Kalligram strana 61 z 78

A könyv kísérlet a görög monda egyes elemeinek sajátos újraértelmezésére modern korunkban, a nyolcvanas évek csehszlovákiai (magyar) társadalmi viszonyok közepette. Ez a mai Thészeusz inkább antihős, mint hős, Ariadnéja pedig "fekete özvegy", aki hímjét, miután teljesítette "küldetését", csaknem elpusztítja.

A könyv kísérlet a görög monda egyes elemeinek sajátos újraértelmezésére modern korunkban, a nyolcvanas évek csehszlovákiai (magyar) társadalmi viszonyok közepette. Ez a mai Thészeusz inkább antihős, mint hős, Ariadnéja pedig "fekete özvegy", aki hímjét, miután teljesítette "küldetését", csaknem elpusztítja.

Mészáros András tanulmánykötete annak a gondolatnak a kifejtése, mely szerint a hagyományos ontológiák a létfogalomra alapozódnak, a modernitás azonban (mind egzisztenciájában, mind szemléletében) feloldódott az időben. Azaz ontológiai szempontból me gszűnt az eredeti szubsztanciális egység, s a lét struktúráját az idő jeleníti meg, szemléleti szempontból pedig az eredeti probléma hermeneutikává vált. A filozófiai ontológia kérdései mellett természetesen a művészet ontológiai kérdései is helyet k apnak a könyvben.

Výber z esejí a štúdií kritika a teoretika literatúry, ktorý prináša rovnako filozofické aj spoločenskokritické posolstvo. `Bol posledným veľkým symbolistickým kritikom - a určitom zmysle aj prvým - určite prvým, kto aplikoval teóriu básnictva na historickú kritiku. Tak ako zaobchádza Mallarmé so slovami, zaobchádza Benjamin s ideami, pomenúva ich, kladie ich vedľa seba a necháva ich vzájomne sa reflektovať.` Charles Rosen

Szigeti László az 1992-ben magyar nyelven is megjelent Zsebcselek című interjúregényében a világhírű cseh író, Bohumil Hrabal életét és munkásságát mutatta be. Legújabb könyve a 20. századi magyar próza egyik legkiemelkedőbb alkotójával, Mészöly Miklóssal készült mélyinterjúját tartalmazza. Mészőly Miklós művei a magyar próza realista hagyományait a posztmodern felé tágítva sajátos írói szemléletet és világképet vetítenek elénk. S a beszélgetés gerincét a mindenapi élet, a művészet és a társadalom gondolati-filozófiai igényű megközelítése képezi, az író legkiemelkedőbb művei genezisét kutatva a kérdező kitartó faggatózásai eredményeképpen, ha mozaikszerűen is, de feltárulnak Mészöly Miklós magánéletének eseményei, a műveiben csak nagyon nehezen tetten érhető mozzanatai. E rendkívül izgalmas párbeszéd, a második világháború utáni magyar próza egyik iskolateremtő alkotója műveinek értelmezéséhez nyújt kitűnő fogódzókat.

Szigeti László az 1992-ben magyar nyelven is megjelent Zsebcselek című interjúregényében a világhírű cseh író, Bohumil Hrabal életét és munkásságát mutatta be. Legújabb könyve a 20. századi magyar próza egyik legkiemelkedőbb alkotójával, Mészöly Miklóssal készült mélyinterjúját tartalmazza. Mészőly Miklós művei a magyar próza realista hagyományait a posztmodern felé tágítva sajátos írói szemléletet és világképet vetítenek elénk. S a beszélgetés gerincét a mindenapi élet, a művészet és a társadalom gondolati-filozófiai igényű megközelítése képezi, az író legkiemelkedőbb művei genezisét kutatva a kérdező kitartó faggatózásai eredményeképpen, ha mozaikszerűen is, de feltárulnak Mészöly Miklós magánéletének eseményei, a műveiben csak nagyon nehezen tetten érhető mozzanatai. E rendkívül izgalmas párbeszéd, a második világháború utáni magyar próza egyik iskolateremtő alkotója műveinek értelmezéséhez nyújt kitűnő fogódzókat.

