Park strana 10 z 23

"Felbecsülhetetlenül fontos ez a könyv azon nők számára, akik úgy érzik, hogy az orvosok nem foglalkoztak a betegségükkel, a fájdalmukkal." - The Washington Post. Elinor Cleghorn tíz évvel ezelőtt lett először rosszul. Hosszú éveken át úgy bántak vele, mintha a tünetei pszichoszomatikusak lennének, majd autoimmun betegséget diagnosztizáltak nála. Miközben megtanult együtt élni kiszámíthatatlan betegségével, kutatni kezdte az orvoslás történetét. Szenvedésre, misztifikációra és téves diagnózisok frusztráló örökségére bukkant. A Szenvedő nők arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon miért hagyta cserben az orvoslás a nőket. Miért tartották a férfi orvosok a nők testét olyannyira bonyolultnak és félelmetesnek, hogy másképp kezelték, mint a férfiakét? Cleghorn úttörő módon tárja fel a nők gyógyításának gyakorlatát az ókortól kezdve az európai boszorkányperek elterjedéséig, a hisztéria gyűjtőfogalmának hajnalától a hormonok, a menstruáció, a menopauza megértésének első lépéseiig. A könyv esettörténetei azokat a nőket mutatják be, akik szenvedtek, és azokat a férfiakat, akik hagyták őket szenvedni. Rámutat, miként vált a rosszullét elfogadottá, és arra is, hogy a változás milyen régóta esedékes. Az igazság a testben és a szenvedő nők vallomásaiban rejlik - akiknek az élete múlik azon, hogy az orvostudomány megtanul-e olvasni belőlük. Elinor Cleghorn feminista művelődéstörténész. Az Oxfordi Egyetemen a Ruskin Schoolban dolgozott, ahol interdiszciplináris orvostörténeti kutatásokat végzett. 2017-ben a Fitzcarraldo Editions esszéírói díjára jelölték, azóta is rendszeresen publikál a krónikus betegséggel kapcsolatos tapasztalatairól. Sussexben él. 

A Keddi nők szerzőjének új regénye Szerelem és rivalizálás, bűntudat és vezeklés - nyers közvetlenséggel, lakonikus humorral és megkapó könnyedséggel. A sikeres jelmeztervező, Doro; az érzékeny családanya, Yella; a légiesen modern, de gyökértelen Amelie; a racionális kémikus, Helen - négy testvér, akik cseppet sem hasonlítanak egymásra. És akik az anyjuk hívására, minden ellenérzésük dacára egyként útra kelnek a holland faluba, Bergenbe. A csodás partra, ahol gyermekkoruk nyarait töltötték - és ahova sohasem akartak visszatérni. Itt veszítették el az apjukat. Mi viszi rá mégis az anyjukat, hogy ide szervezzen családi találkozót? Mi az a hír, amit képtelen máshol megosztani? És miért a nagy titkolózás? De nem csak az anyának van titkolnivalója - ahogy sorban bomlanak ki az újabb és újabb rejtélyek, már az is megkérdőjeleződik, kik voltak ők, és most kicsodák. Monika Peetz a Keddi nők után új sorozatba kezd: a Nyári nővérek első regényében együttérzőn mutatja be Yella zűrzavaros világát. A sorozat későbbi kötetei tovább mesélik a nővérek történetét. "Mit kell tenned, ha eltévedsz? Ezer különböző válasz is adódik. Az egyik, hogy menj vissza az utolsó ismert helyre." Monika Peetz író, dramaturg, forgatókönyvíró. Keddi nők című regénye 2010-ben jelent meg Németországban, és még abban az évben több mint egymillió példány kelt el belőle. Azóta 26 nyelvre lefordították és meg is filmesítették. Magyarul a Keddi nők, a Léböjt Hotel és A keddi nők és a sok zöldség című kötetei jelentek meg.

