Najnovšie - Filozofia strana 3 z 18

Autor v knize používá obecná pravidla, srozumitelné řeči k rozboru konkrétních závěrů jedné z přírodních věd. Cílem je ukázat a tím i dát každému člověkovi návod na to, jak přistupovat k tomu, co je mu sdělováno, aby pochopil, co mu chce autor informace skutečně říci.

Mikhaél Pszellosz (1018-1079), kora legnagyobb bizánci polihisztora 1060 körül így hasonlította össze a muszlim és a bizánci kultúrát: "az arabok az atyáik bölcsességére büszke görögöket maguk mögött hagyták ... a Bizáncban uralkodó félműveltséget vagy inkább tudatlanságot kigúnyolták ... A dolgok rendje olyannyira visszájára fordult, hogy a hellének barbárokká, a barbárok pedig hellénekké váltak."Pszellosz joggal becsülte nagyra a korában immár kétszáz éves múltra visszatekintő muszlim filozófiát, amely visszaadta Arisztotelész munkásságának és az újplatonizmus tanításának régi fényét. Ezt az aranykort hosszabbította meg az andalúziai triász (Ibn Báddzsa, Ibn Iufayl és Ibn Rusd) a 12. sz. végéig. A muszlim filozófia az egyetemes filozófiatörténet egyedülálló hajtása. Al-Fárábí politikai filozófiája, Ibn Színá metafizikája és Ibn Rusd Arisztotelész-kommentárja joggal játszotta a közvetítő szerepet az antik és a középkori latin filozófia között, amelynek során tanítói és mesterei is lettek a latin középkornak.Kötetünk e filozófia örökség néhány alapvető művének kommentált fordítását tartalmazza.

Za nejvyšší morální hodnotu zpravidla považujeme nezištnou pomoc. Debata se pak soustředí na otázky, komu bychom měli pomáhat či jak velkou oběť je potřeba přinést. Morálka sebeobětování však vůbec neřeší, jaké hodnoty má člověk sledovat a co je v jeho vlastním zájmu. Zajímá ji pouze to, že prospěch z toho, co člověk vytváří, mají mít ostatní, nikoli on sám. Ayn Randová ve svém eseji "Objektivistická etika" tento přístup zásadně zpochybňuje a předkládá nám morálku orientovanou na život, ne jeho obětování. Ukazuje, co znamená jednat ve vlastním zájmu. Není to jednání na úkor ostatních naopak jde o jediný způsob, jak mohou být v souladu racionální zájmy jednotlivců ve společnosti. Sobectví pro ni není vrtošivým, instinktivním chováním, ale důsledným, usilovným a trvalým promýšlením, jak promítat morální principy do každodenních situací a podle toho se chovat. Randová naplňuje pojem sobectví zcela novým obsahem: racionálně pojímané sobectví je jedinou morálkou, která je v souladu s lidským životem.

Giovanni Pico della Mirandola (1463-1494), a reneszánsz filozófia egyik legjelesebb alakja mindössze harmincegy évig élt, azonban igen jelentős életművet hagyott hátra. Élete regényes fordulatokkal teljes, és halálát is sötét titok övezi: politikai okokból valószínűleg megmérgezték. Jelen műve egyik legkiforrottabb munkája, amelyben újra előveszi Az ember méltóságáról írt beszédében már felvetett témát, az ember központi szerepét a teremtésben. A kérdéskört a bibliai teremtéstörténet hétszeres elemzése során fejti ki még részletesebben. A makrokozmosz és mikrokozmosz analógiájának értelmezései a római disputa meghiúsulása és a Kúria általi üldöztetése után itt keresztényibb megközelítésben olvashatók, hiszen a hét előadás közül mindegyik "Krisztusban ér véget". Mindazonáltal a könyv záróakkordja egy teljesen újszerű, kabbalista módszerrel végigvitt keresztény vallásfilozófiai fejtegetés. A teremtés hétszeres elemzésének hét szempontja a következő: az első három előadás a világ hármas (földi, égi, angyali) felosztásáról szól, a negyedik az ember mint mikrokozmosz felépítéséről és lehetőségeiről, az ötödik és hatodik az első négy összefüggéseit tárgyalja, míg a hetedik a teremtmények végső boldogságának mibenlétét boncolgatja, ahol az angyalokon kívül egyedül az ember számára adatik meg a kegyelem révén az Istenhez való visszatérés lehetősége.A könyv kiváló segítséget nyújt a húsvéti elmélyedéshez és a kereszténység spirituális értelmezéséhez. Fordította: Dr. habil. Frazer-Imregh Monika a Károli Gáspár Református Egyetem docense, az Orpheus Noster folyóirat főszerkesztője. Fordítói munkássága főként a reneszánsz filozófia irodalmát tolmácsolja latin és korabeli olasz nyelvből. Az általa fordított szerzők többek között Marsilio Ficino, Giovanni Pico della Mirandola, Angelo Poliziano és H. C. Agrippa von Nettesheim.  

