Napvilág strana 5 z 11

Társadalmunk intézményei csak a polgárok és azok csoportjainak aktív részvételére és cselekvésére építve tudnak igazán mindannyiunkért, a KÖZ javára működni.Megfordítva ezt, az állampolgárok közösségeinek is képesnek kell lenniük arra, hogy a saját kezükbe vegyék életüket és ügyeiket, minden alkalommal, amikor a helyzet megköveteli a bátor, nyilvános kiállást.A hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma? című kötet olyan emberek számára ad iránymutatást, akik társadalmi változást szeretnének, és hisznek az összefogás erejében. Sebály Bernadett és Vojtonovszki Bálint nemcsak kiérlelt módszertant, hanem új szemléletet is közvetít: ez a közösségszervezés. A tanulmányok a jelen társadalom súlyos demokráciadeficitjére, az embert, a polgárt az állam, az intézmény mögé és alá utasító működésmódjára mutatnak rá. Mindeközben átadják a módszeres szerveződés kulisszatitkait, és a változásba vetett hit energiájával is feltöltik az olvasót.Móra Veronika, Ökotárs Alapítvány Hatalom — mind ismerjük. Számtalan helyzetben mind tapasztaltuk.Önérdek — ez határoz meg minket.Politika — és már menekülőre is fogtuk…Hogyan lehetne ez másképp? Hogyan indulhatnánk el ebben a köztársaságban abba az irányba, hogy a demokratikus alapértékek határozzák meg a hétköznapjainkat? Hogyan állhatunk ki azért, amiben hiszünk, egy tekintélyelvű urambátyámvalóság ellenében? Hogyan vehetnénk vissza azokat a tereket, intézményeket, eljárásokat, melyeket a demokrácia ígért? Hogyan szerezzük vissza a hatalmat az életünket befolyásoló körülmények fölött? Közösségszervezés — egy hatékony válasz lehet ezekre a kérdésekre, ha az olvasó elmerül a kötetben összegyűjtött és jó érzékkel válogatott szakirodalom megismerésében.Kovács Tímea Éva közösségszervezőA kiadvány párja a Polgári engedetlenség és erőszakmentes ellenállás című kötet. A kötetek célja a demokratikus közösség- és mozgalomszervezéshez, valamint a polgári engedetlenség és az erőszakmentesség alkalmazásához szükséges alapismeretek átadása.

Felszabadulás vagy megszállás volt 1945? Bábkormányt vezetett-e dálnoki Miklós Béla? Miért nem lett háborús bűnös Horthy Miklós? Mi volt a Dévaványai és a Vésztői Köztársaság? Kik voltak a kisnyilasok és mi lett velük? Miért volt szükség államformaváltásra 1946-ban? Ki milyen demokráciát képzelt el? Lehetett-e élni élelmiszerjegy nélkül? Új nyelven beszélt a politika? Miért a Kossuth-címer lett az ország jelképe? Kolhozok voltak-e a szövetkezetek? Mit gondolt a politikáról az utca embere? Ki volt az úr a Balkánon? Hogyan alakult a vallásszabadság ügye? Az ifjúság megforgatta az egész világot? Foglyul ejtette-e a politika a sportot? Kérdések és válaszok sorozatunk újabb kötetében több mint 120 kérdésre talál választ az olvasó a magyar történelem 1944–1949 közötti éveiről. Sajátos helyzetet jelentettek ezek az évek történelmünkben. A világháború utolsó szakaszában a szó szoros értelmében kettészakadt az ország: két kormánya és két parlamentje volt. Annak ellenére, hogy külföldi csapatok állomásoztak itt és ellenőrizték szinte minden lépésünket, a függetlenség visszaszerzésével és a demokrácia bevezetésével, köztársasággal kísérletezett az ország és vezetői. Sajnos csak néhány évig: Magyarország két diktatúra – a náci és a sztálinista – közé szorult. Mostanság az akkor történteket besorolják Rákosi Mátyás uralmának előkészítésébe, ahogy ő is szívesen beszélt így a koalíciós évekről. Persze nem így volt ez; pártharcok dúltak, miközben igazi demokratikus politikusokat ismert meg a közvélemény. Az embereket mindeközben lefoglalta a háború utáni hétköznapi élet számos gondja, baja, bánata, sikere. A II. világháború rettenete és a nyilas gyilkos tobzódás szörnyűségei után valami más következett. Ez a kis könyv dióhéjban igyekszik beszámolni az akkori élet legkülönbözőbb területeiről, köztük az eredményekről és a derűs pillanatokról is.

