Jaffa Kiadó strana 24 z 63

A 2018 tavaszán megjelenését beszüntető Magyar Nemzet az elmúlt nyolcvan év hazai napilappiacán páratlan kuriózum. Sőt, a lap jóval több, mint egy napilap. A magyar és a világtörténelem egyik fordulópontján, közvetlenül a második világháború kitörése előtt, 1938-ban indult útjára, és azóta, függetlenül a politikai és társadalmi berendezkedés radikális változásaitól mindig központi szerepben volt, mélyen tükrözve és egyben alakítva is az eseményeket - pedig közben volt egy Rákosi- és egy Kádár-rendszer is. A szinte azonnal kialakult legendájához, az általa betöltött szerephez éppúgy ragaszkodtak a hatalom mindenkori birtokosai, mint a lapot tartalommal megtöltők. A lap története egyben izgalmas mélyfúrás az elmúlt nyolcvan év magyar történelmébe és szellemi folyamataiba. Alapítója, Pethő Sándor a Times, a Neue Zürcher Zeitung tapasztalatait felhasználó első magyar világlapnak gondolta el. Olyan újságnak, amely a hazai politikai eseményeket a külpolitika eseményeibe ágyazva elemzi, értelmezi. A születő, konzervatív-liberális, keresztény szellemiségű, a nemzeti kérdésekkel kiemelten foglalkozó lap terjedelmes külpolitikai rovattal rendelkezett. A hazai világlapról szőtt elképzeléseket a második világháború kitörése keresztülhúzta. Néhány éven belül viszont a Magyar Nemzet vált az ország legnagyobb hatású náciellenes orgánumává. Az 1944-es betiltás után egy esztendővel újjászülető lap, amíg tehette - 1948 tavaszáig - ugyanolyan határozottan lépett fel a kommunista egyeduralmi törekvésekkel szemben. A későbbiekben is a pártsajtóhoz képest meglévő mássága, a letűnt polgári világot idéző stílusa, hangvétele emelte ki a szocializmus médiavilágából, tette érdekessé olvasói előtt. A Magyar Nemzet fennállásának nyolc évtizede alatt nagy részt olyan körülmények között volt kénytelen működni, amikor az országban vagy korlátozták a sajtószabadságot vagy egyáltalán nem - legfeljebb a kiskapukat megtalálva - lehetett a hivatalostól eltérő nézeteket hangoztatni. Az újság a kiskapukat kihasználva, felélesztve háború alatt az olvasók tájékoztatására rendszeresen használt "becsempészett őszinte mellékmondatok" hagyományát szólalt meg - amikor megtehette a szocialista rendszer idején is. A kilencvenes évektől - éppen mert mindenki magáénak érezte és akarta a patinás márkanevet - a lapra megpróbáltatásokkal teli korszak várt. A Magyar Nemzet a Napi Magyarországgal való 2000-es egyesítés nyomán megerősödött, ám idővel egyre inkább elköteleződött egyetlen politikai erő irányába. A 2015-ös fordulatot követően függetlenségének helyreállításával sikerült korábbi tekintélyét visszaszereznie. A szellemében az alapítók céljaihoz visszatért Magyar Nemzetet két nappal a 2018-a választás után zárta be tulajdonosa, aki azóta el is adta médiumait. A Magyar Nemzet folytatásaként a lap korábbi újságírói idén májusban létrehozták a Magyar Hangot.

