetetlen vágyaival is meg kell küzdenie.Úgy tűnik azonban, hogy ezúttal a tévedhetetlen detektív minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyul, ahogyan a félig keleti, félig európai, mindenestül az olajnak alárendelt városra egyre vészjóslóbb árnyékot vet a világháborúba és forradalomba sodródó Oroszország eljövendő tragédiája. A fekete város nemcsak a méltán népszerű Fandorin-sorozat egyik legfordulatosabb része, hanem egyúttal - ahogyan azt a cím is sejteti – talán legsötétebb darabja is. Borisz Akunyin magával ragadó regénye egy olyan kaotikus korszak beköszöntéről tudósít, amelyben a józan logikára támaszkodva már egyre kevésbé lehet eligazodni, és amelynek őrületében bárkinek könnyedén nyoma veszhet – akár az Orosz Birodalom legyőzhetetlen nyomozójának is.

1915-ben született Budapesten egy szőke kislány, akivel megtörtént a tündérmese: magához hívatta a király, feleségül vette, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Apponyi Géraldine apja magyar gróf, anyja amerikai milliomoslány. Az első világháború kitörése előtt találkoznak Párizsban, és egymásba szeretnek. Két kislányuk születik, mielőtt a világuk összeomlik: a vesztes háború után a feleség hadikölcsönbe fektetett vagyonának híre-pora se marad, a férj birtoka pedig immár Csehszlovákiában van. Apponyi Gyula még megéri, hogy fia születik, aztán tüdővészben meghal. Fiatal özvegye a három gyerekkel anyjához költözik a Riviérára. Innen kezdve a lányokat ide-oda rángatja apjuk családja és az édesanyjuk, aki közben ismét férjhez megy. Végül Géraldine és a húga, Virginia, Magyarországon telepszenek le. Virginia megtalálja az igazit, a lassan vénlánysorba kerülő Géraldine kezét pedig az albán király kéri meg, nyilván politikai indokkal, de mindenki meglepetésére igaz szerelem ébred mindkettőjükben. A házasságkötés után alig egy évvel Olaszország lerohanja Albániát; a király és a királyné újszülött gyerekükkel együtt szöknek át a görög határon, s ettől kezdve száműzetésben élnek. A második világháború után az albán kommunisták még az emléküket is igyekeztek eltörölni, de Géraldine és fia, Leka, megérte Enver Hoxha uralmának összeomlását. Visszatértek Tiranába, és a királyné ott halt meg nyolcvanhét évesen.Joséphine Dedet szabad hozzáférést kapott a királyné levelezéséhez, és sokat beszélgetett vele és húgával. Személyes hangú, ugyanakkor alapos portrét fest egy különleges asszonyról.

Két fiú, akiket egymásnak teremtett a sors – és mégsem tudták megvédeni egymást. Perihan Magden (1960) az egyik legnépszerűbb írónő Törökországban és külföldön, a kortárs török irodalom egyik legkülönösebb és legtehetségesebb alakja, akinek műveit tizennyolc nyelvre fordították le. Ali és Ramazan című, megrendítő, mégis lebilincselő regénye igaz történeten alapul, és két fiú életét követi nyomon, akik ugyanabban az isztambuli árvaházban nőnek föl. Megismerkedésük pillanatától fogva különleges kapcsolat fűzi őket össze, és nemcsak egymás számára könnyítik meg az életet, de a lehetőségekhez képest az árvaházban vegetáló többi gyerek mindennapjaiba is vidámságot csempésznek. Ramazannak jó humora van, ő a bohóc, és szépsége miatt az igazgató kivételezett helyzetet élvező kedvence. Nagykorúságukat elérve azonban a fiúk egyik napról a másikra kikerülnek Isztambul utcáira, ahol egymáson kívül senki másra nem számíthatnak. Ebben a könyörtelen, elutasító világban mindketten tragikus következményekkel járó döntéseket hoznak...