Miért omlott össze a hatalom? Hány napot ért meg Nagy Imre koalíciós kormánya? Hogyan zajlott a szovjet bevonulás? Hányan és hová emigráltak a forradalom leverése után? Miért forradalom ötvenhat? Kérdések és válaszok sorozatunk e darabjával olyan, új szemléletű, áttekintő munkát vehet a kezébe az olvasó – az iskolában és azon kívül egyaránt –, amelyből megbízhatóan tájékozódhat e máig lezáratlan és nehezen feldolgozható időszakról, az 1956-os forradalom és szabadságharcról. A benne helyet kapott írások amellett, hogy a jobb megértést elősegítendő felvázolják az előzményeket és a háttérben zajló eseményeket is, a legfontosabb mozzanatokra koncentrálva, az objektivitáshoz ragaszkodva foglalják össze dióhéjban a történteket, megkísérelve értelmezve bemutatni a magyar történelem e jelentős eseményét. Egyértelmű választ kaphatunk egyebek közt azokra a gyakran felmerülő kérdésekre, hogy hol maradt az amerikai segítség, hogy hívta-e valaki a szovjet csapatokat, hogy hogyan lett az ellenforradalmi bandák támadásából népünk dicsőséges felkelése. Ugyancsak foglalkozik a kötet a közbeszédben megőrződött mítoszokkal, kitér mindazokra az ikonikus alakokra, elhíresült idézetekre, helyszínekre és szimbólumokra, melyeket 56-hoz kötünk, de még azt is megtudhatjuk, milyen vicceket meséltek, forradalmi „flash mobokat” szerveztek az emberek.

Létezett-e olyan, hogy Horthy-rendszer? Kollaboráns vagy németellenes ellenálló volt-e Horthy Miklós? Mi a zsidó? Rémületet keltett-e az erdélyi és a felvidéki szellem? Milyen feminizmus volt a keresztény-konzervatív világban? Miért nem lett olajsejkség Zalából? Hány millió koldus országa volt Magyarország? Bűnös város volt-e Budapest? Amerikanizálódott-e a kultúra? Hová lett a budai világítótorony? Ki volt az igazi Trebitsch? – és így tovább. E kötetben egymás után sorakoznak a legkülönfélébb kérdésekre adott válaszok egy olyan korszakról, amelyről az utóbbi években nemcsak a történészek vitáznak, hanem közéleti diskurzusokban is folyamatosan jelen van.Ezt a könyvet sokféleképp lehet olvasni. Akár hagyományosan, az elejétől a végéig, akár tematikus kérdéscsoportonként: a politika, gazdaság, társadalom, kultúra, mindennapi élet és további egységek szerint, vagy akár tetszőleges kérdéstől elindulva a kereszthivatkozásokat követve, mindig új és újabb kérdésekhez és válaszokhoz jutva. Vagy csak az éppen minket érdeklő kérdést elolvasva, bárhol és bármikor, amikor épp egy kérdés-válasznyi időnk van.De olvashatjuk többféleképpen egyéni beállítódásunk szerint is: saját vagy családi sérelmeink, jó és rossz tapasztalataink, a büszkeség – ki mindenkit és mi mindent adtunk a világnak –, vagy természetes előítéleteink mentén. És mert minden könyvben kérdéseinkre keressük a választ, ez a kötet megkísérli, hogy néhány sokak fejében ott bujkáló kérdést szakszerűen és röviden megválaszoljon a sokféle igazság mögött rejlő történeti valóságot kutatva. Ízelítő a kötet által megválaszolt kérdésekből:Gazdasági felzárkózás, helyben járás vagy lemaradás?Miért írták alá a trianoni békeszerződést?Kutat vagy politizál egy szociográfus?Imitátor volt-e Gömbös Gyula?Mire ébredtek rá a „magyarok”?Német nyomás, befolyás vagy hatás?Méltóságos volt-e a méltóságos úr, tekintetes-e a ténsasszony?Kiket szolgáltak a cselédek?„Mindent vissza” vagy etnikai revízió?Lebbencsleves, puliszka és kenyér: miből állt a szegények étrendje?Fogyott-e a magyar?A „zsidók” jóval gazdagabbak voltak, mint mások?Hová tűnt a száz koronás bankjegy?Milyen kapitalizmus volt a Horthy-korban?Ki mit akart „csinálnil” a zsidósággal, avagy hányféle antiszemitizmus volt?Hol termett a nyilas?Hogyan segítette a természetjárás a munkásöntudatot?Társadalombiztosítás vagy karitatív tevékenység?Kiknek épültek a modern villák a budai hegyoldalakon?Magyarország a béke szigete volt 1944-ig?Könnyen vicceltek-e havi 200 pengő fixszel?Új idők focija: a zsidók tehettek az „egyiptomi csapás”-ról?Mitől volt egyedülálló a pesti kabaré?Hanyas volt a „kettős társadalom”?Mikor ért véget a Horthy-korszak?