„Talalmon Alfonz kötete a magyar prózai hagyomány laza szövésű, anekdota-szerkesztésű elbeszéléstípusának figyelemre méltó továbbírása. (…) A nyelvi valóságok és egy nyelven kívüli világ (akár tematizált) ütköztetésével nagymértékben hozzájárul a mai magyar prózaírás és befogadás átrendeződéséhez (…). ” (Rácz I. Péter) Talamon Alfonz alteregója Samuel Borkopf a magyar irodalom anekdotikus hagyományait kelti új életre. Hősei aligha hősök a szó mindennapos értelmében… Egy kavargó kisváros, Galántha tősgyökeres vagy átutazó polgárai: magyarok, németek, keresztények, zsidók, szocialisták, bárók… Hihetetlenül burjánzó cselekmény, liánként növő mondatok, fergeteges irónia, önirónia és humor. A magyar próza igazi eseménye ez a szerzõ korai halála miatt csonkán maradt prózában megírt „komikus eposz”. Talamon regényét az új magyar irodalom legeredetibb vállalkozásaként ünnepli az utószóíró Grendel Lajos is.

A Patonyok néven ismert falukomplexum 1996-ban ünnepelte okleveles említésének 750. évfordulóját. A kötet a kutató gyűjtéséből válogatott levéltári szövegeket tartalmazó forráskiadvány. Az anyag gerincét a hűbériség gazdasági természetü iratai (urbáriumok, szerződések, jegyzőkönyvek, összeírások, telekkönyvek) képezik. A munka külön érdekessége, hogy bő forrásanyagot közöl a Pozsonyi Megyei Tör-vényszék bűnügyi aktáiból is. Bizonyos értelemben a hiányzó XVI.– XIX. századi csallóközi széppróza, néprajz, nyelvkutatás pótlására is alkalmas e kiadvány némely dokumentuma.

Adresátom otázky Si žid? je sám rozprávač, ktorý vlastne celkom nevie, čím je. Z maďarských Židov narodených v päťdesiatych rokoch mnohí až do svojho dospievania nevedeli, že sú Židia, len cítili, že sú akosi zvláštni, a aj svet okolo nich je čudný. Autor si dobre pamätá úbohý predmetný svet doby a jej šťavnaté tuposti. Svoje poetické pátranie, okorenené zdravou dávkou humoru, zvláda výborne. (120X200, 160 strán, TV, ČB, r. vyd. 2005)

Výber Földényiho esejí sa nevenuje presne vymedzenej konkrétnej téme, predmetu, umeleckému dielu či filozofii, ale zo svojho východiska skúma, k akým duchovným dobrodružstvám daná téma vyzýva, do akých komplexov súvislostí ju možno zaradiť, ako možno vďaka nej konfrontovať navzájom veľké umelecké diela, filozofické systémy, základné faktory ľudskej existencie, akými sú láska, smrť, zasadenosť do dejín a do bytia.

Kniha Historický žáner v slovenskej próze je prvou monograficky konštruovanou reflexiou historického žánru v kontexte slovenskej literatúry a literárnej vedy. Autor sa v nej sústreďuje na dva základné rozmery problematiky: na odkrytie žánrotvorných princípov historického žánru, teda na rozmer genologický a na analyticko-interpretačné čítanie reprezentatívnych próz napísaných v tomto žánri v slovenskej literatúre, ktoré predstavuje rozmer literárnohistorický. Na oboch týchto úrovniach produktívnym spôsobom posúva a precizuje doterajšie poznatky literárnej vedy o historicom žánri i jeho realizáciách v slovenskej próze.

V tomto zborníku sa zišli priatelia či ctitelia Rudolfa Chmela pri príležitosti jeho sedemdesiatych narodenín so zámerom pripomenúť, že medzi nami už niekoľko desaťročí zmysluplne pôsobí intelektuál, ktorého aktivity výrazne poznačili slovenský, česko-slovenský, slovensko-maďarský aj stredoeurópsky duchovný priestor. „Rudolf Chmel je človek, ktorý je spontánne prítomný v tomto priestore viacerých, no príbuzných kontextov, mnohé projekty (Stredoeurópske noviny, časopis OS, knižná edícia Visegrád, knižný edícia OS a.i.) sme spolu prediskutovali aj realizovali, mnohé zostali len v našich snoch či víziách. Ako človek dialógu, nie konfrontácie, pokúšal sa často dávať ľudí dokopy. Rád bol a je pri projektoch, ktoré dávali nádej, že podnietia zmysluplnú spoluprácu. V týchto intenciách som sa pokúsil prizvať na spoluprácu na tejto knihe autorov, s ktorými aj on spolupracoval, ba vlastne spolupracoval s nimi často“, píše v úvode knihy jej zostavovateľ László Szigeti. Medzi autormi a autorkami nájdeme osobnosti ako Ladislava Balleka, Martina Bútoru, Petra Esterházyho, Egona Gála, Dušana Kováča, Miroslava Marcelliho, Adama Michnika, Petra Pitharta, Renatu Deákovú, Joannu Goszczyńsku, Petra Zajaca, Árpáda Tőzséra, Ľubomíra Feldeka, Tomáša Janovica, Milana Lasicu, Františka Mikloška, Pavla Vilikovského. Kniha je doplnená o farebné reprodukcie diel výtvarníkov ako Juraj Bartusz, Miroslav Cipár, Rudolf Fila, Jozef Jankovič, Rudolf Sikora či Ilona Németh.

