Park strana 10 z 23

A The New York Times-sikerlistás Mama utolsó ölelése szerzőjétől "Lebilincselő olvasmány, amely tudományosan megalapozott, együttérző és kiegyensúlyozott álláspontot képvisel a biológiai és társadalmi nem kérdése körüli legélesebb vitákban." - Yuval Noah Harari Ki hitte volna, hogy a hím bonobók ugyanolyan gyengéden gondoskodnak egy csecsemőről, mint a nőstények - de csak akkor, ha egyetlen nőstény sincs jelen? És azt, hogy az emberszabásúak hím és nőstény kölykei más-más játékokat választanak, csakúgy, mint a kisfiúk és a kislányok? És mit tanulhatunk abból a megfigyelésből, hogy a bonobók szexualitását nem az utódnemzés, hanem az örömszerzés és az intimitáskeresés motiválja? Ráadásul nem kizárólag heteroszexuális viszonyokban. Vajon mit jelent mindez ránk, emberekre nézve? Frans de Waal világhírű főemlőskutató évtizedek óta tanulmányozza a bonobók és a csimpánzok, az emberhez genetikailag legközelebb álló két faj viselkedését. Nemekkel kapcsolatos megfigyelései nyomán arra a következtetésre jutott, hogy bár a biológiai nem és a gender között van kapcsolat a főemlősök és az emberek esetében is, a biológia egyáltalán nem indokolja férfiak és nők társadalmi egyenlőtlenségét. De Waal az emberszabásúak társadalmainak bemutatásán keresztül megkérdőjelezi a férfiasságról és a nőiességről szóló hiedelmeket - mindazt, amit általában a tekintélyről, a vezetőkről, a versengésről és az együttműködésről gondolunk. Test és elme, biológia és kultúra egyaránt meghatároz bennünket. Férfiak és nők mások, azonban "az embereknek nem kell egyformának lenniük ahhoz, hogy egyenlőek legyenek". "A modern társadalom készen áll a nemek közötti hatalmi és kiváltságbeli különbségek korrekciójára. A nők azonban nem tudják ezt egyedül megvalósítani. A nemi szerepek annyira összefonódnak, hogy a férfiaknak és a nőknek együtt kell megváltozniuk. E kiigazítások némelyike már folyamatban van. Látom, hogy a fiatalabb nemzedék sok mindent másképp csinál, mint a sajátom, például a férfiak nagyobb mértékben vesznek részt a szülői feladatokban, a nők pedig betörnek a férfiak által dominált munkahelyekre. A megoldás a férfiak bevonása a változás folyamatába. Ezért berzenkedem az olyan általánosításoktól, amelyek a férfiakat hibáztatják mindenért, ami rossz a világban. A férfiasság bizonyos megnyilvánulásait "mérgezőnek" nevezni... nos, én nem így képzelem el a feminizmust. Mi értelme egy egész nemet megbélyegezni?" Frans de Waal (1948) holland származású amerikai főemlőskutató, etológus, az atlantai Emory Egyetem pszichológiai tanszékének professzora. Évtizedek óta vizsgálja a főemlősök társas viselkedését, konfliktusmegoldó, együttműködési és empatikus képességét, igazságérzetét. De Waalt 2007-ben a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta.

"Negyed évszázada ismerem Pippa Leet, mégsem fogom soha megtudni, ki is ő igazán." Pippa Lee mindent megkapott az élettől, amiről egy nő álmodhat. Tökéletesnek látszó világa egy költözés után mégis a szétesés jeleit mutatja. A reggeli kávé mellett, a kertvárosi fűnyírók zúgása közepette Pippa azon tűnődik, hogyan is kerülhetett egy nyugdíjas lakóparkba, és miért lett belőle alvajáró. Keresi a választ, és sorra kibomlanak múltjának történetei: egy terhelt anyakapcsolat, féktelen fiatalság, sorsfordító találkozások, viszonyok és árulások, a házasság csalóka biztonsága. A jelen pedig egy következő újrakezdés bizonytalan ígéretét hordozza. Rebecca Miller nagy sikerű regényében páratlan éleslátással tárja fel a modern élet kihívásait - és a benne rejlő összes lehetőséget. A regényből világsztárok főszereplésével (Keanu Reeves, Robin Wright, Monica Bellucci, Julianne Moore) azonos című film készült, amelynek forgatókönyvírója és rendezője is maga a szerző volt. Rebecca Miller (1962) amerikai író, filmrendező, a Menekülés az életbe, valamint a Jack és Rose balladája szerzője és rendezője. Regényei és novelláskötetei eddig 32 nyelven jelentek meg.