A mű Magyarország második világháborús történetének sajátos feldolgozása: szubjektív források – naplók, visszaemlékezések – alapján azt kísérli meg bemutatni, hogyan élték meg az 1942-ben a keleti hadszíntérre vezényelt magyar katonák ezt a történelmi kataklizmát. Az általuk ránk hagyományozott kéziratok kutatásának célja ezúttal nem a harci cselekmények bemutatása. Szerzőik hétköznapi emberek, akik a fronton rendkívüli körülmények közé kerültek, ahol az állandó életveszély mindennapi élménnyé vált, és a legegyszerűbb hétköznapi cselekvések is különleges dimenziót kaptak. Nem annyira alakítói, mint inkább szemlélői, átélői és elszenvedői voltak az eseményeknek. Naplóik, emlékirataik “történelem alulnézetből” helyzetleírások arról, hogyan éreztek, gondolkodtak, milyen erkölcsi, politikai, nemzeti értékrendhez igazodtak egy adott időszakban, mennyiben próbálták – vagy nem – összhangba hozni a kor eszméit saját élettapasztalataikkal, neveltetésükkel. A fennmaradt források leginkább társadalomtörténeti szempontból értékesek, mert a pusztulás és az esetleges életben maradás legközvetlenebb egyedi sorsdokumentumai a Don-kanyarban elszenvedett tragédiának.A kötet Pihurik Judit 2007-ben megjelent, azonos című könyvének második, javított kiadása.

Horthy Miklós a XX. századi magyar történelem egyik ellentmondásos alakja. Személye és tevékenysége az első világháború utolsó éve óta közéleti viták tárgyát képezi. Alapvetően, de nem kizárólagosan mindig a fennálló politikai hatalom határozta meg, ideológiai és politikai szempontokat követve, hogy mit és miért kell, vagy éppen illik gondolni Horthy Miklósról.Ezzel magyarázható, hogy a történeti feldolgozások között egyaránt találhatók példák a volt kormányzó megbélyegzésére, leleplezésére, vagy éppen az idealizálására, felmentésére törekvő leegyszerűsítő-mitizáló történetírásra. Idővel megjelentek a professzionális, tudományos munkák is, amelyek Horthy megértésére, szerepének, döntéseinek és az ezek mögött megbúvó motivációinak körültekintő rekonstruálására, magyarázatára törekednek.Turbucz Dávid munkája, amely saját kutatásai mellett a publikált dokumentumok széles körére és a rendelkezésre álló szakirodalomra támaszkodik, Horthy Miklós életének, államfői tevékenységének tudományos ismeretterjesztő jellegű, rövid és közérthető áttekintésére vállalkozik. Ellentmondásos megítélése okainak, főbb jellemzőinek bemutatása miatt Horthy Miklós életének bizonyos fejezeteit kissé hangsúlyosabban mutatja be.A bővített, javított kiadás számos részlettel gazdagítja az első kiadásban megrajzolt Horthy-képet, ezen felül a kultuszépítés folyamatát új, különálló fejezetben dolgozza fel, amelynek részét képezi a korszak legfontosabb Horthy-ábrázolásainak listája is.

