Najnovšie - Filozofia strana 7 z 18

  „Az a „nép”, mely a hatalmat gyakorolja, nem mindig azonos azzal, melyen a hatalom gyakoroltatik.”

„A spirituális törvények megértésével világossá válik, hol is a helyed a világban. Könyvünk ezt a 12 törvényt ismerteti és foglalja össze. Abban is segít, hogy megértsd, hogyan hatnak ezek a törvények rád és világszemléletedre”.Rossz lapokat oszt az élet? Fogadd el az univerzum 12 törvényét, hogy megbirkózz a legnehezebb helyzetekkel!A fiatal indiai szerző, Manhardeep Singh lényegre törő és közvetlen stílusban íródott sikerkönyve minden korosztálynak lebilincselő olvasmány.Az univerzum 12 törvényével…- megérted, hogyan hatsz az egész világra;- tudatosul benned, hogy mindannyian kapcsolódunk egymáshoz;- megtanulod bevonzani a sikert;- meg tudod változtatni azt, ami nem működik jól;- megtanulsz eljutni egyik pontból a másikba.Az univerzum 12 törvénye amellett, hogy elgondolkodtat, megbízható társad az önmegvalósítás útján. Ha nyitott vagy a fejlődésre és a változásra, új távlatok nyílnak meg előtted. Olvasd el Az univerzum 12 törvényét, és kezdd el megváltoztatni világodat még ma! 

A kötet a sztoikus bölcselő három olyan írását tartalmazza, amelyekkel a legsúlyosabb veszteséget elszenvedőknek kívánt segítséget nyújtani. A reménytelenséggel szemben az élet és a szabad lélek lehetséges győzelmét hirdető vigasztalások címzettjei: a fiát gyászoló Marcia, a testvérét sirató Polybius és Seneca anyja, a fia száműzetése miatt kesergő Helvia."Hogy e pillanatban nincs hazád, azt nyomorúságnak nem érezheted. Minden tudománnyal torkig töltekeztél, tehát tudhatod, hogy bölcsnek hazája széles e világ."

Sir Roger Scruton, a közelmúlt legnagyobb hatású konzervatív brit filozófusa állítása szerint a dolgok objektív definíciói önmagukban nem elégségesek a megértéshez azok szubjektív, megtapasztalt átélése nélkül. Ez hasonlóan személyessé teszi a világot, mint amikor a hit szemüvegén keresztül szemléljük az életünket. A személyes fogalma erős és elválaszthatatlan szálakkal kapcsolódik a szakralitáshoz, amely ott van abban a világban, amelyben mi is létezünk. A képzőművészet, az irodalom és az emberiség feljegyzett történelme egyfajta vallási szükségletet tükröz: a szentség keresését. A transzcendens nem azonos azzal, amit a vallások tanítanak – tágabb fogalom ez, amely ott lehet a katartikus élményekben, a felemelő pillanatokban, a lenyűgöző példákban. Ezek mind arra mutatnak, hogy a létező világon túl is van egy másik dimenzió, az abszolútumok világa, amely felé törekszünk. A konzervatív filozófus végül leszögezi: a hit megélése szükségszerűen segít az elmúlással való szembenézésen, mert azt a világ lelkével való egyesülésként fogja fel. A hívő ember tisztában van azzal, hogy a létezése nem puszta tény, hanem ajándék. Ajándékot pedig – állítja Scruton – okkal kap az ember.

Aurelius Augustinus (354-430) není jen největším teologickým učitelem západního křesťanství, ale zároveň originálním filosofickým myslitelem, který v mnohém navázal na antické zdroje platonské, stoické a částečně aristotelské a v zajímavé křesťanské syntéze je zprostředkoval středověkému i novověkému myšlení. Stěží bychom našli téma evropské filosofie, pro něž by Augustin nebyl jednou z hlavních inspirací, ať už je to motiv času, svobody nebo lásky, ba dokonce hlubiny lidského nevědomí. Tato kniha si v sedmi dílčích studiích všímá nejen těchto typicky augustinovských témat, ale i některých méně známých otázek, jako je pozornost mysli, promýšlení aristotelské kategorie relace nebo pojetí umění.