Mindannyian arra vágyunk, hogy elfogadjanak és szeressenek. Ideális esetben gyermekkorunk folyamán fejlesztjük ki azt a szükséges ön- és ősbizalmat, amely felnőtt életünkben végigkísér. Ám az átélt sérelmek mélyen belénk vésődnek, és tudat alatt meghatározzák összes kapcsolatunkat. A bennünk rejlő gyermeknek újra otthonra kell lelnie, vallja Stefanie Stahl pszichoterapeuta. Mert akinek nincs belső otthona, az a külvilágban sem találhat otthonra. Átfogó, gyakorlati programja segít abban, hogy levethessük azokat a régi, beidegződött mintákat, amelyek újra meg újra zsákutcába visznek. Lépésről lépésre jutunk el új és hasznos beállítódásokhoz, magatartásmódokhoz, amelyeket ha elsajátítunk, a kapcsolataink javulhatnak és kiegyensúlyozott, boldog felnőttek lehetünk.

A könyv alapján készült nyolc részes sorozat már az HBO és az HBO GO műsorán. Lila és Elena tizenhat évesek, és egy világ választja el őket egymástól. Lila immár férjes asszony, de férje vezetéknevének viselését önmaga elvesztéseként éli meg. Beleveti magát választott családja vállalkozásainak vezetésébe, de nem nagyon élvezi új szerepét. Elena gimnáziumba jár, mintadiák, de miközben a tanulmányaival és önmagával viaskodik, éppen Lila esküvőjén eszmél rá, hogy nem találja a helyét sem a telepen, sem azon kívül. Innen folytatódik a Nápolyi regények második kötete. Az új név története a két barátnő ifjúkorának elbeszélése. Szerelem, féltékenység, szabadságvágy és lemondás a kísérőik egymástól egyre inkább távolodó útjaikon. Lila számára a házasság börtön, Elena pedig nehezen viseli azt a szenvedélyes makacsságot, mellyel barátnője menekülni szeretne kötelezettségei elől. De az egymás iránt érzett gyűlöllek és szeretlek érzelemhálóból, az önmegerősítés vágyából fakadó, függőséget okozó köteléktől nem tudnak szabadulni. Ahogy Lila és Elena követik egymást, eltávolodnak egymástól, majd újra egymásra találnak, magával ragadja, elsodorja az olvasót.

A Hét rövid fizikalecke szerzőjétől. Az idő, a tér, az anyag is minden jel szerint elemi kvantumesemények nyüzsgő sokasága. A kvantumgravitációs kutatások a valóságnak ezt a mélyszövetét igyekeznek feltárni; tudásunk itt megint kétségessé válik. Carlo Rovelli, ennek a kalandnak az egyik legfőbb szereplője egyszerűen és megnyerően kalauzolja el az olvasót e kutatás lényegéig. Elmondja, hogyan változott meg a világról alkotott képünk az ókortól a legújabb felfedezésekig - annak felismeréséig, hogy a fekete lyukak párolognak, hogy lehetett ősrobbanás előtti univerzum, hogy a tér szemcsés szerkezetű, hogy az információnak is lehet szerepe a fizikában, hogy az idő nem játszik szerepet a részecskefizikában. A szerző a világ fizikai látásmódjának széles freskóját vázolja fel, tisztázza az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika tartalmát, felvisz bennünket a mai tudás hajójának fedélzetére, eredeti módon és jól érthetően ismertet meg bennünket a ma még nyitott legfontosabb kérdésekkel. S ami talán a legfontosabb: átadja az olvasónak a kutatás adta varázslatos érzést, a kutatást ösztökélő szenvedélyt és a tudomány által a szemünk elé tárt új távlatok szépségeit.