Gömbös Gyulát — Horthy Miklós kormányzó és Bethlen István miniszterelnök mellett — a két világháború közötti Magyarország harmadik legbefolyásosabb politikusaként tartják számon – okkal. Gömbös jelentősége elsősorban abban rejlett, hogy a nemzeti (jobboldali) radikális irányzat „vezéreként” jelentős hatást gyakorolt társadalmi csoportok politikai mentalitásának alakulására. Nemcsak tetteivel és politikai gyakorlatával, de az utóbbit meghatározó politikai felfogásával is.Vonyó József tudományos igénnyel, de népszerű formában megírt könyve elsősorban arra keres választ, milyen volt Gömbös személyisége, miként alakultak politikai nézetei és azok hogyan befolyásolták politikai tetteit. A szerző nemcsak ismertetni akar, hanem mindenekelőtt megérteni. Megérteni, hogy miért döntött adott módon az adott helyzetben; mi motiválta abban, hogy minden áron hatalmi pozícióba kerüljön; és miként bánt azzal, amikor már birtokában volt. A kötetnek az is célja, hogy megértse: miért éppen ő vált ki és jutott vezető szerephez különböző helyzetekben, holott az általa irányítottak között nagy számban akadtak magasabb rangú, képzettebb katonatisztek, majd nála sokkalta felkészültebb politikusok?A megértés nem kritikátlan elfogadást jelent a szerző részéről, inkább a jelenségek okainak feltárását, azt a szándékot, hogy beleélje magát hőse helyzetébe, és az ő korának viszonyait, az őt ért szellemi, egzisztenciális, érzelmi hatásokat mérlegelve értékelje szavait és tetteit. A rendelkezésére álló lehetőségek, alternatívák ismeretében ítéli meg, hogy helyesen minősített-e helyzeteket Gömbös, és megfelelő megoldásokat választott-e. Arról sem feledkezik meg, hogy milyen folyamatokat generált, erősített fel vagy fojtott el egész politikai tevékenysége – halála után is befolyásolva ezzel az ország sorsának alakulását.Gömbös megítélése máig vitatott. Törekvései figyelmet és minden korabeli magyar vezető politikusénál több és hevesebb, egymással is feleselő érzelmi reakciót váltottak ki. Egyesek héroszként, magyar sorskérdések legvilágosabb megfogalmazójaként és azok megoldására egyedül hivatott, emberfeletti adottságokkal rendelkező lényként dicsőítették. Mások ellenben a sátáni erők képviselőjeként emlegették, aki a korszak két jobboldali diktátora, Mussolini és Hitler példáját követve döntötte romlásba Magyarországot.

