E-knihy - Filozofia strana 11 z 12

Képzeljük csak el, milyen jó lenne, ha azonnal megértenének bennünket, és mi sem értetlenkednénk másokon! Mi lenne, ha főnökünk, könyvelőnk, csapatunk egyik tagja, vagy édesanyánk egyszer csak érthetőbben magyarázná el elképzeléseit? A szerző szerint mindez rajtunk is múlik, mert a magyarázás tanulható, fejleszthető. Sikeresebbek lehetünk, ha a legkülönbözőbb helyzetekben, egyéniségünket megőrizve érthetően, világosan és hatásosan tudjuk átadni gondolatainkat. Lee LeFever a Common Craft alapítója, főmagyarázója, hangja és illusztrátora szellemes videomagyarázataival vált híressé. 2007 óta számos díjat nyert. Különösen nagy sikert aratott az Intel, a Google, a Dropbox és a Ford termékeiről készített magyarázataival. Könyvében sokéves tapasztalatai alapján számtalan eszközt és módszert mutat be, miként tervezzük, csomagoljuk és adjuk elő mondanivalónkat, hogy valóban hatással lehessünk másokra.

A kötet, a természetet struktúrákból és folyamatokból álló, végtelen felé haladó struktúrafolyamatként értelmezi, és írja le. A mozgás mindennek az alapja, mozgás nélkül sem struktúra, azaz sem anyag, erő és semmilyen egyéb dolog nem létezhet. A struktúrák és folyamatok, végtelen folyamán történő keletkezésének és létének a törvényszerűségeiből nagyon sok, eddig még nem ismert jelenség mibenlétére kaphatunk választ. A szerző, dr. Simon-Székely Attila, mintegy 40 éven át tartó, rendkívüli odaadással végzett, nemzetközileg is elismert, tudományos kutatói tevékenysége, két fő téma köré csoportosul: a végtelen kérdéskörének, és a tudatnak az interdiszciplináris kutatása. A struktúraelmélet, amelyet ebben a kiadványban ír le, szorosan összefügg ,,A lét szerkezete" c. könyvében vázolt omniverzum modellel, és a ,,Képi logika" című munkában leírt logikai ismeretelmélettel.

Egy jó évtizede vagyunk a harmadik évezredben, mögöttünk a második, a maga csöppet sem fényes fináléjával, amit „huszadik századnak” mondunk. Érezni azt, hogy most többről van szó, mint az évek naptári számozásának a megváltozása. Korszakhatár ez mindenképpen, sőt lehet, hogy az élet és a halál közötti választásé. Az ember megpróbál ilyenkor előre tekinteni, de ehhez mindenek előtt hátra is kell nézzünk. Ennek a könyvnek a „harmadik évezredben készült” alkalmi – azaz konkrét alkalmakra készült – írásai ezt a helyzetet próbálták meg körbe járni. Milyen ma a világ? Miért ilyen? Micsoda az ember? Hogyan kapcsolódik más emberekhez? Mit ér az ember, ha magyar? Mit tegyünk, hogy megmaradjunk?

A szerelem metafizikája – Schopenhauernek ez a világhírű tanulmánya – 1844-ben jelent meg először, főművének, a „Die Welt als Wille und Vorstellung”- nak, kiegészítő kötetében, amelynek 44. fejezete. A tanulmánynak, amely a kötetből kiszakítva is önálló egész, német címe ez: Metaphysik der Geschlechtsliebe. Nyilvánvaló, hogy Schopenhauer azért választotta a címben a „Geschlechtsliebe” szót, mert jelezni akarta már a címben is, hogy értekezése tárgya nem a szeretet, hanem a szerelem. (A német Liebe szó ugyanis nemcsak szerelmet, hanem szeretetet is jelent.) Bizonyság erre az is, hogy magában a szövegben már váltakozva használja a Geschlechtsliebe és a Liebe szót, minthogy a címmel elejét vette a félreértésnek…

