Efficenter Kft. strana 6 z 27

Az író alteregója – Harghitay József – nem elhivatottságból, hanem kötelességtudatból lesz pap, hogy özvegy édesanyját és testvéreit eltarthassa. Már a szemináriumban gyötri az önvád, hogy csupán képzeli vagy hazudja hivatástudatát. Később, fölszentelt papként eszmél rá, valójában székely népét kell szolgálnia, a nyomorúságban vergődő, mindenkitől kiszipolyozott, senkitől nem segített erdélyi magyarságot. Átéli a faluban a háború kitörését, a lelkesedés első mámorából való irtózatos kiábrándulást, a szörnyűségek szörnyűségének igazi arcát, a front mögötti életet, a nyomorult ki falu szenvedését, ahol ő is mint plébános folytonos nyomorban él, a nép naiv felbuzdulásait és hálátlanságait, a hadikórház borzalmait, aztán a végleges katasztrófát, a román impériumot, a magyar sors veszendőségét. (…)

A társaságkedvelő (egyébként bűbájos) Ilka néni hatholdas rózsakertje közepén álló házába gyűjti össze egy kis csevejre a kisváros aranyifjait és eladó lánykáit. Itt kerül hurokra Gruber Franci, az ifjú joggyakornok, akit Ilka néni „fogadott lányának”, Irénnek szemelt ki.

Egy ?fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az Earlnek az ifjú tudóssal. Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében.

Szegény báróné ténsasszony! - mondják sokan, mikor báró Hunyadi négy lovas, csillogó hintaján kirobog a nagy emeletes Lászlópalotából, s mint egy római isten, a kivel senki sem bir, - végig suhan a Hunyadi-utczán, s kimegy üdülni - a szép szentjakabi pusztára! - Ah a nyomorult! - A hitvány! - hangzik úton-útfelen.

Vígjáték három felvonásban - Turai és Gál, a sikeres színműíró-páros Ádám Alberttel, a fiatal zeneszerzővel váratlanul érkezik meg az itáliai kastélyba. Meglepetést akarnak okozni, és ők lepődnek meg: a fülig szerelmes Ádám a menyasszonya melletti szobát kapja, ám épp mikor a három barát készül kinyitni a szobákat elválasztó ajtót, szenvedélyes párbeszédre lesznek figyelmesek, ami a gyönyörű színésznő és egykori kedvese, Almády között zajlik. Ádám csalódottsága kétségessé teszi Annie-val készülő házasságát és az új operett premierjét is. Turai megpróbálja helyrehozni a dolgokat, a fikcióhoz igazítja a valóságot, így lesz színjáték a kastélyban. A Játék a kastélyban nem csupán az egyik legeredetibb és legbravúrosabb Molnár-színdarab a megannyi világsiker között, hanem az egyik legszemélyesebb is, a varázsló tehetségű drámaíró ars poeticája, rezignált vallomás az élet hazugságairól és a színpad igazságairól.

Bródy hősei még ismerik a nagy illúziókat, a soreli nagyságvágyat, de ennek már tere nincs; a pénz, a pozíció átvette a hatalmat, s ennek értéktörvényeit már nem eszmékkel mérlegelik. A nagy klasszikus, cselekvő hősök helyébe a maupassant-i töltésű alakok lépnek; egy önző, élveteg kort, s annak romlott hőseinek egymásra találását éri tetten az író ezekben a ma is eleven történetekben. A lehetetlenséget élik át hősei, azt az érzést, amiről majd később Ady zsoltárt ír; a szent lehetetlenség zsoltárát, hiszen akár így, akár úgy, mindenütt a lehetetlenség képe elevenedik meg, s torlaszol el minden utat az igazi, cselekvő, illúziókkal teli pályák előtt