„A nyolcvanas éveimben járok, és soha nem voltam nagyobb békében önmagammal.” A Minden mulandó elgondolkodtató történetei arról szólnak, hogy a neves pszichiáter, Irvin D. Yalom és páciensei hogyan igyekeznek megbirkózni az emberi lét alapvető dilemmájával: miképpen lehet értelmes életet élni úgy, hogy közben tudjuk, a létünk véges? Megismerünk többek közt egy ápolónőt, aki kénytelen elfojtani a fia halála fölött érzett fájdalmát, hogy enyhíteni tudja páciensei kínjait; egy sikeres vállalkozót,  akit barátja öngyilkossága arra késztet, hogy felülvizsgálja addigi életét; és egy idős, hajdan ünnepelt prímabalerinát,  aki a múltban él. A Minden mulandó szembenéz az emberi élet nehézségeivel, ugyanakkor méltatja legszebb ajándékait – a szerelmet, a barátságot, a családot. Yalom gondolatai olyan fogódzókat kínálnak, melyekkel nem csupán elviselhetővé, de tartalmassá és élvezetessé is tehetjük mindennapjainkat.

"Az Afganisztán-iratok Amerika ostoba közép-ázsiai beavatkozásának boncjelentése. Vádirat az amerikai elbizakodottság ellen, egyben figyelmeztetés jövendő vezetőknek."Kevin Maurer, A Bin Laden-akció társszerzőjeA vietnámi és iraki háborúkkal ellentétben az Afganisztán ellen 2001-ben indított amerikai támadásokat a közvélemény szinte egyhangúlag támogatta. A célok eleinte világosak voltak: legyőzni az al-Káidát, és megakadályozni, hogy a szeptember 11-i terrorcselekmény megismétlődhessen. De nem sokkal azután, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei elűzték a hatalomból a tálibokat, a küldetés letért az eredetileg kijelölt útról.Az amerikai katonaság gerillaháborúba bonyolódott egy olyan országban, ahol semmilyen téren nem tudott tájékozódni. Sem Bush, sem Obama, sem Trump nem ismerte be, hogy a háború kudarcot vallott, sőt egyre több katonát küldtek Afganisztánba.Az Afganisztán-iratok több mint ezer olyan személlyel - fehér házi tisztségviselők, a Pentagon vezetői, frontvonalakon tevékenykedő katonák - készült interjún alapul, akik tudták, hogy a kormány a valóság helyett az események torzított, olykor teljességgel légből kapott változatát tárta a közvélemény elé. Craig Whitlock könyve döbbenetes tényfeltáró munka, új megvilágításba helyezi mindazt, amit eddig az afganisztáni háborúról tudtunk és gondoltunk.Craig Whitlock (1968) a The Washington Post oknyomozó riportere. 2001 óta külföldi tudósítóként, a Pentagonba akkreditált újságíróként és nemzetbiztonsági szakértőként ír a lapba a terrorizmus elleni globális háborúról. Több mint hatvan országból tudósított, és háromszor is jelölték Pulitzer-díjra. Az Afganisztán-iratok, amely a megjelenése után rögtön a The New York Times bestsellerlistájának első helyére került, az első könyve.

"Apa a 302-es szobában feküdt a harmadikon. Épp olvasott az ágyában. Ahogy rám nézett, az olvasószemüvege hatalmasra nagyította a szemét. Olyan volt, mint egy fülesbagoly. A feje aránytalanul nagynak tűnt sovány felsőtestéhez képest. Vékony, csontos kezével kedvesen felém integetett. Összeszorult a szívem a látványtól. Hirtelen nem is értettem, hogy haragudhattam rá olyan sokáig." Hidas Judit regénye a belső biztonság keresésének története. A könyv főhőse, Eszter a rendszerváltás utáni évek reményekkel teli időszakában válik felnőtté. Viszonylagos jómódban él a családjának köszönhetően, mégsem találja a helyét a világban. Szülei válása, a múlt öröksége rányomja bélyegét az életére, miközben egyedülálló anyaként valódi céljait keresi. Eszternek szembe kell néznie a családi titkokkal ahhoz, hogy tovább tudjon lépni. A Nem vagy többé az apám izgalmas, eddig kevéssé ábrázolt figurák segítségével, érzékenyen és pontosan beszél a mai szülő-gyerek viszony dilemmáiról, konfliktusairól, az egymásra találás nehézségeiről egy olyan világban, ahol mindenki a múlt béklyóiba zárva próbál felépíteni egy új világot.