"Részesültem viszont jótéteményedben. Mifélében? Én ugyan mindig hangoztattam azt, amit emlegetsz. Inkább elismertem, hogy leköteleztél, mint hogy egy tájékozatlanabb ember ne tartson elég hálásnak. De miféle jótéteményről van szó? Hogy Brundisiumban nem öltél meg? Engem, akit maga a győztes (aki, mint dicsekedni szoktál vele, pribékjei közül rád ruházta az elsőséget) meg akart kímélni, és visszarendelt Itáliába: te megölhettél volna? Tegyük fel, hogy igen. Mi másból áll a rablók jótéteménye, egybegyűlt atyák, mint hogy elmondhatják: megajándékozták az élettel azt, akit nem fosztottak meg tőle..." - (Cicero) "Kérded, mi az, amit különösképpen el kellene kerülnöd. A tömeg. Még nem bízhatod magad rá veszélytelenül. Én legalábbis beismerem esendőségemet: sohasem azzal a jellemmel térek haza, amellyel otthonról elindultam. Valami felkavarodik abban, amit már rendbe szedtem, valami visszalopakodik abból, amitől elfutottam. Úgy vagyunk mi is, ha lelkünk hosszadalmas bajából felépül, mint a betegek, akiket annyira megviselt a hosszas gyengélkedés, hogy sehova sem lehet őket ártalom nélkül kivinni. A nagy tömegben forgolódni káros - tudtunkon kívül egytől egyik mindenki kedvet csinál valamilyen vétekhez, megbélyegez vele vagy ránk akasztja..." - (Seneca)

Az ?olvasó gyakran rácsodálkozik egy-egy műalkotásra: regényre, festményre, filmre, versre, bármire, amit az alkotó létrehoz, aki a mindenségből merít, kiemeli a lényeget. Ahogyan Michelangelo mondta: a remekmű minden kőben benne van, csak a felesleget kell lefaragni róla. A műalkotás nagy próbatétele, hogy eljut-e a befogadókhoz, azokhoz, akiknek az alkotó szánta, s azt értik-e ki belőle, amit elmondani szeretett volna. A szóra bírt mindenség című tanulmánykötet huszadik századi alkotók: József Attila, Ratkó József, Kurucz Gyula, Osztojkán Béla, Ratkó József és mások életművét elemzi. Az Óda értelmezésében feloldja azt az ellentmondást, ami a vers Mellékdalig tartó része és a Mellékdal világa között feszül. A szóra bírt mindenség műfaját tekintve műelemző kötet. Az Óda értelmezése mellett érdemes kiemelni egy motívum vizsgálatát. A „csillag” József Attila életművében a konkrét jelentésen kívül számtalan tartalommal telítődik. Megjelenik a szerelmes versekben és a filozofikus művekben is. A vizsgálat arra mutat rá, hogy egyetlen motívum vizsgálata is segítheti az életmű teljesebb megértését. Ugyanígy érdekes lehet A férfiszemléletű magyar irodalom című tanulmány, amely arra mutat rá, hogy a magyar irodalomban az írói mesterség sokáig a férfiak privilégiuma volt, másrészt a női írók is nagyon gyakran „férfias” szemlélettel figyelték, figyelik a világot. A könyv segíti a magyartanárokat és az érdeklődő diákokat abban, hogy jól, helyesen értsék az alkotók szavát. Az érettségi vizsgára való felkészülésben is nagy segítségükre lehet a diákoknak. Nem nyújt kizárólagos megoldásokat, nem kényszeríti az olvasókat a megállapítások elfogadására. Inkább közös gondolkodásra csábít, hiszen ennek eredményeképpen maguk is szóra bírhatják a mindenséget. A szerző irodalmi tanulmányai évtizedek óta olvashatók különböző folyóiratokban.