"Talán ezt jelenti felnőtt nőnek lenni: nem a vérzést, ami havonta egyszer jön meg, nem a férfiak megjegyzéseit vagy a szép ruhákat. Hanem azt, hogy a szemébe nézek egy férfinak, aki azt mondja: "Az enyém vagy". És azt felelem: "Én nem vagyok senkié."" Monza, 1936. A Lambro partján két kamasz lány próbálja eltüntetni egy férfi holttestét, akinek az ingén nemzeti színű jelvény és fasiszta vesszőnyaláb díszeleg. A holttestig vezető történetet Francesca meséli el. A tizenkét éves kislány polgári családjában rendezett, unalmas életet él, legfőbb gondja, hogy szaporán lépkedjen a misére és illedelmesen viselkedjen az asztalnál. Vágyakozva figyeli a Lambro-parti vadócokat, leginkább a vezérüket, Maddalenát, aki mezítláb, felhúzott szoknyában, összekaristolt lábbal játszik a fiúkkal a sárban. Arról ábrándozik, hogy barátnők lesznek, annak ellenére, hogy a lányról azt beszélik, mindenkire szerencsétlenséget hoz, úgy is hívják: az Átkozott. Az abesszíniai háború hátterében a két lány együtt próbál eligazodni az összekuszálódott világban. Együtt küzdenek az igazságtalanság és a hatalmi visszaélések ellen, amelyek különösen a nőket sújtják. Sok minden megesik velük, mire maguk mögött hagyják a gyerekkort. Egyiküknek meg kell tanulnia bízni, másikuknak pedig önmagáért kiállni. Beatrice Salvioni első regényében két kamasz lány egymásba fonódó felnövéstörténetén keresztül mozgalmas képet fest a bontakozó olasz fasizmusról és a rezsim árnyékában boldogulni próbáló kisemberekről. Beatrice Salvioni (Monza, 1995) jártas a középkori harcművészetben, és megmászta a Monte Rosát. 2021-ben végzett az Alessandro Baricco által alapított torinói Holden Íróakadémián, és ugyanebben az évben Calvino-díjat nyert elbeszéléseivel. Az Átkozott az első regénye, 32 nyelven jelenik meg, és a közeljövőben tévésorozat is készül belőle.

„Úgy olvastatja magát, mint egy kalandregény. Csodálatos!” - The Sunday Times. A gomba szó hallatán általában az ehető, kalapos gombákra gondolunk. Ám ezek valójában csak termőtestek, mint az almafán az almák. A gombák többsége számunkra láthatatlanul éli az életét, és szinte minden alapvető életfolyamatban nélkülözhetetlen szerepet játszik. Kulcsot jelentenek bolygónk megismeréséhez és annak megértéséhez, hogyan gondolkozunk, érzünk és viselkedünk. Merlin Sheldrake izgalmas, új nézőpontot kínál: a gombák szemszögéből mutatja be a világot. Olvashatunk élesztőgombákról, pszichedelikus szerekről, a föld alatt kilométereken át húzódó "erdőhálókról", melyek összekapcsolják a növényeket, sőt rovarokat manipuláló gombákról is. A gombák az anyagcsere mesterei, a talaj formálói. Sheldrake meggyőzően mutatja be, hogyan alakítják át ezek a rendkívüli lények az élet működéséről alkotott elképzeléseinket. „A gombák mindenütt ott vannak, de könnyű nem észrevenni őket. Ott vannak bennünk és körülöttünk. Fenntartanak bennünket, és minden egyebet is, ami nélkülözhetetlen a számunkra. Köveket esznek, talajt teremtenek, szennyező anyagokat emésztenek meg, táplálják és megölik a növényeket, életben maradnak a világűrben, látomásokat váltanak ki, táplálékot termelnek, gyógyszereket állítanak elő, állatok viselkedését befolyásolják, s hatással vannak a Föld légkörének összetételére. Életüket mégis javarészt a szemünk elől elrejtve töltik, és fajaik több mint 90%-át még le sem írták. Minél többet tudunk meg róluk, annál kevesebb dolgot tudunk nélkülük értelmezni.” Merlin Sheldrake (1987) brit biológus és író. A Cambridge-i Egyetemen szerzett PhD fokozatot, disszertációjában a panamai erdők föld alatti gombahálózataival foglalkozott. Zenész és szenvedélyes fermentáló. Az élet szövedéke az első könyve.