Kniha nabízí ve formě rozhovoru otevření myšlenkového světa jednoho z největších myslitelů, Aurelia Augustina. Cílem však nebylo vytvořit jakýsi zábavný úvod k Augustinovi, ale cestou myšlenkového hledání, tázání, rozhovoru s reálným druhým Ty postupně zakoušet plody rozhovoru dvou autorek a vést k vždy podstatnějšímu dialogu s vnitřním Učitelem, skrze nějž může vstupovat Pravda do tohoto světa. Čtenář tak může sám ověřit, zda se skrze dialog s lidským partnerem učíme přijímat jinakost a poznávat nové perspektivy, zda je tak umožňována proměna, která patří k podstatné možnosti lidského života. Kniha je psána především pro čtenáře dosud neobeznámené s Augustinovým životem a dílem. Klade také otázku po podstatě fenoménu toho, co staří Řekové nazývali paideia a co je výchovou, znamenající kultivaci skrze dialog, který nás otevírá svobodě a odpovědnosti.

Francúzsku filozofku, mystičku, odborársku aktivistku Simone Weilovú (1909-1943), ktorej celým dielom preniká túžba po „poznaní celou dušou“, označil Albert Camus za „jediného veľkého ducha našej doby“. Filozofia podľa nej „nenapreduje, nevyvíja sa“, to, čo je v nej najpodstatnejšie, je jednota a totožnosť skutočnej múdrosti naprieč časom, čiže dotyk s večnosťou. Preto Weilová môže odmietnuť konceptuálne systematizácie, v ktorých sa skrýva totalitárna a napokon celkom imaginárna ambícia racionality na obsiahnutie celej Skutočnosti. Zakorenenosť, jeden z dvoch najvýznamnejších a zároveň posledný autorkin text, ostal pre jej smrť nedokončený. Ako pri mnohých Weilovej textoch dejinné a politické udalosti slúžia autorke ako východisko a matéria pre filozofickú reflexiu. Z tohto hlbokého, inšpiratívneho diela presvitá Weilovej snaha poskytnúť tým, ktorí budú riadiť povojnovú obnovu Francúzska a určovať jeho ďalšie smerovanie, zreteľné, ušľachtilé a hrubou silou nepoškvrnené kritériá pre vedenie ich pôsobenia. Ich zvrchovanou korunou je pre autorku Boh v zmysle platónskeho Dobra, ktoré jediné môže byť hlavným regulatívom skutočne ľudskej spoločnosti a súčasne predstavuje horizont pre naplnenie a prekročenie individuálnej ľudskej existencie.

Kniha (1997) patří k nejdůležitějším teoretickým pracím francouzského sociologa Pierra Bourdieua (1930-2002). Autor se v ní pokouší pohlédnout z odstupu na celek svého díla a výslovně rozpracovat základní principy, jimiž se ve svém bádání řídil. Východiskem knihy je kritika "scholastického rozumu", tedy snaha odkrýt sociální podmínky umožňující veškerou intelektuální práci; nejdůležitější z těchto podmínek pak je samotná situace scholé, volného času osvobozeného od praktických tlaků. Profesionální myslitelé v čele s filozofy si však podle Bourdieua podmíněnosti svého postavení obvykle nejsou vědomi, a scholastické vidění světa neoprávněně zobecňují. To vede k řadě iluzí a zkreslení, zejména k nepochopení svébytné logiky praxe a přehnaně intelektualistickému pohledu na lidské bytosti. Bourdieu ve své "negativní filozofii" tyto filozofické omyly potírá, a nadto předkládá vlastní pojetí člověka, vyplývající z jeho sociologických výzkumů, přičemž se zaměřuje právě na ty aspekty lidské existence, které jsou pro scholastický pohled většinou neviditelné, jako role těla v učení se a poznávání, dějinnost rozumu nebo otázky moci a násilí.