Kötetben eddig meg nem jelent tárcák, a nagyközönség előtt ismeretlen írások, irodalmi csemegének számító ritkaságok, régen publikált és már-már feledésbe merült különleges vallomások és interjúk – a Mindent bevallhatok című Kosztolányi Dezső-válogatás egyszerre kínálja a felfedezés és ráismerés örömét az újdonságokra vágyó, kíváncsi olvasónak. Hiszen mindnyájan tudjuk, ki volt Kosztolányi Dezső: a XX. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója. De vajon milyen volt Kosztolányi Dezső? Nemcsak a költő, az író, a műfordító, hanem a jóbarát, a fiú, a férj, az apa. Milyen volt ez a zseniális ember – papucsban? Ebből a sokszínű és sokhangú kötetből ez a kettős portré rajzolódik ki árnyaltan, érzékletesen. A sokoldalú, halhatatlanná lett művész és a hétköznapi, esendő, halandó ember arcképe. Szinte az egész élete az olvasó elé tárul, kisiskolás korától, első irodalmi szárnypróbálgatásától kezdve egészen a haláláig. Őszintén vall önmagáról, büszkén vállalja önmagát: „Vagyok, ami vagyok.” És arról, hogy kicsoda is ő valójában, számtalan, korábban nem ismert részletet megtudhat az olvasó. Olyan apró-cseprő, hétköznapi dolgokat, amelyek azt bizonyítják, hogy kijelentésével ellentétben az író nem csak papíron él. Hiszen kiderül, hogy mielőtt bicsérdista lett, vagyis csak nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztó, kedvenc étele a borjúpörkölt volt túrós csuszával, vagy negyven cigarettát elszív naponta, töméntelen feketekávét iszik, és hogy ihletet merítsen, az íróasztalán álló illatszeres üvegcséket szagolgatja. Szeret kirándulni és különféle tréfákat kieszelni barátai ugratására. De vannak témák, ahol a könnyedségnek nincs helye. Súlyos erkölcsi kérdésekről, a kor társadalmi problémáiról is nyilatkozik, és sosem beszél mellé: egyértelmű, sarkos véleményt formál. Bevezet írói módszerébe, megfogalmazza, mi a jó költészet és irodalom: az, amit a költő olyan kedvteléssel űz, mint ahogy csókolódzik. Bármit vizsgál, remek megfigyelőként éles szemmel látja és láttatja a lényeget, és ha humorral is, de mindig metsző pontossággal önti szavakba. Mert tudva tudja, a szó, az irodalom tett, szavakkal játszani annyi, mint magával az élettel játszani. „A szavak… oroszlánok, melyek már óriásokat is széttéptek.” Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Mindent bevallhatok című kötet.

Szabó Magda minden művében az emberi lélek titkait kutatta állhatatosan. Most azonban az ő titkai tárulhatnak fel ebben a különleges fényképalbumban, amelynek lapjain az írónő egész élete megelevenedik. A kronológiai rendbe állított fotók, amelyek közül sok felvételt most először láthat a nagyközönség, születésétől haláláig örökítik meg alakját és sorsát, élete és pályája legfontosabb állomásait. Hétköznapi és ünnepi pillanatokban, szülővárosában, Debrecenben és Budapesten, a Júlia utcai lakásban, külföldi útjain, hivatalos és családi események alkalmával, író-olvasó találkozókon, díjátadáson, kollégáival, barátaival, szeretteivel és négylábú kedvenceivel. Igazolványkép éppúgy van a felvételek között, mint családi albumból való fénykép. Kilenc évtized képei bontakoznak ki a kötet lapjain, az első portrékat még édesapja készítette róla üvegnegatívra, majd számtalan családi-baráti eseményen készült felvétel, hivatásos fényképészek által készített fotók sorakoznak egymás után, melyek hagyományos és digitális technikával készültek egyaránt. Szabó Magdának, a gyermeknek, az iskolásnak, a gimnazistának, az érettségiző bájos lánynak, a vonzó fiatal nőnek, a maga korában divatikonnak számító, elegáns, érett asszonynak ezer arca volt. "Én ugyan ki vagyok?" - kérdezi az albumot lapozgató olvasótól a titokzatos macska-szempár. A válasz ott rejlik a Gurul a sok-sok pillanat különleges fotóiban, csak meg kell fejteni a titkot.