„Talán az a helyzet, hogy csak amikor menekülni már késő, akkor jövünk rá, hogy mindvégig szabadok voltunk.”Faye, a Körvonal-trilógia írónője elutazik, hogy nemrég megjelent könyvét népszerűsítse egy irodalmi fesztiválon. Figyelme ezúttal is beszélgetőtársai legszemélyesebb vágyaira és válságaira irányul. Finom humorral, de kérlelhetetlen pontossággal rajzolja fel a válás, a szülői feladatok, a megállapodott élet kompromisszumai között szabadságot kereső középkort. Írók, kiadói szerkesztők, újságírók, repülőutakon megismert idegenek életét tükrözi egymásba, hogy segítségükkel végigjárja a válságok utórezgéseit, a nehezen megnyert, keserédes szabadság feltételeit. A Babérok az önazonosság és az elengedés regénye, a Körvonal-trilógia méltó, derűs zárása.„Faye alakjában felragyog Cusk igazságszeretete és írói bátorsága.”Kate Clanchy, The Guardian„Írásai stílusbravúrok helyett az előadásmódjukkal nyűgöznek le. Minden mondat mélyre ás, mintha fúróval dolgozna.”Dwight Garner, The New York Times„Nagyon is meg kell erőltetnem az agyam, ha válaszolni akarok arra a kérdésre, hogy mikor találkoztam utoljára ilyen (jó értelemben vett) ködös, lebegő, kontúr nélküli alkotással, mint a kanadai Rachel Cusk műve.”Bak Róbert, ekultura.hu

„Hosszú ideje úgy éreztem, hogy ha elkezdenék sírni, nem hagynám abba - hogy ha végre felhasadnék, semmi sem tudná visszatartani kibuggyanó zsigereimet. Féltem, hogy mi jönne ki belőlem: mit látnék, mit látnának mások. Féltem, hogy az érzelmek felfalnának. [...] Nem terveztem feltenni a kérdést, hogy merre tartok, vagy hogy tényleg arra akarok-e menni. Hogy egyáltalán tartok-e valahova. De most valahogy szipogni kezdtem." Lucy nem érzi jól magát a bőrében: kilenc éve írja Szapphóról szóló disszertációját, kapcsolata kihűlőfélben van. Amikor váratlanul szakít a barátjával, a mélypontot követően Los Angelesben élő nővére ráveszi, hogy töltse az ő házában a nyarat, és vigyázzon a kutyájára. Annika otthona egy gyönyörű üvegkocka Venice tengerpartján, de Lucy szorongása nem sokat enyhül, hiába Dominic, a feltétel nélkül ragaszkodó rókakopó, a kapcsolatfüggőket kezelő csoportterápia görög drámába illő női kórusa vagy éppen a sűrű Tinder-portyái. Azonban minden megváltozik, amikor egyik éjjel a sziklákon magányosan üldögélő nőt megbabonázza egy kísértetiesen vonzó úszó. Felfedezve, ki is ő valójában, a kapcsolatuk és Lucy elképzelése az igazi szerelemről gyökeresen átalakul. Melissa Broder mesterien vegyíti az érzékletes realizmust a szédítő képzelettel, a kacagtató őszinteséget a vérpezsdítő erotikummal. A Halak egy rögeszmés szerelem története, amelyben a másik puszta léte felborít mindent, amit a főhős gondolt szerelemről, vágyról és az élet értelméről. Melissa Broder író, költő, esszéista. Verseiért Pushcart-díjat kapott. Ír a The New York Timesnak, az Elle.com-nak, a Vogue Italiának. Jelenleg Los Angelesben él.

