Kalligram strana 61 z 69

"E mesék egy része más gyűjteményekből, néhányuk a Grimm testvérektől, de többé-kevésbé eltérő változatban ismert, néhány közülük pedig teljes újdonságot jelent. Így, együtt az "ismeretlen" 50 olyan árnyalatát testesítik meg, amely feltétlenül fölfedezésre érdemes, és az ismert változatokkal való párbeszédre ösztönözhet. Végeredményben a kritikák hatása alatt végrehajtott átdolgozásnak - no és a fivérek évtizedeken át lankadatlan munkakedvének - köszönhető, hogy a magyar olvasó most, a Családi mesék sokadik újranyomása után 50 új Grimm-mesét tarthat a kezében." (Adamik Lajos- Márton László)

Könnyűnek tűnik megválaszolni a kérdést, hogy mit jelent egy szín; mondjuk a fekete. Egy hasonlat (fekete, mint a holló), egy hozzárendelés (a fekete a halál színe) elégnek tűnhet a meghatározáshoz. De Michel Pastoureau könyvét olvasva, mely az európai művelődés történetét áttekintve igyekszik meghatározni a fekete jelentésének változásait, pulzálását, láthatjuk, hogy a kérdés nem is olyan egyszerű. Volt, amikor a fekete a színskála egyik pólusa volt, máskor nem egy fekete létezett, hanem több, és volt olyan is, amikor nem tartozott a színek közé. A fekete mást jelentett az ókori egyiptomiaknak, mint a ciszterci szerzeteseknek, mást a címertanban, mint a teológiában, és eltérően viszonyultak hozzá a gótika festői, mint a romantikus írók. A gazdagon illusztrált kötetben átfogó képet kapunk a fekete jelentésének és általában a színek használatának változásairól a kezdetektől a jelenkorig, a művészetben, a tudományban és az öltözködésben ugyanúgy, mint a társadalmi szokások területén. Michel Pastoureau (1947) francia történész, címertanász, művelődéstörténész. 1983 óta a párizsi École des hautes études en sciences sociales és az École pratique des hautes études professzora, témája a nyugati világ szimbolikája. Több mint negyven kötetet publikált, elsősorban a nyugati társadalmak szimbólumrendszereiről, illetve a középkori művelődéstörténetről, heraldikáról. Megírta a kék szín, illetve a csíkos mintázat történetét, elemezte a Kerek Asztal lovagjainak képzelt címereit, és úgyszintén a medve szimbolikus szerepének változásait az európai kultúrában. A feketéről szóló, eredetileg 2008-ban megjelent munkája Franciaországban az év egyik nagy könyvsikere volt.

Európa sa akoby otriasa v základoch a zdá sa, že každým dňom sa ponárame do väčšej a väčšej neistoty. Čo nás čaká v najbližších rokoch? Rozpadne sa Európska únia rovnako, ako sa rozpadla habsburská monarchia? A aká bude príčina? Vzostup radikálnych strán? Alebo migračná kríza? Možno to bude Brexit, ktorý spustí lavínu ďalších a ďalších "exitov"? Tieto otázky kladie sebe i nám svetovo uznávaný bulharsky politolog Ivan Krastev vo svojej ostrej a provokatívnej esejistickej knihe Čo príde po Európe? Nehľadí však len na aktuálne dianie, ale svoje úvahy a predpovede opiera aj o hlboké znalosti európskych dejín. Príkladov a analógií rozpadu veľkých spoločenstiev máme v moderných dejinách mnoho. Otázkou zostáva, či sa k nim čoskoro pripojí aj Európska únia. Kniha Ivana Krasteva Čo príde po Európe? Vychádza v edícii Skica v preklade Samuela Marca.