A Sérülésmentes gyereknevelés című könyv központi témája a fegyelmezés. Megtudhatjuk, hogy melyek a fegyelmezés célravezető módjai és eszközei, hogyan viselkedik egy valóban fegyelmezett gyerek a különféle helyzetekben, mi a szerepe ebben a szülőknek és nevelőknek... Dr. Vanessa Lapointeéppoly szakavatott ismerője a hétköznapokban felmerülő fegyelmezési nehézségeknek és ezek megoldásának, mint a mélylélektan kérdéseinek. Tökéletesen tisztában van azzal, mennyit ártunk nemcsak a gyerekünknek, de magunknak is, ha például megalázással, kiabálással, netalántán egy-egy pofonnal próbáljuk jobb belátásra bírni. Ugyanis egészen biztos, hogy egyik sem fog hatni rá, így csak elmélyítjük a szülő-gyerek közti konfliktust, beindul a fegyelmezési spirál, amelynek soha nincs vége. A szerző szerint minden szülő megtalálhatja a gyermekéhez vezető utat. A gyerekek - életkoruktól függetlenül - tökéletesen tudják, hogyan működjenek együtt velünk, de nagyrészt rajtunk, szülőkön múlik, hogy ez az együttműködés megvalósul-e. És nem kell hozzá semmi ördöngösség. Egyszerűen csak oda kell figyelni a gyerekre, és beleélni magunkat a helyzetébe. Ha az ő nézőpontjából is megvizsgáljuk a történteket, sokkal hamarabb megszületik a közös megoldás, ráadásul mindenféle feszültség és hiszti nélkül. Nagyon fontos, hogy a gyerekünk tökéletesen tisztában legyen azzal, mennyire szeretjük akkor is, amikor határozottan kérünk tőle valamit. Az érzelmi biztonság a gyerekek számára azt jelenti, hogy nyitottan és megértőn viszonyulunk egymáshoz. Ha ez a kölcsönösség megvan a szülő és a gyerek között, a konfliktushelyzetek nem éleződnek ki. És akkor az egész családnak könnyebb lesz az élete. Dr. Vanessa Lapointe bejegyzett szakpszichológus, a The Wishing Star Lapointe Developmental Clinic alapítója. Tizenöt éve családterapeutaként és gyermekpszichológusként dolgozik, gyakran felkérik előadásokra és különböző kutatásokban, tudományos projektekben való részvételre. Férjével és két kisfiával a nyugat-kanadai Vancouverben él.

"Színművészeti Főiskolás koromban nyaranta eljártam dolgozni, mert kellett a pénz, és színházba játszani nem hívott a kutya se, ezért az egyik nyáron az üvegesekhez álltam be cipekedni. Ők persze nem hitték el, hogy színésznek készülök. Vittük a nagy táblákat ide-oda, de ha emelni kellett, az erős és tapasztalt segédmunkások mellett én labdába sem rúghattam. Gúnyoltak is eleget: A Művész Úr! Na, majd én megmutatom! - gondoltam, és amikor a Mester utcai Közgáz előtt állt meg az autó - ahová anyukám járt egykor, és ő jutott az eszembe -, én is a kocsi végébe álltam. Kezembe adták a hatalmas üveglapokat, és én meggörnyedve elindultam a járókelők között az ajtó felé. Néhány lépés után azonban kioldódott a madzag, ami a két számmal nagyobb munkásnadrágomat tartotta, és a gatya csúszni kezdett lefelé. Megállt a forgalom. A járókelők röhögése még ma is a fülembe cseng... Azóta is gyakran érzem magam így az életben, a színpadon vagy a kabaréban: mindkét kezemmel fogom a nehéz üvegtáblákat, vigyázok, hogy el ne törjenek, miközben a gatyám lassan a bokámra csúszik, és kilátszik az ülepem." Koltai Róbert Az idén 75 éves Koltai Róbert színész-rendező, akit többek között a Sose halunk meg, a Szamba, a Csocsó, avagy éljen május elseje!, a Miniszter félrelép című filmekből és számtalan színházi előadásból ismerünk és szeretünk, vall a maga szokott humorával és öniróniájával, de mégis komolyan színházról, emberi-szakmai kapcsolatokról, filmekről és szenvedélyről.