Minden életnek egy változata van, az, amit élünk. Egy könyv, ami hozott lélekből dolgozott. Jöttek férfiak, nők, lányok, fiúk vegyest, öregek és fiatalok, s valamit kipakoltak magukból. Sokan az egész lelküket, mások csak egy darabkát belőle, azt, amelyik épp nyomta a lélek többi részét. Lett ebből egy gyűjtemény, a hozott lelkek múzeuma. Olyan, ahová, ha belépsz, s bekukucskálsz a tárlókba, azt érzed, te is ott vagy, ott van egy kicsi része a sorsodnak, a másikban meg egy nagyobbacska része, s felismered a barátaidat, a barátnőidet, a szüleidet, a gyerekeidet. Kicsit fáj ez a találkozás, mégsem tudsz szabadulni attól, hogy nézned kell. Olyan vagy, mint a kisgyerek, aki el is akarna fordulni a mesekönyv ijesztő képeitől, de rögvest visszapillant, mert nem bírja nemlátni.

Egyedülálló szülőnek lenni nem tragédia, hanem állapot. Ezt dobta a gép. Van, akit elhagytak, van, aki elhagyott, van, aki megözvegyült, és olyan is van, aki házasságra nem vágyott, csak gyerekre. A mindennapokban ugyanazokra a kérdésekre kell válaszokat adniuk, és ugyanazokkal a gondokkal kell megküzdeniük, mint az ideálisnak tekintett kétszülős családban - de egyedül kell boldogulniuk. Lehet-e derűs, kiegyensúlyozott gyerekeket nevelni egyedül? Jut-e mellette időnk felnőtt szórakozásra, kikapcsolódásra? Kihez fordulhatunk hivatalos ügyeinkben? Kellünk-e még valakinek egy, két, három gyerekkel, és ha igen, bele merjünk-e vágni egy új kapcsolatba? Mikor? Hogyan? Egyedülálló szülőnek lenni nem tragédia. Egy rossz házasság pocsék légkörében vagy bántalmazásnak kitéve élni - az tragédia.Ennek a sok történettel és praktikus tanáccsal teli kézikönyvnek a szerzője sokáig maga is egyedül nevelte a gyerekét, majd egyszer csak nagycsaládos anyuka lett. Neki ezt dobta a gép. Meg azt, hogy egy alapítvánnyal egy kicsit megkönnyítse az egyszülősök életét. Nagy Anna az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány elnöke. Az általa fórumteremtő szándékkal létrehozott közhasznú alapítvány 2006 óta működik. Célja a magyarországi egyszülős családok esélyegyenlőségének támogatása, az egyedülálló szülők jogi, munkahelyi, továbbképzési lehetőségeinek bővítése. Elsősorban internetes információnyújtás jogi, munkavállalási és pszichológiai kérdésekben.

Zápisky na manžetách Michaila Bulgakova sú autobiografickou novelou, ktorá má formu denníkových zápiskov a zachytáva prvé dva roky (1920 – 1921) jeho formovania ako spisovateľa. Zápisky, ktoré pôvodne pozostávali z troch častí, ale zachovali sa iba prvé dve, zaznamenávajú dôležité momenty z Bulgakovovho života vo Vladikavkaze, kde sa ocitol počas občianskej vojny ako vojenský lekár bielogvardejcov, jeho prvé novinárske kroky, prvé dramatické a prozaické pokusy, hľadanie vlastného rukopisu, svojho osobitého pohľadu na novú realitu a jej literárne stvárnenie. Chýbajúcu tretiu časť Zápiskov v tejto knihe nahrádzajú poviedky z rokov 1921 – 1924, predstavujúce Bulgakovov satirický pohľad na obdobie začiatkov boľševického štátu, obdobie novej reality, s ktorou akoby sa spisovateľ nikdy nezmieril.