Konečnost patří mezi výrazné motivy soudobého myšlení i ústřední témata Pavla Kouby. Kniha přináší soubor filosofických úvah, básní, uměleckých fotografií a ohlédnutí, které vznikly u příležitosti jeho životního jubilea a pocházejí od významných českých i zahraničních autorů. Některé přímo navazují na vybrané teze Koubových textů (k pojmu pravdy, subjektu, vztahu času a prostoru či kritice morálního vidění světa) či se vymezují vůči jeho filosofické pozici vcelku, jiné se vyjadřují ke stěžejním myšlenkám pro Koubu určující filosofické tradice (fenomenologie, hermeneutika, Nietzsche). Shodně tak činí v návaznosti na to, co jejich autoři s Pavlem Koubou promýšleli a prožívali. Knihu uzavírá dialog o povaze duše mezi aristotelským a platónským filosofem, do něhož se zapojí i postava anonymního hermeneutika.

Poznejte stoické principy, které vám mohou změnit život Tato kniha vám pomůže mluvit a chovat se moudře, řídit se svými hodnotami a přemoci mnohé vášně, snášet bolest a smrt, a v neposlední řadě vzdát se strachu a přemoci hněv. Jak se zachovat vždy moudře a rozvážně? Co nám může pomoct v těžkých situacích? Mnoho císařů, kteří vládli ve své době největší známé říši, bylo zapomenuto. Na jejich busty v příšeří tmavých depozitářů muzeí sedá prach. Jeden z nich nás ale svými myšlenkami dokáže inspirovat i po dvou tisících letech. Marcus Aurelius. Později často představovaný jako nemocný nebo bledý, který ale přežil nejen zášť na římském dvoře, ale také smrt svých dětí, mnohaletý pobyt kdesi na severu v Panonii mezi divokými barbarskými kmeny nebo zradu svého nejbližšího přítele. Jak to dokázal, zachovat se vždy moudře a rozvážně? Co mu pomáhalo v těžkých situacích? Co se mu asi honilo v hlavě? Je to stoický přístup k věcem. Římský císař Marcus Aurelius byl zároveň posledním známým stoickým filosofem antického světa. Hovory k sobě, jeho osobní deník, jsou čtené dodnes jako jedno z klasických děl seberozvojové a duchovní literatury všech dob. Donald Robertson ve své knize umně propojuje Markův život s jeho filosofií, čímž vytváří přesvědčivou moderní příručku stoické moudrosti, kterou se po celá staletí řídil bezpočet jednotlivců na své cestě za dosažením většího naplnění a emoční odolnosti.

Moderní politologie se rozvinula v 19. století, kdy důraz byl kladen na studium politických systémů. Je to moderní politická věda s odklonem od formalismů k empirickým přístupům. V pojetí autora se jedná i o jakýsi průsečík v civilizačním procesu a reziduální, analytickou a syntetickou vědu a nadstavbu ostatních společenských věd. Přístup Václava Ryneše je i pokusem o metodologii v oblasti geopolitiky, dějin lidské civilizace a antropologie a snahou o celopolitologické pojetí hodnotící civilizační i lokální prostředí různých společenských a státoprávních systémů a jejich vývojových trendů. Pojetí vychází spíše z normotvorného, ale i hodnotového úhlu pohledu a z vyhodnocování reálných civilizačních jevů (geopolitického, společenského a antropologického významu). Toto se projevuje i v úhlu pohledu na civilizační procesy celoplanetárního, lokálního i dílčího významu. Publikace Z dějin lidství v kosmu navazuje na předešlou autorovu knihu Kosmos, civilizace a křesťanství a přibližuje z úhlu pohledu lidské bytosti a společnosti faktor lidství a lidské tvořivé síly v kosmu. Účelem publikace pak není přesvědčit nebo poučovat, ale dát podnět k úvahám, kam může vyústit nebo dospět lidská civilizace v kosmu.