Mit tudunk két és fél évtized elmúltával a Kádár-korszakról? Egyre többet és mégis milyen keveset. Ha megnézzük e kis könyv irodalomjegyzékét, rövid bepillantást nyerhetünk abba, milyen komoly mennyiségű tudományos szakirodalom született és születik e korról (pedig e jegyzék csak a nagyobb, monografikus művekre koncentrál). Ez alapján nem mondhatjuk, hogy egy „titkos”, „fel nem tárt”, pláne nem „eltitkolt” korszakról lenne szó. A közéleti, publicisztikai vitákat nézve viszont egy sokkal sematikusabb kép tárul elénk (ez persze egy általánosabb probléma – miért pont a Kádár-korról szóló közbeszéd lenne a kivétel). A könyvben egymás után sorakoznak a kérdések, ránézésre szabálytalanul, nem egy történetet elmondva, nem a korszak kronológiáját követve. Sokféleképp is lehet olvasni. Akár hagyományosan, az elejétől a végéig, akár tematikus kérdéscsoportonként, ahogy a végén található bontás tartalmazza: a politika, gazdaság, kultúra, társadalom, mindennapi élet és további egységek szerint. Vagy akár tetszőleges kérdéstől elindulva és a válaszokban lévő kereszthivatkozásokat követve, mindig új és újabb kérdésekhez és válaszokhoz jutva. (Kipróbáltam, elég sokáig, talán végig is lehet menni ezzel a módszerrel). Vagy csak az éppen minket érdeklő kérdést elolvasva, bárhol és bármikor, utazás vagy várakozás közben, amikor van egy kérdés-válasznyi időnk. Mert a könyv nem túl nagy, könnyen magunknál tarthatjuk. De az is jó, ha otthon a könyvespolcunkon tartjuk, szem előtt, és ha egy családi vagy baráti beszélgetésben, esetleg közéleti vitában előkerül egy a korszakot érintő kérdés, tudunk hova fordulni gyors, de igaz válaszért. (Ignácz Károly ajánlójából.) Ízelítő:Mennyiben különbözött Kádár rendszere Rákosiétól?Ismerte-e Kádár a Kádár-vicceket?Kizsákmányolta-e a munkásait a munkásállam?Hány párt volt az egypártrendszer idején?Mit őrzött a Munkásőrség?Hány rendőre volt a rendőrállamnak?Mennyire nyúlt bele az államvédelem az emberek életébe?Mi hiányzott a hiánygazdaságból?Hogyan éltek a maszekok és a gebinesek?Mitől volt szocialista egy brigád?Minden lap azt írta, amit a Népszabadság?Ellenzéki volt-e Hofi?Mindenki ugyanabból a tankönyvből tanult?Szocialista Gazdálkodj okosan – avagy lakás, telek, autó?A kertben volt-e a háztáji?Miért kedvelte Thatcher Kádárt?Emancipálta-e a nőket Kádár-korszak?Hogy nézett ki a valóságban az osztálytársadalom?Hány szovjet katona és tanácsadó volt Magyarországon?Lehetett-e kritizálni rendszert?Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket válaszol meg a kötet, amely a Napvilág Kiadó ismeretterjesztő sorozatába illeszkedik.

Kik ma a háztartásfők? Egyáltalán, létezik még olyan, hogy családfő? Kik a szinglik, és milyen kötődési formák jellemzik őket? Érvényesek-e még a klasszikus női és férfi szerepek? Lehet-e eltartott a munkavállaló nő? Hogyan alakulnak és hogyan bomlanak fel a családok? Mi a „mozaikcsalád”? Van- e jelenkori társadalmunkban általános érvényű családmodell? Miért jelentek meg a kommunák és az alternatív életmódváltozatok? Hogyan függ össze a társbérlet és a népesedéspolitika? Ezekre és hasonló kérdésekre keresi a választ Somlai Péter tudományos igénnyel megírt könyve.1900 körül a kereső munkát végző nők túlnyomó többsége a szegényebb paraszti és ipari rétegekhez tartozott, a középosztálybeli családokban pedig még alig találni munkavállaló nőt. 2000 körül a fejlett világ fizetett munkaerejének közel fele nőkből állt, és a középosztályokban is a kétkeresős család lett a norma.A klasszikus polgári családban éles és jellegzetes különbségek választották el a férfi szerepét a nőétől. A háztartásfő (a kereső férj) és az eltartottak (feleség és kiskorú gyermekek) szerepei egyaránt voltak tényszerűek és normatív jellegűek. Tényszerűen jellemezték főként a társadalom középrétegeit, amelyekben a férjek voltak a családfenntartók, az asszonyok pedig a háztartás vezetői, ám más társadalmi osztályok és rétegek körében is mindinkább érvényes normáknak tartották, hogy a férfiak legyenek a családfenntartók, keressenek pénzt, a nők pedig foglalkozzanak a gyerekekkel és az otthonnal.A 20. század folyamán több folyamat ásta alá az e szerepekre vonatkozó elvárások érvényességét. Elterjedt a kétkeresős családmodell, később pedig csökkenni kezdett a házasságkötések száma. Az utóbbi évtizedekben egyre ritkább lett a rendezett polgári család, ám sokféle változata terjedt el az együttélésnek és az életformáknak. Csökkent az „egy vagy több gyermekkel együtt élő házasok” aránya, viszont sokan élnek egyedül és növekszik az egyetlen szülőből és kiskorú gyerekekből álló háztartások száma. A posztindusztriális társadalmakban tehát a családi élet és általában az életformák pluralizációja figyelhető meg. Amíg a polgári család az ipari társadalmak kikristályosodott intézményének számított, a jelenkori társadalmakban még nem látni ilyen, általános érvényre számot tartó modellt.A Család 2.0 című könyv két gondolatmenetet követ. Az egyik az együttélés alapvető szükségleteiről, a kötődésről és a választásról szól. De milyen irányú a család változása, és ez az irány hogyan függ össze a kötődések és választások szükségleteivel?A válaszra vonatkozik a könyv másik gondolatmenete, amely a család és az együttélés három történelmi típusát elemzi: a premodern családot és háztartást, az ipari társadalmak polgáricsalád-típusát és a jelenkor új, „posztmodern” együttélési formáit. Ilyenek például a válásokat követő tartós párkapcsolatok, az újraházasodások vagy a nem házas életmódok, a különböző előzményekből származó gyermekek együttese, a „mozaik családok”, a távolról együtt élők házassága vagy élettársi kapcsolata, a virtuális kapcsolatok, illetve a nem családos életformák, amilyen a szingliké.A szerző így ír munkájáról: „Nem megítélni, hanem bemutatni és értelmezni kívánom ezeket az életformákat és azt a törekvést, hogy új módon tegyék lehetővé a kötődési és választási szükségletek összehangolását.”