William Jaeger egykor SAS-kommandós volt, aztán hosszú évekig neonácikat üldözött, akik soha nem tettek le róla, hogy visszaszerezzék elvesztett hatalmukat. Semmitől sem riadtak vissza, még Jaeger feleségét és fiát is elrabolták. Jaegernek sikerült kiszabadítani őket, és most, hogy családja biztonságban van, és a világot sem fenyegeti többé veszély, úgy érzi, végre visszavonulhat. De téved! A neonáci szervezkedést ugyan felszámoltak, de veszélyes anyagokkal teli föld alatti alagútrendszerek, titkos bunkerek maradtak utánuk. Az egyik ilyen bunkerből egy elvetemült gonosztevőkből álló banda hatalmas mennyiségű uránt zsákmányol. A bizonyítékok arra utalnak, hogy atombombát akarnak készíteni, amelyik a fél világot elpusztíthatja. Jaeger tudja, hogy csak ő képes megállítani az őrült merénylőket. És azzal is tisztában van, hogy még sohasem volt ekkora a tét, és ebben a játszmában nincs döntetlen. Eszeveszett versenyfutás kezdődik: négy kontinensen át, dzsungelek mélyén, felhőkarcolók tetején folyik a hajsza és a könyörtelen harc. Életre-halálra. A bomba már ketyeg - valahol. És csak egy biztos: Hibázni tilos!

Amikor Karen Le Billon kis családjával Kanadából férje szülőfalujába, Franciaország északi csücskébe költözik, felkészül arra, hogy másik kultúrába csöppennek. Arra azonban nem számít, hogy kioktatják, amikor nyűgös kislányát egy kis finomsággal akarja megvigasztalni, vagy kerek-perec megtiltják neki, hogy a nagyobbik gyereknek ebédet csomagoljon az iskolába. Karen csak ámul-bámul, hogy a francia gyerekek nem válogatnak, minden ételt vígan bekebeleznek, legyen az cékla vagy karalábé, brokkoli vagy spenót. Nem nassolnak, és nem lapátolják be villámgyorsan az ételt, hogy rohanjanak vissza játszani. Vajon mi a titka a francia szülőknek? Karen hamarosan felfedezi a "kajaszabályok" jelentőségét. A francia szülők ezek segítségével ismertetik meg gyermekeit az étkezési szokásokkal és hozzájuk kötődő illemszabályokkal, szoktatják rá lépésről lépésre, vagy inkább falatról falatra az egészséges ételekre, amelyek lehetnek nagyon finomak is. Így tanítják meg őket arra, hogy nemcsak az számít, mit eszik az ember, hanem az is, hogyan. A Falra hányt borsó? egy szeleburdi, de kíváncsi és minden újra nyitott család személyes hangvételű, szórakoztató története mulatságos anekdotákkal, hasznos étkezési és főzési tanácsokkal, tippekkel, trükkökkel és étvágygerjesztő receptekkel. Kedves humorral és tabudöntögető szemlélettel beszél családról, szülőkről és gyerekekről, ételekről. Útmutatást, inspirációt és gyakorlati ötleteket ad, hogyan együk magunkat boldoggá és egészségessé! KAREN LE BILLON a University of British Columbia professzora. 2011-ben beválasztották a 40 legsikeresebb 40 év alatti kanadai közé. Az írónő Oxfordban végzett, doktori fokozatot szerzett, öt tudományos szakkönyv, valamint a Getting to Yum című útmutató és szakácskönyv szerzője, amelyben a kisgyerekek ízérzékelési képzésének rejtelmeibe vezeti be az olvasót. Családjával együtt hol Kanadában, hol Franciaországban él.

