Efficenter Kft. strana 9 z 27

A ?Pax vobis a kivételes tehetségű írónő vonzó epikában megírt történelmi regénye, mely történelmünknek máig problematikus időszakát, a kuruc-labanc kort eleveníti meg. Részletgazdag képet rajzol Rákóczi, Bercsényi, Károlyi Sándor és I. József császár alakjáról, a bécsi udvari intrikákról illetve a vezérlő fejedelem udvaráról. 

A vihar (eredetileg angolul The Tempest) William Shakespeare komédiája, melyet feltehetően 1610–11-ben írt, először 1611-ben adták elő. Valószínűleg ez Shakespeare utolsó önálló darabja. A shakespeare-i komédiák középpontjában általában a szerelem vagy a házasság áll. Általában két szinten jelenik meg ez a téma; az egyik a magasabb társadalmi réteghez tartozó szereplők szerelmét jeleníti meg – itt Miranda és Ferdinand –, a másik szál pedig az alacsonyabb rangú szereplők humoros karakteréből adódik (Trinculo és Stephano). A vihar fő témája a szerelem, de megjelenik az élet negatív oldala is; a gonoszság szintén jelen van. Ez azonban nem nyer nagyobb teret, a darab a szereplők békülésével ér véget, és azzal a lehetőséggel, hogy Ferdinand és Miranda szerelme ellensúlyozza apáik ellenségeskedését.

Karácsony ?estéjén tizenkét agglegény-barát találkozik egymással, valamennyien a családias ünnep száműzöttjei, nincs hová menniük, egyedül nem akarnak maradni, s ezért együtt vacsoráznak. Utána pedig, hogy eltöltsék az időt, külön-külön mindegyik elmeséli: miért nem nősült meg. A cím szerint valamennyi elbeszélésnek ezt kellene bizonyítani, hogy nősülni nem érdemes, a „hosszúhajú veszedelem”, a nő nem érdemli meg a férfinem figyelmét és fáradozását. Az efféle oktalan általánosítás azonban nem lehetett kedvére az írónak, s ezért nem is törekedett rá. Vannak nők, akik nem érdemlik meg a fenntartás nélküli szeretetet – ez a legtöbb, amit kiolvashatunk az elbeszélések némelyikéből, ki azért, mert zsarnoki módon féltékeny, a másik önző, s ezt látszólagos önzetlenséggel, vagy konok hazugsággal palástolja. A könyvet azonban az teszi igazán kedvessé és feledhetetlenné, hogy a társaság fele minden célzatos él mellőzésével a szépséges első szerelem emlékét idézi fel. Szépséges és fájdalmas emlékek, hiszen a szerelmeseknek nem rajtuk álló okok miatt kellett elszakadni egymástól. A Hosszúhajú veszedelem egységes keretbe fűzött elbeszéléseiből tehát minden emberhez szólóan a nosztalgia, az évtizedeken át elfojtva parázsló fájdalom remegése, az emlékezés és újraélés sajgó gyönyörűsége a költészet és a szerelem örök szépsége sugárzik.

A kötet Gelléri Andor Endre legszebb, legemlékezetesebb novelláit tartalmazza, olyasféleképpen, ahogy maga az író tervezte egyszer: mintha „nagy távolságokban”, novelláról novellára haladva egész „életregényt” szövögetett volna „sok letörés árán”, de „a teljes kifutás boldog fáradalmát” áhítva; ahogy az első, gyermekien őszinte, naiv és lázas vallomásoktól eljutott – a harmincas évek nagy ciklusán át – kései, ragyogóra csiszolt „szonátáinak” üveghangjáig: az egymással feleselő életképek, költői látomások, abszurd helyzetek varázslatos homályáig, amelyek mögött hányatott életének megrázó eseményei húzódnak meg.

A ?Hitel Széchenyi István műve, a magyar gazdasági szakirodalom egyik első képviselője. 1830. január 28-án jelent meg. A Hitel megírásának előzménye, hogy Széchenyi 10 000 forint hitelt akart felvenni birtokai fejlesztésére, amelyet az osztrák bank fedezet hiányában elutasított. A mű a magyar gazdasági és politikai élet megreformálását hirdeti, különös tekintettel az akkor már archaikusnak számító ősiség (aviticitas) törvényére, és a jobbágyság intézményére. A magyar törvények értelmében ugyanis, 1351 (Nagy Lajos) óta a földbirtokosok nem adhatták el birtokaikat, és jelzáloggal sem terhelhették őket. Emiatt a tőkeszegény birtokosok nem vehettek fel hitelt a gazdaságuk fejlesztésére. A jobbágyság intézményének megszűnését Széchenyi örökváltság útján, fokozatosan képzelte el. Ez lényegében azt jelenti, hogy a jobbágy egy előre meghatározott összegért cserébe megválthatja szabadságát, polgárrá válik. Széchenyi gondolatai annyira újnak és forradalminak számítottak, hogy alaposan felkavarták a korabeli közéletet: lelkes híveinek tábora mellett egy ellentábor is kialakult. Az ellentábor vezéregyénisége, Dessewffy József A Hitel czímű munka taglalatja című művében reagált Széchenyi felvetéseire (lényegében elutasítva őket). A Hitel című munkát követte 1831-ben a Világ, majd 1832-ben a Stádium. Utóbbinak magyarországi megjelentetését a cenzúra nem engedélyezte, Széchenyi külföldön nyomtatta ki.