Machiavelliho Vladař jednou provždy změnil náš způsob uvažování o povaze politiky, ať už na něj nahlížíme z jakýchkoli pozic. Nový český překlad tohoto klasického textu přináší v přítomném svazku také několik do češtiny poprvé převedených kratších textů, které bezprostředně souvisejí s ústředním pojednáním. Doprovodnými texty opatřená a bohatě komentovaná edice zasazuje předkládané spisy do kontextu autorova života a díla, ale i do historického a politického kontextu Evropy přelomu 15. a 16. století a umožňuje komplexnější porozumění Machiavelliho myšlení.

Lucius Annaeus Seneca, római sztoikus filozófus, drámaíró és államférfi három rövidebb dialógusát tartalmazza a kötet: A gondviselésről, A lelki nyugalomról és A boldog életről

Vajon mit nyer a hitéből az üldözött kínai paraszt, az egyetemista, aki túlélte egy ámokfutó vérontását, az egykori szexrabszolga, és az apartheid áldozata, akit megfosztottak szeretteitől? Philip Yancey legújabb könyvében tíz embert próbáló helyzetről tudósít, ahol nemcsak újságíróként, hanem a kegyelem üzenetének közvetítőjeként is jelen volt. Benyomásai, amelyeket a helyszínen elhangzott előadásai szövegével egészít ki, bemutatják, mihez kezdenek hitükkel a keresztények ebben a sokszínű világban, a legképtelenebb élethelyzetekben ma, a 21. században.

Mi ez a könyv? A könyv a "Dear Sugar", vagyis "Kedves Cukor" című rovatban megjelent szövegekből válogat. Ezek jelentős része eredetileg a TheRumpus.net oldalon jelent meg, mások viszont ebben a kötetben olvashatóak először. A könyvben szereplő levelek névtelenül jutottak el Cukorhoz a Rumpuson keresztül, vagy közvetlenül a saját postájában landoltak. A legtöbben azok közül, akik hozzám fordultak, nem tudták, hogy Cheryl Strayed vagyok, és hasonlóképpen én sem tudtam volna őket beazonosítani a leveleik alapján. Ez a könyv tehát idegenek közti bensőséges párbeszédeket tartalmaz. Milyen típusú levelekre válaszoltál? Voltak, amelyek a szerelemről szóltak, mások a gyászról és a veszteségről, vagy a pénzről, családi problémákról. Elég szubjektív kritériumok alapján döntöttem arról, hogy végül mit válogassak be a rovatba: alapvetően bármire kész voltam válaszolni, amennyiben kellőképpen érdekesnek találtam, kihívást jelentett a számomra, vagy egyszerűen csak megérintett. „Ezek a szövegek dinamitként hatnak az emberre. Olyasféle felejthetetlen, mély belátásokat közvetítő történetek bomlanak ki belőlük, amelyek hatására az olvasó maga is író szeretne lenni. A Salon irodáiban mindig kikészítünk magunknak egy csomag papír zsebkendőt, mielőtt elolvasnánk a legújabb válaszlevelet, és közben nem is tudjuk, hogy az együttérzés, a döbbenet, vagy a puszta szórakozás miatt csóváljuk a fejünket.” - Sarah Hepola, Salon. „Cukor nem bánik kesztyűs kézzel az olvasóival - hisz bennük, és meghallgatja a történeteik mélyén rejlő történetet, amit valójában el akartak mondani. Hihetetlen empatikus, ugyanakkor sosem válik érzelgőssé, és mindenkinél hamarabb képes felismerni a kulcsfontosságú problémákat. Nem ígéri, hogy az olvasói jobban fogják érezni magukat a válaszaitól, arra viszont bárki mérget vehet, hogy teljes súlyukban képes megérteni az emberek kérdéseit és aggodalmait.” - Sasha Frere-Jones, The New Yorker. „A Gyönyörű apróságok erőteljes és lélekkel teli könyv: garantálható, hogy rövid időn belül a műfaj klasszikusa lesz belőle, amit az olvasók a nehéz időkben mindenhova magukkal vihetnek a hátizsákjukban, hogy folyamatosan erőt merítsenek a belőle sugárzó bölcsességből.” - Aimee Bender, A citromtorta különös szomorúsága szerzője. „Cukor a feje tetejére állítja az életvezetési tanácsadás műfaját.” - Jessica Francis Kane, a The Report szerzője. „Cukor levelei a legcsodálatosabb szövegek, amelyeket idén módomban állt olvasni. Iskolában kellene tanítani és repülőgépről kellene leszórni őket, hogy minél több emberhez eljussanak.” - Meakin Armstrong, Guernica. „Cukor a te lelkedet is meg fogja menteni. Kijelentem, hogy mától Cukor Egyházához tartozom.” - Samantha Dunn, a Failing Paris szerzője. „Lebilincselő, eklektikus, ragyogó, profán... Cukor egy olyan műfajt teremt újra, amely Nathanael West 1933-as Miss Lonelyhearts című könyve óta nem igazán változott semmit. Mellébeszélést nem ismerő szeretettel közelít az emberekhez, és hol az idősebb, pártfogó nővérként, hol pedig ellentmondást nem tűrő nevelőnőként jár el. Cukor ragyogó ékkő a hamisságok tengerében.” - Ruth Franklin, The New Republic.