Több mint egy év tel el azóta, hogy hazaértem. Akik kívülről néznek, aligha észlelnek különösebb változást. De nekem már csak ködösen rémlik egy nő, aki egykor én voltam, aki mindig felhúzva tartotta a vállát a feszültségtől, mert másoknak akart megfelelni. Két hónappal hazatértem után eladtam elegáns, nagypolgári lakásomat, és beköltöztem egy kisebbe, szerényebbe. Az autómat lecseréltem egy olcsóbb, alacsonyabb fogyasztásúra. Az addig igénybe vett szolgáltatások nagy részét lemondtam, megváltam a költséges biztosítások többségétől, a giga-csomagoktól, az ilyen-olyan előfizetésektől, és egy lényegesen egyszerűbb életvitelre rendezkedtem be. A ruháimat is kiválogattam, a felesleget elajándékoztam vagy áruba bocsátottam. Az maradt csak meg, és mindenből csak annyi, amire valóban szükségem van. Olykor gyertyával világítok, órákig bámulom, hogyan táncol a láng a sötétben. Vagy ücsörgök a teraszon, és nézem az égboltot, amelynek addig ismeretlen szépségeit az Úton fedeztem csak fel… Amíg ezt a boldogságot nem éltem át, elképzelni sem tudtam, hogy egyszer úgy fogom gondolni: ha mindenemet elveszíteném, akkor is maradna egy csomó dolog, ami boldoggá tesz. Látom a környezetemben élőket, amint fáradtan hajszolnak valamit, amit már megnevezni sem tudok, annyira távolinak tűnik, hogy magam is így éltem. Nem tehetek többet értük, mint hogy elmondom a magam történetét, amely így kezdődik: van esély! Csak a békességnek előbb helyet kell készíteni, kell egy nagytakarítás. Amíg a beidegződések, előítéletek foglalják a helyet, addig a csönd nem ver tanyát odabent. Pedig ahhoz, hogy meghalljam a saját hangomat, csöndre volt szükség. Ilyen az életem a Camino után.

A 20. század egyik legfontosabb magyar történelmi személyisége Rákosi Mátyás, akinek neve egy egész történelmi korszakot fémjelez, amit végül az 1956-os forradalom söpört el. 2016-ban, egy véletlennek köszönhetően Ungváry Krisztián hozzájutott Rákosi irathagyatékának több mint háromszáz darabos kollekciójához. Ennek eredetéről csak annyit lehet tudni, hogy egy műbőr táskába csomagolva került elő Ciprus szigetén egy szállodai szobából. Ez az izgalmas és olvasmányos könyv erre a különleges iratanyagra támaszkodik, és egyedülálló bepillantást enged egy olyan ember mentalitásába és döntéseibe, akitől egy egész ország sorsa függött. A könyvből jobban megérthetjük továbbá azt a kommunista szubkultúrát is, ami számára magától értetődő közeg volt szinte egész felnőtt élete során, és ami oly sok időn át nyomta rá a bélyegét Magyarország történelmére.

Mezei Elmira 2017-ben megjelent Autoimmun szakácskönyve átütő újdonságnak számító szemléletével és receptjeivel nagy sikert aratott mind az autoimmun betegségekben érintettek, mind a táplálkozástudományi szakemberek körében. Nem véletlenül, hiszen lehetőséget és esélyt adott az autoimmun betegeknek, hogy étkezésükkel, ételeik gondos megválasztásával maguk is nagymértékben hozzájáruljanak egészségi állapotuk szinten tartásához, vagy akár javításához is. Az új kötet főként azoknak szól, akik már az autoimmun protokoll szabályai szerint élnek, sikeresen túljutottak a diéta első, legszigorúbb szakaszán, és a közérzetük, állapotuk ennek köszönhetően egyértelműen javult. A kezdetben kiiktatott, egyébként magas tápértékű alapanyagokat később fokozatosan, több lépésben vissza lehet emelni a táplálkozásba, azokkal az ételféleségekkel kezdve, amelyek feltehetőleg a legkevesebb problémát okozzák. A könyv ehhez a visszaépítési folyamathoz ad konkrét tanácsokat és ízletes recepteket. A cél továbbra is a szervezet tápanyagraktárainak feltöltése, az emésztőrendszer tisztítása és gyógyítása, hiszen a gyulladásfokozó ételektől mentes táplálkozás csillapítja az autoimmun folyamatokat. Jól enni és jól lenni - a kettő kölcsönösen feltételezi egymást. Az egészséghez nélkülözhetetlen a jóltápláltság, ahhoz pedig az kell, hogy szívesen együnk, és jóízű, tápláló ételeket fogyasszunk. Manapság egyre többen vannak, akik azért váltanak tudatosan életmódot, hogy megelőzzék a betegségeket, vagy legalábbis csökkentsék kialakulásuk esélyét. A szerző reméli, hogy könyvével őket is meg tudja szólítani, és segítségükre lehet céljuk elérésében. Hiszen nyilvánvaló tény, hogy a természetes táplálkozás gyulladás- és stresszcsökkentő hatású. Ha a minőségi étkezéssel javíthatunk közérzetünkön, általános egészségi állapotunkon, tegyük meg! MEZEI ELMIRA táplálkozási tanácsadó és reformszakács, a hazai paleomozgalom egyik úttörője, számtalan egészséges és ínycsiklandó étel megálmodója, tucatnyi nagy sikerű szakácskönyv szerzője, saját indíttatásból vágott bele egy igen szigorú, nyolchetes autoimmun diétába. A kúra annyira hasznosnak és sikeresnek bizonyult, hogy azóta is e szerint főz és él. Az Autoimmun szakácskönyv második kötetében újabb, még ízletesebb recepteket gyűjtött össze.