Mi illő: cigányt vagy romát mondani?Mikor jelentek meg és terjedtek el Európában a cigányok?Milyen elképzelések élnek a cigányok származásáról, és mi ma az elfogadott tudományos álláspont?Azonos arányú-e az össznépességen belül Európa különböző országaiban a cigányok jelenléte?Hogyan reagáltak az elmúlt években a romániai cigányok megjelenésére Olaszországban és Spanyolországban?Ki a cigány? Akit a többség annak tart, vagy aki magát annak mondja?Milyen volt Magyarországon a népességen belül a cigányok aránya az ezredfordulón és lesznek-e 1,5 millióan 2050-ben?Azonos-e a cigányok korfája a társadalom összességével, avagy attól eltérő?Hogyan nevezik romani nyelven a cigányok holokausztját? Mi történt ekkor?Miért olyan kevés a roma parlamenti képviselő?Mit jelent a „fekete vonat”?A cigányok valóban nem értenek a földhöz?Kik játszanak és játszottak szerepet a romák oktatási, szociális, egészségügyi és foglalkoztatási helyzetének változtatásában?Miért fontos, hogy a romák büszkék legyenek roma mivoltukra, hogyan lehet erősíteni a roma identitást? Kik és hogyan segítettek nekik ebben?Létezik-e roma értelmiség?Mik a szegregált oktatás legfőbb ismérvei és következményei?Igaz-e, hogy a cigányok mind katolikusok?Milyen magyar kulturális örökséget köszönhetünk a romáknak?Hogyan teremtődött meg a cigány költészet?Cigány zene-e a cigányzene?Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket válaszol meg a kötet, amely a Napvilág Kiadó ismeretterjesztő sorozatába illeszkedik. 