"Naplókat, rejtjeles levelezést és titkos iratokat tesz vizsgálat tárgyává. Egy lenyűgöző intellektus nagyszerű teljesítménye." - Cees Nooteboom, a Szertartások szerzője Otto von Wächter báró, ügyvéd, férj és apa magas rangú SS-tisztként és a második világháborúban a németek által megszállt Galícia kormányzójaként tevékenykedett, az ő nevéhez fűződik egyebek mellett a krakkói gettó felállítása. A háború után több mint 100 000 lengyel meggyilkolásával vádolják, vadásznak rá a szovjetek, az amerikaiak, a britek, de még Simon Wiesenthal is. Sands végigkíséri az ifjú Otto Wächter felemelkedését, "istenáldotta" házasságát és családi élete alakulását, majd életük összeomlását. A férfi négy éven át menekül az igazságszolgáltatás elől, először Tirolban húzza meg magát, majd Rómában és a Vatikánban talál menedéket, új személyi azonosságot szerez, és igyekszik rácsatlakozni a nácik híres patkányútjára, amely Perón elnök Argentínájáig vezet. Ezen az útvonalon szökött meg Eichmann, Mengele és sok ezer náci, Wächter azonban nem jár sikerrel: a hidegháború hajnalán, rejtélyes körülmények között, váratlanul meghal. A szerző a Wächter házaspár levelezéséből és más dokumentumokból, levéltárak és személyes beszélgetések nyomán tárja fel az igazságot, amellyel végül mindenkinek szembe kell néznie. Történelmi detektívsztori, szerelmesregény, önéletrajz és hidegháborús kémtörténet ez a könyv.

Nyitott szexuális kultúrájáról és meleg szubkultúrájáról legalább olyan híres volt a ,,Duna gyöngyszeme", a 20. század elejének Budapestje, mint feltörekvő polgárságáról, intellektuális és kereskedelmi erejéről, illetve valósággá vált metropoliszi álmairól.A Meleg Budapest lebilincselő történet arról, hogyan értelmezte, szabályozta a homoszexualitást Budapest 1873-tól egészen büntethetőségének megszűnéséig.A szerző kulturális, orvosi és rendőrségi forrásokat elemez, hogy kiderítse: miképp történhetett meg, hogy illiberális politikai rezsimek megtűrték, sőt védték a meleg közösséget és annak tagjait. A kötet érdekfeszítően (és emberközelből) értékeli újra a szexualitás és a mindenkori politika viszonyát, illetve helyezi el újra a meleg közösségeket Magyarország - és Európa - modern kori történelmében.,,A Meleg Budapest zseniálisan és könnyedén borítja fel mindazokat az elképzeléseinket, amelyeket a szexuál- és egyéb politika viszonyáról eddig dédelgettünk."Dagmar Herzog, a New York-i City University Graduate Center oktatójaKurimay Anita történész, genderkutató a Berkeley Egyetemen, a London School of Economicson és a Rutgers Egyetemen tanult, könyve a University of Chicago Pressnél angolul megjelent kötet átdolgozott kiadása.

„Szellemes, lírai, és izgalmas, mint egy krimi. Brannen bámulatos mesélő, márpedig ezt a történetet érdemes elmesélni." Goodreads Apokalipszis, most? A Föld történetében eddig ötször fordult elő, hogy egyetlen geológiai pillanat - kevesebb mint egymillió év - alatt csaknem valamennyi élőlény megsemmisült. A legújabb tudományos kutatások szerint a tömeges kihalásokat azonban nem valamilyen külső tényező - például egy kisbolygó becsapódása - okozta; a földtörténet megakatasztrófáiban a klímaváltozás játszhatott kulcsfontosságú szerepet. Peter Brannen tudományos újságíró ezt az állítást vizsgálja könyvében. A legfontosabb földtörténeti helyszíneket felkeresve az idő mélyére utazik, majd a téma legelismertebb szakértőivel - paleontológusokkal, geológusokkal, geokémikusokkal, jövőkutatókkal - beszélgetve vérbeli nyomozóként illeszti össze a múlt kirakósának darabjait, hogy felvázolja az emberiség és a Föld lehetséges jövőjét. „Amikor a jól fésült hivatalnokok hadai leülnek a tárgyalóasztal mellé a nemzetközi klímakonferenciákon a kibocsátást, a hőmérséklet-emelkedést meg a tengerszint-emelkedést ábrázoló grafikonjaikkal, egyszerű függvényeket tanulmányoznak, amelyek ráadásul egy mesterséges dátumnál, 2100-nál véget érnek. Ha egy bizonyos mennyiséggel növeljük a szén-dioxidot - mondják a modellek -, a hőmérséklet és a tengerszint is ennek megfelelően, lineárisan emelkedik. A világ sorsa így könnyen kiszámítható költség-haszon elemzéssé válik, amelyről önelégült vezércikkeket írhatnak a közgazdászok. A kukoricaövezetek ennyi és ennyi szélességi körrel csúsznak északabbra, ennek megfelelően bizonyos országok GDP-je így és így változik, minden nagyon szabályos, mindent pontosan előre lehet jelezni. Sajnos azonban a bolygó nem ilyen elvek mentén működött a földtörténeti múltban." Peter Brannen tudományos újságíró, az Atlantic magazin munkatársa, a The New York Times, a The Washington Post, a Wired és a The Guardian elismert szerzője. Főbb érdeklődési köre a geológia, az oceanográfia, a geokronológia, a szénkörforgás és a kosárlabda. Bostonban él.