Soma Mamagésa legújabb, immár 11. kötete egyfajta összegzése eddigi munkáinak. Középpontjában most is korunk egyik legizgalmasabb témája, a szabad akarat megnyilvánulása, a tudatos döntés áll. Nők és férfiak döntései önmagukról és másokról, szerepeik, egymás közötti kommunikációjuk. A nagy kérdés, vajon megteremthető-e életünkben valamiféle egyensúly, azaz harmónia. És ha igen, hogyan. Vajon mi minden segíthet abban, hogy megtanuljuk magunkat szeretni, ezáltal másokat is? Mert ezt nem is olyan könnyű elérni egy elvárásokkal, hasonlítgatásokkal, harcokkal, játszmákkal, végleges ellentétekkel teli világban. Ehhez kell életünk tudatos alakítása, a szüntelen törekvés a belső egyensúlyra, a harmóniára. Mert "a harmónia megtalálását is meg kell tanulni, és meg kell engedni magunknak. Minden, ami harmonikus, az egyben van, egyensúlyban van. Nincsenek oda nem illő végletek. Épp ezért nagy dolognak kell ahhoz történnie, hogy egy igazán harmonikus ember kibillenjen a középpontjából, hogy meginogjon a tartóoszlopa. Viszont ezért a stabilitásért érdemes dolgozni, tenni valamit. Én nagyon sokáig rettegtem a harmóniától. Azért rettegtem, mert egyrészt azt gondoltam, hogy unalmas. És én is szürke, unalmas leszek. Ezzel azonosítottam a lelki békét, a harmonikus együttélést. Kispolgárok, nyárspolgárok, azok is csak eljátsszák, nincs is. Olyan hosszú út volt, mire betörtem magam. Komolyan! De nem kell a korbácsot előkapnunk, és ütnünk a hátunkat, hogy nem jól csináltuk az életünket, mert azt gondolom, hogy mindig azt tesszük, amire képesek vagyunk, és abban vagyunk, amit meg kell tapasztalnunk. Tehát elég jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk" - vall a szerző arról, mit tehetünk azért, hogy harmonikusabb felnőttek legyünk, élvezhessük az életet, teljes tudatossággal felelősséget vállalva tetteinkért, törekvéseinkért, szándékainkért.

Aki fellapozza e regényt, már az első oldalakon magát tükör előtt meztelenül illegető szerelmespárról olvas, később forró és kevésbé forró együttlétekről, titkos bordélyházról, pezsgőben fürdetett kisvárosi primadonnáról. "Ölelni akarom a meztelen testedet" - ez jellegzetes mondata, a meztelenség az egyik uralkodó szava az 1945-öt követő években játszódó, ironikusan kritikai hangvételű műnek. Holott a Menyasszonyok, vőlegények - a cím a legkevésbé sem fedi a nők és férfiak közötti tényleges viszonyokat - a legjobban felöltöztetett magyar regények egyike. Nem csupán azért, mert szereplői öltönyben, kiskosztümben, sportzakóban vagy épp neglizsében is megvesztegetően hiteles alakok. Beöltöznek ők környezetükbe, ilyen-olyan lakásukba, zavaros ügyleteikbe, szellemidéző szeánszaikba, illúzióikba, még pokluk lángjaiba is. Szobotka Tibor (1913-1982), a tanár, anglista, rádiós műsorfőtitkár, egyetemi professzor, a mindig skatulyából előhúzott úriember ifjúságában Budapest egyik szívtiprójaként halmozta sikereit (erről s gazdag egyéniségének lényegibb vonásairól felesége, Szabó Magda festett emlékező képet Megmaradt Szobotkának című könyvében). Az író otthonosan mozgott valamennyi társadalmi osztály körében, s olyan eleven, máig lebilincselő korrajzok kerültek ki tolla alól, mint e mű is, melynek kalandos fő cselekményét, Lili és Ernő vesszőfutását a beszőtt, anekdotikus melléktörténetek teszik még tágabb horizontúvá.