A pánik évei: a kamaszkor és a változókor közötti időszak; a személyes válság, a számvetés és a változtatás ideje; talány, átváltozás, lehetőség. A pánik évei alatt egy nő minden egyes döntését egy biológiai hátterű égető kérdés befolyásolja, mégpedig az, hogy vállaljon-e gyereket vagy sem. Hogyan lehet józannak maradni ebben az őrjítő időszakban? Honnan tudjuk, kik vagyunk, és mit akarunk az élettől? Honnan tudjuk, jól döntünk-e? Nell Frizzell nyers, humoros és megnyerően őszinte. Miközben elárulja, hogy mivel teltek számára a pánik évei, egyfelől együttérzőn átkarolja sorstársai vállát, másfelől kezdeményezi, hogy végre szó essék bizonyos dolgokról. Mindenki érintett: nők, férfiak, anyák, gyerekek, partnerek, barátok, munkatársak. Ideje némi őszinteségnek. „A gyermekkorral, a kamaszkorral, a változókorral vagy az életközépi válsággal ellentétben nincs elterjedt elnevezése annak az idő, hormonok, társadalmi nyomás és anyai sóvárgás szülte viharnak, amely a húszas éveik végén, harmincas éveik elején egy gyorsvonat sebességével érkezik meg a nők életébe. Nincs rá orvosi szakkifejezés vagy német összetett szó, sem latin, arab, netán francia. Az asztrológia ugyan utal a Szaturnusz visszatértének hétéves ciklusaira, de ez a ködös kifejezés keveset ad vissza abból, milyen mértékű és jellegű helytállást követel meg, mennyi vérrel és könnyel jár az út és a változás, amelyet magamon és a környezetemben tapasztaltam. Amikor az ember átéli, úgy érzi, lehetetlen döntések hálójából próbál kikecmeregni: dönteni kell állásról, pénzről, szerelemről, lakhelyről, fogamzásgátlásról és elköteleződésről - és ezek a döntések mind egymásból következnek és visszafordíthatatlanok."

„Úgy olvastatja magát, mint egy kalandregény. Csodálatos!” - The Sunday Times. A gomba szó hallatán általában az ehető, kalapos gombákra gondolunk. Ám ezek valójában csak termőtestek, mint az almafán az almák. A gombák többsége számunkra láthatatlanul éli az életét, és szinte minden alapvető életfolyamatban nélkülözhetetlen szerepet játszik. Kulcsot jelentenek bolygónk megismeréséhez és annak megértéséhez, hogyan gondolkozunk, érzünk és viselkedünk. Merlin Sheldrake izgalmas, új nézőpontot kínál: a gombák szemszögéből mutatja be a világot. Olvashatunk élesztőgombákról, pszichedelikus szerekről, a föld alatt kilométereken át húzódó "erdőhálókról", melyek összekapcsolják a növényeket, sőt rovarokat manipuláló gombákról is. A gombák az anyagcsere mesterei, a talaj formálói. Sheldrake meggyőzően mutatja be, hogyan alakítják át ezek a rendkívüli lények az élet működéséről alkotott elképzeléseinket. „A gombák mindenütt ott vannak, de könnyű nem észrevenni őket. Ott vannak bennünk és körülöttünk. Fenntartanak bennünket, és minden egyebet is, ami nélkülözhetetlen a számunkra. Köveket esznek, talajt teremtenek, szennyező anyagokat emésztenek meg, táplálják és megölik a növényeket, életben maradnak a világűrben, látomásokat váltanak ki, táplálékot termelnek, gyógyszereket állítanak elő, állatok viselkedését befolyásolják, s hatással vannak a Föld légkörének összetételére. Életüket mégis javarészt a szemünk elől elrejtve töltik, és fajaik több mint 90%-át még le sem írták. Minél többet tudunk meg róluk, annál kevesebb dolgot tudunk nélkülük értelmezni.” Merlin Sheldrake (1987) brit biológus és író. A Cambridge-i Egyetemen szerzett PhD fokozatot, disszertációjában a panamai erdők föld alatti gombahálózataival foglalkozott. Zenész és szenvedélyes fermentáló. Az élet szövedéke az első könyve.