Kukorelly Endre regénye azt állítja, hogy az ember legboldogabb időszaka a gyermekkor, esetleg az ifjúkor. Amikor minden összeáll, van apu, anyu (jobb esetben persze), van Utas Üdítő, amit valóban gyártottak a zord hatvanas években, vannak csajok, van a foci, meg van a nyár, vagy ami van. Ilyen apróságokról szólnak ugyanis a regény töredékei, hiszen minden egyes bekezdése külön töredékként került egymás mellé. A szöveg nem folyamatos, hanem a figyelem fókuszálódásának egymást követő hullámhegyeit és hullámvölgyeit követi - ahogy történik valami, amin a gondolkodás elidőz, és mire észre tér, már egészen más történt, amin szintén el kell gondolkodni. A cselekmény nem lineáris, és a nézőpont sem egységes. Egyszerre hatja át a szöveget az ifjúkor végtelen komolysága, és az érett emlékezés végtelen iróniája, mely nosztalgiával támasztja meg saját múltjának ingadozó mérlegelését. Kukorellynek jól megy ez a stílus, verseiben, és a Sulineten évekkel ezelőtt ajánlott Szovjetúnió című regényében is ezzel él. Az irónia azonban néha a visszájára is fordul: a Kalasnyikov, ami akkor csak a tájkép viccesen érdekes mozzanata volt, disszonanciát kelt a mai szemlélőben. Kiderül ugyanis, hogy az idilli gyermekkor nem is idilli volt, hanem inkább a sötét hatalmak árnyékában eltöltött álomszerű, rövid és mámoros extázis. Kicsit olyan ez, mint amikor valaki a zuhanó repülőn még elmond egy viccet arról, hogy Putyin és Bush zuhan egy repülőn, és azon muszáj röhögni. A regény enciklopédikus részletességű, és mindeközben megmarad egyetlen hangszínnél, az ironikus nosztalgia hangjánál. Mindeközben láthatólag azok a részletek jelentik a legnehezebb feladatot az író számára, melyekben megkísérli múltként és felnőtt fejjel mérlegelni a múltat. Megpróbálja elmondani, hogy mi az igazság, hogy a részletek mögött milyen mélyebb összefüggések, világhatalmi tényezők, általános emberi kérdések húzódtak meg. Hogy a csajozás, ami akkor a leírt módon zajlott, vajon jelent-e valamit az örökkévalóság számára. Ez kissé túláradó követelés, és láthatólag nehezen találja meg Kukorelly azokat a szavakat, melyek romantikusabb korokban a "hazafiság" vagy a "kétely" terminusaival lennének leírhatók. Bizonytalan, nem eldöntött a kérdés, hogy helyes-e ilyen "nagy" szavakat használni egyáltalán. Gyanúsak ezek a gondolatok, és a regény mintegy kiemeli, kirajzolja azt a folytonos gyanút, mely az emlékek újraértékelése során zajlik le az íróban, az emlékezőben. Sohasem lehetünk bizonyosak abban, hogy bármi értelme van tizenéves gyerekeknek zászlócskákat tűzniük az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc hőseinek sírjára. Ez az önpusztító, bizonytalankodó magába fordulás különösen jellemző Kukorelly szövegeire, és sajátossá teszi őket. És teszi egyben, ha nem tévedek, sajátosan magyar irodalommá is - és éppenséggel ez Kukorelly egyik legnagyobb ambíciója. Az eszmék malomkövei közt őrlődő önértékelés. Persze az is lehet, hogy az író hazudik, és nem is a saját gyermekkorát írja le, vagy legalábbis nem pontosan. Ez azonban semmit sem számít akkor, amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit is mond ez a regény

Najväčší autor kriminálnych románov od čias Raymonda Chandlera, ktorý sa stal kedysi inšpiračným zdrojom Quentina Tarantina, ale aj ďalších filmárov, ponúka po detektívke Buď v pohode v edícii Krimi ďalšie zo svojich strhujúcich a autentických svedectiev zo sveta zločinu. Jack Ryan, hlavný hrdina tohto príbehu považuje život za plážové dobrodružstvo - ako surfera a príležitostného zlodeja ho v havajskom Oahu osloví tajomná krásavica, ktorá mu predostrie jednoduchý plán - vďaka nemu sa z nich môže stať pár. Jediné, čo musí Jack urobiť je: vstúpiť do istého domu chudobný a vyjsť z neho bohatý…

Dodnes považujem za jeden z najvydarenejších darčekov, ktorý som kedy otcovi dala, to, že som ho vtiahla do takzvaného literárneho sveta. Som zároveň presvedčená o tom, že keby to bolo ináč a ja by som nepísala, otec by si tam svoju cestu našiel. Jeho texty by si svoju cestu našli. Bolo to však tak, že ja som od otca získala nadšenie pre písanie, hoci ma otec nikdy neovplyvňoval priamo, nasiakla som jeho záľubou ako špongia. A tak, ako je to v známej rozprávke O troch grošoch, tento dar, ktorý som od otca dostala, a ktorý považujem za najväčší, aký mi mohol dať, som mu v tom čase istým spôsobom vrátila. Bola som dcérou, ktorá sa málo búrila proti svojim rodičom, naopak, svoj svet som chcela s nimi zdieľať. Priviedla som otca s mamou do Café Gallery, v ktorej som medzitým trávila viac času, ako by si boli priali, zoznámil sa s tými, ktorí mu potom pomohli vydať knižku. Môj otec sa neskôr osamostatnil, jeho texty si išli vlastnou cestou. Tak ako sa osamostatnila dcéra. Chcela by som poďakovať dvom ľuďom, ktorí môjho otca, málo priebojného a neskúseného v praktických záležitostiach, viedli ďalej. Pánu Ivanovi Štrpkovi a pánu Ivanovi Hulínovi, profesorovi patofyziológie na bratislavskej Lekárskej fakulte. Nielenže oceňovali môjho otca a jeho texty považovali za hodné šírenia, ale stali sa jeho priateľmi a poskytli mu príležitosť stať sa súčasťou sveta, do ktorého si prial patriť.

