Najnovšie - Umenie strana 26 z 26

„Én vagyok a saját múzsám.”– Frida KahloVégre eljött a pillanat: New Yorkban megnyílik Frida Kahlo első önálló kiállítása – és elsöprő sikert arat. Manhattan művészvilága őt ünnepli. Ekkor találkozik a fényképész Nickolas Muray-vel, és szenvedélyes szerelem szövődik köztük.Miután művészként kilépett hűtlen férje, Diego árnyékából, Frida a szerelemben is a saját érzéseit akarja követni. Ám Nick olyasmit kér tőle, ami elsőre lehetetlennek tűnik. Fridának el kell döntenie, mit akar valójában – a művészetben és a szerelemben…A Frida vagyok Caroline Bernard érzékeny, nagy beleérzéssel megírt története a világhírű ikon egy eddig ismeretlen oldaláról.

Ezen képeskönyv 120 év intervallumából összeállított, sajtóban, papíron megjelenő hirdetéseket, reklámokat tartalmaz. Ad hoc jelleggel válogatva. Lehetetlenség volna minden hirdetést előkaparni, ami ezen időszakban megjelent, lévén, hogy az anyag roppant terjedelmes. Nem is ez volt a cél, ez csak egy merítés, mintavétel. Azonban így is elgondolkodtató betekintést nyújt a közületi és magán hírdetések, reklámok világába. Hirdetni és reklámozni nem ugyanaz, de kezdetben jól megfértek egymás mellett, az újságlapokon. A későbbiekben külön rovatot kapott az apróhirdetés, majd már egész kiadványokat meg lehetett tölteni velük, akkora lett a népszerűségük. Mostanság, a világháló korában, pedig igazi régiségnek hat már ezeket az elsárgult papírokat böngészni. A maguk idejében ezek a hirdetmények, hírdetések, közlemények, igen csak élő, eleven tartalmakkal bírtak. Mondhatni, hogy ezek mára inaktívak, holtak lettek. Vannak azért kivételek, mert némely, akkor és most is létező vállalkozás, 100 éves hirdetésé, ma is reklámértékkel bír. Itt van példának okáért a BÁV, (a zaci) amely vállalat, jogfolytonosságát tekintve idősebb, mint az Egyesült Államok. Így ez a mozaik szó ma is érvényben van, reklámot képvisel. Vagy mondhatnánk a Nivea-t is. Ám a hírdetések ezrei olyan információkat hordoznak, melyek mostanra érdektelenekké, kiüressedettekké váltak. Annyi hasznuk maradt, hogy segítenek képet alkotni a múltunkról!     Hirdetni gazdasági és magánéleti szempontokból volt lehetséges a múltban és a jelenben is. Kezdetben míg nem létezett a nyomtatás, már akkor is muszáj volt hirdetnie magát a cégeknek, magánszemélyeknek, ha jót akartak maguknak és a fogyasztóknak. Már az ókori Rómában is cégérek lógtak az utcafronton, az üzletek falán. (Na jó, a „cégér” szó csak a középkorban született meg!) A vásárokban kikiabálták a kikiáltok, hogy ki, hol és milyen terméket árul. (Holmit.) A településeken kidobolták a rendeleteket, híreket. Falragaszok, plakátok jelentek meg időnként, hogy mikor lesz vásár, vagy nyilvános akasztás. Akár a pletyka is jó szolgálatot tett ebben. Az asszonyok vitték a híreket. Most sincs ez másképp a megosztások korában. A tartalom és a forma, állandó változásokon megy keresztül, de a lényege megmaradt. Az, hogy tudomására kell hozni a keresletnek, hogy mikor, hol, és mi kapható. Áru, szolgáltatás? Teljesen új eszközök jelentek meg ebben a tekintetben az elektronika térnyerésével. A kinyomott újságok példányszáma jelentősen lecsökkent vagy zéró lett. Ezért is szórakoztató nézegetni, a régi, kézzel szedett vagy maratással készült nyomdaipari termékeket, mert már újat mond a régi a ma emberének. Ez nem csak a megszűnt újságok esetében igaz. Így vagyunk ezzel, akkor is, ha a történelmet, a régészetet vagy akárcsak a retrót tanulmányozzuk is. Ami elmúlt, nem azt jelenti, hogy nem tud újat adni vagy szórakoztató lenni, ha aktualitását vesztette is. Arról meg nem is szólva, hogy az antikvitások, régiségek piaca egyre inkább felértékelődik a rohanó világban. A könyv- és újságrégiségeké is. Gondoljunk csak bele, micsoda küzdelem folyt azért, hogy sokszorosítani lehessen az írottakat. Eleinte kézzel másolták a szövegeket. Kódexmásolók léteztek. Ahogyan a Bibliát sikerült sokszorosítani, az önálló betűk faragásával, öntésével, szedésével, úgy kezdtek el minden mást is egyre nagyobb példányszámban kinyomtatni. Ez a „robbanás” vezetett el nem csak a könyvek, de az újságok megjelenéséhez is. Sőt, ezt még fokozni is tudták! A linotype technológiával egész sorokat öntöttek ki betűfémből. Ezeket a sorokat zárták össze oldalakká. Aztán ismét forró olvadék lett a szövegből, és megint betűk. Gyorsabbá vált újságot nyomni vele, mint a hidegszedéssel. Naná, hiszen erről szóltak és szólnak ma is az újságok, hogy újat írjanak! A hírek gyorsan elavulnak, amint egy hirdetmény is el tudja veszíteni aktualitását.     A hírdetések világa, roppant mód felélénkült. A kezdeti fekete-fehér nyomtatás is színesre váltott. A kezdetekben, minden mé