"Naplókat, rejtjeles levelezést és titkos iratokat tesz vizsgálat tárgyává. Egy lenyűgöző intellektus nagyszerű teljesítménye." - Cees Nooteboom, a Szertartások szerzője Otto von Wächter báró, ügyvéd, férj és apa magas rangú SS-tisztként és a második világháborúban a németek által megszállt Galícia kormányzójaként tevékenykedett, az ő nevéhez fűződik egyebek mellett a krakkói gettó felállítása. A háború után több mint 100 000 lengyel meggyilkolásával vádolják, vadásznak rá a szovjetek, az amerikaiak, a britek, de még Simon Wiesenthal is. Sands végigkíséri az ifjú Otto Wächter felemelkedését, "istenáldotta" házasságát és családi élete alakulását, majd életük összeomlását. A férfi négy éven át menekül az igazságszolgáltatás elől, először Tirolban húzza meg magát, majd Rómában és a Vatikánban talál menedéket, új személyi azonosságot szerez, és igyekszik rácsatlakozni a nácik híres patkányútjára, amely Perón elnök Argentínájáig vezet. Ezen az útvonalon szökött meg Eichmann, Mengele és sok ezer náci, Wächter azonban nem jár sikerrel: a hidegháború hajnalán, rejtélyes körülmények között, váratlanul meghal. A szerző a Wächter házaspár levelezéséből és más dokumentumokból, levéltárak és személyes beszélgetések nyomán tárja fel az igazságot, amellyel végül mindenkinek szembe kell néznie. Történelmi detektívsztori, szerelmesregény, önéletrajz és hidegháborús kémtörténet ez a könyv.

Nyitott szexuális kultúrájáról és meleg szubkultúrájáról legalább olyan híres volt a ,,Duna gyöngyszeme", a 20. század elejének Budapestje, mint feltörekvő polgárságáról, intellektuális és kereskedelmi erejéről, illetve valósággá vált metropoliszi álmairól.A Meleg Budapest lebilincselő történet arról, hogyan értelmezte, szabályozta a homoszexualitást Budapest 1873-tól egészen büntethetőségének megszűnéséig.A szerző kulturális, orvosi és rendőrségi forrásokat elemez, hogy kiderítse: miképp történhetett meg, hogy illiberális politikai rezsimek megtűrték, sőt védték a meleg közösséget és annak tagjait. A kötet érdekfeszítően (és emberközelből) értékeli újra a szexualitás és a mindenkori politika viszonyát, illetve helyezi el újra a meleg közösségeket Magyarország - és Európa - modern kori történelmében.,,A Meleg Budapest zseniálisan és könnyedén borítja fel mindazokat az elképzeléseinket, amelyeket a szexuál- és egyéb politika viszonyáról eddig dédelgettünk."Dagmar Herzog, a New York-i City University Graduate Center oktatójaKurimay Anita történész, genderkutató a Berkeley Egyetemen, a London School of Economicson és a Rutgers Egyetemen tanult, könyve a University of Chicago Pressnél angolul megjelent kötet átdolgozott kiadása.