Ősszegyűjtött novellák, versek, cikkek

A szerző e regényben a tragikus magyar sors nagyregényét írta meg. A mű a középkori Magyarországon, a tatárjárás korában játszódik. A IV. Béla idején élt Ung, fiatal magyar vitéz lelkében szerelmének tragikus elvesztése és a tatárpusztítás rémségei fölélesztik a kétségbeesés diktálta kötelességtudatot: mindent megpróbálni a hazáért. Megkísérli a magyar ősvallás nyomait fellelni, és a csüggedt magyar népet ahhoz visszavezetni. Kísérlete meghiúsul, belátja tévedését, szerzetes lesz, és megérti, hogy a szenvedéssel Istennek céljai vannak…

„Ismertem egyszer egy kisleányt… Talán te is ismerted, te is, meg te is… De nem úgy, mint én. Ha behunyom a szememet, most is látom. Íme… Szép? Nem, azt nem lehet mondani. De nem is csúnya. A szeme fekete, a haja szőke, az arca piros, az orrocskája – az bizony fitos. Néha olyan vidám és jókedvű, hogy nem fér a bőrébe. Néha bánatos és szomorú, tele világfájdalommal, mint egy macska, akinek az orrára koppintottak. Szokott duzzogni és heveskedni, de tud jó és nagylelkű lenni. Szeret tanulni, tele van ambícióval és lelkesedéssel, buzgalommal, aztán néha, csupa buzgóságból olyan ügyetlenségeket és csacsiságokat követ el, hogy még ő maga is megbámulja..” Ezekkel a szavakkal kezdi Tutsek Anna méltán híres lányregény-sorozatát, a Cilikét, amelynek kezdő kötetét tarthatja – több évtizedes szünet után – kezében az olvasó. Ajánljuk mindenkinek, aki szereti a tanulságos, humoros, szórakoztató könyveket.

Iphigenia a görög mitológia egyedülálló alakja: ő az, akit megmentettek, és aki megment, a fény és az árnyék, primitívség és felvilágosultság határán álló figura. Goethe az Iphigenia-dráma első változatát prózában írta meg 1779-ben, kicsit több, mint egy héttel később, ugyanazon év áprilisában Weimarban az udvari színházban volt az első bemutatója. De ezután még sok korrektúra következett, majd 1786-ban versben írta át. Itáliai útjára is magával vitte, majd a jambusokban megírt művet Herdernek adta át korrektúrára 1787-ben.

Nyirő ?elbeszélései, különösen, 1933-ban megjelent Kopjafák című kötetének írásai maguk is értelmetlenül elpusztult és halálba kergetett emberekről szólnak. A huszonegy novellából álló ciklus minden darabja egy-egy balladába illő szerencsétlen emberi sorsot örökít meg. A Kopjafák elbeszéléseinek hangnemét súlyos emberi tragédiák szabták meg, mindazonáltal ezeket a tragédiákat valami engesztelő remény is átszövi. Nyirő, igaz, otthagyta a papi pályát, vallásos hitét viszont megőrizte, továbbra is bízott abban, hogy az isteni gondviselés igazságot fog szolgáltatni a gyűlölködés és az erőszak ártatlan áldozatainak. Könyvének lírai, mondhatnám így is: prózaversszerű bevezetőjében arról beszél, hogy az élet végül le fogja győzni a halált, s az egymást követő nemzedékeknek az életnek ezt a mélyebb igazságát kell szolgálniok: „Régi idők öreg kopjafái alatt alussza álmát az én népem, mohos temetőkben, vadvirággal takart padmalyos sírokban, szép madárszó mellett. Egy az élet a föld fölött és a föld alatt…”

A mű az író egyik legszemélyesebb gondjának, a magányból fakadó szenvedésnek és a közösséghez vezető út keresésének finoman árnyalt ábrázolása. A klasszikusan zárt szerkezetű lélektani regény – Timár Virgil szerzetestanár és törvénytelen származású Vágner Pista kapcsolatának lírai rajza – önéletrajzi elemekre épül; Babits pécsi diákkorának és bajai tanítóskodásának élményeire.