A magyar nyelvű olvasóközönség a Krisztus utáni első és második század fordulóján élt Plutarkhosz nevét leginkább csak híres-nevezetes, Párhuzamos életrajzok című gyűjteményéből ismeri, pedig a szerző a kultúrtörténet szempontjából egyedülállóan fontos művek sorozatát hagyta hátra. Ezeknek az írásoknak nagy része magyar fordításban még soha nem jelent meg. Ez eddig a magyar klasszika-filológia egyik legnagyobb adóssága volt a fordításkultúra területén, amelyet a mostani kiadvány kíván némileg törleszteni. A kötet az úgynevezett Moralia (Morálfilozófiai kérdések) című gyűjtemény néhány darabját közli. A Hogyan kell az ifjúnak költeményeket olvasni? az irodalomfelfogás és a neveléstörténet, a Házassági tanácsok és a Feleségem vigasztalása a gyakorlati etika, A babona és a Miért nem jósol már versben a Püthia? a vallástudomány, a Római szokások eredete és a Görög szokások eredete a kultúrtörténet-néprajz, a Hérodotosz rosszindulatáról a történetírás módszertani vitáinak világába enged bepillantást. Plutarkhosz írásainak legfőbb motivációja a jóra való törekvés: folyamatosan igyekszik a maga szellemi és erkölcsi tökéletesedésére, és ehhez próbál másokat is hozzásegíteni. Ugyanakkor ez az etikai jellegű motiváció és a személyes - sokszor szenvedélyes - hang gyakran párosul az érvelés retorikus kidolgozottságával, vagyis azzal, hogy valamely tétellel vagy állásponttal teljes mértékben azonosul (vagy éppen elutasítja), és ennek elfogadására (vagy elutasítására) az érzelmek megmozgatásával is igyekszik megnyerni olvasóját. A kötet munkatársai: Agócs Péter, Albu Gyöngyi, Almásy Adrienn, Bagaméri Enikő, Bakos Piroska, Bárány István, Barta Andrea, Bélyácz Katalin, Bolonyai Gábor, Ferenczi Attila, Hasznos Andrea, Hussein Evín, Kulin Veronika, Labancz Zsolt, Lindner Gyula, Miller Olivér Tibor, Németh András, Ritoók Zsigmond, Thúry Lászlóné Figler Krisztina, Tombor Kata, Tordai Éva 

Od mladosti som pracoval ako historik filozofie, zaoberal som sa slovenskou i európskou filozofiou, najmä osvietenskou. Výsledky som uverejnil v mnohých štúdiách a vo viacerých knihách. Pri styku s niektorými filozofmi minulosti zostalo mi však čosi osobnejšie, čo som vtedy nenapísal. Časť z toho im adresujem teraz. Na ich oslovenie som si zvolil formu listu. Nie je vo filozofii nová. Listy písali už Platón, Epikuros, Seneca, Pascal a mnohí iní. Kým však títo autori svojich adresátov aj poúčali, ja som ďaleko od toho, aby som poúčal Platóna, Voltaira či Poppera. Mám však výhrady voči niektorým ich názorom, a tie im predkladám. V listoch možno byť osobnejší, dôvernejší, štýl môže byť voľnejší, možno povedať všeličo, čo sa do štúdie nehodí.Využívam túto možnosť a píšem predovšetkým o problémoch, ktoré sa ma osobne, ba bytostne dotýkajú, ktoré ma sprevádzajú a pália už desaťročia a ktoré sa ani týmito Listami neriešia. Možno však nájdu u niektorých čitateľov odozvu. Nie sú totiž len moje osobné, ale sú to problémy storočí a tisícročí.