Sose maradtam nyugton, mindig mozogtam, mindössze ennyit csináltam. Mindig vagy arra vártam, hogy eljussak valahová, vagy arra, hogy visszatérjek. Vagy hogy megszökjem. Folyton be- és kipakolom a lábamnál lévő bőröndöt. Táskámat az ölemben tartom, van benne egy kis pénz meg olvasnivaló. Létezik olyan hely, amelyen nem csak áthaladunk? Eltévedve, elveszetten, tanácstalanul, üresjáratban, tévúton, sodródva, összezavarodva, összekuszálva, elszakadva, körbeforogva. Kötődöm ezekhez a kifejezésekhez. Ezek a szavak jelentik a lakhelyemet, ahol megvethetem a lábam.A Mélyföld és A bajtolmács szerzőjének új könyve egy meg nem nevezett negyvenes nő portréja, aki megkérdőjelezi helyét a világban, ingadozik mozdulatlanság és mozgás, kötődés és a hosszú távú kapcsolatok elutasítása között. Magányosan jár-kel egy gyönyörű, meg nem nevezett olasz városban, és életútja felén ráébred, hogy eltévedt.Városának járdáin sétál, áthalad hídjain, megfordul üzleteiben, uszodáiban és kávézóiban. Lassít léptein, hogy egy veszekedő párt figyeljen, hogy megszemléljen egy öregasszonyt egy orvosi váróban, megáll, hogy megigya kávéját egy árnyas téren. Néha meglátogatja gyászoló anyját, aki saját magányába zárkózik, néha a vasútállomáson a vonatok rövid időre jókedvre derítik.De egy év leforgása alatt, ahogy az évszakok váltják egymást, minden átalakul. Egy nap a tengerparton, egyszerre lehengerelve és új erőre kapva az életteli látványtól, nézőpontja örökre megváltozik.Az Amerre járok tömör, átgondolt próza. Intelligenciája és érzékenysége, a határok áttörésének peremén való egyensúlyozás, valamint a kívülhelyezkedés költészete Rachel Cusk és Sigrid Nunez műveivel rokonítja.Jhumpa Lahiri (1967) Pulitzer-díjas és Booker-rövidlistás szerző. Jelenleg Olaszországban él. Ő Domenico Starnone Hurok című regényének angol fordítója. Az Amerre járok kivételes módon olasz nyelven született, majd maga a szerző fordította angolra. Magyarul ez a negyedik könyve.