Hogyan viselkednek a leplező, a szalmaláng vagy az úrhatnám barátok? Milyen az elvakított és milyen az igaz barát?A XIII. század eleji szerző szokatlan formában fogalmazza meg gondolatait az emberi kapcsolatokról. A világirodalomban számtalanszor feldolgozott és általános téma ezúttal ötletesen felépített szerkezetben: egy képzelt bírósági tárgyalás párbeszédeiben jelenik meg, ahol a peres felek, a szerző Teste és Lelke vitatkoznak arról, hogy létezik-e valódi barátság. Mielőtt az Értelem meghozza bírói ítéletét, a különféle emberi viszonyok bemutatása közben bepillantást nyerhetünk a középkor sokszínű világába, megelevenednek az író korának jellemző figurái – színészek, könnyűvérű asszonyok, diákok és professzorok, kereskedők, katonák, egyházi méltóságok legkülönbözőbb interakcióinak lehetünk tanúi.

A kínai taoizmus legfontosabb tanítása harmóniát találni a természet erõit mozgató teremtõ õserõvel, elérni a ?nem-cselekvés? (wu-wei) állapotát, és ezáltal megvalósítani a tökéletességet és a halhatatlanságot, vagyis a teljes megvilágosodást. A világegyetem mozgató erõje, a taoizmus szerint, maga a Tao, mint teremtõ õserõ. A Tao mindenekelõtt az öröké mozgó, változó világ végsõ egységének. A taoizmus legnagyobbnak tartott mestere, Laozi (Lao-ce), a hagyomány szerint megvalósította ezt az állapotot, s miután a Dao De jing tanításait lediktálta egy õt kérlelõ határõrnek, elhagyta a civilizált világot, és halhatatlan remeteként élt tovább egy ismeretlen helyen. Laozi (Lao-ce) Az Út és Erény könyve kétségkívül a klasszikus kínai irodalom és filozófia legtöbb fordításban és a legtöbb kiadásban megjelent mûve magyar nyelven. A kínai taoizmus legmeghatározóbb mûvét Ágner Lajos elsõként tolmácsolta magyar nyelven tudományos igénnyel, az eredeti klasszikus kínai szöveg ismeretében. Éppen ezért jelen kiadványt legalább annyira tekintjük a Dao De jing egy újabb, sokadik kiadásának, mint tisztelgésnek Ágner Lajos emlékének.  

Az Aranyszamár latin irodalom egyetlen nagy regénye, az örökké kíváncsi, nyugtalan és titkokat feszegető ember tragikomédiája. Lucius, a regény hőse, Thessaliába, a mágia és a varázslat hazájába utazik. Madárrá szeretne változni, de végzetes tévedés következtében szamárrá változik. Most ez az emberi értelemmel megáldott vagy megvert szamár a kalandok egész sorát szenvedi végig, míg végre visszaváltozik emberré. Ezt a regényt filozófus írta, Apuleius, i. sz. második századának derekán, Észak-Afrikában, ahol közben egy boszorkánypernek is hőse volt. Apuleius regényének alapgondolata mélységes igazságokat hordoz, maga a regény azonban minden ízében mulattató. Ebben a filozófusban egy ragyogó író is lakott; írói művészetének remekei a novellák, amelyek Boccaccio Dekameron-ján keresztül a világirodalomba is utat találtak. De a regény legszebb virága Amor és Psyche története, a Hamupipőke meséjének ókori változata, a földöntúli szerelem sugárzó költészete.

Nietzschét sokan tekintették szellemi elődjüknek. Életművével közel négyezer mű foglalkozott, gondolatait a legszélsőségesebben értelmezték, sokszor aktualizálták. Az itt közreadott válogatás arra törekszik, hogy a sokat vitatott életműből azt mutassa be a magyar olvasóközönségnek, ami számunkra ma érdekes és értékes lehet. Az érett, de szellemileg még egészséges Nietzsche írásait tesszük közzé, amelyek a bevezető tanulmánnyal együtt hozzásegítik az olvasót egy helytálló Nietzsche-kép kialakításához.