Irvin D. Yalom A Spinoza-probléma lapjain valóságot és képzeletet gyúr egybe felejthetetlen lélektani-bölcseleti regénnyé. A filozófiai kérdések iránt mélyen érdeklődő pszichiáter párhuzamosan mutatja be Baruch Spinoza 17. századi holland gondolkodó életét, filozófiáját és hatását Alfred Rosenbergre, arra a nemzetiszocialista ideológusra, akinek speciális alakulatát a második világháború alatt a titokzatos ,,Spinoza-probléma" kivizsgálására vetették be. Hatalomról és szorongásról, jó és rossz eredetéről, szabadságról és a rettegés zsarnokságáról szóló meséjében a holland aranykor Amszterdamja és a náci Németország között zökkenőmentesen ingázva boncolgatja e két rejtélyes ember lelki életét és gondolkodását

Kniha Duchovná autobiografia (Výber z textov a listov) prináša v jednom zväzku texty z posledných rokov autorkinho krátkeho života, v ktorých načrtáva obraz vlastnej duchovnej skúsenosti a presvedčenia, ktoré nie je založené na náboženských dogmách, ale na poctivom intelektuálnom skúmaní a na oddanosti prameňu, vyvierajúcemu v každom ľudskom srdci. „Vždy som verila, že pre tých, ktorí žijú správne, je smrť okamihom, keď na nekonečne malý zlomok času vstúpi do duše čistá, obnažená, večná pravda. Môžem povedať, že som nikdy netúžila po nijakom inom dobre. Myslím si, že život, ktorý vedie k tomuto dobru, neurčuje iba všeobecná morálka, ale že pre každého človeka spočíva aj v slede skutkov a udalostí, ktoré sú výsostne osobné a natoľko záväzné, že ten, kto ich nevykoná, minie cieľ.“ Simone Weilová, listy otcovi Perrinovi

Víte, že pravým scenáristou Matrixu nebyl nikdo jiný než René Descartes? To je překvapující už jen proto, že byl příliš zaměstnaný pochybováním o všem, včetně toho, zda by měl vůbec vstát z postele. Méně známým, ale stejně zásadním faktem je, že Descartes měl nečekaně hodně společného s Tomem Cruisem. Kant a Nietzsche hrají důležité role ve Star Treku, zatímco John Locke byl zdrojem inspirace pro tvůrce Avatara. Filmy a televizní seriály jsou plné filozofie, což také vysvětluje, proč se Batman neustále potýká s vězňovým dilematem a proč se tvůrci Terminátora a Robocopa zamýšlejí nad podstatou mysli a vědomí. A pak je tu Marty McFly z Návratu do budoucnosti, jehož život je zkomplikován nejen cestováním časem, ale také nekonečnou debatou o svobodě a determinismu. Filozof Jiří Beňovský v této knize nabízí devatenáct krátkých příběhů, které sledují, jak se filozofie odráží v popkulturních zrcadlech filmů a televize. Pokud se chcete dozvědět, jak postavit stroj na výrobu štěstí nebo co se stane, když vám rozpůlí mozek, jste na správném místě. A pokud ne, vždycky si můžete zapnout Star Trek a zamyslet se nad tím, jak Kant a Nietzsche zachraňují galaxii jedním logickým argumentem za druhým.

Zpět ke zvukům samým! Tak by bylo možné jednoduše shrnout cíle sono-fenomenologie, která se představuje v této knize. Vyrovnává se s tím, že fenomenologie zvukům dosud nevěnovala dostatečnou pozornost. To zároveň vyžaduje novou artikulaci fenomenologického přístupu ke zkušenosti vůbec. Sono-fenomenologie se tedy chce od zvuků učit. V dialogu se sound studies si všímá toho, jak zvuky primárně zakládají zvuková prostředí, a popisuje jejich topologii. Ptá se, v čem spočívá ambientní povaha těchto prostředí a nakolik je zkušenost s nimi imerzivní. Součástí knihy je i obsáhlý fenomenologický výklad prožitků poslechu hudby ve sluchátkách.