Dielo zachytáva pôsobenie rodu Coburg - Koháry na slovenskom území od začiatku 19.storočia po rok 1944.

Pod pseudonymom P. Howard sa skrýva autor, ktorý svojím zmyslom pre absurdný humor, groteskné videnie reality, strhujúci dej a výrazné humanistické posolstvo ponúka v tomto príbehu jedinečný koktail exotiky, napätia a zábavného čítania.

A 9. századból fennmaradt ószláv legenda két görög hittérítő, Konstantin, a Filozófus (szerzetesnevén Cirill) és bátyja, Metód életútját, főként a Nagymorva Fejedelemségben végzett missziós tevékenységét örökíti meg, s egyben a korabeli Róma, Bizánc, illetve Közép-Európa vallási, hatalmi és társadalmi viszonyainak hiteles rajza, sőt azt is megtudjuk belőle, hogy a két fivér 861-ben és 882 táján a kazárok földjén találkozott az etelközi magyarokkal is.

Kötter Tamás új könyve a nagysikerű, három kiadást megért Rablóhalak folytatása. A Dögkeselyűk bravúrja az, hogy a rengeteg hazugság kíméletlenül igaz képet rajzol ki. Egy korszak és egy társadalmi csoport ügyei tárulnak elénk a könyv lapjain. Kötter állatos könyvei leltározzák a XXI. századi Magyarország problémáit: ahogyan a Rablóhalak a kiüresedés és az érzéketlenség könyve, úgy a Dögkeselyűk a hazugságé, legyen szó öncsalásról vagy mások félrevezetéséről. Egyfajta haza a magasban, ráadásul a szó szoros értelmében véve, hiszen a felső tízezer világába nyerünk bepillantást. Előre szólok: nem fog tetszeni a látvány. A könyv viszont nagyon is tetszeni fog. (Babiczky Tibor)

A "Szerelemváros" történetei műfajukat tekintve a rövidprózától a szabályos novellán, a szabálytalan egypercesen, a krimiszerű elbeszélésen át esszéisztikus memoárig többféle elbeszélő típus kellékeit magára ölti. Van történet, amely csupán egyetlen pillantást foglal magába, ... Folytatás ›› és van többéves eseménysort sorba rakó is. Van, amely egyetlen monológ, van, amely többoldalas párbeszéd. Mi fűzi össze ezeket a történeteket? A szerelem. Máskor a szerelem hiánya. A férfi-nő viszony. Máskor a férfi-nő viszonyt helyettesítő pótlék-viszony. A történetek szinte kivétel nélkül létező, pontosan betájolt helyszínen játszódnak. Követhető, miben más a szerelem Kolozsváron, Budapesten, Rómában, Berlinben. Netán egy erdőszéli házban, településektől távol. Székely faluban, ahol éjjelente mínusz 25 fok alá süllyed a higanyszál. Követhető, hogyan befolyásolja az érzelmeket az utcák, terek, épületek hangulata, stílusa, állapota - és viszont: hogyan módosítja a szerelem az épülő városok architektúráját. Vagy csupán az architektúrára emlékező szerelmes álmokat. A helyszínek betájolhatósága mellett olykor a szereplők is létező neveket viselnek. Mint ahogy a borkóstoló is a borok leírásán keresztül, közvetett formában meséli el szerelme történetét. Arra a fő kérdésre, hogy "mi a szerelem?", többféle válasz is kiszűrhető az írásokból; bármelyik válasz szintén csakis közvetett lehet. A(z) Szerelemváros és más történetek (Könyv) szerzője Láng Zsolt.

Matei Vişniec, a román irodalom 80-as generációjának egyik kiemelkedő képviselője 1987 óta él Párizsban. Egy nap és egy éjszaka alatt írt regényében a láthatatlan Párizst akarta megörökíteni, ahogyan azoknak az elméjében él, akik szeretik e várost.