Ez az első alkalom, hogy magyar könyvkiadó lehallgatási hanganyagot tesz közzé: az olvasó a Rákosi Mátyás és Gerő Ernő 1962-es kihallgatásáról készült magnófelvételt kapja most kézhez írott formában. A két rettegett alakot Aczél György és Nógrádi Sándor faggatta a koncepciós perekben vitt szerepükről és felelősségükről. Mindketten igyekeztek tagadni.A helyenként indulatos, éles szóváltásokkal tarkított párbeszéd egyedülálló módon elevenít fel egy korszakot, amit semmilyen írott dokumentum, hivatalos film vagy hanganyag nem tud ilyen élő közvetlenséggel visszaadni.A jelen kötet abban különbözik a megszokott dokumentumkötetektől, hogy ez alkalommal szalagos magnón felvett hanganyag digitalizált változatát adjuk az olvasó kezébe. A hanganyag a Magyar Országos Levéltár, jelenlegi nevén Magyar Nemzeti Levéltár birtokában van. A leírt szöveg a hanganyag megértésének megkönnyítésére és a jegyzetanyag elhelyezésére korlátozódik. Az utószó célja az ötvenes évek elején lezajlott koncepciós perek felelőseinek illetve a felelősség megállapítása nem mindennapi történetének, mint háttérnek a bemutatása az 1953 és 1963 között években.

A kötet célja az érdeklődő olvasókkal röviden megismertetni Károlyi Mihály (1875-1955) életútjának vitatott fordulatait, személyiségének, politikai pályájának indítékait. A szerző nem állítja, hogy Károlyi a legkiválóbb magyar politikusok közé tartozott volna. Amellett érvel, hogy Károlyi, aki addig, amíg el nem hagyta Magyarországot, élte a nagybirtokos arisztokraták életét, és élvezte exkluzív társaságukat, bármennyire is eltávolodott tőlük később politikailag, sok tekintetben hasonló maradt a kiegyezés korának hatalom- és karriervágytól nem vezérelt arisztokrata politikusaihoz. Egészen 34 éves koráig alig foglalkozott politikával, közéleti tevékenységgel, majd egy évtizedre a magyar politika legfontosabb szereplői közé került, amit személyes kvalitásain túl anyagi helyzetének és rokonságának is köszönhetett. Az 1919-es emigráció után Károlyi kalandos utat jár be mind földrajzilag, mind az általa követett ideológiák tekintetében -egy ideig egészen a szélsőbaloldalig-, de főleg és mindvégig antifasiszta maradt, ezért szálka a mai náciszimpatizánsok szemében is. Életének egyes szakaszait a politikai passzivitás, néha pedig az elkötelezett lázas politizálás jellemezte, hogy végül ő is emigránsként fejezze be hosszú és fordulatos életét. A 20. századi magyar politikában Károlyi -némileg anakronisztikus jelenségként- azt az önzetlen, meg nem alkuvó, csak elveitől vezérelt politikustípust képviselte, amelynek visszatérése példaként szolgálhatna a ma politikai életének is. Nagy nemzetközi tájékozottságával fölötte állt azoknak, akiknek Bécs, Berlin vagy később Moszkva volt a világ közepe - hazája helyzetét és lehetőségeit mindenkor a világhelyzet, az európai erőviszonyok függvényében ítélte meg. A szerző a személyi kultusz és antikultusz témakörét is érinti, amelynek nagy hatása van ma is Károlyi és más történelmi személyiségek megítélésében.

A kötet szerzője, Strassenreiter Erzsébet évtizedek óta kutatja a magyar szociáldemokrácia történetét, amit számos tanulmány, cikk, dokumentumkötet is bizonyít. Mindig is izgatta, hogy a sok férfi között hogyan tudott egy nő a mozgalom első számú vezetői közé kerülni, akit barát és ellenség egyaránt elismert. „Főhősének” elismertségét az is jelzi, hogy bekerült azok közé, akit Rákosi börtönbe záratott. A szerző a készülő Kéthly-monográfia megelőlegezéseként most Kéthly Anna levelezésének válogatását tárja az olvasó elé. A kötet kényszerűleg torzó, amiről maga az élet tehet, hiszen a levelek egy részét a Gestapo, másik részét pedig az ÁVO tüntette el. Ebből következően a kötet dokumentumai elsősorban az emigrációs lét küzdelmeire világítanak rá, s azt mutatják be plasztikusan, hogy mivé válik egy emigrációba kényszerített, mind kisebbé váló párt még akkor is, ha legtekintélyesebb vezetője a kompromisszumok és a békülés híve. E levelek azt is tükrözik, hogy mennyire más egy ország belülről, és mennyire más a határ túloldaláról, ahová a hírek törvényszerűen torzítva jutnak el.Strassenreiter Erzsébet a sok ismeretlen adatot is feltáró életrajzi tanulmányában a magyar szociáldemokrácia talán a szó valódi értelmében legtisztességesebb vezetőjét mutatja be, s azokat a hatásokat, amelyek révén Kéthly Anna megértette a szociáldemokrácia feladatát. „Meggyőződése állította az üldözöttek oldalára, az igazságtalanság, az elnyomás megszüntetéséért küzdők élére. Jól tudta, csakis szervezett erővel lehetséges gyökeres változást elérni, ezért vállalt aktív szerepet a béke- és nőmozgalomban, a szakszervezeti és politikai életben.”