Oswald Spengler utolsó nagyszabású műve, A döntés évei 1933 augusztusában jelent meg, és a maga idejében szenzációt keltett. Nemcsak azért, mert ez a mű, amely már Hitler és a nemzetiszocialista mozgalom hatalomra kerülése után látott napvilágot, ama kevés művek egyike, amely nyíltan bírálta a már kiépülő nemzetiszocialista berendezkedést, hanem azért is, mert ez a kötet is kasszasikernek bizonyult: bő két hónap alatt százezer példányt adtak el belőle.Spengler e könyvében voltaképpen annak a konzervatív oldalnak a véleményét fejezi ki, amely ugyan élesen szemben állt a korábbi weimari köztársasággal, de a hatalomra jutott nemzetiszocialista mozgalmat sem tudta elfogadni. Spengler itt jobbról, konzervatív-arisztokratikus szemszögből bírálja a nemzetiszocializmust, mint egy selejtes tömegmozgalmat. Ez egyben igazolja azt is, hogy a hitleri rendszer elemző, éleshangú kritikája nemcsak baloldalról, hanem jobboldali, konzervatív szempontból is lehetséges. Emellett a kötet tartalmaz számos olyan meglátást, előrejelzést, melyek a mi korunkban legalább annyira érvényesek, mint megírásuk idején. A napnyugati civilizáció lassú hanyatlása már hosszú ideje tart, napjainkra pedig új nagyságrendet ért el. A döntés évei egyik utolsó dokumentuma annak a széleskörű konzervatív, intellektuális mozgalomnak, mely nagyjából 1919 és 1933 között élte virágkorát Németországban, és amelyet a szakirodalom "konzervatív forradalomnak" nevez. Spengler éleslátása, gondolatai- a feltárt folyamatok és tendenciák kibontakozását látva - ma talán aktuálisabbak, mint amikor papírra vetette őket. A kötetet Csejtei Dezső és Juhász Anikó tanulmánya zárja, mely a spengleri gondolatok megértését segíti. Oswald Spengler (1880-1936) német idealista filozófus, történetfilozófus, a "konzervatív forradalom" elméletének egyik teoretikusa. Legnagyobb hatású műve, A Nyugat alkonya száz év távlatában is időszerű és helytálló - Spengler gondolatait H. Kissinger "meghökkentően pontos jóslatoknak" nevezte. A szóbeszéd szerint müncheni otthonában bekövetkezett halálát a nácik okozták. 

Hollandiát lassan elönti a tenger, a víz mindennap egy kilométerrel többet követel magának a szárazföldből. A király elhagyja az országot, a miniszterelnök napi sajtótájékoztatót tart, a katonák megjelennek a gátakon, Németország pedig megnyitja sportcsarnokait az evakuált hollandok előtt. Eva Meijer regényében egy diákot, egy klímaaktivistát és egy oceanográfust követhetünk az új tengeren, útjuk során pedig kiderül, hogyan változtatja meg a víz alapvetően a világról alkotott képünket.A Tenger Most lírai regény a természet erejéről, és az emberiségről, amelynek a klímaváltozás miatt újra fel kell találnia önmagát.  

Egy soha nem volt, mindig létezett kis falu mellett, az erdőben él Indraja és tízéves kislánya, Zohra. A környező települések lakói tisztelik, de félik is a gyógyító képességéről messze földön híres javasasszonyt - rossz nyelvek szerint boszorkányt -, mégsem haboznak beteg gyermekeikhez vagy akár haldokló öregjeikhez elhívni, hogy különleges énekével enyhítsen szenvedésükön. Zohrának nincs könnyű élete. Az anyja keveset törődik vele, sokszor hajtja álomra fejét éhesen és magányosan a hideg kunyhóban. Egy nap azonban neki is alkalma nyílik segíteni két falubeli fiúnak, és ekkor kezdetét veszi életének második, szerelemmel és csalódással, örömmel és fájdalommal, veszteséggel és újraéledő reménnyel teli szakasza. Zohra története egy gyógyulás regénye. Egy olyan nő életét mutatja be, aki mindent elveszített, de a traumákkal kikövezett nehéz utat járva megtalálta önmagát… Réczey Kata több évtizednyi pszichológusi munkájának tapasztalatait felhasználva írta meg megtörtént eseményeken alapuló, varázslatos, mágiával finoman átszőtt, a legmélyebb tragédiákat bemutató, mégis lelket melengető könyvét.