Výber z diela 1989-2009 Štvrtý zväzok cyklu historických prác Jozefa Jablonického, tentoraz pod názvom Fragment o histórii, obsahuje viac ako sto menších prác autora z obodbia rokov 1989 - 2009. Tento zväzok predstavuje výber z rozsiahlej vedeckej a publicistickej tvorby ponovembrového obdobia Jozefa Jablonického a svojou podstatou je zborníkom fragmentov, preto si nekladie nárok na systematické spracovanie problematiky. Napokon, pre túto svoju povahu a rozsah predmetu svojho skúmania to ani nie je možné. Kniha fragmentárne mapuje problematiku cleých slovenských dejín druhej polovice dvadsiateho storočia, obsahuje poroblematiku česko-slovenských vzťahov s koncentráciou na roky rozpadu Československa, (1939), problematiku druhej svetovej vojny, vzniku slovenského štátu a vojnovej Slovenskej republiky, problematiku židovskej otázky, problematiku protifašistického odboja a SNP, problematiku povojnového vývoja a s ním súvisiacich osudov účastníkov protifašistického odboja, politických procesov a represií v 50. rokoch, problematiku obdobia rehabilitácií v 60. rokoch, problematiku 21. augusta a následnej normalizácie počas brežnevovsko-husákovskej stagnácie v bývalom Československu, problematiku marxistick-leninskej historiografie, problematiku novembra 1989 a nežnej revolúcie, problematiku zlyhania politických elít po novembri 1989, rozpad Československa a vznik samostatnej Slovenskej republiky v roku 1993, až po následný politický a kultúrny vývoj slovenskej spoločnosti v súčasnosti.

Lukacs dáva do kontrastu politické systémy, hnutia a ideológie, ktoré učarovali dvadsiatemu storočiu: demokracia, liberalizmus, nacionalizmus, fašizmus, boľševizmus, národný socializmus, populizmus. V úvahách o americkej demokracii opisuje jej vývoj od osemnásteho storočia po jej dnešnú podobu – nebezpečný a možno nezvratný populizmus, ktorý okrem iného zahŕňa prevahu ľudového sentimentu nad tým, čo bolo kedysi verejnou mienkou. Na tomto stave má podiel gigantická mašinéria masmédií, uprednostňujúca propagandu – a zábavu – namiesto zmyslu pre históriu. Je to druh populizmu, ktorý siaha po nacionalizme a militarizme na to, aby udržal spoločnosť vcelku. Lukacsove postrehy sú originálne, štipľavé, aktuálne a dozaista inšpiratívne pre živú debatu o chúlostivom stave dnešnej americkej demokracie.

Prvý preklad textov svetoznámeho filozofa a kritika umenia Arthura C. Danta do slovenčiny. Autor v knihe vychádza z pojmu krásy, ktorý je pevne zakotvený v estetickej teórii a filozofii umenia a pýta sa na jeho relevantnosť vo vzťahu k dianiu na poli súčasného výtvarného umenia. Je možné vnímať ho a definovať ako krásne alebo sú potrebné iné formy prístupu? Erudované úvahy Danto ilustruje príkladmi a analýzami diel Marcela Duchampa, Andyho Warhola, Roberta Motherwella, Barnetta Newmana a ďalších "heretikov". Pritom vychádza z tvrdenia, že moderní umelci majú legitímne právo odmietnuť krásu, na druhej strane zároveň podčiarkuje potrebu krásy v ľudskom živote, a preto aj v umení. Dantova pútavá filozofia umenia je napísaná pozoruhodným a prístupným jazykom a okrem odborníkov určite zaujme aj prívržencov súčasného umenia.