„Szellemes, lírai, és izgalmas, mint egy krimi. Brannen bámulatos mesélő, márpedig ezt a történetet érdemes elmesélni." Goodreads Apokalipszis, most? A Föld történetében eddig ötször fordult elő, hogy egyetlen geológiai pillanat - kevesebb mint egymillió év - alatt csaknem valamennyi élőlény megsemmisült. A legújabb tudományos kutatások szerint a tömeges kihalásokat azonban nem valamilyen külső tényező - például egy kisbolygó becsapódása - okozta; a földtörténet megakatasztrófáiban a klímaváltozás játszhatott kulcsfontosságú szerepet. Peter Brannen tudományos újságíró ezt az állítást vizsgálja könyvében. A legfontosabb földtörténeti helyszíneket felkeresve az idő mélyére utazik, majd a téma legelismertebb szakértőivel - paleontológusokkal, geológusokkal, geokémikusokkal, jövőkutatókkal - beszélgetve vérbeli nyomozóként illeszti össze a múlt kirakósának darabjait, hogy felvázolja az emberiség és a Föld lehetséges jövőjét. „Amikor a jól fésült hivatalnokok hadai leülnek a tárgyalóasztal mellé a nemzetközi klímakonferenciákon a kibocsátást, a hőmérséklet-emelkedést meg a tengerszint-emelkedést ábrázoló grafikonjaikkal, egyszerű függvényeket tanulmányoznak, amelyek ráadásul egy mesterséges dátumnál, 2100-nál véget érnek. Ha egy bizonyos mennyiséggel növeljük a szén-dioxidot - mondják a modellek -, a hőmérséklet és a tengerszint is ennek megfelelően, lineárisan emelkedik. A világ sorsa így könnyen kiszámítható költség-haszon elemzéssé válik, amelyről önelégült vezércikkeket írhatnak a közgazdászok. A kukoricaövezetek ennyi és ennyi szélességi körrel csúsznak északabbra, ennek megfelelően bizonyos országok GDP-je így és így változik, minden nagyon szabályos, mindent pontosan előre lehet jelezni. Sajnos azonban a bolygó nem ilyen elvek mentén működött a földtörténeti múltban." Peter Brannen tudományos újságíró, az Atlantic magazin munkatársa, a The New York Times, a The Washington Post, a Wired és a The Guardian elismert szerzője. Főbb érdeklődési köre a geológia, az oceanográfia, a geokronológia, a szénkörforgás és a kosárlabda. Bostonban él.

Sose maradtam nyugton, mindig mozogtam, mindössze ennyit csináltam. Mindig vagy arra vártam, hogy eljussak valahová, vagy arra, hogy visszatérjek. Vagy hogy megszökjem. Folyton be- és kipakolom a lábamnál lévő bőröndöt. Táskámat az ölemben tartom, van benne egy kis pénz meg olvasnivaló. Létezik olyan hely, amelyen nem csak áthaladunk? Eltévedve, elveszetten, tanácstalanul, üresjáratban, tévúton, sodródva, összezavarodva, összekuszálva, elszakadva, körbeforogva. Kötődöm ezekhez a kifejezésekhez. Ezek a szavak jelentik a lakhelyemet, ahol megvethetem a lábam.A Mélyföld és A bajtolmács szerzőjének új könyve egy meg nem nevezett negyvenes nő portréja, aki megkérdőjelezi helyét a világban, ingadozik mozdulatlanság és mozgás, kötődés és a hosszú távú kapcsolatok elutasítása között. Magányosan jár-kel egy gyönyörű, meg nem nevezett olasz városban, és életútja felén ráébred, hogy eltévedt.Városának járdáin sétál, áthalad hídjain, megfordul üzleteiben, uszodáiban és kávézóiban. Lassít léptein, hogy egy veszekedő párt figyeljen, hogy megszemléljen egy öregasszonyt egy orvosi váróban, megáll, hogy megigya kávéját egy árnyas téren. Néha meglátogatja gyászoló anyját, aki saját magányába zárkózik, néha a vasútállomáson a vonatok rövid időre jókedvre derítik.De egy év leforgása alatt, ahogy az évszakok váltják egymást, minden átalakul. Egy nap a tengerparton, egyszerre lehengerelve és új erőre kapva az életteli látványtól, nézőpontja örökre megváltozik.Az Amerre járok tömör, átgondolt próza. Intelligenciája és érzékenysége, a határok áttörésének peremén való egyensúlyozás, valamint a kívülhelyezkedés költészete Rachel Cusk és Sigrid Nunez műveivel rokonítja.Jhumpa Lahiri (1967) Pulitzer-díjas és Booker-rövidlistás szerző. Jelenleg Olaszországban él. Ő Domenico Starnone Hurok című regényének angol fordítója. Az Amerre járok kivételes módon olasz nyelven született, majd maga a szerző fordította angolra. Magyarul ez a negyedik könyve.