Átlátni a kort, melyben élünk legalább annyira szellemi igény, mintsem élet és létszükséglet. Korunk átlátása a lehetetlen vállalkozásának kategóriája, és mégis Viknyédi Balázs történész erre vállalkozott: szétszálazza a szellemi búvópatakok hálózatát, melyek látens módon, de annál hatékonyabban befolyásolták az egész Nyugat történetét napjainkig. Kutatásai és tűpontos lényeglátása nemcsak hogy érdekessé, hanem elengedhetetlenül fontossá is teszi művének olvasását és eredményeinek befogadását. (Pocsaji Miklós református lelkipásztor, a REform - Egyház és közélet szerkesztője)

Egy tavaszi délutánon fogott el a szégyen, hogy testem van.Egy olasz vidéki kisvárosban Erica lassan felnő: átéli iskolatársai és nővére zaklatását, ismerkedik a testével, furcsábbnál furcsább fiúkkal randevúzik, sorskérdésekről beszélget a máglyák fényétől izzó Ferragosto-éjszakán, ahol a vágy kegyetlen rendezőként uralja a valóságot. A test rémisztő ereje elől a misztikus aszkézisbe menekül. Próbálja eltemetni magát az erdőben, böjtökkel tisztul, amelyek áttetszővé teszik a bőrét és ragyogóvá a tekintetét. Szentek képeit gyűjti, vértanúk történeteit fűzi össze, és egy olyan új vallás apostolának képzeli magát, amelyben a vágy nem létezik. Ám amikor a test egyre könyörtelenebbül követeli a magáét, már csak az önbüntetés marad.A testtől azonban nincs menekvés - csak a halálban.Pacini regénye profán zarándoklat a fájdalom, a gyönyör, a bűntudat, a tudatosság, a szégyen és a büszkeség állomásain keresztül. Páratlanul érett irodalmi debütálás, egyszerre közvetlen, zavarba ejtő és költői, egy hétköznapi élet története, amely a miénk is, ha van bátorságunk ezt beismerni.Veronica Pacini (1987, Marche) antropológus és író. Bologna és Párizs egyetemein tanult társadalmi és kulturális antropológiát, majd kutatásai mellett novellákat és verseket publikált. Első regénye, A nő teste 2022-ben jelent meg a Fandango Kiadónál. Írásaiban a test, a vágy, a szégyen és az önismeret kérdéseit vizsgálja lírai hangon, nyers őszinteséggel.

Caspar David Friedrich képei "elcsábítanak, anélkül hogy az örökös tévelygésen túl bármit is nyújtanának" - írja Földényi F. László. Festményeinek irreális tájai, a ködbe vesző hegyek, a fehér korongként ragyogó nap és hold, a kísérteties fák sziluettjei és háttal álló alakjai mind a végtelenre irányuló csillapíthatatlan vágyódás motívumai, nem nehéz felismerni bennük a keletkezés és az elmúlás melankolikus egybefonódását. Több kortársa ezért is nevezte tragikus festőnek. Friedrich azonban nem csak tragikus volt. A festészet révén olyasmivel tudott kapcsolatot teremteni, amihez napjainkban egyre nehezebb közel kerülni: az eksztatikus létezéssel."Első pillanattól kezdve megragadott Friedrich festészetének leplezetlen szépsége. Nem ismerek festőt, aki ennyire nyíltan vállalta volna azt, amit szépnek tart, aki ennyire átadta volna magát a gyönyörűségnek. Ám aki sohasem szégyelli kimondani azt, amit gondol, azzal szemben egy idő után óhatatlanul felmerül a gyanú: mit akar velünk az illető, hogy ennyire nyílt hozzánk?"Földényi F. László (1952) esztéta, irodalmár, esszéíró, 2021-ig a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára volt. Könyveit számos nyelvre lefordították, több díj nyertese (József Attila-díj, Széchenyi-díj, Lipcsei Könyvdíj az Európai Megértésért). A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, valamint a Német Nyelvi és Irodalmi Akadémia tagja.