Balatoni József új könyve, az Osztályharc, a tanévnyitótól az érettségiig követi egy osztály diákjainak az életét. Azét az osztályét, ahová Jocó bácsi első regényének főhőse, Hori, azaz a későbbi dr. Horolovszky Tamás jogtanácsos is járt. A 12. C-ben sűrűn történnek a dolgok, itt még a mindennapok sem unalmasak. Bulikról, balhékról, önfeledt, boldog, vagy éppen szomorú pillanatokról, nagy kitárulkozásokról és vallomásokról, fellobbanó és kihűlő szerelmekről, a másik és a másság elfogadásáról szólnak a hol mulatságos, hol megható történetek. Na és persze a tanulásról, a nagy próbatételre való felkészülésről. A felnőtté vagy legalábbis az éretté válás érzelmi buktatóiról, amelyeken mindenkinek át kell esnie. Az ötös fogat, az öt elválaszthatatlan jóbarát, Ambrus, Peti, Gabi, Hori és Laci, a lányok, Szilvi, Lizi, Hanna és a többiek a határokat feszegetve vívják harcukat, önmagukkal, egymással, családjukkal, tanáraikkal. Nem könnyű közel férkőzni hozzájuk, hát még segíteni nekik - ez a tanáraik dilemmája. Azoké a tanároké, akik életcsomagjaikat nem tudják az iskola kapuján kívül letenni, hogy csak a tanításra összpontosítsanak. Nem csoda hát, hogy a tanáriban is puskaporos néha a hangulat, egymásnak feszülnek és robbannak az indulatok a liberálisabb elveket vallók és a szigorú rendet-fegyelmet követelők között. A 12. C-sek szerencséjére az ő osztályfőnökük, Zoli bá' amúgy Jocó bácsisan kormányozza tanítványait az érettségi és az önmagukra találás felé. Balatoni József fordulatos, sokszínű, humoros regénye olyan fikció, amelynek egyes epizódjait maga az élet írta... BALATONI JÓZSEF, azaz Jocó bácsi, a televíziós vetélkedőből és a média különböző felületeiről jól ismert tetkós töritanár. Szakmai celebként már sokan találkoztak vele országszerte - most pedig a Kamaszharc és a Tanulj szabadon, taníts szabadon! után már a harmadik könyvét adja közre.

Dr. Csernus Imrét nem kell bemutatni senkinek - mégis csak kevesen ismerik igazán. Az egész ország találkozott már vele a televízió képernyőjén, hallgatta előadásait, vagy olvasta könyveit. A csupa szív, szókimondó doki régóta segít a lelki gondokkal küzdőknek. De vajon tudjuk-e, neki milyen problémái voltak és milyen ember valójában? A határozott módszerekkel dolgozó pszichiáter ugyanolyan bevállalós és szigorú, ha a saját belső békéjéért kell harcolnia? Milyen kemény lelki munka állhat a kacskaringós, szellemi és érzelmi akadályokkal teli életút mögött, amelyet bejárt? A harcos című könyvben olyan őszintén vall önmagáról, a személyiségéről, a gondolatairól, az életét és a munkáját meghatározó értékekről, mint korábban még soha. Ebben az élet- és lélekrajzban nyíltan beszél drogos múltjáról, a szüleihez fűződő viszonyáról, párkapcsolati kudarcairól és sikereiről, az emberhez méltó életről és a halálról vallott felfogásáról. Megtudhatjuk, hogyan alakult ki híres módszere, miért döntött úgy, hogy az egészségügyben eltöltött huszonöt év után abbahagyja a rendelést, és helyette inkább előadásokon igyekszik átadni az embereknek mindazt, ami az arcukra csalhatja az igazi, boldog mosolyt. Kiderül, szerinte mit jelent szívből élni, szívvel élni. Szó esik örömteli és fájdalmas élményekről, és arról a szenvedélyről is, amely ma kitölti a napjait: a vendéglátásról. Megismerkedhetünk élete új helyszíneivel: az egri Almagyar Érseki Szőlőbirtokkal és borterasszal, a Depresso kávéházzal. Végül a noszvaji gasztrokulturális hellyel, a Csendülővel, ahol a lélek elcsendesedhet, a test és a szellem pedig felfrissül. A kötetből tehát az is kiderül, milyen harcok vezetnek az ember igazi békéjéhez.