Dvadsiate roky 20. storočia, medzivojnová Varšava s jej nočnými podnikmi, salónmi, hazardnými hrami a búrlivým spoločenským životom. V jednom z varšavských kabaretov máva predstavenie tajomná postava známa pod pseudonymom Červený šašo. Vystupuje v červenej maske a jeho identitu nikto nepozná. Vo svojich vystúpeniach satiricky zosmiešňuje vtedajších verejne činných ľudí – politikov a zbohatlíkov. Červený šašo sa stáva varšavskou legendou a divadlo noc čo noc praská vo švíkoch. No jedného dňa sa v jeho divadelnej šatni nájde mŕtve telo a Červený šašo bez stopy zmizne. Kto je zavraždený? Môže byť Červený šašo obeťou alebo dokonca vrahom? Skrýva sa vrah v zákulisí divadla, alebo medzi známymi obete? Komisár Borewicz rozbieha vyšetrovanie a po čase zatkne prvého podozrivého... Je však komisár tým správnym detektívom pre tento prípad? Aleksander Błażejowski (1890 – 1940) – bol poľský novinár a spisovateľ. Vyštudoval právo, občas vykonával aj právnu prax. Je autorom siedmich kriminálnych, detektívnych a dobrodružných románov ako napríklad Červený šašo (1925), Súd nad Antikristom (1927), Tajomstvo doktora Hiwu (1928), Pomsta Gregora Burowa (1931) a ďalších. V roku 1914 bol odvelený na ruský front, padol do zajatia a z Ruska sa mu podarilo utiecť počas revolúcie v r. 1917. V roku 1940 ho deportovali do sovietskeho lágru, kde pravdepodobne zahynul. Iný zdroj informácií uvádza, že ho zastrelila NKVD. Za socializmu v období tzv. Poľskej ľudovej republiky sa jeho knihy nesmeli vydávať a boli stiahnuté aj z knižníc. Červený šašo je pokladaný za prvý poľský kriminálny román. Roku 1926 ho dokonca sfilmovali, no film sa nedochoval, len niekoľko fotografií.

Maxim Gorkij (1868 – 1936) bol romantik a idealista. Možno to bolo zapríčinené tým, že od malička vyrastal v prostredí hodnom jeho pseudonymu – v prostredí s maximálne horkou príchuťou. „V detstve,“ píše Gorkij, „si sám seba predstavujem ako úľ, do ktorého rozliční jednoduchí, všední ľudia ako včely znášali med svojich vedomostí a myšlienok o živote a obohacovali moju dušu – kto čím mohol. Ten med bol často špinavý a trpký, ale každé poznanie je predsa len med.“ Áno, dôležité však je, čo z tohto poznania si človek vie vybrať, spracovať, urobiť z toho správne závery, k čomu sa prikloniť. Na prvý pohľad to, čo sa Gorkému vybavuje v pamäti, je peklo. Život dieťaťa vo svete násilia, despotizmu, primitivizmu, tmárstva, nenávisti, krutosti sa ani inak ako peklom nazvať nedá. Gorkého Detstvo (1913) poukazuje ešte na jeden dôležitý fakt zo spisovateľovho života. Napriek pekelnej atmosfére v dedovom dome mal Gorkij jedno veľké šťastie: šťastie na talentovaných rozprávačov. Zrejme tu sú korene jeho rozprávačského majstrovstva. Možno aj vďaka tomu kniha, v ktorej je tam veľa násilia, krutosti, ponižovania a nenávisti, v konečnom dôsledku zanecháva v čitateľovi radostný pocit.

Prízrak tajomnej ženy v pohrebnom rubáši unášaný vlnami Jadranského mora v plavidle podobnom truhle... Takýmto lákavým obrázkom nás privíta Bram Stoker, autor nesmrteľného Draculu, vo svojom predposlednom románe z roku 1909. Na čitateľa prvého slovenského prekladu tohto diela však čakajú aj iné prekvapenia a napokon zistí, že legendárny autor sa na staré kolená rozhodol namiešať koktejl z viacerých žánrov. Dáma v rubáši totiž kombinuje prvky hororu, romanticko-dobrodružného príbehu, verneovsky ladenej sci-fi aj politickej utópie. Vydajme sa teda na tajomný hrad Vissarion v Modrých horách a do jeho okolia, kde na hrdinu príbehu, Ruperta Sent Legera, čakajú mnohé nástrahy, pozemné, vzdušné i morské súboje so ľstivými nepriateľmi, ale najmä osudové stretnutie. Stretnutie s uhrančivou dámou v rubáši, ktoré navždy zmení nielen jeho život, ale aj život obyvateľov Modrých hôr a celého Balkánu.