Miért, ?hogy ma is a lovas társadalom bibliája Széchenyi István Lovakrul című munkája? Holott lassan két évszázada, 1828-ban jelent meg ez a „röpirat”-ként is aposztrofált mű. Mégpedig magyar nyelven! Német fordítása is csak két évvel ezután követte. Röpirat – lótartást, lónevelést és -futtatást (versenyzést) törekszik népszerűsíteni, mégpedig a legkorszerűbb közgazdasági ismereteket is összegző tanulmány igényével. Pontról pontra veszi sorra tanácsait, miként hozható magasabb színvonalra a hazai „lóállapot”: versenyek, pályadíjak, nyilvántartás, intézmények, nevelés, felkészítés, vásárok stb.

Kaffka Margit elbeszéléseiben is hű maradt regényei témájához, a századforduló egyéniségét megismerni és kiteljesíteni akaró, boldogságot kereső leányainak és asszonyainak ábrázolásához. 1903-tól kezdett a prózai műfajokkal is kísérletezni, élményanyagát a gyermekkor, az apácaiskola világa és élete későbbi állomásainak (Miskolc, Budapest) jellegzetes életterei, a nagyváros és a polgári társadalom alsó szintjén élő értelmiségiek, tanítók, tanárok, művészek világa. Nincsen egyetlen elbeszélése sem, amelynek középpontjában ne egy női lélek rajza állna;és nincsen egyetlen elbeszélése sem, amely igazán boldog emberekről szólna. Műfajául a német és francia irodalomban megszületett lélektani elbeszélést választva, magáévá téve ennek hangulatát is, a fáradt szomorúságot és dekadenciát. Ere inspirálta saját világa is, a magyar dzsentri anyagi és erkölcsi válsága, a lázadó asszonyok teljes bizonytalansága. Hősnőit áthághatatlan határok, megfejthetetlen titkok veszik körül, boldogságukat nem tudják megtalálni.

Egy csirkefogó élete és halála - Külvárosi legenda hétben - Változhat-e ?az ember, vagy örökre rabjai vagyunk saját gyarlóságainknak? Lehet-e harcolni a kiszolgáltatottság ellen, vagy a végzet elkerülhetetlen? Molnár Ferenc hőse, Liliom kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük az ő személyén, s történetén keresztül, s próbáljunk rájuk a magunk szájízének megfelelő válaszokat keresni. Találni valószínűleg nem fogunk. Nem az a fontos, hogy az ember milyen véghez ér el – hisz mindegyikünk közös vége a halál – sokkal inkább az, hogy amíg élünk, hogyan élünk, milyen körülmények mentén hozzuk meg döntéseinket? Molnár Ferenc számára a világsikert színpadi szerzőként Az ördög (Vígszínház, 1907) és a Liliom (Vígszínház, 1909) hozza meg. Hatalmas színműírói életművének egyik leghíresebb, legsikeresebb drámája a Liliom, a melegszívű hintáslegény és az egyszerű, de a hintáslegénybe egy életre szerelmes cselédlány megható, szentimentális története. A nyomorult kiscselédeken élősködő ligeti csavargó tizenhat évvel halála után visszatérhet egy órára a földre, hogy megsimogathassa gyerekét. De ahelyett, hogy megsimogatná, maga sem tudja hogyan, ráüt a kezére. Molnár darabja a 20-30-as évek Budapestjét, a kabaré atmoszféráját idézi. Bohócos vásári komédia, de tragédia egyben, ám burleszk is, kiszolgáltatottság, ám diadal: maga az élet.

A Casino, a liget, a korzó – a háború előtti békebeli Budapest színterei. Úriasszonyok, hintáslegények, táncosnők és kártyások – egy letűnt kor színes forgataga, és benne Manci, a ligeti lány, Margó, és Béla, a mélabús banktisztviselő szerelmi háromszöge. Szerelmi eskük, átmulatott éjszakák, évődés, vágyódás – mindez egy bájosan humoros, utánozhatatlanul „szépernős" regényben. Szép Ernő a Nyugat, majd Az Est című lapok munkatársaként vált ismertté. A nyilasok által meghurcolt író őszinte, szeretettel és gyermeki bájjal teli műve egy korszak tökéletes lenyomata, a világégés előtti utolsó boldog pillanat megidézése. Márai, Szerb Antal és Kosztolányi nemzetközi sikerét követően a Lila akác, az Ádámcsutka vagy az Emberszag kitűnő írója is egyre népszerűbb a világban.