"...innentől minden áldott éjjel 11 órát aludt egyhuzamban. Nem hiszem, hogy hosszan kell magyaráznom, miként változtatta ez meg az életünket. Onnantól, hogy biztosra vehettem, a kislányom minden este héttől aludni fog, visszakaptuk az estéinket. Együtt vacsorázhattunk, filmeket nézhettünk, végre eljárhattam edzeni, sőt akár el is mehettünk otthonról, hiszen, születése óta először, bébiszitterre is rá tudtam bízni az estéket." Mit csinál egy elméleti biológus, ha nem alszik a gyereke? Kutatni kezd! Rákeres az interneten, könyveket rendel, beleássa magát a tudományos szakirodalomba. Fedor Anna is ezt tette, amikor elsőszülöttje órákon át ébren volt éjszakánként, és semmivel sem lehetett megnyugtatni. Sok szülőhöz hasonlóan azt tapasztalta, hogy a babaalvás témája igen megosztó: ellentmondó tanácsok és érvek ütköznek egymással, míg a szélsőséges elveket valló szakértők azzal riogatják a szülőket, hogy bármelyik lépésükkel örökre elronthatják a gyereküket. A szakirodalom és a tapasztalatok azonban nem támasztják ezt alá. A szerző célja éppen ezért az volt, hogy feloldja ezeket az ellentmondásokat, és ítélkezés nélkül összefoglalja azokat a módszereket, amelyek valóban működnek. A Mint a bunda azoknak a szülőknek szól, akik szeretnének javítani gyermekük alvásán, szeretnének többet megtudni az egészséges alvásról, vagy felkészülnének a később jelentkező problémákra. A kötet a szerző által kidolgozott - a téma szakértőinek konszenzusán alapuló - PEACE alváscoaching-módszer lépésein vezeti végig az olvasót, lefedve minden alvásproblémát. A megvalósítást a könyv végén található praktikus munkafüzet is segíti.

A nagy sikerű Hét rövid fizikalecke szerzőjétől„Nem objektumok, inkább viszonylatok és kölcsönhatások alkotják a világ szövetét.”1925 júniusában az Északi-tenger kopár szigetén, Helgolandon a huszonhárom éves Werner Heisenberg sokak véleménye szerint minden idők legradikálisabb tudományos forradalmát indította el: a kvantumfizikát. Közel egy évszázad telt el azóta, de a kvantumelmélet még ma is tele van zavarba ejtő és nyugtalanító gondolatokkal (kísérteties valószínűségi hullámok, egymástól távol eső, egymással mégis rejtélyes módon kapcsolatban álló objektumok stb.).Bízvást kijelenthetjük: az, ahogyan ma a világunkat értjük, egy mind ez idáig mélységesen rejtelmes elméleten alapul.Rovelli könyvében bámulatos tisztasággal rajzolódik ki a kvantumelmélet kialakulásának kalandos és ellentmondásos története. Ez a történet beleillik az új látásmódba, melyben a szubsztanciákból álló világot egy relációkból álló világ váltja fel, és a kapcsolódások kimeríthetetlen tükörjátékban felelgetnek egymásnak. Ez a látásmód elképesztő perspektívában mutat be mindent, és a még megválaszolatlan alapkérdések kutatására késztet bennünket.

Ez a könyv megtanít arra, miképpen ápoljuk legemberibb vonásunkat, a kreativitást, hiszen ahhoz, hogy megbirkózzunk az előttünk álló kihívásokkal, elsősorban találékonyságra van szükségünk.A könyv szerzője, Hilde Ostby egy őszi napon, 2016-ban szó szerint fejjel ment a falnak, amitől nem elég, hogy agyrázkódást kapott, de egész élete kizökkent medréből. Hirtelen rengeteg ötlete, gondolata támadt. Mindez hogyan függ össze a koponyasérülésével? Honnan támadnak az ötleteink? És mitől szűnik meg a találékonyságunk?Az Aliz Csodaországban sugallatára a szerző a fehér nyúl nyomába ered, és követi a sötét üregbe: megpróbálja legyőzni a belső kritikust, találkozik kedvenc olvasójával, meztelenül lebeg egy víztartályban, és az improvizációs színházat is kipróbálja. Zenészeket, humoristákat, filozófusokat, írókat, művészeket és kutatókat szólaltat meg, hogy meséljenek nekünk a flow-ról, a kreativitás által kijelölt irányról, a halogatásról, a kíváncsiság természetéről és a kreatív zsenialitásról. De azt is megtudhatjuk tőlük, mire jó unatkozni, eltévedni, ábrándozni, vagy épp a tengerparton állni.Hilde Ostby (1975) szellemtörténész, író, újságíró, kiadói szerkesztő. 2013-ban jelent meg első regénye, A vágyakozás enciklopédiája. 2016-ban húgával, Ylva Ostbyvel közösen írta a Titokzatos memória című könyvet, amelyet azóta húsz nyelvre fordítottak le.