"Szabó Magda édesapja halála után örökségként Szabó Elek legértékesebb kincsét, svájci szerszámosládáját és a fiókjában talált rézsípot meg cirmos üveggolyót vitte magával Budapestre. Ha a golyót a fénybe tartotta, mindig más színnel ragyogott fel. Mint a cirmos üveggolyó, olyan ez az eddig napi- és hetilapokban, folyóiratokban rejtőzködő, kötetben még soha meg jelent írásokat tartalmazó könyv. Sokszínű. Novellák, tárcák, vallomások, interjúk, levelek, versek – megannyi műfaj, megannyi téma és forma. Hol szikár és mégis torokszorítóan drámai, hol megkapóan lírai novelláiban a sorsfordító pillanatot ragadja meg, amikor valakinek az élete más irányt vesz. Az eszmélés pillanatát, amikor megszólal az a bizonyos belső hang. Pontosan dokumentált, tárgyszerű vagy éppen játékos, humoros tárcáiban, amelyek új minőséget hoznak a műfajba, „utazik”. Utazik a hazában, Magyarországon, és utazik az emberi lélek mélyére, amelynek oly kiváló ismerője. Új helyeket, tájakat, városokat fedez fel. És persze embereket, ismeretleneket, akiknek a titkát kutatja. Varázslatos gyerekkorát, mozgalmas életének és pályájának fontos állomásait felidézve váratlan őszinteséggel saját magáról vall, önnön titkait tárja az olvasó elé az interjúkban és vallomásokban. 1938 és 1942 között született verseiből egy, társát és útját kereső, „ezüst sikert álmodó”, „arany csodára váró” érzékeny, fiatal nő bonyolult érzésvilága bontakozik ki. A neki és az általa írt levelek pedig magánéletéről adnak hírt, ahol „rossz meg jó vegyesen” fordul elő. Az Urbán László összeállította Nekem a titok kell című kötet az újdonság és meglepetés erejével hat, még közelebb hozva az olvasóhoz Szabót Magdát, az embert és az írót."

Teleki Pál a két háború közötti időszak miniszterelnökei közül talán a legélénkebben van jelen a társadalmi emlékezetben. Tudós, főcserkész, a revízió ideológusa, aki rendre feltűnik az 1938 és 1940 közötti területvisszacsatolások fotóin. Rejtélyesnek tűnő halála szintén sokak képzeletét mozgatja, nemkülönben a zsidók jogfosztásában játszott szerepe. Ez az életrajz arra vállalkozik, hogy ennek az ellentmondásos életpályának az egyes állomásait vázolja fel, az erdélyi magyar arisztokrata és a dúsgazdag görög polgárlány egyetlen gyermekeként eltöltött gyerekkortól kezdve a földrajzi kutatásokon, a fajhigiénián, a turanizmuson át az autók iránti bolonduláson keresztül az egyetemi tanárságig, az első, majd a második miniszterelnökségig, és választ igyekezzen adni a halált övező kérdésekre. Teleki életének hatvankét évében benne van a huszadik század első felének csaknem összes magyar politikai és társadalmi, tudományos problémája, amelyeket ez az érzékeny, sőt túlérzékeny egyéniség így vagy úgy érintett élete folyamán. Ez a pálya nemcsak az erdélyi arisztokratáé, hanem az ellenforradalom, Trianon és a világháborúk rajza is egyúttal: egy darab Magyarországé a 20. század első felében.