Kiss Tamás 1953. május 25-én született Szombathelyen. Fiatal kora óta ír rendszeresen verseket. Biológus diplomája ellenére költészettel, festészettel és  zenével is foglakozik. Gulyás Dénes professzor magántanítványa volt az Iparművészeti Főiskolán.  A botanikában, ökológiában Vöröss László Zsigmond, Soó Rezső és Borhidi Attila tanítványa. 1998-ban  Joseph Kadar, Párizsban élő festőművésszel megalapítja az „Ethic-Cards” mail-art folyóiratot.  Itt jelent meg a „Levelek Krétáról” című etikai esszégyűjteménye. Az Égei-tengeri kultúra és művészet  rajongója.  Számtalan hazai és külföldi tudományos és művészeti társaság tagja. Például: „Emily Bronte Society” –  Anglia, Pishwanton Természetvédelmi és Művészeti Projekt – Skócia, Scientific and Medical Network –  Anglia, Magyar Szociológiai Társaság és az ESA (European Association of Sociology), és tagja az  MTA Köztestületének.   1990-től a Pécsi Tudományegyetem docense, majd az ETK főiskolai tanára, és tanított a Nyugat-Magyarországi  Egyetemen is. Ökológiát, biológiát, filozófiát, humán ökológiát tanít, művészeti, irodalmi köröket tart.  A humánökológia magyarországi meghonosítója. Fiatal kora óta, számtalan európai egyetemen, így, többek  között Bradfordban, Leedsben, Münchenben, Regensburgban, Salzburgban, Bécsben meghívott előadó.  Tudományos fokozatai: egyetemi doktor, kandidátus, PhD – ökológia, és honoris causa DSc. Művei közül  kiemelendő az „Egy XX. századi ökológus beszélgetései” (Martineum), illetve a „Játék a biztonságért”  (Szaktudás Kiadó) könyvek, melyekben a „biztonság ökológiájának” tudományos és természetfilozófiai  alapjait rakta le. A „biofunkcionális filozófia” elméletének megalkotója, melynek elméleti bázisán,  az élővilág működésének egy új példatárát készíti el, egykori mesterével, Borhidi Attilával.

Muammar al-Kaddáfi gondolkodóban az a sajátos, hogy eszméit nem a szórakoztatás kedvéért tárja az olvasó elé, s nem is a szalonok látogatóinak szánja,hanem azoknak akiknek a gondolkozás csak rejtvény

Az elsodródott évtizedről szól Ördögh Szilveszter posztumusz kötete. Arról, hogy "az élet mindenkor igazabb, mint a legvegytisztább gondolati igazság, hogy az élet igazsága szép tud lenni, hogy a szép meg attól szép, hogy mulandó, s ami mulandó, az szomorú, a szomorúság pedig ábrándot veszejtően eszméltető, ábrándot veszejtően eszméltető pedig csak a valóság tud lenni."

A szerző neves filozófus, az olvasóközönség számos művét ismeri és szereti. Írásának alapgondolata, hogy az embert - lévén bizonytalan státusú, rögzítetlen lény - a mérték-hiány jellemzi. Ennek megnyilvánulásait és következményeit elemzi a görög tragédiáktól az újkori ember történelmi reményeinek szertelenségéig. Kimutatja: mihez vezet a gőg, amely elhiteti az emberrel, hogy uralkodhat a természet felett és megrendszabályozhatja a történelmi univerzumot is. A remények sérülésében és a kudarcokban a szerző nem puszta negativitást lát, hanem annak lehetőségét is, hogy fölismerjük határainkat, megértsük a végességet, amely az emberi létezést tiszteletre és figyelemre egyáltalán érdemessé teszi.