1839 tavaszán a britek első ízben rohanták le Afganisztánt. Közel húszezer főnyi katonaság özönlötte el az országot, és állította vissza Sáh Sudzsá al-Mulk uralmát. Ám kétesztendei megszállás után véres lázadás tört ki; az afgán nép a dzsihád hívó szavára fegyvert ragadott. A hófödte hegyeken át visszavonuló brit katonákat az afgán törzsek harcosai szinte mind egy szálig lemészárolták – ez volt a 19. század legszégyenteljesebb katonai veresége. William Dalrymple korábban publikálatlan afgán és indiai forrásokból merítve lebilincselően eleveníti fel a brit birodalmat megrendítő egyik legsúlyosabb katasztrófát. Szemléletes példázattal szolgál gyarmatosító törekvésekről, kulturális konfliktusokról és végzetes elbizakodottságról. A sah visszatér történelem a javából – égetően aktuális és könyörtelenül lényeglátó. „2006 telén Nyugat-Afganisztán megszállásának kísérlete kezdett baljós fordulatot venni, s nekem az az ötletem támadt, hogy megírom az ország leigázására tett nevezetes első brit próbálkozás krónikáját, amikor a könnyű hódítás és egy nyugatpárti báburalkodó beiktatása után a rezsim szintén egyre hevesebb ellenállással találta magát szemben. A történelem, íme, így ismétli önmagát.”

Aurélie, a Le Temps des Cerises gyönyörű női séfje és André, a kiadói szerkesztő már egy éve együtt vannak. Közeledik a Valentin-nap – tökéletes időpont a lánykérésre. Mielőtt azonban André „akcióba léphetne”, váratlan dolog történik: Aurélie kis étterme Michelin-csillagot kap. A fiatal szakácsnő úszik a boldogságban. Egészen addig, míg kiderül, hogy tévedésről van szó.A Michelin-csillagot valójában egy azonos nevű vétheuil-i étterem kapta, melynek arrogáns sztárséfje, Jean-Marie Marronnier nem is késlekedik erről telefonon gúnyosan felvilágosítani Aurélie-t. Amikor nem sokkal később személyesen is találkoznak, Aurélie elámul: a riválisa egy jóképű, kék szemű, elbűvölő férfi. André, akit addig elkényeztetett a siker és a nők, életében először tapasztalja meg, mi is az a féltékenység…„– Mit keres magánál a barátnőm lakáskulcsa? – ordítottam magamból kikelve.– Hé, hé, hé, csak lassan a testtel, főszerkesztő úr! – Két kezét védekező mozdulattal emelte maga elé. – Nem kell átmennie Rambóba! Nem loptam el, rendben? Amikor együtt voltunk Givernyben, Aurélie a kulcsait…Ennél tovább nem jutott. Lendületet vettem, és az öklömmel belepancsoltam gyűlölt riválisom arcába.Marronnier egy pillanatra meglepődött, majd úgy koppant a földön, akár a lehullott gesztenye.– Ezt a kulcsokért, te rohadék! – kiabáltam, miközben a kezemet dörzsöltem.”

A barátság egyetemes és elemi erejű, hiszen a barát nem más, mint tudatosan választott családtag. Ám mitől válik a baráti kötelék nélkülözhetetlenné? Hogyan hat a testünkre, az elménkre? Lydia Denworth biológiai, Pszichológia, önfejlesztési és evolúciós kutatásokba avatja be olvasóit, és arra a felismerésre jut, hogy a barátság története az afrikai szavannák ősközösségéig vezethető vissza, sőt az erős kapcsolatteremtési igény a főemlősöknél is felfedezhető. Éleslátón fűzi össze a múltat és a jelent, a gyakorlati biológiát és a neurológiát, hogy bemutassa, miként viselkedünk barátságainkban gyerekként, felnőttként, idős emberként; milyen folyamatok révén alakulnak ki és maradnak fenn egészséges társas kötelékeink; és hogyan változtatja meg a barátságot korunkban a közösségi média. A lenyűgöző tudományos információk, a személyes történetek és az átfogó evolúciós perspektíva ötvözetéből kirajzolódik, milyen alapvető szerepet játszik az emberi (és nem emberi) társadalmak kialakulásában az együttműködés és a társas kapcsolat. "Imádjuk a társaságot. Tudományos értelemben ez nem azt jelenti, hogy vég nélkül bulizunk, vad tivornyákat csapunk; egyszerűen csak azt, hogy társas lények vagyunk. Az ember mindig csoportokban élt, majd ahogy idővel ezek a csoportok egyre nagyobbak és komplexebbek lettek, ki kellett okoskodnunk, hogyan találjuk meg bennük a helyünket, hogyan tudunk jól kijönni egymással. (...) Más szóval barátokat kellett szereznünk." Lydia Denworth tudományos újságíró, a Scientific American szerkesztője, a Psychology Today Brain Waves blogjának szerzője. Többek között a The Atlanticben, a Newsweekben, a The New York Timesban, a The Wall Street Journalban, a Time-ban és a Spectrumban publikál.