Miért él még mindig nosztalgia a Kádár-korszak iránt? Hogyan gondoskodott a főváros lakóiról a hatalom a mindennapokban? Miként lehetett lakást szerezni az élmunkásházakban vagy a lakótelepeken? Hogy kezdődött a lakásprivatizáció? Kik voltak hajléktalanok és szegények a szocialista korszakban, és miért nem látták őket az utcákon? Milyen kompromisszumokat kötöttek az emberek azért, hogy jogosulttá váljanak az állami juttatásokra? Mit várt cserébe az állam? Miként vált a segély a mindennapok részévé? Mitől vált a rendszer „reményteljesebbé” 1956 után, és hogyan foszlottak szét a jólétbe vetett illúziók?Horváth Sándor könyve azzal foglalkozik, hogyan változtatta meg az emberek mindennapjait a Kádár-kor szociálpolitikája Budapesten. Azért a fővárosi közigazgatás szintjén keresztül igyekszik a fenti kérdésekre választ találni, mert itt került legközelebbi kapcsolatba a „kérvényező állampolgár” és a „gondoskodó állam” hivatalnoka.

A Napvilág Kiadó 2002-ben jelentette meg „Szovjet nagyköveti iratok Magyarországról 1953–1956.” címmel azt a dokumentumválogatást, amely a Budapesten diplomáciai szolgálatot teljesítő szovjet nagykövetek – Jevgenyij Kiszeljov és Jurij Andropov – feljegyzéseit tartalmazta a magyar politikusokkal folytatott beszélgetéseikről. Ez a kiadvány ennek a kötetnek egyfajta folytatását kínálja az olvasók számára.Az itt publikált első dokumentumok 1956. november elején, a második szovjet intervenciót követően keletkeztek, a kötetet lezáró feljegyzéseket pedig Ny. Sz. Hruscsov első titkári posztról történt leváltását követően, 1964. november végén vetették papírra. A könyvben közölt dokumentumokat a szerző ez alkalommal is a budapesti szovjet nagykövet, illetve kisebb részben a nagykövetség beosztott diplomatáinak a magyar politikusokkal, párt- és állami funkcionáriusokkal, a kulturális élet irányítóival folytatott beszélgetéseikről készített és ún. szolgálati naplójukba lejegyzett feljegyzésekből válogatta.

A könyv az 1920-as numerus clausus törvény történetének részletesen dokumentált, meghatározó feldolgozása. A törvény az I. világháború utáni Európa első antiszemita törvénye volt. Visszatekintve, Magyarországon a numerus clausus mintegy előzménye és bevezetője volt annak a folyamatnak, amely az 1930-as években számos zsidóellenes intézkedéshez, végül 1944-ben a Holokauszthoz vezetett. Kovács M. Mária professzor nélkülözhetetlen alapművet ad mindazok kezébe, akik a Horthy-korszak története és a magyar zsidóság sorsa iránt érdeklődnek. (Randolph L. Braham)Kovács M. Mária a Közép-európai Egyetem professzora. Korábban az ELTE, a University of Maryland és a University of Wisconsin-Madison tanára volt. A zsidótörvényekről írott könyve (Liberal Professions, Illiberal Politics) angolul 1994-ben jelent meg az Oxford University Press, 2001-ben pedig magyarul (Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus) a Helikon Kiadó kiadásában.