A „Végtelen szerelem” a lírai próza és az allegorikus mese határán mozgó, mélyen érzelmes történet, amely a szerelem és az összetartozás örök körforgását vizsgálja. Az elbeszélés különlegessége, hogy emberi és állati világot, földi és transzcendens dimenziókat kapcsol össze, miközben a szerelem misztikus természetét zenei motívumokkal – a „Szimfónia” tételein keresztül – strukturálja.A mű egyik legnagyobb erőssége az univerzális üzenet: a szeretet és a kapcsolódás minden formán, testen, időn és létformán túli ereje. A szerző nem egyszerű szerelmi történetet ír, hanem spirituális mesét, amelyben a szerelem mint teremtő energia, mint isteni törvény jelenik meg. Ezt a koncepciót a prológus zenei metaforái emelik szimbolikus magasságba: a „Végtelen Szerelem Szimfóniája” a lélek fejlődésének, beavatásának négyrészes allegóriája.

Északi Tanács Irodalmi Díja, 2022"Solvej Balle prózája az irodalom ismeretlen dimenzióit nyitja meg."- Nicole KraussA november tizennyolcadikákból álló év a végéhez közeledik. Tara Selter visszatér párizsi hotelszobájába, ahol megállt számára az idő. Félelemmel vegyes reménnyel várja, hogy végre beköszöntsön egy új nap, ám ismét csalódnia kell. Miközben egyre kétségbeesettebben próbál kikeveredni az időhurokból, az évszakok nyomába ered, abban bízva, hogy utolérheti az évet.Solvej Balle sorozatának második kötete évszázadokon átívelő útinapló, filozofikus hangvételű, személyes vallomás eltűnő világunkról.A térfogatszámításról izgalmas egzisztenciális vizsgálódás, a hétkötetesre tervezett regényfolyam könyvről könyvre rejtélyes felfedezőútra hív."A szakadék szélén sétálok, megszámolom és leírom a napokat. Azért, hogy emlékezzem rájuk. Vagy azért, hogy együtt tartsam őket. Vagy talán azért, mert a papír mindenre emlékszik, amit mondok. Mintha léteznék. Mintha meghallgatna valaki."Solvej Balle (1962) a dán kortárs irodalom kiemelkedő, nemzetközileg is elismert alakja. Filozófiát és irodalomtudományt tanult az egyetemen. Egy kis balti-tengeri szigeten, Aeron él a családjával, ahol Pelagraf néven kiadót is alapított. 2022-ben elnyerte az Északi Tanács Irodalmi Díját, és számos más elismerés mellett a Nemzetközi Booker-díj 2025-ös rövidlistáján is szerepelt. Regényeit több mint harminc nyelvre fordították le.

Mi történik, ha az egyén szabadság­vágya szembeütközik a társadalmi elvárásokkal? Mi marad az emberből, ha a rendszer meg­határozza helyette a gondolatait, érzéseit, identitását?A Zavar a fejekben nem hétköznapi re­gény. Ez a mű a szabadságkeresés és ön­azonos­­­ság tragikomikus labirin­tusa, ahol egyet­len biztos pont sincs. Egy fiatalember szemszögén keresztül követhetjük végig, hogyan alakul ki a káosz egy olyan világban, ahol az értékek felcserélődnek, a racionali­tás kifordul önmagából, és az emberek fejében fokozatosan zűrzavar lesz úrrá.Szatirikus hangvétele, groteszk elemei és filozofikus mélysége révén a regény egyszer­re tart tükröt az egyén és a társadalom elé.  A szerző kifinomult iróniával, mégis megren­dítő hitelességgel mutatja be a szorongással, kiüresedéssel és megfelelési kényszerrel küz­dő ember útját – azt a vergődést, amely sokunk számára ismerős lehet.Egy könyv azoknak, akik nem félnek meg­kérdőjelezni a valóságot. Akik szerint nem csak a világban, de olykor önma­gunkban is zavar van.