"Leila felugrott: felrántotta az ablakot. De az ucca üres, csöndes, kihalt volt. Becsukta. A hang bentről jött, de lehetetlen volt megállapítani, hogy honnan. Ennek a hangnak legborzalmasabb tulajdonsága az volt, hogy tompa és fátyolos rezgésének nem volt iránya - és ereje sem volt, amiből meglehetett volna állapítani, honnan jön." 

Eötvös Károly 1873-ban alapos kutatásai, levelezései, személyes beszélgetések és a róluk szerzett ismeretei alapján a Pesti Naplóban riportsorozatot írt a nazarénusokról, és ezt 1904-ben könyv alakban is megjelentette. Itt megjegyezhetjük, hogy a nazarénusokkal – vagy mondjuk így: a nazarénus jelenséggel – az irodalom több jeles alakja is foglalkozott, elég csupán Tömörkényre, Juhász Gyulára, Jókaira, Veres Péterre hivatkoznunk. Sőt az sem érdektelen, hogy Tolsztoj is behatóan tanulmányozta és naplójában megörökítette a hozzá hasonlóan pacifista nézeteket valló, a fegyverfogást elutasító magyarországi nazarénusokat.

Herczeg nagysikerű Gyurkovics lányok regényének két folytatása ezúttal a fiútestvérekről szól: gyerekcsínyek, katonáskodás, párbaj, szerelem. A regényből film is készült 1941-ben. Herczeg regényei sok tekintetben a Móricz regények másik oldala - lehet, hogy nem annyira művészi, viszont vidám és szórakoztató.

Hiszen vannak régi dolgok Sápvárott, volt itt egy, Mátyás-kastély is, azt mondják, csakhogy nehéz megtalálni a helyét. De minek jött akkor újságíró is?! Megírni való is akad (majdnem azt mondtam: a Hlavánszkyné esete, például… de nem szóltam semmit). De akkor minek jött a régész? Pedig hát itt volt mind a kettő. S miért jöttek motorbiciklin, amikor vonaton is jöhettek volna?! Reggel is jöhettek volna, de ők délután jöttek. Félóra múlva róluk beszélt minden sápvári lakos, kivéve a súlyos betegeket és természetesen a siketnémákat. (Volt kettő.) Csak vasárnap este láthat az ember olyan tömeget a Főtéren, amekkora e napon összegyűlt. Pedig hát hétfő volt. A babonásabbak azt mondták: ez a hét izgalmas lesz, mert izgalmasan indul.

A detektívregénynek induló történetben a számos csalódást megélt, de mindig bizakodóan újra kezdésre vállalkozó címszereplő két házasságának történetét meséli el. Első felesége – akit egy nemesi kúriából szöktetett meg – pár évi boldog házasság után tragikus körülmények között meghal. Szunyoghy évekig bolyong az országban, sok megpróbáltatás után végül vidéki birtokot vásárol és feleségül vesz egy elszegényedett nemeslányt. Az új feleség – aki tökéletes ellentéte az elsőnek – hamarosan megunja az egyhangú életet, és megcsalja férjét a szomszéd földbirtokossal. Amikor Szunyoghy rájön felesége hűtlenségére, felgyújtja házukat, és elindul, hogy harmadszor, most már Amerikában kezdjen új életet. A fordulatos, néha meseszerű történet az egyik legjobban szerkesztett Gárdonyi-regény.

Az Isteni színjáték (olaszul: Divina Commedia) Dante Alighieri elbeszélő költeménye, amelyen 1307-től egészen 1321-ben bekövetkezett haláláig dolgozott. A Commedia címet maga a szerző a következőképpen indokolta: „A komédia a költői elbeszélés egy neme, mely minden egyébtől különbözik; anyagát illetőleg abban különbözik a tragédiától, hogy emez eleinte csodálatos és nyugodt folyású, végén szennyes, borzadalmas; a komédia ellenben valami visszással kezdődik és boldogan végződik. Hasonlóképp különböznek az előadás módjában is: a tragédia magasztos, fenséges hangon szól, a komédia egyszerű, alázatos hangon”.

„Ez a költemény harmadik felvonása egy készülő mesedrámának, amellyel talán valamelyik színházunk is kísérletet tehet. A mese, mely egészen sablónos, egy balatoni mondán és a jó Garay ismert versén alapul a kecskekörmökről és a tihanyi ekhóról. Az első felvonásban a dalos pásztor „aranyszőrű kecskéket őriz Tihany fokán”, míg a király meghallja bűvös énekét és elhívja őt a beteg királylányhoz, hogy dalával felvidítsa. Ez ama véletlenség, mely minden dalos életében egyszer előfordul. A második felvonás azt adja elő, hogyan gyógyítja meg a pásztor dalával a beteg királylányt. Hősiesen, mert sikertelenség esetén a halál vár rá, mint minden dalosra. A harmadik felvonásban a pásztor már ifjú király és a királylány férje. Így látjuk őt viszont.”