Alice Munro mesterien és könnyedén, ahogy megszokhattuk tőle, az élet legbensőbb, legmeghatározóbb momentumait vizsgálja – a pillanatokat, amikor formát ölt az élet, amikor megértjük a szeretet terhét, hatalmát, természetét. Egy elvált nő visszalátogat gyerekkori otthonába, és szembesül szüleinek zavarba ejtő kapcsolatával. Miután lánya kis híján vízbe fullad, a megrendült anya ráébred, milyen törékeny a bizalom szülő és gyerek között. Egy fiatalembert rémületes gyerekkori élményének felidézése emlékeztet a felelősségre, amelyet mindig is érzett szerencsétlen öccse iránt. Egy férfi barátnőjével meglátogatja volt feleségét, és váratlanul ráébred, hogy hozzá érzi magát igazán közel. Alice Munro újra meg újra bebizonyítja, milyen érzékeny, együtt érző krónikása korunknak. Miközben hétköznapi életek legbensőségesebb titkaiba avat be minket, rólunk is sokat elárul, a döntéseinkről, és azokról a különös utakról, melyeket bejárva megtapasztaljuk a szeretet rendkívüli erejét. „Nem szép tőle, hogy így leltározza az életét, mintegy kipipálva, hogy ez is megvolt, ezen is túl vagyunk. Mert mit vár, miféle jutalmat remél, ha majd ezen meg ezen meg emezen is túl lesz? Szabadságot – vagy még azt sem. Ürességet, a figyelem lazíthatóságát. Mert úgy érezte, mindig kicsivel többet kell adnia, több figyelmet, lelkesedést, körültekintő gondoskodást, mint amennyi biztosan telik tőle. Erőlködött, remélve, hogy nem látszik meg rajta. Hogy nem derül ki, a szíve mélyén ugyanolyan hideg, mint az Ónorvég Sophie.”

A népszerű angolirodalom-professzor szintén egyetemi oktató férjét egykori tanítványai zaklatással vádolják. A helyzetet bonyolítja, hogy a tanárnő maga is rögeszmésen vonzódni kezd fiatal, jóképű, tehetséges és nős kollégájához, Vladimirhoz.A házaspár tagjai a hosszú évek alatt elnézték egymás kalandjait, de a felmerült vádak mindkettejük számára kínos helyzetet teremtenek.Merész, szókimondó és szokatlanul magabiztos első regényében Julia May Jonas olyan aknamezőre viszi olvasóit, ahol az érzelemkitörések az erkölcs határaiba ütköznek. A szarkasztikus hangvételű Vladimir pontosan ábrázolja a mai világ személyes és politikai csataterét, és feltárja a hatalom és a vágy közötti szürke zóna árnyalatait."Aztán csak ültem, és néztem őt, ezt a nagydarab embert, a zsákmányomat, a kincsemet, az én Vladimiromat. Megszereztem. Úgy döntöttem, hogy nem döntök el semmit. A pillanat hevében fogok cselekedni. Nem akartam túl hamar kiszabadítani. Ez csak a biztonságát szolgálja, mondtam magamnak, bár tagadhatatlan gyönyörűséggel töltött el a látvány. Abban bíztam, hogy ha felébred, energiáink interakciója majd megmutatja a helyes utat."Julia May Jonas drámaíró, a Columbia Egyetem tanára. A Vladimir az első regénye.