A ?"Budapesti kalauz marslakók számára" (1935) című vékonyka kötetben egy különös kirándulás részesei lehetünk. Egy olyan kirándulásnak, melyben a csillagokból érkező vándorral és a hozzá csatlakozó íróval végigjárjuk a főváros legjellegzetesebb részeit, megtekintjük házait, hídjait, utcáit és templomait, rácsodálkozunk a Dunára vagy akár a budai hegyekre, kalandozunk a Várkertben, sőt, még néhány jellegzetes kerületet is megismerünk.

Pisztolyt töltöttek, és pisztolyt választottak. Három golyóváltás. - Uraim! Pár másodperc, és egy mély, kínos hörgés döbbentette meg az urakat. Rögös Máté úr vérében hevert, jobb vállperecét törte össze a golyó. Petrás alezredes úr melegen, eltitkolhatatlan megelégedéssel szorította meg a polgármester kezét. A sebesültet kocsira tették, s a városligeti kis fenyves élőjelekkel dementírozhatta a Harc nyilat¬kozatát és párbajközleményeit. Másnap, sőt, az élelmesebb lapocskák még aznap délután, hasábokon dicsőítették - mert a győzőt, még ha se ingünk, se gallérunk is, magasztalni szokás - a pompás lövőt, Tarczali Tamást. Hírek keringtek róla, hogy egy nagy ellenzéki napilapot fog szerkeszteni még a nyár folytán, a fővárosban, más verziók szerint meg a miniszterelnök, kinek tanulótársa volt, a vár¬hegyi főispánsággal kínálta volna meg, sőt, a Tükör egyenesen a gyönge igazságügyminiszter európai színvonalon álló utódját akarja benne látni, éspedig a közeljövőben.

  Két kisregény. Az 1901-ben írott Egy gazdátlan csónak történetében a századforduló szecessziós polgár- és művészvilága jelenik meg. A kisregény a tizennégy éves, lelkületében koraérett kislány, Wald Pirko első szerelmének és nővé érésének nyaráról szó. Tarkovics Endre újságíró, a nők bálványa magába bolondítja Pirkót. A férfi azonban már kétfelé is elkötelezte magát: a színésznő Melitta és a szőke, társasági nagyasszony, Waldné között vergődik. Pirko, aki felnőttesen okos, de érzelmeiben még gyermeki, ezen a nyáron – amikor beleszeret Tarkovicsba – találkozik a világ kegyetlen képmutatásával, az emberi kicsinyességgel és érzelmi sivársággal. A körülötte és benne kavargó érzelmekből bontakozik ki a századforduló erotikája: a józan polgárok földhözragadt érzelmeitől a művészvilág bohém erkölcséig. Pirko szinte öntudatlanul ringatódzik a. halálba, mert érzelmeiben megcsalatva egyedül marad, ám a világ hazugságait még a légkétségbeesettebb állapotában sem hajlandó elfogadni. A szecessziós szerelmi történetet mindvégig áthatja a szerzőre oly jellemző lírai humor, az érzelmesen érzékeny lélektaniság. A második kisregény, A gőzoszlop huszonhárom évvel később született, ezért érezhetően nosztalgikus motívumokat is tartalmaz, helyenkénti bizarr fordulatai különleges színt adnak a történetnek, amely a 'hóbortos huszárkapitányról' szól. 'Virtuozitás van ebben az írni-tudásban' – írta egykor Molnár Ferencről Babits Mihály.

Hat ?óra volt este, télen. A luszter az ebédlőben égett és annak a fénye világított be valamelyest a sötét szobába. Az utcza világssága is beverődött a nbagy ablakokon, a gázlámpák mozdulatlan lángja, a kirakatok világossága, egy-egy tovazörgő kocsi lámpása viszsatükröződött, megrezzent a nagy ablkaüvegeken. A szobaleány szenet rakott a kályhába, azután gyertyát akart gyujtani. – Hagyd el! A teát! A szobaleány felszólgálta a teát és asszonya megára maradt. Ajkával megérintette a csészét, aztán borzongva a fal felé fordult. Igy összezsguorodva, kicsiny teste szinte eltünt a nagy diványon.