Gondolkodj tisztességesen! Gyakorolj keményen! Próbálj ki minél több művészetet! Ismerj meg minél több mesterséget! Értsd meg alaposan a dolgok előnyeit és hátrányait!

Mintha létezne a szenvedés titkos monadológiája. Mintha létezne egy benső, titkos kapcsolat nagy szenvedők között, akik rangjukat és a beszédhez való jogot nem a fennálló intézményektől kapták, hanem mintegy láthatatlanul megjelölte volna őket az élet. A gyötrelmek e szabadkőművesei, e lelki tetováltak mégis csodálatosan felismerik egymást, mégpedig úgy, hogy „ablaktalan monászokként”, saját lelkükben fedezik fel a másikat. A nagyság jelszava ezért feltörhetetlen kód, vagy megjelenik a te szemed előtt is könnyek mátrixában vagy idegen lesz számodra ez a világ bármennyit is gondolkozzál róla. Egy ilyen társ volt Nietzsche számára például Hölderlin. Erről tanúskodik az a féltékeny kisajátítás, ahogy Nietzsche emlegette a költő elődöt. „Az én Hölderlinem.” Mint egy gyermek a féltve őrzött játékhoz, úgy ragaszkodott hozzá. Ebből is látszik, hogy Nietzsche készült a művészi szenvedésre, titokban már felfegyverkezett erre a háborúra, amelyet a leggyöngédebb fegyverekkel a legkönyörtelenebbül akart megvívni.Egy esszékötetet tart kezében az olvasó, amely egy doktori disszertáció szamárbőrébe bújt, hogy intelligensebbnek tűnjön, hogy elfogadják. Mintha írója szégyellte volna, hogy személyesen is érintett a dologban. Pedig ennek épp az ellenkezője igaz. Épp ez a személyes érintettség sugárzik keresztül-kasul a művön, amitől felfeslik a szamárbőr, a rákényszerített tudományos forma, és elővillan e tanulmány igazi arculata: vallomás-jellege.

Ha holnap arra ébrednék, hogy jóval magasabb lettem, az egyenes hajszálaim hullámossá váltak, és a zenei ízlésem is teljesen átalakult, a gyökeres változások ellenére az énem ugyanaz marad? A testi, a pszichés és a mentális jellemzőim mögött ott az egyes szám első személy, az én. Mi az én, amit változó testi és értelmi sajátságok árnyalnak? Illékony, akár egy csepp parfüm, illatát a teljes testen érezni lehet, de forrását nem könnyű megtalálni. Könyvünkben az énünk nyomába eredünk India kulturális örökségére, a védikus irodalomra építve. A kötet olvasmányos stílusban, közérthetően foglalkozik az elme (lélek) és a test viszonyával, az emberi lét alapvető elemeivel.

Újszerű filozófiai rendszer a teológiai fogalmak filozófiai magyarázatára. Saját matematikai modell és igés logika segítségével közelíti meg a két nagy metafizikai fordulatot: az ember megjelenését és a megváltást.