Vajon a tudomány-e a filozófia vagy világnézet; életforma vagy életmód? Ezek a kérdések végigkísérik a filozófia történetét. Husserl életműve a XX. századi filozófia egyik legnagyobb szabású kísérlete a filozófia szigorú tudományként való kiépítésére. A kötetben található írás 1911-ben jelent meg, e nagyszabású programot vázolja, miközben számot vet a kor jellemző irányzataival. A beható kritikák közepette Husserl fölvázolja saját filozófiájának, a fenomenológiának a lényegét, s azt sugallja, hogy az általa körvonalazott filozófia mint szigorú tudomány egyúttal magasabb szinten egyesíti magában a bírált nézetek törekvéseit is. „Hogy a magunk nyomorán enyhítsünk – írja, utódainkra nem hagyhatunk örökségként szakadatlan nyomort… Ez a nyomor a tudományból ered. De a tudomány okozta bajt csupán a tudomány képes végérvényesen leküzdeni.”

Thomas Hobbes a 17. századi filozófia egyik kulcsfigurája. Mesterműve, az 1651-ben írt Leviatán, a modern államelméletek alapműve. Leviatán a közakaratot képviselő állam, mégpedig az ésszerű polgári állam modellje, amelynek hatalma korlátlan, de csak addig, amíg valóban képes megvédeni azokat, akiknek a nevében és megbízásából fellép. Hobbes fejtegetéseiben a védelem és az engedelmesség kölcsönös összefüggéseit igyekszik részrehajlás és hajbókolás nélkül feltárni, mert ezek feltétlen szem előtt tartását az ember természetes mivolta, valamint a természeti és a pozitív isteni törvények egyaránt megkövetelik.

Lucretiust hitelesen csak művéből, a De rerum natura-ból (A természetről) ismerjük. Nagy tankölteménye hat fejezetből áll. Ebben az epikuroszi atomtan alapelveit, a lélek halandóságának sokszoros bizonyítását, az érzékelés folyamatát, Epikurosz kozmogóniáját és végül a meteorológiai, vulkanikus jelenségek magyarázatát írja le. A De rerum natura nem versekbe tördelt filozófiai értekezés, hanem igazi műalkotás: Lucretiusnak sikerült élővé tennie a száraz elméletet (például a híres porszemhasonlatban az atomok szüntelen áradását), szavakat és színeket talált a temészet tavaszi ébredésére és a tomboló viharra, a felhők sodródására az égen és a Cybele-papok mámorára stb.

Seneca három vigasztalása, Consolációja az ókori vigasztalásirodalom legérettebb alkotása. Az első egy asszonyhoz szól, aki elvesztette fiát, a második Seneca egy barátjához, aki testvérét siratja, a harmadikat pedig édesanyjához írta Seneca korzikai száműzetéséből. E műfaj elméletét Ciceró foglalta össze tömören: a vigasztalás első eszköze bebizonyítani, hogy nincs rossz, s ha van, nem jelentékeny; a második, rámutatni, hogy minden bánat és gyász az élet törvénye; a harmadik, bebizonyítani, hogy értelmetlen elemészteni magunkat a bánatban, holott világosan tudjuk, hogy nincs ellene orvosság. Tartalom: Marcia vigasztalása; Polybius vigasztalása; Helvia vigasztalása.

Marcus Aurelius, a császár és filozófus, az ókori Róma egyik legelőkelőbb családjában született. Hadrianus császár udvarában nevelkedett, s időszámításunk után 161-ben került a világbirodalom élére. Uralkodása a germán törzsek elleni szakadatlan háborúskodásban telt el. De a csaták közti rövid éjszakai pihenőkön a sztoikus bölcselet meggondolkodtató, szép sorait vetette papírra. Olvassunk csak bele:„Abban senki sem akadályozhat meg, hogy természeted törvénye szerint élj, s a közös természet törvénye ellenére semmi sem érhet.”Császár volt, vagy filozófus? Mindenekelőtt ember, aki mindnyájunkhoz tud szólni a múltból.