Menno ter Braak (1902—1940), pôvodným školením historik, je najvýznamnejším predstaviteľom medzivojnovej nizozemskej literárnej kritiky. Ako spoluzakladateľ literárneho časopisu Forum bol obávaným polemikom, no zároveň presvedčeným demokratom a „europeizátorom“ provinčných pomerov v holandskej kultúre. Dôsledne presadzoval nové personalistické kritériá posudzovania domácej literárnej tvorby, otváral svojim krajanom obzory smerom k západo- i východoeurópskym literatúram a angažoval sa aj za avantgardné filmové umenie. Počas svojho krátkeho, no mimoriadne plodného života plného bojov napísal niekoľko kníh esejí (Politik bez strany, Rozlúčka s krajinou pastorov, O starých a nových kresťanoch, Karneval mešťanov, Demaskovanie krásy, Cinema militans a i.). Bol jediným nizozemským intelektuálom, ktorý sa v roku 1938 vyslovil proti mníchovskej zrade a rozbitiu ČeskoSlovenska. V deň okupácie Nizozemska hitlerovským Nemeckom odišiel dobrovoľne zo života.

Menno ter Braak (1902—1940), pôvodným školením historik, je najvýznamnejším predstaviteľom medzivojnovej nizozemskej literárnej kritiky. Ako spoluzakladateľ literárneho časopisu Forum bol obávaným polemikom, no zároveň presvedčeným demokratom a „europeizátorom“ provinčných pomerov v holandskej kultúre. Dôsledne presadzoval nové personalistické kritériá posudzovania domácej literárnej tvorby, otváral svojim krajanom obzory smerom k západo- i východoeurópskym literatúram a angažoval sa aj za avantgardné filmové umenie. Počas svojho krátkeho, no mimoriadne plodného života plného bojov napísal niekoľko kníh esejí (Politik bez strany, Rozlúčka s krajinou pastorov, O starých a nových kresťanoch, Karneval mešťanov, Demaskovanie krásy, Cinema militans a i.). Bol jediným nizozemským intelektuálom, ktorý sa v roku 1938 vyslovil proti mníchovskej zrade a rozbitiu ČeskoSlovenska. V deň okupácie Nizozemska hitlerovským Nemeckom odišiel dobrovoľne zo života.

Menno ter Braak (1902—1940), pôvodným školením historik, je najvýznamnejším predstaviteľom medzivojnovej nizozemskej literárnej kritiky. Ako spoluzakladateľ literárneho časopisu Forum bol obávaným polemikom, no zároveň presvedčeným demokratom a „europeizátorom“ provinčných pomerov v holandskej kultúre. Dôsledne presadzoval nové personalistické kritériá posudzovania domácej literárnej tvorby, otváral svojim krajanom obzory smerom k západo- i východoeurópskym literatúram a angažoval sa aj za avantgardné filmové umenie. Počas svojho krátkeho, no mimoriadne plodného života plného bojov napísal niekoľko kníh esejí (Politik bez strany, Rozlúčka s krajinou pastorov, O starých a nových kresťanoch, Karneval mešťanov, Demaskovanie krásy, Cinema militans a i.). Bol jediným nizozemským intelektuálom, ktorý sa v roku 1938 vyslovil proti mníchovskej zrade a rozbitiu ČeskoSlovenska. V deň okupácie Nizozemska hitlerovským Nemeckom odišiel dobrovoľne zo života.

Jedna z najpopulárnejších kníh komunity spojenej s autizmom prichádza vo vylepšenej a zdokonalenej podobe! Nadčasová publikácia Ellen Notbohm prekypuje pochopením, súcitom a sviežim humorom. Opisuje desať charakteristík, ktoré pomáhajú objasniť – nie definovať – deti s autizmom. Toto rozšírené a aktualizované vydanie prináša širšie zamyslenie a obsiahlejšiu diskusiu týkajúcu sa komunikácie, sociálnej spôsobilosti a kľúčovej úlohy, ktorú pri vedení dieťaťa s autizmom k zmysluplnému, sebestačnému a produktívnemu životu zohráva postoj dospelého. V úplne novej časti skúma desať ďalších základných „vecí“, nútiacich k zamysleniu, spájajúcich sa s mladými ľuďmi počas ich prechodu do dospelosti a zasvätený dodatok ponúka vyše 70 otázok, vhodných na skupinovú diskusiu alebo sebareflexiu. Desať vecí, nestarnúci bestseller pojednávajúci o autizme, umožňuje čitateľovi hlbšie pochopiť potreby i potenciál každého dieťaťa s autizmom.